Magyartarka vs. Kárpáti Borzderes: melyik marhának hol a helye?

A Magyartarka a 19. század második felében váltotta fel a szürkemarhát.

A magyar mezőgazdaság, ezen belül az állattenyésztés alappillérének számított sokáig a Magyartarka, napjainkban egyre népszerűbb szarvasmarhája viszont a Kárpáti Borzderes fajta. Vajon mi lehet ennek az oka? Cikkünk erre keresi a választ, mégpedig oly módon, hogy a két típust összehasonlítva párhuzamot keres az állattenyésztés szerkezetének változásaival.

A Magyartarka a 19. század második felében váltotta fel a szürkemarhát. Az akkori emberek nyitottabbá váltak új ízek, ételek megismerésére és az étrendjükbe való beépítésébe. Azért vált szükségessé tehát új utak keresése, mert a tejfogyasztás iránti igény megemelkedett, az ipari forradalomnak köszönhetően pedig a gépek fokozatosan kiszorították az állati vonóerőt. Az őshonos fajta nem adott elég tejet, a ridegen tartás miatt nem tudták megszelídíteni, időszerű volt hát a csere. Már akkor is nagy fontossággal bírt, hogy ha lépést akarunk tartani a változó világgal, akkor nekünk is létfontosságú változni, változtatni.

A svájci szimentálit keresztezték a szürkemarhával, amelynek eredménye a magyartarka. Persze ez hosszú folyamat eredménye, a szakemberek célja egy olyan kettős hasznosítású, tejtermelő- és hústermelő képességgel rendelkező állat volt, amely alkalmazkodik hazánk időjárásához, szelíd és megfelel a korszak elvárásainak, illetve a vérvonalában található magyar ős.

Külsejét tekintve a svájcira hasonlít, az egyedek színe a világossárgától a sötétvörös skálán mozoghat, az elengedhetetlen fehér foltokkal díszítve. 18-22 év a hasznos élettartama, a tehenek súlya 600-700, a bikáké 800-1300 kg is lehet. Marmagassága eléri a 135-140 cm-t. Naponta 12-16 liter tejet ad, fehérjetartalma 3,45, zsírtartalma 3,96. Mindkettő magas százalék, megközelíti a svájci fajtakör értékeit.

Miután a „pirostarka” meghozta a kívánt eredményeket, megindult a tenyésztése és egyeduralkodóvá vált a magyar gazdaságban körülbelül 100 évig. A borzderest is kiszorítva ezzel, mert ez a fajtakör is jelen volt hazánkban, csak nem örvendett nagy népszerűségnek.

Ha a KSH adatait nézzük, akkor láthatjuk a szarvasmarha állomány számának alakulását egészen 1851 és 2022 közötti intervallumban. Néhány fontos szám: 1851-ben 1 589 ezerről indult, 1895-re 2 062 ezerre ugrott, 1984-ig folyamatosan 1900- és 2 100 ezer körül mozgott, nagy törést csak a két világháború hozott, akkor felére apadt a létszám, a helyreállítást követően azonban visszarendeződött. 1993-ra a kétmilliós állomány a felére csökkent, ennek az egyik oka a termelőszövetkezetek felbomlásában keresendő, a háztáji felszámolásában, a másik pedig a gépesítés további nagyarányú fejlődésében. A csökkenés egészen 2011-ig tartott (ekkor 697 ezer volt), innentől kezdve folyamatos az emelkedés, 2022-ben 885 ezer példányt jegyeztek fel.

Az emelkedés oka a családi gazdálkodások számának növekedése, illetve ezzel párhuzamosan az, hogy megnőtt a kereslet a házi készítésű termékek iránt (sajt, joghurt, túró, tejföl). A problémát az jelentette, hogy sok helyen felszámolták a háztájit, a gazdasági épületekkel együtt. Vannak természetesen nagyüzemek, de a falvakban más lehetőségeket kellett keresni, lehetőleg kisebb termetű állatot, hogy könnyebben megoldható legyen az elhelyezésük.

Naponta 6-12 liter tejet ad a Borzderes, ami kevés, de sajtkészítésre kiválóan alkalmas

Nagy segítséget jelentett a Polyán Egyesület munkája 2008-ban, ekkor 9 Kárpáti Borzderest vittek a Zemplénbe, majd még 100 egyedet. Megalakult a Kárpáti Borzderes Egyesület is, amelyet az Agrárminisztérium elismert, és jóváhagyta a fajtarekonstrukciós programját. Azóta nagyon népszerű itthon ez a fajta. Miért? Mert viszonylag kistestű: 95-135 cm a marmagassága, szarvalt, a szarva is kisméretű, finom csontozattal és szilárd lábszerkezettel rendelkezik, Naponta 6-12 liter tejet ad, ez mennyiségileg kevés, de sajtkészítésre kiválóan alkalmas. Szervezete ellenálló, jól tűri a hideget-meleget. hasznos élettartama 20 év körül van. A borjúk súlya gyorsan gyarapszik, vágási célból is tenyésztik. A tehenek 350 kg-ot, a bikák 600 kg-ot nyomnak. Még megemlíthető az is, hogy könnyen szelídíthető a ridegen tartás ellenére és még igavonásra is képes. Hármas hasznosítású marha, az európai fajtákon belül ez ritkaságnak számít, bár hazánkban nincs szükség igavonó erejére. A barna és a szürke szín keveredése adja a borzderes színét, ami nyáron kicsit világosabb, télen pedig sötétebbre változik.

A Magyartarkát tavasztól őszig legeltetik, a Kárpáti Borzderes egész évben kihajtható. Takarmányolásuk hasonló, a méretük és a tejmennyiségük között van nagyobb különbség, de ennek az az előnye, hogy a családi tartásnál nem marad meg a tej, nem kell foglalkozni a leadással, hanem a fent említett termékek elkészíthetőek belőle, felhasználva az egészet. Még az igavonási különbséget emelném ki. A Magyartarka erre nem megfelelő, a Kárpáti Borzderes igen.

Ha valaki tenyésztésbe szeretne kezdeni, akkor mindenekelőtt számba kell vennie a lehetőségeit és azt, hogy nagyüzemi szinten szeretné űzni, vagy családi, háztáji jelleggel. A két fajtát nem versenyeztetni kell egymással, hanem erényeik figyelembevétele után belátni azt, hogy a Magyartarka nagyüzemi-, a Kárpáti borzderes pedig családi tenyésztésre alkalmas, már csak a mérete miatt is.

(Forrás: KSH, szerk.: Stefler József: A Magyartarka tenyésztése, karpatiborzderes.hu)

Kiss Éva