Bezárás

Új kukoricaszilázsaink várható táplálóanyag-tartalma II.

Írta: Agrárágazat-2022/11. lapszám cikke - 2022 november 16.

A szilázsból hiányzó keményítő pótlása keményítőforrásokkal.

A nagytejű tehén takarmányadagjában lévő napi 5–7 kg keményítő elsődleges forrása a szemes kukorica (száraz dara és nedves kukorica formájában), valamint a kukoricaszilázs. A szilázs naponta tehenenként kb. 3 kg keményítőt szolgáltat (napi 25 kg kukoricaszilázst, azaz kb. 8,8 kg szárazanyagot etetve tehenenként, 35% keményítőtartalom mellett), míg a szemes kukorica 2-3 kg-ot (napi 4 kg szárított kukoricadara). Természetesen vannak más komponensek is, mint például a HMC (High Moisture Corn), CCM (Corn Cob Mix: szem-csutka zúzalék csuhé nélkül), LKS (Liesch Kolben Schrot: szem-csutka-csuhélevél zúzalék), a búza, az árpa, a tritikálé vagy a tejesérésben betakarított gabonaszilázs (10–20% sza. keményítő), melyek szintén tartalmaznak keményítőt. Ezek a források azonban kevesebb keményítőt szolgáltatnak (1-2 kg/nap/tehén), mint a kukorica.

A legfontosabb nedves melléktermék keményítőtartalmával manapság már nem érdemes számolni, mert az ipari feldolgozás hatékonysága olyan mértékben javult, hogy alig maradt keményítő a sörtörkölyben, a Gurmitban vagy CGF-ben. Amikor egy szilázs keményítőtartalma 0% sza., akkor 25 kg szilázsból kb. 3 kg/nap/tehén (jól lebomló) keményítő hiányzik a normál keményítőtartalmú szilázs etetéséhez képest.

Hatékony megoldás az lenne, ha a szárított kukorica mellett nedves kukorica (HMC – High Moisture Corn) etetését is beterveznénk. Ennek két előnye van: kevésbé költséges a tartósítása a szárításhoz képest, és kedvezőbb a keményítő emészthetősége (részben) a korábbi betakarítás miatt. Ez lehet finoman (hengerszékkel) megroppantott nedvesebb kukorica (>30% nedvesség) vagy 2 mm alatti frakcióméretű szárazabb, kalapácsos darával aprított dara (<30% nedvesség, kb. 25%).

Ez egy stratégiai döntés a telepen: a nedves kukorica használatával nagyobb hatékonysággal helyettesíthető a kukoricaszilázsból hiányzó keményítő, és jól kombinálható a szárított kukoricával. Ennek mértéke (70–75%-os szárazanyag-tartalommal számolva) kb. 1–4 kg/nap/tehén nedves kukorica (HMC), attól függően, hogy a kukoricaszilázsunk mennyire keményítőhiányos, mennyit etetünk belőle, és mivel tartósítottuk a nedves kukoricát. Idén az aszály miatt szükség lehet akár 5-6 kg/nap/tehén adagban való etetésére, de ez függ a tartósítás módjától és az alkalmazott savkeverék dózisától. Ha a nemzetközi ajánlást figyelembe véve a darálás mellett tesszük le a voksot, akkor a betárolandó anyag nedvességtartalmát szigorú határok között kell tartani a szárazabb tartományban (kb. 25% nedvesség, illetve alatt), és ebben az esetben propionsav-alapú keveréket javaslunk alkalmazni, ami korlátozza az etethető mennyiséget (4–6 liter/tonna savkeverék alkalmazásakor a gyakorlat szerint max. 4 kg nedves kukorica/nap/tehén). A hurka/siló bontását pedig időzítsük minél későbbre, mert az idő előrehaladtával a keményítő emészthetősége javul. Idén célszerű lenne decemberben nyitni a hurkát, az új kukoricaszilázs-depó nyitásával egy időben (vagy előtte, de ne utána).

Az LKS (erjesztett szem-csutka-csuhélevél zúzalék) vagy csuhéleveles csőzúzalék készítésének már lejárt a szezonja, de érdemes említeni. Miért ne szilázsként takarítsunk be egy silókukorica-területet, ha szilázshiány van? Mert a keményítőben szegény kukoricaszilázzsal nehéz és költséges beállítani a TMR keményítőkoncentrációját. A nedves kukorica betakarításakor azonban a szár és a levél mind a területen marad. Erre jelent kompromisszumot az LKS, mert koncentrált, de részben szárazanyagot és rostot is pótol egyben.

