A tömegtakarmányok sokfélesége a termelés sikere

A Dunakiliti Agrár Zrt. elsősorban holstein-fríz tejhasznú szarvasmarha tenyésztésével, tejtermeléssel és sajtkészítéssel foglalkozik. Az 1200 fejőstehén (amelyek számát ráadásul hamarosan szeretnék megduplázni) takarmányozása és a saját előállítású Chepke ipari sajtjuk piaci sikere is megköveteli, hogy jó minőségű szenázst készítsenek. Ebbe a folyamatba nyertünk bepillantást április 19-én a SAATEN-UNION Hungária Kft.-vel és az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.-vel közösen tartott szakmai tanácskozásukon.

Fajtarozs és hibrid rozs a betakarítási sorban és a tömegtakarmány-termelésben

A rozsnak jelentős szerepe van a biztonságos, tartósított takarmány előállításában. A silókukorica hozama és termésbiztonsága ugyanis egyre gyakrabban kerül veszélybe az aszály és a hősokk miatt, így évről évre több gazdaságban jut szerephez az olyan őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású zöldrozs, amely a takarmányadagban részben képes helyettesíteni a kukoricaszilázst.

Ha nem lett volna április eleji „nyarunk”, akkor a rozs betakarítása április végén, május elején, kalászhányás előtti fenológiai fázisban, kétmenetes (kaszálás és fonnyasztás) technológiával történt volna meg. A technológia természetesen ez volt, de körülbelül 2-3 héttel korábban, április 11-ei kezdéssel. A betakarításra kerülő növényhozam rendszerint jelentős mennyiségű, nehezen fonnyad, ezért erre most is készülni kellett a műszaki háttérrel.

Varga Gábor, a SAATEN-UNION Hungária Kft. termékfejlesztője a Dunakilitire hirtelen érkező vihar előtt a fajtasorban a betakarítás technológiai fázisait ismertette, majd hangsúlyozta: a depók feltöltése érdekében betakarítási sorban, azaz „zöld futószalagban” célszerű gondolkodni, amit minden esetben a fajtarozzsal kell kezdeni, majd a gyorsan egymást követő hibrid rozsokkal folytatni. A betakarítási időablak így bővíthető, a szenázst követően a területen pedig silókukorica termeszthető. Bár az idei, hirtelen jött kánikula miatt Dunakilitiben szűkebb lett a hozam, a jól időzített silózással így is kifejezetten jó minőségű takarmányt tudtak a tejelőállománynak biztosítani.

A végfelhasználó a tehén!

Menedzsmentről, alkalmazkodóképességről, klímaváltozásról és az idei rozsbetakarításról is kaptunk információkat Stier Ádám agronómustól. A 700 hektár szántó kezelésével megbízott agronómus már számtalanszor volt kénytelen mérlegelni a szakmai döntéseit, így például a szélsőséges időjárás miatt legutóbb az idei betakarításkor. A gyakorlati bemutató előtti 2 hétben 3-4 napig tartósan 30 ^oC fölé ment a napi csúcshőmérséklet, így ugyan a naptár és a növénymagasság is későbbi silózást indokolt volna, azonban a kalász már hasban volt, tehát hamarabb meg kellett kezdeni a rozs betakarítását. A mennyiség a vártnál kisebb lett, de ezzel a döntéssel jó minőségű szenázzsal zárhatták a rozsszezont Dunakilitiben.

A vetésterület átgondolása közben felmerült az árpa plusz borsó, valamint az árpa plusz bükköny keverékek termesztése is, de az is valószínűsíthető, hogy a takarmánykukorica rovására a silókukorica termőterületét fogják megemelni a gazdaságban.

Nagymagvú pillangósok a láthatáron

A klímaváltozás nemcsak termesztéstechnológiában, de termesztett kultúrában is hozhat változásokat – ahogy Dunakilitiben is láttunk erre példát.

A Németországból érkező Nils Christiansen termékfejlesztő egy ismert, de méltatlanul alulértékelt, valamint egy új alternatívát hozott a magyar termelőknek takarmányborsó- és lóbabtermesztési lehetőségekről, felhasználási opciókról szóló előadásában.

A hüvelyes növények termesztése köztudottan jótékony hatással van a talajra, jó nitrogénforrás, ezért ezt ráfordításmentes trágyázásnak is hívja a gyakorlat. Emellett a Green Deal irányelve is a termesztés növekedésére hat a jövőben, bár a jelenlegi 1 millió hektáros európai termőterületből hazánkban körülbelül 9-12 ezer hektáron termesztenek takarmányborsót (az 1980-as években 160 ezer hektáron hasznosítottuk), a lóbabtermesztés szinte elenyésző (650 ezer hektár) a kontinensen, idehaza pedig körülbelül 500 hektár felülettel rendelkezik.

A takarmánycélú felhasználás a borsó esetében egyre inkább teret nyer, és a lóbab hasznosítása terén is zajlanak már a kutatási és gyakorlati kísérletek. Előreláthatóan mindkét növény a szarvasmarha-, sertés- és baromfi-takarmányozásban jelenthet majd alapanyagban megoldást.

A hozamközpontú gyakorlat a múlté

Dr. Orosz Szilviától, az ÁT Kft. laboratóriumigazgatójától ritkán hallhattunk a lucernával kapcsolatban ellenpropagandát, de most megtört a jég. Az elmúlt 10 év hazai tömegtakarmány-eredményei alapján az ismert takarmányozási szakember ugyanis kimondta: „nem biztos, hogy a lucerna a legjobb rostforrás”. A magasabb (12-13%-os) hamutartalom, az alacsonyabb NFV-értékek a jelenlegi tejhozamokhoz már nem biztosítanak elég alapot.

Ennek megfelelően a lucerna szerepének és súlyának újragondolására, illetve minőségorientáltabb betakarításszervezésre van szükség. A vizsgálatok alapján ugyanis egyértelművé vált: a tejhozam eredője a betakarítás megkezdésének időpontja, miközben nem az eddigi rutin, az érett bimbós állapot jelenti a kezdés optimális idejét. Ennél ugyanis hamarabb, még a bimbó megjelenése előtt el kell kezdeni a betakarítást, így a lekaszált lucernánk is fehérjedúsabb marad, tehát az elmaradt hozamunk (gazdasági kárunk) csökkenthető, amivel ritkán kalkulál egy-egy gazdálkodó. Hazánkban az a tapasztalat, hogy a lucernát ritkán tudják az elvárt fenológiai állapotban és minőségben kaszálni.

A rendezvény a tömegtakarmányok sokféleségére, heterogenitásuk termelési sikerére kívánta felhívni a figyelmet Dunakilitiben. A SAATEN-UNION kínálatában szereplő őszi hibrid rozs, a szenázsolásra is alkalmas őszi tritikálé és hibrid árpa vitathatatlan előnye, hogy nem fogékonyak a betegségekre, rendkívül vitálisak, nem érzékenyek az időjárási viszontagságokra, korán betakaríthatók, és nagy zöldtömeget adnak. Magas beltartalmi értékeik, rosttartalmuk alapján pedig kiváló megoldást, kiszámíthatóbb tömegtakarmány-termelési bázist jelentenek a tejelő szarvasmarhákat tartó gazdaságok számára – nem csak Dunakilitiben.

A szenázskészítés technológiai feltételeiről, gépi hátteréről korábban itt írtunk.