Ragaszkodó potyautasok a mezőgazdaságban – kullancsok

A szúnyogok után a kullancsok azok, melyek állat- és közegészségügyi szempontból a legfontosabb hordozói a kórokozó mikroorganizmusoknak. A mezőgazdaságban állataink és gondozóik is fokozott veszélynek vannak kitéve, de a növénytermesztéssel foglalkozók sem kerülhetik el a kullancsokkal való találkozást.

A kullancsok rendszertanilag az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a pókszabásúak (Arachnida) osztályába, azon belül pedig az atkák (Acari) alosztályába tartoznak. A kullancsalakúak (Ixodida rend) 1-6 milliméteres, madarak, emlősök és hüllők vérszívó parazitái.

A kullancsok (Ixodidae család) szájszerve felülnézetből is jól látható, az előtest csúcsán található. Hátukon kitinpajzs van, mely a hímek egész hátoldalát fedi, a nőstényekben viszont kisebb, lehetővé téve a test jelentős tágulását táplálkozáskor. A kifejlett állatok főként emlősök vérszívói, de lárvakorban gyakran madarakból és hüllőkből szívnak vért. Az első lábakon található sajátos szaglószervük, az ún. Haller-féle szerv segítségével érzékelik a gazdaállat által kilélegzett szén-dioxidot, a hőmérsékletváltozást, a bőrön át kiválasztott anyagokat. A gazdakeresés során a kullancs felkapaszkodik a növényzetre, egy fűszál vagy levél végén várakozik, első pár lábát a magasba nyújtva. Amint a gazdaállat elég közel ér, egy pillanat alatt megkapaszkodik rajta.

A kiszáradásra nagyon érzékenyek, ezért főleg hajnalban és napnyugta után másznak fel a növényzetre, napközben az aljnövényzetben, a talaj közelében bújnak meg. A lárvák általában 20 cm-re a talajtól, a nimfák már magasabbra, 50-60 cm-re, míg a kifejlett kullancsok 60-80 cm-re is felmászhatnak.

Fejlődésük

A teljes életciklusuk átlagosan 2-4 évig tart a hőmérsékleti viszonyoktól függően, de laboratóriumban 15-20 fokos körülmények közt 5-10 hónap alatt is lezajlik.

A megtermékenyítés többnyire a gazdaállaton történik. A megtermékenyített nőstény ezután a talajra hullik, és 20-40 nap elteltével lerakja 2000-4000 petéjét. A hím a megtermékenyítést követően, míg a nőstény a peterakás után elpusztul. A páratartalomtól és a hőmérséklettől függően 15 nap, vagy akár hónapok múltán kelnek ki a hatlábú lárvák.

Beszélhetünk egy-, kettő- és háromgazdás kullancsokról is, attól függően, hogy a fejlődéséhez hány gazdafajra van szüksége. Egy háromgazdás kullancs esetén a lárva a megfelelő gazdára lelve 3-5 napig szív vért, majd a talajra hullik. Itt pár hét alatt megtörténik a vedlés, és nyolclábú nimfává alakul át. Egy újabb gazdán történő vérszívás után ismét lehullik a talajra, vedlik, és immár felnőtt kullancsként keres új gazdát, ahol megtörténhet a megtermékenyítés. Kétgazdás kullancs esetén ez annyiban módosul, hogy egy gazdán éri el a nimfa stádiumot, és csak utána keres másik gazdát. Az egygazdás kullancsok pedig egyetlen gazdán fejlődnek, és csak a peterakás történik a talajon (főleg trópusokon élnek).

Világszerte közel 900 kullancsfaj él, ezek közül hazánkban több mint kéttucatnyit ismerünk, de a globalizáció hatása és az éghajlat változása miatt újabb fajok előfordulásával is számolnunk kell. Az egyik legelterjedtebb faj az északi féltekén a háromgazdás közöséges kullancs (Ixodes ricinus), mely a kullancscsípések közel 90%-át adja, de megemlítendő még a Dermacentor reticulatus is, mely főként háziállataink parazitája, és a kutyatartók számára jól ismert Babesia canis fő vektora.

Magyarországon gyakoriságukat tekintve Somogy, Zala és Vas megyében fordulnak elő kullancsok a legnagyobb számban. Egy 2021-es vizsgálat alapján (Kovács et al.) elmondható, hogy a hímek aránya ősszel magasabb, míg tavasszal a gazdakereső nőstények vannak túlnyomó többségben. Feltehetően nimfa és adult állapotokban telelnek át, erre utal a tavaszi együttes jelenlétük, és hogy később jelennek meg a lárvák. Tévhit, hogy télen megfagynak, ún. diapauza állapotban, az anyagcseréjüket lelassítva telelnek át.

