Állatjólléti igények a tojótyúk és brojler tartásban: termelők kontra fogyasztók az állatokról

Állatok jogai

Az Állategészségügyi Világszervezet meghatározása szerint az állatjóllét fogalmát következőképp lehet meghatározni: „… Egy állat jóléti állapotát jelzi, ha … az állat egészséges, nyugodt, megfelelően táplált, biztonságban van, képes a fajnak megfelelő viselkedést tanúsítani, és nem szenved olyan kellemetlen tényezőktől, mint a fájdalom, a félelem és a stressz.”

Noha ez a definíció napjainkban született, az állatok jogaiért folytatott küzdelem hosszú múltra tekint vissza. Hosszú ideig filozófusok és vallási képviselők állították, hogy az állatoknak nincs értelmük, ez által nincsenek érzelmeik, fájdalmat sem éreznek. Változást hozott ebben a nézetben Jeremy Bentham angol tudós filozófiája, mellyel megalkotta az állati jogok alapjait. „Nem az a kérdés, hogy az állatok képesek-e gondolkodni vagy képesek-e beszélni, hanem, hogy képesek e szenvedni.” Erre a szemléletre alapulnak a későbbi korok állatvédelmi törvényei is.

Az 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről kimondja: az állatok érző lények, egészségük védelme, jó közérzetük biztosítása az ember erkölcsi kötelessége. A jó gazda szem előtt tartja állatai igényét, ugyanakkor egyre többen a vásárlói társadalomban is figyelmet szentelnek annak, hogy az állati termék, amit vesznek, milyen körülmények között keletkezett.

Az állatok jólléti állapotának szem előtt tartása az állattartás és a termék előállítás során nem csupán erkölcsi megfontolás, de jelentős hatással lehet a termelésre is. Egy distressznek kitett gazdasági haszonállat nem tud megfelelő mennyiségű produktumot előállítani, a termelt áru minősége jelentősen csökkenhet, az állat egészségi állapota romolhat, ezáltal hasznos élettartalma rövidülhet, a selejtezés mértéke növekedhet. Gazdasági megközelítésből tehát bizonyos költségek nőnek, a kiesés, így az egységnyi termék előállítására fordított összeg nő, míg a hozam, így a haszon is csökken.

A fogyasztók

Az állati termékek fogyasztói minőségét nem csak annak mennyiségi és minőségi paraméterei határozzák meg. De a vevőközönség egyre nagyobb figyelmet szentel azon állatok jóllétének, melyektől a termék származik.

A fogyasztók körében egyre divatosabbá válnak azok az állatvédelmi „trendek”, amelyek az állatokat nem valós igényeik, szükségleteik alapján értékelik, hanem emberi tulajdonságokkal felruházva olyan körülményeket ítélnek számukra megfelelőnek, amelyek nekünk, embereknek azok.

Így sokak szerint nem jó, ha az állatokat ketrecben tartják, nem jó, ha intenzív tartástechnológiában nevelik anélkül, hogy szabad levegőn tartózkodhatna, és sokak „túltenyésztettnek” gondolnak minden olyan baromfifajtát vagy hibridet, amelynek fehér a tollszíne.

Másik oldalról viszont ugyanezen személyek elvárása, hogy a csirkemell megfelelően nagyméretű legyen, a bőrös csirkecombon a bőr ne legyen pigmentált és nem utolsó sorban a lehető legolcsóbb kategóriába tartozzanak azok a baromfitermékek (hús, tojás), amelyek a boltokban nagy mennyiségekben rendelkezésre állnak.

Lehet szeretni az állatokat, hiszen valóban szeretni való lények, azonban az állatok szeretete nem jelenti azt, hogy mindenki helyesen tud velük bánni és környezetüket is nekik megfelelően tudja alakítani.

Sokszor pont a divatirányzatok és trendek hatására, a fogyasztók emocionális töltetű ismerethiányára válaszul a gazdálkodók akár még visszautasítóan is reagálnak bizonyos állatvédelmi, állatjólléti kezdeményezésre. Hiszen sok fogyasztó elképzelése szerint csak mélyalmos rendszerben lehet egészséges tojást termelni és eleve elvetik a ketreces tartást, aminek – előrevetítve tapasztalatainkat – felméréseink részben ellentmondanak, mivel ketreces technológia is szerepel a felállított rangsorban elöl, míg mélyalmos technológiában is találkozhattunk állatjólléti problémák sorával.

A gazdák

Azonban a gondos gazdálkodók – akik sokszor együtt élnek állataikkal – tisztában vannak jól felfogott érdekeikkel, amelyek a valódi állatvédelem és tényleges állatjóllét biztosítása mellett azzal a felelősségtudattal társul, amit tevékenységük folytatása mellett felvállaltak. Miszerint a gondoskodás, amit nap, mint nap gyakorolnak csakis úgy kifizetődő, ha az állatjóllét kategóriájába tartozó összes szempontot komplexen érvényesítik. Így a gondoskodásnak része a technológia, a bánásmód, de akár a jelenleg működő vonatkozó intézményrendszert is annak tekinthetjük. Tehát a gondoskodás nem áll távol a gazdák józan gazdasági érdekétől!

