Talajjavítás köztesnövényekkel a Bischof-gazdaságban

A címben említett őrségi gazdaság kiváló példája annak, hogy precízen összeállított köztesnövény- vagy zöldtrágyakeverékekkel még a tömörödésre, eketalp-betegség kialakulására hajlamos, rossz szerkezetű, tápanyaghiányos talaj állapota is javítható. Bischof Andrásék felsőjánosfai birtokán, részben a 12-13-féle növényből összeállított keveréknek köszönhetően, kivételes, 13–15 tonnás kukoricatermést értek el. A birtok persze nemcsak erről, hanem a különleges, a teljes vonalon saját elállítású marhahúsról is híres.

Gyökér, ami áttöri az eketalpat

A vetőmag-előállítást, marhahús-feldolgozást és -forgalmazást is végző Bischof Családi Gazdaság idén 10 éve foglalkozik, egyre intenzívebben, köztes növények vetésével.

– Kezdetben a klasszikus, alapvetőnek vagy bevezető műfajnak számító alapkeverékkel, mustárral, olajretekkel, bíborherével kezdtük mi is. Célunk az volt, hogy a gabona betakarítása után, a kukorica elé milyen forrásból tudjuk a legtöbb szerves nitrogént biztosítani, illetve hogyan tudnánk az esetlegesen hátramaradt műtrágya-hatóanyagokat szerves kötésbe vonva megőrizni, a talaj oldaláról pedig minél többet feltárni, „kibányászni”. Távlati célunk, hogy ezt a zöldkeveréket, illetve ennek mulcsos maradványait tavaszi művelésben elmunkálva a kukoricát egyenesen belevethessük, a min-till és no-till módszerekre gyakorta jellemző terméscsökkenés kockázata nélkül. Tudni kell, hogy ebben a régióban, az Őrség peremén a talaj tulajdonságai igencsak korlátozzák a termesztés lehetőségeit. A túlzóan sok csapadék miatt sokszor betömődik a termőföld, ami megnehezíti, néha lehetetlenné teszi a művelést – vezet be a zöldtrágyanövény-kultúra kezdeteibe a gazdaság vezetője. Gazdaszemmel rovatunk felvetésére – sok helyütt nem a talajtípus, hanem a túlzott mértékű forgatásos művelés alakítja ki a víz- és levegőáteresztés problémáit, az eketalpbetegséget – egyetértőleg bólint. Ők is tapasztalják, hogy 25-30 centis mélységben 6-8 centi vastag, nehezen áttörhető réteg alakul ki. Ez egyrészt azzal jár, hogy a talaj nem tudja felvenni a nagyobb mennyiségben lezúduló esőt, mocsárrá változik a tábla. Ugyanakkor még bő csapadék után is hamar aszályossá válik a termőföld, hiszen elraktározni sem tudja a vizet.

– Nagyrészt még mi is forgatásos művelést végzünk – jelenlegi vetéstechnikánk erősen igényli a szármaradvány-mentes felszínt –, de egyre inkább törekszünk, hogy csak lazítsunk. Az őrségi agyagbemosódásos és pszeudoglejes talajok alapja tömör, levegőtlen sárga agyag, esetleg vörös kavics. Az ezt borító termőréteg a szerencsésebb helyeken közelíti az 1 métert, de többnyire csak pár tíz centiméterrel lehet számolni – mondja Bischof András. Rögtön hozzáteszi: ezért ezen a területen is fontos szerephez jutnak a köztes növények.

– A szerves anyag, a nitrogénfelhalmozás mellett az is célunk volt kezdettől a köztes növényekkel, hogy a talajszerkezet javításában részt vegyenek. A keresztesvirágúak, mint a mustár vagy a meliorációs retek erős karógyökere akár 2 méteres mélységbe is képes lehet lejutni, és olyan erőt képes kifejteni, hogy a 200 PSI tömörségű rétegen is átmegy. Fontos azonban leszögezni, hogy a köztes növények gyökérzete elsősorban arra alkalmas, hogy a lazult állapotot megőrizze, tömör és levegőtlen talajon nem kell, nem szabad csodát várni tőlük.