Ráadásul kevesebb munkaművelettel, egyszerűbben takarítható be, mint a HMC. Ehhez csőtörő adapterrel felszerelt járvaszecskázót használnak (optimális a 6–8 soros csőtörő adapter, 12 sor esetében könnyen eltömődik). Egy ún. nyaktag szintén szükséges, mely lehetővé teszi, hogy könnyen felvehesse a járvaszecskázó a csőtörő adaptert.

Munkaminőségi követelmény, hogy a zúzalékban az ép szemek aránya nem lépheti túl a 3–5%-ot (Sipos és Racskó, 2004). A zúzaléknak 20 mm alatti frakcióméretűnek kell lennie, ezért nagy előny a Shredlage technológia alkalmazása a szemroppantottság szempontjából! A silókukorica betakarítása után elkezdhető az LKS betakarítása, de ez függ a FAO-számtól és a vetési időtől is. A csőzúzalékban található a cső teljes szem- és csutkamennyisége, a csuhélevél 80–100%-a és maximum 20% szár, így a keverék nyersrosttartalma 10–15%. A keményítő- és rosttartalmat az is befolyásolja, hogy silóhibridből vagy szemes hibridből történik az LKS készítése. A szárazanyag-tartalom kb. 50–55% tartományban optimális (35–38%-os szemnedvesség-tartalomnál), a keményítőtartalom ekkor kb. 550–600 g/kg sza., a nyersrosttartalom pedig 70–120 g/kg sza. (silóhibridnél több, szemes hibridnél kevesebb). Silókukorica esetében domináns a zöld szín a szárrészek miatt. Szemes kukorica esetében már szárazabb és keményítőben gazdagabb az LKS (sárga színű).

A csemegekukorica-csuhé szilázsa abban az esetben javasolható, ha aprított benne a csutka. Így is heterogén, ecetesen és alkoholosan erjed általában, jelentős csurgaléklé képződése mellett. Szárazanyag-tartalma riasztóan alacsony (átlag: 24%, n = 114 minta), keményítőtartalma pedig mérsékelt (átlag: 123 g/kg sza.; n = 114 minta). A nedves alapanyagot min. 10%-ban abrakkal vagy szalmadarálékkal keverve azonban kiváló keményítőemészthetőségű, jól erjedő anyagot kapunk.

A gabonafélék keményítőtartalma és a keményítő lebonthatósága széles tartományban változik (Herrera-Saldana és mtsai., 1990). A 1. táblázatban a különböző gabonafélék keményítőtartalma és annak lebomlási sebessége látható.

Fisztulás hízóbikákkal végzett in situ (in sacco) kísérletben a keményítő és a fehérje lebomlási értékének rangsora az alábbiak szerint alakult (6%/óra bendőpasszázs mellett):

• keményítőlebomlás: zab (98%), búza (95%), árpa (90%), kukorica (62%), cirok (49%).
• fehérjelebomlás: zab (98%), búza (95%), árpa (91%), kukorica (70%), cirok (57%).

A nedves szemes kukorica fóliatömlőben való tartósítása kiváló megoldás, a ‚hurkát’ célszerű betonalapra helyezni (fotó: Orosz, 2006)

A gabonaféléket (az árpát és a búzát) meg lehet hagyni a tejesérés végéig, a viaszérés elejéig tömegtakarmánynak (15–20% sza. keményítő), de ezek csak június végétől adhatnak segítséget, ami már késő, miközben elveszítjük az emészthető rost és az energiatartalom egy részét. Ez kevésbé járható útja a keményítő pótlásának.

Az általánosan használt szesz- és keményítőipari nedves melléktermékek sem jelentenek potenciálisan segítséget. A WDG, a kukoricaglutén és az extrahált kukoricacsíra keményítőtartalma jelentős, de a nedves CGF, a gurmit (kukorica- + búzaalapú melléktermék), a DDGS és a sörtörköly keményítőtartalma minimális (< 10% sza.). Ezért ne értékeljük túl az adagban a melléktermékek keményítőtartalmát, mert az keményítő- és energiahiányt okoz a tehénben.

A csemegekukorica-csuhé szilázs erjedés még fóliatömlőben is kockázatos, mert vizes az alapanyag. Továbbá jól látható a heterogén szerkezet is (fotó: Orosz, 2022)

A szilázsból hiányzó keményítő részbeni pótlása oldódó rosttal és cukorral

A fermentálható szerves anyag (FOM) a bendőmikrobák által hasznosítható, elsősorban energiaellátásukat biztosító anyagokat jelenti. A bendőben fermentálható szerves anyagok mennyiségét meghatározó faktorok közül a legnagyobb hatást kifejtő tényező az NDF-, a keményítő-, az összcukor- és a nyersfehérje-tartalom, továbbá ezek bendőbeli lebonthatósága és a lebontás sebessége.