Kártételük

A kullancsok kártétele lehet közvetlen, azaz a gazdaállat nyugtalanítása, gyapjú minőségének rontása, esetleg vérveszteség, ha nagyobb tömegben telepednek meg az állaton. Okozhatnak gyulladásos, allergiás reakciókat is.

Közvetett kártételük, hogy más kórokozókat és parazitákat juttathatnak az állat szervezetébe, ugyanis a kullancs regurgitál, nyálmirigyével a felvett vér víztartalmát kiválasztja, és visszajuttatja a sebbe. A kullancs emésztőenzimeket nem termel, ezért a kórokozók életben maradnak benne. Emellett a vérszívás megkezdésekor érzéstelenítő, véralvadásgátló és értágító anyagokat juttat a nyálával sebbe, és a nyálban lévő kórokozók már ekkor bejuthatnak a gazdaállat szervezetébe.

Az alábbiakban áttekintjük az ismertebb és kevésbé ismert betegségeket, melyeket terjeszthetnek.

Kullancsencephalitis

A vírust Magyarországon 1952-ben, Tatabányán izolálták először. Kórokozója egy arbovírusokhoz tartozó, Flaviviridae családba sorolt RNS-vírus. Három, patogenitásukban is különböző altípust különböztetünk meg: európai, szibériai és távol-keleti. A nálunk előforduló európai típus az esetek döntő többségében tünetmentes, kisebb részben enyhébb tünetekkel jelentkezik.

A természetben főként egerek és pockok a vírus gazdaállatai, de háziállataink is megfertőződhetnek. A vírus fertőzött állat vérével kerül a kullancsba, ahol szaporodik és a csípéssel újabb gazdaállatokat fertőz meg. Képes a kullancs fejlődő petéit is megfertőzni, és így a következő kullancsgeneráció már fertőzötten jön világra.

Állatokban rendszerint nem okoz tüneteket. Emberben a kullancscsípést követően 1-2 héttel jelentkeznek influenzaszerű tünetek, mint láz, izomfájdalmak, esetleg kötőhártya-gyulladás. Előfordul, hogy további néhány hét elteltével újabb tünetek jelentkeznek, a láz mellett idegrendszeri bántalmak, mint fejfájás, izomgyengeség, görcsök, bénulás. Terápiája tüneti. Védőoltás van ellene.

Juh, szarvasmarha és kecske esetében fennáll a humán fertőződés kockázata a tejfogyasztással, ugyanis a tejmirigyeikben kiválasztják a vírust. A volt Szovjetunióban az 1930-as évektől kezdtek felfigyelni egy visszatérő, tavasszal és nyáron jelentkező, gyakran halálos kimenetelű idegrendszeri betegségre. A járvány okát 1937-ben kezdték kivizsgálni, ekkor derült ki, hogy a tajgán honos kullancsfaj, az Ixodes persulcatus terjeszti a betegséget. A nyers kecsketej fogyasztásával való fertőződésre 1951-ben derült fény, és hamarosan sikerült 8 vírustörzset izolálni belőle. Az első, bizonyítottan a fertőzött tej fogyasztásával kitört járvány 1951-ben, Rozsnyón zajlott. 660 ember fertőződött meg ennek során, és ebből 271 esetben volt szükség kórházi ellátásra. Magyarországon az első eseteket 1953-ban írták le, 1953 és 2011 között 27 esetet azonosítottak, ebből 9 egyedi volt, 15 családi és 3 járvány.

A tej általi fertőződés könnyen megelőzhető a tej forralásával.

A fertőzést átvészelt állatokat nem kell kizárni hosszú távon a tejtermelésből, ugyanis a következő laktációtól már védettek lesznek életük végéig, és a vírust többé nem ürítik.

Lyme-kór, Lyme-borreliosis

Nevét Old Lyme városáról kapta, ahol először írták le 1975-ben. Magát a baktériumot 1982-ben találta meg Willy Burgdorfer Ixodes kullancsban.