Több cél érdekében bővül a magkeverék-választék

A relatíve sok csapadék miatt a tervezett vetésszerkezet betartása, a növényápolási munkálatok vagy a betakarítás esedékessége okán gyakran kényszerülünk arra, hogy nem ideális talajállapotnál kell rámenni a területre. Az így okozott talajhibákat rendbe hozni úgymond „vassal és gázolajjal” lehet, ezért véleményem szerint a no-till felé vezető úton bár az első lépés az eke elhagyása, de egyúttal szükség van egyenes késes lazítóra, rövidtárcsára és mulcsba vetésre alkalmas vetőgépekre is, figyelembe véve ezek erőgép-oldali igényeit is.

Ezeket egy kisebb, 150 hektáros gazdaság nem vagy legfeljebb magas intenzitású támogatással képes mind megvásárolni – és belegondolva láthatjuk, hogy enélkül a beruházási csomag nélkül a technológia nem komplett. Így lehetne biztosítani, hogy a következő évek tapasztalat szerint várható termésdepressziója minél kisebb mértékű legyen, és ha szükséges, forgatás nélkül, a minimális bolygatásra szorítkozva, de be tudjunk avatkozni a talajunk állapotába. Ez azért is fontos kérdés, mert a regeneratív, forgatás nélküli vagy csökkentett forgatásos művelésmód a kritikusai és a növényvédelem általános véleménye szerint számos új kihívást hoz az átálló gazdaságokban.

– A kukoricamoly például valóban probléma, ha nincs kellően elaprítva a szármaradvány. Néhány évvel ezelőttig a 43/2010. FVM-rendelet is előírta, hogy azt a föld alá kell forgatni, az aktuális változat szerint ez már nem feltétlen előírás, de a molyfertőzéstől a kukoricát meg kell óvni, vagy a szármaradványokat olyan kicsire kell aprítani, hogy megelőzzük a kártevő túlélését. Végül, de nem utolsósorban az ökonómiával is kell foglalkozunk. A könyörtelen valóság az, hogy az marad fenn, aki képes profitot termelni, ezért alapos számolást igényel, hogy egyáltalán csökkennek-e a költségek a regeneratív technológiával – mondja András.

– Amúgy is hozzá kell szokni, hogy mindent számolni és mérni kell, mert olyan gazdasági környezet vesz minket körbe, amiben nagyon is észnél kell lenni, és a legjózanabb számításokat is keresztülhúzhatják a világpolitikai játszmák. Ha a minimum művelés-nemművelés költségviszonyait nézem, a gépesítés jelentette „belépti díjat” nem is számolva, egyértelműen alacsonyabb, mint a hagyományos technológiák esetében. A kérdés, hogy átmenetileg, illetve tartósan mennyivel fognak csökkenni az addigi terméshozamok, és ez mit jelent az árbevétel szempontjából. Ha a bevételcsökkenés kisebb, mint amit költségoldalon meg tudtunk fogni, akkor pluszos a technológia, már csak azt kell megvizsgálnunk, hogy ebből a profittöbbletből a géppark átalakítása és fenntartási költségének különbségei megtérülnek-e, és ha igen, akkor hogyan. Ha a termésdepresszió okozta bevételkiesés több, mint a megváltozott művelési móddal spórolt összeg, akkor be kell látnunk, hogy anyagi zsákutca. Természetesen vannak kompenzációs lehetőségek, mint egyes cégek regeneratív talajhasználati programjai, amivel a beszállító termelők hektáralapú vagy termelésalapú extra jövedelemhez juthatnak, illetve néhány cégnek már karbonprogramja is van, amivel a termőföldön végzett szén-dioxid megkötése váltható tőzsdei alapon anyagiakra, ezeket is figyelembe kell venni a számoláskor.

Időközben a zöldtrágyanövény-keverékeiket mind nagyobb merítéssel és egyre több szempont alapján kezdték összeállítani. Például kiderült, hogy az olajretek egyes kártevői a repcéével közösek, ráadásul az egyes kártevőnemzedékek a fenológiai fázisokhoz is úgy igazodnak időben, hogy az alkalmasint súlyos kártételhez vezet, ha egymáshoz közel vannak a repce-, illetve olajretektáblák.

