Értékváltó korszakban élünk. Ön mit tanult az új világ első, immár több mint két évében? Mennyit hallottuk, hogy a vevő a király, és neki mindig igaza van, s hogy mindez az ügyfélélmény formájában teljesedik ki. Miért kell erről egy agrárszaklapban beszélnünk? Azért, mert mindannyian a fogyasztó kegyéből élünk. Ahogy az ő igényei alakulnak, pontosabban, ahogy azt alakítják, az a jövőnk útja. Ha rajta tartjuk ütőerén az ujjunkat, akkor tudjuk, merre kell fejlődnünk, fejlesztenünk. Rendszerekben kell gondolkodnunk, minél komplexebben megközelítve a valóságot.
Cölöpök
A jövő mezőgazdasága csak nyomokban fogja tartalmazni a mostanit. Ha csak néhány olyan korlátot sorolok fel, amelyek mentén haladnunk kell, akkor ez könnyen belátható.
(I.) A megváltozott klíma életünk minden területén változásokat hozott, de a szántóföldi gazdálkodást, a vetésszerkezetet mindenképpen átalakítja.
(II.) Az állattartók működésének nyugat-európai nehezítése – együtt járva a fogyasztók szemléletváltásával és a helyettesítő termékek szélesedő kínálatával – drágítani fogja az állati termékeket, amelyek ezáltal piacszűkülést fognak elszenvedni kontinensünkön.
(III.) A fenntarthatósági követelményrendszer kikényszeríti a precíz, hatékony működést, egyúttal szelektál.
(IV.) A növekvő globális népesség élelmiszerigényének kielégítésén a hagyományos és az új típusú élelmiszerek osztoznak majd. Az arányok gyors ütemben fognak eltolódni az utóbbiak irányába.
(V.) A talajok állapotának romlása lelassul ugyan, de nem áll meg. A termőképesség belátható időn belül kritikus szintre esik. Ugyanakkor az új termelési szerkezetben a tengerek és a sivatagok is megtalálják helyüket.
(VI.) A globális gazdasági erővonalak átrendeződése egész szektorok működési, piaci feltételeit rajzolja át (lásd méztermelés, gabonapiac).
(VII.) A víz értéke ugrásszerűen nő, háborúk indulnak érte. A technológiák fejlődése sok mindenre fog részmegoldásokat adni. Például a szántóföldeket hamarosan napelemparkok fogják ellepni, alattuk a gazdálkodás szempontrendszere, célja módosul. Másik példa a fedett, függőleges termőfelületek alatti gazdálkodás kiszélesedése, vagy éppen a mesterséges intelligencia által működtetett telepek széles körű elterjedése. Ezek csak önkényesen kiemelt példák, de a fogyasztó ott bujdokol köztük. Én nem tartozom azok közé, akik túlértékelik a fogyasztót. Azt viszont el kell ismerni, hogy kulcsszereplő, viszont befolyásolható. A rá irányuló kommunikáció legalább olyan fontos, mint maga a termelés.
Kifosztott fogyasztó
Napjaink inflációja a magyar társadalom jelentős részét tartalékai felélésére kényszeríti. Növekszik a kiszolgáltatottság. A gondolkodás ennek megfelelően az akcióvadászat, az igények alábbadása, a lemondás felé mozdul. A költség- és árspirál, amely az élelmiszerpiacot kiemelten érinti, a vásárlási és fogyasztási szokások megváltoztatására kényszerít minket.
Korábban még arról beszéltünk, hogy a tudatosodás folyamata az egészséges életmódot támogató élelmiszerek felé mozdítja el a kereslet szerkezetét. Ezzel párhuzamosan a táplálékérzékenység miatt is sorra nyílnak az új, magasabb hozzáadott értékű, funkcionális szegmensek az élelmiszerpiacon. Ebben a szép fejlődésben már sokan kétségekkel telve fogadták a helyettesítő termékek megjelenését és – lassú, de érzékelhető – térhódítását. Mindennek hátterében a fizetőképesség javulása állt, ami ugyebár a tudatosodásnak is alapját képezi. Ebben a helyzetben bicsaklott meg a folyamat, és kezdődött el a „lefelé vásárlás” időszaka. Azt értjük alatta, hogy az alacsonyabb árú helyettesítő termékeket veszik le inkább a polcról a vásárlók, illetve kevesebb féle terméket és mennyiségben is kevesebbet vásárolnak. Éltünk már meg ilyet. Több kereskedelmi márkát veszünk, az alapélelmiszerek aránya megint nő a kosárban. Apropó, kosár! A kosárba kerülő termékek száma is csökken manapság. Ez természetes reakció olyan időkben, amikor rendkívüli drágulással találkozunk, és a jövedelmünk elértéktelenedése, „ne adj isten” csökkenése van napirenden.
A kiemelkedően magas élelmiszerár-növekedés, amivel a mögöttünk hagyott mintegy egy évben a hazai vásárlók szembesültek, egy sor hatás együttes eredménye. Ezek korántsem teljes sora a dráguló mezőgazdasági termékek és feldolgozás, az energiaárak, a gyenge forint, az extraprofitadók, az ársapkák és nem utolsósorban a folyamatos fokozott hangulat, amelynek hátán a fogyasztói árak a csúcsokra szörföztek. Most a csökkenő agrárárak, a nemzetközi trendek és a vészesen beszűkült piac indukálta fordulat a legtöbb élelmiszer esetében árcsökkenést hoz.
