Kötelező, tiltott és ösztönzött elemek egyaránt kellenek ahhoz, hogy a gazdatársadalom elinduljon az egyébként saját maga által is támogatott úton. A cél a talajok biokémiai és szerkezeti állapotának javítása, ezt segítik az európai támogatási- és keretrendszerek – ez a téma is szerepel a Magyar Talajvédelmi Baktérium -gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége által rendezett, Kincsünk a termőföld – 2025 című online konferencián.
Kötelező, tiltott és javasolt elemek
Madarász István, az Agrárminisztérium osztályvezetője az AÖP tapasztalatairól szólva hangsúlyozta: a 2023–2027-es agrártámogatási rendszer tervezésekor eleve „talajból indultak ki”. Gazdálkodói oldalon a talaj állapota a leggyorsabban a termelékenységen és az inputköltségek szintjén „szól vissza”. A workshopok és kerekasztalok már évekkel korábban egy irányba mutattak: a talajszerkezet, a szervesanyag-tartalom, a vízmegtartás, a tápanyag-szolgáltató képesség, a talajélet és a talajegészség javítása nélkül nincs stabil alkalmazkodás sem aszályhoz, sem szélsőségekhez. Szerinte ezért kellett olyan „jó gyakorlatokra” építeni, amelyek a nemzetközi szakirodalomban is beváltak, és amelyek a KAP Stratégiai Terv zöld-fejezetében jelennek meg.
Ez a „zöld felépítmény” egymásra épülő feltételrendszer. Ide tartozik a támogatható terület fogalma, a feltételesség (a korábbi kölcsönös megfeleltetés logikájával), az új elemként megjelenő AÖP, továbbá az AKG, az ökológiai vállalások, a Natura-érintettséghez kapcsolódó elemek, a nem termelő beruházások, sőt bizonyos agrárerdészeti és erdészeti beruházások is. A szakember kiemelte, a rendszer akkor működik jól, ha kiegyensúlyozottan van jelen benne a három fő elem: a kötelező, a tiltó és az ösztönző eszköztár. Példaként említette: vannak olyan kötelező előírások, amelyek a talajeróziót és a talajtakarás kérdését kezelik, és ezek szükségességét – szerinte sok vitát kiváltva – a terepi tapasztalatok és a felvételek is alátámasztják. Ugyanakkor azt is világossá tette, hogy önmagában „csak kötelezni” nem elég: szemléletváltást ösztönző, gazdálkodóbarát motivációk is kellenek.
Az ösztönző oldal egyik fontos lépéseként arról beszélt, hogy Magyarország tudatosan élt azzal a lehetőséggel, amely szerint a támogatásra jogosító terület fogalmát kiterjesztette bizonyos agroökológiai funkciót betöltő, nem termelő elemekre is. Ide sorolta például az erózióvédelmi sávokat, vizes árkokat, fás sávokat és kisebb vizes élőhelyeket. Úgy értelmezte, ezzel üzenetet kap a gyakorlat: nem kell „faltól falig” művelni csak azért, hogy valaki ne veszítsen támogatási jogosultságot, mert a tájelemeknek és a vízvisszatartást, erózióvédelmet szolgáló megoldásoknak is helyük van a rendszerben.
Okkal bővül az AÖP-terület
Az AÖP kapcsán azt emelte ki, hogy önkéntes, közvetlen támogatási forma, és a logikája az AKG-hoz hasonlít, de két lényeges különbséggel. Egyrészt az AÖP-ben a vállalás egyéves: a termelő minden évben szabadon dönthet a belépésről és a választott gyakorlatokról. Másrészt főszabályként gazdaságszinten „teljes területtel” kell részt venni: minden földhasználati kategóriában (szántó, gyep, ültetvény) kell vállalásokat tenni és teljesíteni. A talaj szempontjából szerinte a szántó a legérzékenyebb terep, ezért is erre koncentrált, amikor az AÖP tapasztalatairól beszélt.
Az AÖP részvétel 2023 óta folyamatosan bővül, akár a belépő gazdaságok számát, akár a területnagyságot nézzük. Míg 2023-ban még 3–4,5 millió hektáros nagyságrenddel indult a program, 2025-re viszont már 4,2 millió hektár tartozik bele, miközben összesen mintegy 5 millió hektár a támogatásra jogosult terület az országban. Ezt kifejezetten erős eredménynek nevezte, mert szerinte azt mutatja, hogy a termelők tömegesen kipróbálják és beépítik a vállalásokat.
A szántós gyakorlatoknál azt hangsúlyozta: a választható elemek legalább fele – sőt inkább több mint fele – közvetlenül a talajállapot valamely dimenziójára céloz, legyen szó a bolygatás mérsékléséről (forgatás nélküli művelés), a takarásról, a szervesanyag-gazdálkodásról vagy a talajélet támogatásáról. Ugyanakkor nem idealizálta a képet: a termelők választásait szerinte rövid távon nagyon is befolyásolja, hogy egy gyakorlat mennyi pluszköltséget, mekkora munkaszervezési terhet vagy termelési korlátozást hoz. Ezzel magyarázta, hogy bizonyos, talaj szempontból „tankönyvileg” erős gyakorlatok – például a talajtakarás – szerényebb érdeklődést kaptak, míg más elemek azért lettek népszerűek, mert könnyebben illeszthetők a meglévő gazdasági logikába. Ilyennek írta le a növénytermesztés diverzifikációját, amely szerinte sok gazdaságban eleve gyakorlat, így „viszonylag könnyen teljesíthető”.
Van pozitív fordulat
Pozitív fordulatként viszont azt emelte ki, hogy több, a talaj fizikai, kémiai és biológiai állapotát javító elem is látványosan terjedt. Külön népszerűnek nevezte a mikrobiológiai készítmények kijuttatását, illetve a talaj- és növénykondicionáló készítmények alkalmazását, és ezt a talajállapot szempontjából „sikertörténetként” értelmezte. A gyepeknél személyes érintettségét is megemlítve azt mondta, hogy az állandó gyepek megőrzése önmagában is agrárpolitikai cél, és talajoldalról azért kiemelt, mert a gyepterületek fontos színterei a talaj szerves szén felhalmozásának. Az ültetvényeknél pedig azt jelezte: ott is megjelennek a talajos elemek, de más arányokkal, és örömtelinek tartotta, hogy a sorköztakarás kifejezetten népszerű vállalás, ahogyan a visszafogott, integrált növényvédelem is sokaknál megjelenik.
Agrárágazat Tudástár: Agroökológiai Program (AÖP) – Az Agroökológiai Program az uniós agrártámogatási rendszer önkéntes eleme, amely évente választható vállalásokon keresztül ösztönzi a gazdálkodókat a talaj szerkezeti, biológiai és szervesanyag-állapotának javítására, például talajtakarással, forgatáscsökkentéssel, diverzifikációval vagy mikrobiológiai készítmények alkalmazásával, így hozzájárul a termelés hosszú távú fenntarthatóságához, a klímaalkalmazkodáshoz és az inputköltségek mérsékléséhez.