– Ezért és sok-sok más megfontolás alapján nemcsak váltogattuk, hanem szélesen kibővítettük a köztesnövény-keverékeket. Ma már 15-16-féle mag szerepel ebben. Ezek között van, amelyik a talajlakó polifág kártevők vagy a fonálférgek elriasztását szolgálja, egy másik jelentős mennyiségű biomasszát állít elő. Van olyan, amely könnyedén felszívja a talajból a valamilyen okból a haszonnövény által fel nem használt többlet nitrogént. Van, amit az említett talajrepesztő, lazító hatás miatt vetünk. Más fajok – például a keserűfüvekhez tartozó hajdina – pedig az állapota révén kiválóan alkalmas rá, hogy jelezze, milyen az adott zóna káliumellátottsága, a facélia pedig a foszfor jelenlétét vagy hiányát reagálja le igen látványosan. Ehhez persze az kell, hogy szépen, egyenletesen vessük el ezeket a „jelző” növényeket, a keverés során alapos munkát kell végezni, és fontos, hogy a vetés során a tartályban rázkódva se frakcionálódjon a keverék – teszi hozzá a gazdaságvezető.

Gyenge talajokon is magas hozam analízissel, növénykondicionálókkal

Összegezve Bischof András úgy látja, ha nem is közvetlenül pénzügyi kimutatható nyereségben, de a talajminőség javulásában mindenképpen megéri a zöldtrágya-, köztesnövény-vetéses technológia alkalmazása. Emellett a konkurens köztes növények jelenléte miatt visszaszorultak a korábban makacs özönnövényfajok.

– Mi ráadásul vetőmag-előállítással is foglalkozunk, ezért hosszú távon fontos a talaj oldaláról is az elérhető legjobb minőség. Itt 8–12 aranykoronás földekről beszélünk, ez nem Tolna vagy Baranya. Minket sem csak az vezérelt, hogy megvalósuljanak az AKG-ban, AÖP-ben előírtak, vagy hogy megfeleljünk a HMKÁ-szabályoknak. A kártevők és gyomok megelőzése mellett az is fontos, hogy a köztes növények révén a talajoldatban maradt tápanyagok felszívódva, szerves kötésben jól tárolódnak, és bomlásuk után azonnal felvehetőek a következő növény számára. Ez akár kalászos, akár kukorica a főnövény, egyre jelentősebb, mert általában 130-140 kiló nitrogén-hatóanyagot juttattunk ki. Ehhez még foszfort és cinket starterként, és így lehetséges – ha a nagyvadakat is sikerült kint tartani – 13–15 tonnás kukoricát aratnunk, még az időjárásilag kedvezőtlenebb években is legalább 10 tonnával számolhatunk.

Mindezt az a fajta technológiai precizitás is elősegítette, amit a Bischof-gazdaság az állapotfelmérésben és a növénykondicionálók terén követ.

– Idén például két alkalommal vettem levélmintát az egyes búzatáblákról levélanalízis céljából. Az első mintavétel a bokrosodás végén, a második a zászlós levél előtti levél megjelenésekor történt. Ezek a mintavételek azért fontosak, mert a kívánt fejlettségi szint elérésekor a hiányzó tápelemek pótlásával hatékonyan tudunk beavatkozni. Az őrségi talajokból is, mint az ország nagy részén, hiányzik például a kellő mennyiségű cink, a bór, a kén. S mivel a mi talajaink kilúgzásra hajlamosak, az anion formában felvehető tápelemeket rendszeresen elveszítjük, ezeket pótolni kell.

A gazdaság a növénykondicionálás frontján is erősít. – Az elsődleges tapasztalatom, hogy a kényes fenológiai stádiumokban, például a rendkívül intenzív tápanyagfelvétellel és növekedéssel járó szárba induláskor, majd a zászlós levél kiterülése után a kalász végső méretre fejlesztésekor, a virágzási folyamatban ezeket a kényes periódusokat nagyon jól támogatják az aminosavakra és huminsavakra alapozott növénykondicionáló készítmények. Bármilyenek a külső stresszfaktorok, a kezelt állományok sokkal gördülékenyebben vészelik át ezeket a kedvezőtlen időszakokat – mondja András.