Az NFC (Non Fiber Carbohydrate – nem rost jellegű szénhidrát) frakcióba tartozó NDSF (neutrális detergens oldható rost) is fontos faktor lesz idén. Részben helyettesítheti a keményítőt. Az NDSF bendőbeli lebomlása ugyanis sokkal gyorsabb, mint általában az NDF bontása, így fermentálható szénhidrátforrásként külön jelentőséggel bír. Az 1 óra alatt lebomló NDSF-hányad szárított répaszelet esetében 16%, szárított citrustörköly (citrus pulp) esetében 13%, szójahéj esetében 5%. Ebből a szempontból tehát az oldható rost egyik kiváló forrása a száraz és nedves cukorrépaszelet. A szójahéj azonban nagy mennyiségben tartalmaz hemicellulózokat (20% sza.), ezért lassabb lebomlása ellenére se feledkezzünk meg erről a forrásról. Ariza és mtsai. (2001) azt állapították meg, hogy a citrustörkölyből származó oldható rost (NDSF) ugyanúgy hasznosítható energiaforrás volt a bendőben a mikrobák számára, mint a kukoricaalapú keményítő.

A répaszelet kiváló forrása az oldható rostnak, ami részben helyettesítheti a keményítőt (fotó: Orosz, 2005)

A Cornell-féle Nettó Energia- és Fehérje Modell (CNCPS, NRC, 1996) szerint azok a mikroorganizmusok, melyek az oldódó cukrokat bontják a bendőben, 18%-kal több mikrobiális fehérjét állítanak elő, mint azok, melyek a nedves kukorica keményítőjét képesek bontani. Egy kísérlet során Broderick és munkatársai (2008) arra keresték a választ, hogy van-e kedvező hatása a termelésre és a bendőfermentációra a cukortartalom növelésének a tejelő tehén takarmányadagjában. Ebben a számunkra fontos kísérletben megállapították, hogy a kukoricakeményítő szacharózzal (répacukorral) történő részbeni és fokozatos cseréje növelte a szárazanyag-bevitelt, a tejzsírtartalmat és a tejhozamot, ugyanakkor egyenes arányban csökkent a bendőfolyadékban az ammónia és az elágazó láncú illósavak mennyisége, a vizelettel ürülő karbamid-N. A cukor emelkedő koncentrációban történő etetésekor javult a bendőben lebomló fehérje hasznosulása. Összességében tehát elmondható, hogy a kísérletben bemutatott takarmányadagok esetében a cukortartalom 10% sza.-értékig történő növelése a keményítőtartalom 21,5% sza.-ig történő párhuzamos csökkentése mellett nem volt káros hatással a tehénre, a bendőre vagy a tejtermelésre. Normál évjáratokban 40–60 g/kg sza.-összcukrot javaslunk etetni, ez az év azonban speciális a keményítőforrások korlátozottsága miatt. A mérsékelt keményítőtartalom negatív hatásának ellensúlyozására konkrét lehetőség a cukortartalom emelése a takarmányadagban. A TMR cukortartalma akár 10% sza.-ig is emelhető, ha a keményítőtartalom mérsékelt (200–210 g/kg sza.).

A takarmányadag potenciális keményítőforrásai összefoglalva az alábbiak lehetnek:

• A kukoricaszilázs legyen megfelelően megroppantva (min. 70% CSPS). Ha várunk 3–4,5 hónapot az első, új depó nyitásával, akkor 6–10%-kal jobb lesz a keményítő emészthetősége.
• A kukoricadara legyen 1,5 mm alatti frakcióméretű. Napi adagja: max. 4,5 kg/nap/tehén.
• Gabonafélék (90–98%-os lebonthatóság): búza, tritikálé, árpa. Napi adag: általában 1-2 kg/nap/tehén, de idén 3 kg/nap/tehén. A cirok is számításba jöhet, de gyenge a bendőbeli keményítőlebonthatósága.
• Nedves kukorica silózva: finoman megroppantott nedvesebb kukorica (>30% nedvesség) vagy 2 mm alatti frakcióméretű szárazabb dara (<30%, opt. 25% nedvesség). Napi adagja: 3–6 kg/nap/tehén, a tartósítás módjától és az alkalmazott savkeverék dózisától függően.
• LKS (szem-csutka-csuhé zúzalék) silózva.
• Csemegekukorica-csuhé szilázsa aprított állapotban, és abrakkal vagy szalmadarálékkal keverve. Nem ideális az erjedése, és mérsékelt a keményítőtartalma.
• Keményítőpótló hatása van az oldódó rostban gazdag répaszeletnek, szójahéjnak és a cukorforrásoknak (melasz).

Ezek a megoldások költségnövelő tényezők, de vannak telepek, ahol a 2023-as év majd a túlélésről szól. Kitartást kívánok ehhez a nehéz esztendőhöz!

Dr. Orosz Szilvia