Nálunk főleg az Ixodes ricinus terjeszti, kórokozója a Borrelia burgdorferi sensu lato néven jelölt fajcsoport. A Borrelia genus a Spirochaetales rendbe sorolható, tagjai spirális, dugóhúzó alakú, rugalmas falú, mozgékony baktériumok. Európában legjelentősebb a Borrelia burgdorferi, ritkábban a Borrelia spielmanii, Borrelia garinii és a Borrelia afzelii baktériumok. A borreliák a kullancsok gyomrában szaporodnak, és annak vérszívásakor jutnak át másik állatba. Mivel az Ixodes ricinusnak 300-nál is több gazdafaja ismert, ezek mindegyike lehetséges rezervoár, vagyis fenntartó a kullancs terjesztette kórokozóknak. Számos ilyen vizsgálat történt, melyek alapján feltételezhető, hogy a Borrelia-fajok más-más gazdákhoz kötődnek. A Borrelia burgdorferi számára alkalmas rezervoárok a madarak, kisemlősök, míg a B. spielmaniit csak kerti és mogyorós pelében, valamint az európai sünben mutatták ki a kullancsokon és az emberen kívül. Egy 2007-ben kezdődött, kétéves vizsgálat során magyarországi gyíkfajok szerepét kutatták a Lyme spirochaeták fenntartásában. Bebizonyították, hogy a zöld gyíkok, fürge gyíkok és homoki gyíkok egyaránt rezervoár szerepet töltenek be a B. lusitaniae számára, de azonosítottak B. afzeliit és B. burgdorferi s. s.-t is. A Borrelia burgdorferi sensu lato járványtanának feltérképezése továbbra is folyik.

Magyarországon 2015-2019 között évente 1420-1610 esetben diagnosztizáltak Lyme-kórt.

Ritkán jár lázzal. Legjellegzetesebb, és általában korai tünet a bőrpír megjelenése, az ún. erythema migrans, mely többnyire a csípés helyén jelentkezik 24 óra lappangás elteltével. Ez egy lassan növekvő, ovális bőrpír, mely hetek, esetleg hónapok múlva eltűnhet. Gyakran céltáblaszerű, középen sötétebb, lilás, a szélén piros, míg a kettő között halvány. Fájdalom, viszketés nem jellemző. Megjelenése körülbelül az esetek 50%-ában történik.

Ritka szövődmény a kezeletlen fertőzést követően a carditis, vagyis a szívizomgyulladás.

A fertőzés utáni hetekben kialakulhat meningitis, kétoldali arcidegbénulás, társulhat hozzá szemmozgató idegek bénulása is.

A fertőzést követően hetekkel, hónapokkal, olykor évekkel később reumatológiai problémák jelentkezhetnek. Jellemző a térdízület folyadékgyülemmel járó, fájdalmas duzzanata, illetve általánosabb ízületi gyulladások.

A fertőzés kimutatása nehéz, és a tünetek sem feltétlen egyértelműek, kivéve a Lyme-folt megjelenése esetén. Kezelése antibiotikummal történik.

A kutyánál, a lónál és a szarvasmarhánál is leírták már a betegséget. Állatokban az erythema migrans megjelenése nem jellemző, és az aspecifikus tünetek miatt nehéz megállapítani a fertőzést. Ilyen esetekben a kórokozó ellen termelt ellenanyagot lehet kimutatni. Gyakori a tünetmentes fertőződés.

Maga a Borrelia genus elkülöníthető két csoportra: az egyikbe tartozik a Lyme-kórt okozó fajcsoport, a másikba pedig olyanok tartoznak, melyek visszatérő lázat okoznak. Ez utóbbi csoport tagja a Borrelia miyamotoi.

1995-ben fedezték fel Fukunaga és mtsai. A kórokozót egy Hokkaido szigetéről származó kullancsból (Ixodes persulcatus) és japán erdei egérből (Apodemus argenteus) mutatták ki. A B. miyamotoi nevét arról a japán entomológusról, Kenji Miyamotóról kapta, aki a szigetországban elsőként izolált kullancsokból spirochaetákat. Genetikai vizsgálatok során három típusba sorolták a B. miyamotoit: ázsiai, európai és amerikai. A minket érintő európai típust főként az Ixodes ricinus terjeszti. A fertőzött kullancs utódaiba is átkerül a baktérium, így már a lárvák is terjeszthetik. A B. miyamotoit jelenleg 18 európai országban mutatták ki, köztük hazánkban is. Magyarországon egy 2010-2013 között folyt kutatásban, Gemencen találták meg először I. ricinus nimfában.

Klinikai tünetek nem specifikusak, és gyakran a Lyme-kór mellett jelentkeznek. Magas, 40 fok feletti láz, ami kezeletlenül is megszűnik körülbelül egy hét alatt. Ehhez általános tünetek társulnak, mint fejfájás, hányinger, izomfájdalmak.

Számos kérdés még megválaszolatlan, és további kutatások tárgya.