A szója, a tritikálé is a vetésforgó része

A 150 hektáros gazdaságban egyébként 25 hektár gyep, füvesített vagy alkalmanként takarmánykeverék-növényekkel vetett terület is van. A fennmaradó 125 hektár fele-fele arányban osztozik az őszi kalászosok és a tavaszi kapásnövények, illetve a szója, a sörárpa, a zab és a borsó között. Vagyis részben a takarmány-előállítást, illetve a vetőmag-előállítást szolgálja ki a terület nagyobb része. Bischof András is úgy látja, a szójával kapcsolatos pozitív távlatok most kezdenek tükröződni a vetésterület-növekedésben.

– A szójának Európa-szerte hatalmas piaca van, de még itthon is, mert idehaza az igények negyedét-ötödét, Európában a felhasználásnak talán csak a tizedét tudjuk kielégíteni helyben termelt fehérjenövénnyel. Ráadásul a szója ára esett a legkevésbé akkor, amikor a klasszikus nagy gabonák, a napraforgó, a kukorica ára bezuhant. Emellett a szója már 1,5 tonnától jól jövedelmez, és nálunk még a legrosszabb években sem ment soha 2–2,5 tonna alá a hektáronkénti átlaghozam. Általában véve pedig az a jó, ha minél diverzebb a tavaszi vetésszerkezet – toldja meg mindezt még egy érvvel a gazdaság vezetője.

A kalászosok közt a Magyarországon sajnos nem túl nagy területen termesztett tritikálé is része a kalászosportfóliónak. András megerősíti: még relatíve extenzív körülmények között is hozza az 5-6 tonnás átlagokat. – Ezt a jó takarmányalapanyag-növényt szinte csak az állatok élelmezése miatt termesztik, ezért nem nő a termőterülete itthon. Pedig van benne potenciál, stabilan termeszthető, ellenálló, igaz, kell némileg érteni hozzá, ha valaki intenzíven, 8 tonna feletti hozamcéllal tervezne, ami egyáltalán nem lehetetlen.

A név kötelez – marhahús, garanciával

A farm egyik, a mezőgazdaságon túli világból érkező vevők szemében legvonzóbb szolgáltatása és terméke a házilag előállított marhahús. A Bischof Családi Gazdaságban kezdetben András nagypapája foglalkozott néhány tehénnel, bikahizlalással. Idős korára tekintettel folyamatosan készült felhagyni vele, ekkor a tevékenységet átvéve, az Őrségi Nemzeti Park magyartarka-kihelyezési programjához csatlakozva vágott bele az új generáció az állattartásba. Jelenleg 30 anyatehén, egy bika és a szaporulat jelentette durván 80 állat van jelen a gazdaságban. – Ez jelenleg évi 24 vágást jelent, ami nagyjából éppen az a határ, ami nekünk most megfelelő, teljesíthető, és az általunk kitűzött minőségi kritériumokat is garantálni tudjuk vele. Hozzánk a környékbeli éttermek, magánvásárlók járnak, névről ismernek minket, és szájról szájra jár, terjed a hírünk, így a kifogástalan minőség egyszerűen elengedhetetlen – mondja Bischof András. Így biztosítani tudják, hogy a tőlük kikerülő tőkehús, szeletelt, darált és egyéb félkész hústermék (hamburger-húskeverék, tatár beefsteak alap) valójában nem csak a különleges alkalmakra való ínyencség. – Olyan terméket adunk, amit mi is szeretnénk vásárolni, amit mi magunk is fogyasztunk, ez a „gazda-garancia” a megbízhatóság alapja.

Bischof Családi Gazdaság

Generációk óta földművelésből és állattartásból élő gazdaság Felsőjánosfán, az Őrségben. 2020 óta foglalkoznak kistermelői marhahús értékesítésével, kizárólag saját állományukból vágnak marhát, a takarmányukat maguk állítják elő, aminek alapja a tudatosan művelt talaj.

Kohout Zoltán