Ha képszerűen akarjuk a kialakult helyzetet ábrázolni, egy feje tetejére állított Maslow-élelmiszer-piramist kell elképzelnünk, amiből kihullanak az állati termékek, a magas hozzáadott értékű növényi zsiradékok, zöldségek, gyümölcsök és bizony még a sütőipari termékek jelentős része is. Az infláció mérséklésének csapból is folyó folyamata aligha vigasztalja ezért a termelőket. A vásárlási döntés egyre racionálisabb. Kevesebb a pazarlás. Eleinte bosszankodunk azon, hogy a termékek mérete egyre kisebb, hiszen áremelkedések idején ez egy bevett szokás, de aztán rájövünk, hogy annyi is elég. Csökken a túlfogyasztás. Ez az időszak éppen alkalmas arra, hogy változtassunk étkezési szokásainkon. Más értelmet nyernek ilyenkor az akciók is. Az akcióvadászat mint nemzeti sport régóta népszerű honunkban. Most reneszánszát éli. A kereskedők számára is felértékelődik az eszköz. Az ármozgások input és output oldali időbeli eltolása szép nyereséget tud hozni. Az akció időszakos árengedmény. Mézesmadzag. Az élelmiszerárak visszarendeződésre van szükség, és a már annyit emlegetett értékláncon belüli arányos jövedelemosztozkodásra. Rég hallottunk erről, de azért ne felejtsük el: a láncon belüli érdekérvényesítési erőviszonyok mit sem változtak az elmúlt évtizedekben, években, hónapokban, napokban.
Azok a csodálatos élelmiszerárak
Mennyiségben már egy éve zsugorodik, de már az értékben mért szárnyalás is véget ért az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalmában. A vágtató élelmiszer-infláció hatása kiszámítható még akkor is, ha számos egyéb tényező is tépi, szaggatja a vásárló zsebét. Kevesebbet veszünk az extrém drága élelmiszerekből, mégis nőnek a kiadásaink. Ez szükségszerűen és részben tartósan változtatja meg a fogyasztói szokásokat, egyrészt felgyorsítva, másrészt visszafordítva a korábbi trendeket. A magyarországi élelmiszerek fogyasztói árai
- egyrészt összefüggést mutatnak a nemzetközi piaci mozgásokkal,
- másrészt viszont számos hazai sajátsággal rendelkeznek. Ha e két oldalt gyorsan átfutjuk, következtethetünk a várható tendenciákra.
- A globális élelmiszerár-változásokat mérő FAO Élelmiszer-árindex (FFPI) immár 15 hónapja csökkenő áremelkedést jelez.
- A hazai élelmiszer-értéklánc árai sajátos képet mutattak tavaly. Szépen sorba álltak, és egymás mellett emelkedtek meredeken. Ez azt jelenti, hogy a korábbi éveknél sikeresebben tudták a lánc szereplői továbbhárítani a megemelkedett költségeiket. Idén ez már nem működik, visszaálltak a régi erőviszonyok.
A magyar mezőgazdasági árindex 2022. októberében fordult le csúcsáról. Gyorsan el is jutott a mérséklődésig. Az élelmiszeripar belföldi átlagárai december óta mutatnak lassulást, az élelmiszerek fogyasztói árai pedig januárban álltak be a trendbe. Az előttünk álló időszak meghatározó tendenciája lesz az élelmiszerárak csökkenése. De nem mindegy, hogy ez pár napos kedvezmény vagy tartós árcsökkentés. Az ütemkülönbségek pedig égbekiáltóak.
Tanulságok
• Ha ellentmondást érez az ügyfélélmény és a jelenlegi élelmiszerpiaci trendek között, az nem a képzelete szülötte. Ne dőljön be a folyamatos hangulatkeltésnek! Az érzelmek könnyen visznek el rossz döntések irányába. A ránk borított akciók porral hintik tele szemünket. Kiveszik kezünkből a döntést. Nem azt fogjuk vásárolni, amit szeretnénk, hanem ami kedvezményes. Az akció nem árcsökkentés, hanem kedvezmény. Tartós ármérséklésre van szükség. A szántóföldi növények árai a mélyben, az extrém energiaárak enyhülnek, van mozgástér. Fogyasztóként keressük az olyan kereskedőt, aki nem akciósan, hanem tartósan mérsékli az árakat!
• Ízlelgessük: flexitáriánus! A flexitáriánus életmód magában hordozza azt a rugalmasságot, ami a növényi étrend alapjain állati eredetű élelmiszerek fogyasztását is magában foglalja. A lényeg az arányok helyes kialakításán van. Hallom, ahogy Ön is felkiált: De hiszen ez így van évezredek óta! Ehhez nem kellett semmit feltalálni! Miért kell mégis beszélni róla? Azért, mert ez a jövő, amihez Önnek, termelőnek is alkalmazkodnia kell. Amit évezredek óta ösztönösen tettünk, ma már tudatosan, már-már tudományos alapon kell újraépíteni. Végre egy régi/új életmóddivat, amely az emberi szervezet tápanyagigényét helyezi a középpontba. Nem erőlteti ránk a növényevést, hanem az egyensúlyt hangsúlyozza. Az aktivitáshoz igazodva fogyasszunk magas energiatartalmú állati fehérjéket is – mondja. Nagyon bölcsen emlékeztet arra, hogy a hozzáadott cukorra semmi szükség, és a magas feldolgozottságú élelmiszerek sem válnak hasznunkra.
• Ehhez hasonló jelenség a reduceterian eating, egyfajta átgondolt mértékletesség az élelmiszer-fogyasztásban. Ez sem új gondolat, de modern formába van csomagolva.
Fórián Zoltán
vezető agrárszakértő
Erste Agrár Kompetencia Központ