Babesiosis

A babesiák egysejtű élősködők, melyek a vörösvértestekben osztódnak, és azokat elpusztítják. Kórokozó szarvasmarha esetén főként a Babesia divergens és a Babesia bigemina, lovaknál a Babesia caballi (terjesztője Dermacentor marginatus), kutyáknál a Babesia canis. Súlyos tüneteket okoz állatokban, illetve lépeltávolított emberekben. A szarvasmarha-babesiosist nevezik erdőkórságnak, vagy fertőző vérfestékvizelésnek.

A vérszívást követően a tünetek 1-3 hét múlva jelentkeznek. Ezek láz, véres vizelet, sárgaság, vérszegénység. Mivel a parazita a vörösvérsejteket pusztítja, azok maradványait a máj átalakítja egy bilirubin nevű köztes, sárga anyaggá. Ez okozza a sárgaságot, melyet állatok esetén a nyálkahártyákon és a szemfehérjén lehet észrevenni.

Kezelése állatorvosi feladat.

Tularémia, nyúlpestis

Hazánkban évente 11-36 emberi esetet diagnosztizáltak 2015-2019 között. Kórokozója a Francisella tularensis baktérium, mely kullancsok, szúnyogok csípésével terjed, rágcsálók vizeletükkel, egyéb testnedveikkel ürítik. Lappangási ideje akár több hónap is lehet, de előfordul tünetmentes eset is. Háziállatainkban ritkán mutat tüneteket. Emberi fertőződés esetén a nyirokcsomók megduzzadnak, fekélyesedhetnek. Fejfájás, heteken át tartó láz jelentkezik. Kezelése antibiotikummal.

Q-láz

Kullancs általi terjesztését igazolták, de valószínűleg kullancscsípéssel ritkán terjed, elsősorban légutakon keresztül fertőz. Kórokozója a Coxiella burnetii baktérium, a betegség kecskékkel, juhokkal, szarvasmarhákkal foglalkozók közt a gyakoribb. Az állatok ürüléke, vizelete, teje is a kórokozó terjesztője.

A betegség általában enyhe lefolyású, 2-4 hét lappangást követően izomfájdalom, magas láz, mellkasi fájdalom és fejfájás jelentkezhet. Ritkábban szívizomgyulladás, máj- és agyhártyagyulladás is kialakulhat. Nálunk körülbelül évi 10 esetet igazolnak.

Krími-kongói vérzéses láz

A globalizáció és a klímaváltozás hatására ma már sajnos olyan parazitákkal és kórokozókkal is számolnunk kell, melyek korábban csak távoli, melegebb éghajlaton jelentettek veszélyt. Ezek közé tartozik egy új kullancsfaj, a Hyalomma marginatum, mely a krími-kongói vérzéses láz vektora. Ez a kullancs Ázsia déli részein, a Földközi-tenger mentén és Észak-Afrikában őshonos. Már megjelent Albániában, Bulgáriában, Franciaországban, Horvátországban, Olaszországban, Görögországban, Portugáliában, Romániában, Szerbiában, Oroszországban, Spanyolországban és Ukrajnában is.

Albániában a jelenléte már jelentős, egy kutatásban 2010-2015 között kimutatták, hogy a szarvasmarhákban 32,8%, míg a kutyákban 100%-ban a Hyalomma marginatum volt a domináns faj.

A Hyalomma marginatum rendkívül jól alkalmazkodik a környezeti változásokhoz. Képesek mind a száraz pusztákhoz, mind a mocsaras területekhez adaptálódni. Az eddigi kutatások alapján a kifejlett egyedek 12 fok felett aktívak, de Oroszországban túléltek -20 fokot is.

A passzív, gazdára váró kullancsokkal ellentétben a Hyalomma nagy távolságokat is képes megtenni.

Több betegség vektora, nem csak a krími-kongói láz terjesztője, hanem pl. a Rickettsia aeschlimannii, kiütéses lázat okozó baktériumot, a Bahig vírust, a Matruh vírust és a Dhori vírust is hordozhatja. Ezekről a vírusokról még keveset tudunk.

A krími-kongói vérzéses láz a nevét két vérzéses betegségről kapta, melyeket tizenegy év különbséggel azonosítottak két különböző helyen; a Krím-félszigeten 1945-ben, és Kongóban 1956-ban mutatták ki a vírusokat, melyeket nem tudtak egymástól megkülönböztetni. Vektorai elsősorban a Hyalomma nemzettségbe tartozó kullancsok, de izolálták már legalább 35 kullancsfajból. Gazdaszervezet számos házi és vadállat lehet: juhok, kecskék, szarvasmarhák, sertések, szamarak, sünök, kutyák, nyulak stb.

Tünetek

Magas láz, fényérzékenység, izomfájdalom, vesetünetek (véres vizelet), hasi fájdalmak, idegrendszeri tünetek. Fertőződni kullancsok csípésével, fertőzött vérrel vagy szövetekkel való érintkezéssel lehet. Az állatoknál tünetek jelentkezése nem jellemző, esetenként enyhe láz megfigyelhető, viszont épp ezért, akik az állatok vérével találkoznak, könnyen megfertőződhetnek (vakcinázás, kasztráció stb.).

Magyarországon a Hyalomma marginatum már megjelent. A kullancsfigyelo.hu oldalon várják a lakossági bejelentéseket, hogy feltérképezhessék a kullancs terjedését.

Mi a teendő, ha kullancsot találunk?

Minden kullancsot potenciálisan fertőzőnek kell tekintenünk, és a lehető leggyorsabban eltávolítani. Hogy miért is tekintsük azonnal fertőzőnek? Egy lengyelországi kutatás egyik eredménye látható az alábbi ábrán:

Azt vizsgálták, hogy erdei és réti élőhelyeken fogott I. ricinus és D. reticulatus kullancsokban hányféle kórokozó mutatható ki, azok milyen gyakorisággal és diverzitással fordulnak elő. Összesen 1664 D. reticulatust és 386 I. ricinust fogtak be a három év alatt. Élőhelytípustól függetlenül megtalálható volt bennük a mikroorganizmusok széles spektruma, mint Borrelia, Anaplasma, Ehrlichia, Babesia stb. A D. reticulatusban gyakrabban figyelték meg ezek együttélését, míg az I. ricinusban voltak egyszeri fertőzésű, vagy fertőzésmentes egyedek. A diagrammok jól mutatják, hogy a kullancsok olyan nagy hányada fertőzött, hogy már nem az a kérdés, fertőzött volt-e, hanem inkább az, hogy hányféle kórokozó lehetett benne.

A kullancsok a vérszívás első 24 órájában még alig ürítenek kórokozót, így fontos mielőbb eltávolítani, de biztonságos időablak nem létezik.

Csipesszel a bőrhöz közel fogjuk meg a kullancs fejét, és lassan húzzuk ki. Nem kell kitépni, sem tekergetni, különben könnyen bent marad a feje. Ha ez mégis megtörténik, akkor sem kell pánikolni, a szervezet kidolgozza magából. Ne álljunk neki kioperálni, mert egyrészt kellemetlen, másrészt begyulladhat. Fertőtleníteni sem feltétlen szükséges, hiszen egy emiatt fellépő helyi irritáció vagy allergiás reakció következtében tévesen Lyme-kórra gyanakodhatunk.

Eltávolításkor figyeljünk rá, hogy ne nyomjuk össze a parazita potrohát, és ne késztessük semmiféle öklendezésre, ne kenjünk rá semmit. A Borrelia legnagyobb számban a kullancs gyomrában található, így ha összenyomjuk, azzal növeljük a fertőzés kockázatát.

A kiszedett kullancs bevizsgálásának nincs értelme. A kullancsok jelentős része – mint azt a korábbi ábra mutatta – fertőzött, de ez nem jelenti azt, hogy csípéskor át is adta a fertőzést. Tünetek megjelenése előtti, megelőző, kis dózisú antibiotikumkúra kevés ahhoz, hogy a baktériumokat elpusztítsa, de ahhoz elegendő lehet, hogy a klinikai tünetek ne jelenjenek meg, és értékelhetetlenné váljon a laboratóriumi vizsgálat. Viszont, ha lehetőségünk van rá, a kiszedett kullancsot érdemes lehet megőrizni, mert a kullancs fajának ismerete esetlegesen adhat útbaigazítást a későbbi kórképek esetén.

Kullancscsípés után figyeljük az adott területet, hogy megjelenik-e a Lyme-folt, mert ebben az esetben az antibiotikum-kezelés elkezdése indokolt. Amennyiben a csípés helyén egy kis csomó vagy pirosodás látható, az nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy a kullancs szájszervéből maradt néhány mikroszkopikus darab a bőrben, és azt dolgozza ki a szervezet. Ha napokkal-hetekkel később bármilyen gyanús, mással összefüggésbe nem hozható tünetet észlelünk, mindenképpen forduljunk orvoshoz.

És, hogy miben hasonlít a vámpír és a kullancs? Erről korábban itt írtunk.

Guttyán Piroska