A fenti okok miatt az állatjóllét fontos a termelés szempontjából is, viszont csak az állatok védelmében alkotott törvények és rendelkezések alapján az állatok igényeit nem minden esetben lehet kielégíteni, illetve a legmegfelelőbb környezetet és elbánást biztosítani számukra. A jogi rendelkezések azonban lehetővé teszik azon termelőknek pénzügyi támogatásban való részvételét, akik állataik számára „többletet” tudnak biztosítani. A támogatás esetlegesen fedezheti a megfelelő állatjóllét biztosításával kapcsolatban felmerülő többletköltségeket, így a gazdák számára ösztönző lehet.

A Welfare Quality^® rendszer

A fenti ellentmondás okozta szakadék fölött képez szakmai és kommunikációs elemekből álló hidat a Welfare Quality^® rendszer, amely arra összpontosít, hogy az állatjóllétet beillessze az élelmiszer-láncba, abból a célból, hogy az állatjóllét minőségét meghatározó tényezővé váljon. A rendszer az állatjóllét értékelésében egy könnyen és általánosan használható eszközt jelenthet.

2009-re dolgozták ki az állat alapú mérésekre épülő Welfare Quality^® rendszert. A vizsgálati rendszer az állati eredetű termékek előállítása során alkalmazható az állatjóllét felmérésére és fejlesztésére. Az állatok jóllétét elsősorban az állatokra alapozott mérésekkel vizsgálja, amit a telepi és a vágóhídi információkhoz rendel. A rendszert eddig szarvasmarha (tejelő tehén, húsmarha, borjú), sertés és baromfi (brojlercsirke és tojótyúk) fajokra dolgozták ki.

A módszer lehetővé teszi az állatok jóllétének felmérését, továbbá visszajelzést és támogatást is nyújt a termelőknek, amelyek által megbízható információkat tudnak szolgáltatni a kereskedőknek és a fogyasztóknak az élelmiszereket előállító állatok jólléti állapotáról.

Az állatjólléti állapot felmérésének szerepe van a termelés hatékonyságának javításában is. Segítségével felderíthetők és megelőzhetők a kedvezőtlen környezeti hatások, amelyekhez való kényszerű alkalmazkodás a termelést kedvezőtlenül befolyásolja.

A Welfare Quality^® protokollok

Az állat és/vagy technológia alapú mérések mellett számos jogszabály rendelkezik az állatvédelemről és az állatjóllétről.

Saját vizsgálataink

Saját vizsgálataink során több telepen felmértük a tojók és brojlerek egészségi állapotát, viselkedésüket és az őket körülvevő technológiai paramétereket. Felméréseink egyrészt a Welfare Quality^® módszere, a tojótyúk- és brojlertartást vizsgáló tesztje, másrészt a 98/58/EK irányelv, 99/74/EK irányelv és a 32/1999 FVM rendelet pontjai alapján történtek. Ebben a nem Welfare Quality^® releváns szempontok kerülnek ellenőrzésre.

Eltérő technológiával felszerelt tojó- és brojlertelepen végeztük el felméréseinket, ahol különböző életkorú állományokat vizsgáltunk, hogy reális képet kapjunk az állatok körülményeiről, továbbá az állattartókkal együtt értékeltük az eredményeket abból a szempontból, hogy a jogszabályi és „állat alapú” mérési rendszerek mennyiben szolgálják az állatok jóllétét.

Fontosnak tartottuk, hogy az eltérő módszerekkel végzett állatjólléti értékelések eredményei közötti eltéréseket felfedjük és ezzel párhuzamosan a telepeken az állatjóllét vizsgálatára valóban alkalmas méréseket kiválasszuk.

Igyekeztünk feltárni a Welfare Quality^® módszerben azokat a pontokat, amelyek a magyar tartás-és takarmányozástechnológiai rendszerekben esetlegesen nem, vagy csak bizonyos módosításokat követően alkalmazhatók.

Felméréseink során célunk volt képet alkotni a termelési technológiákhoz kapcsolódó fogyasztói tévhitekről, illetve a gazdák véleményét kérdeztük az állatjogi rendeletekről, hiszen mint személyes érintettek, ők látják leginkább, milyen hatással van gazdaságaikra és az állatokra bárminemű változtatás.

A brojler és tojótyúk telepek eltérő állatlétszáma és technológiai helyzete ellenére minden telep megfelelt a magyar jogszabályokban előírtaknak, ennek megfelelően mindegyikük részesül állatjólléti támogatásban, azonban az eredmények azt mutatják, hogy ez a „támogatási” háttér nem feltétlen az állatok valós jóllétét szolgálja, ennek biztosítása csupán a gazdák jól felfogott érdeke a termelési szint tartása érdekében, ami az egyik legfontosabb tényező.

Fontos tényező, hogy a jogszabályoknak egyként kell szabályozniuk az eltérő tartástechnológiai körülményeket, ami a különbözőségből adódóan eltérő mértékben valósul meg. A szabályozottság mellett az ellenőrzés sem egyöntetű.

Vizsgálataink során kiderült, hogy a rendeletek betartása fontos ugyan, de nehéz a hazai gazdasági viszonyok között. Hiába a kiírt pályázatok, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kistermelők nem, vagy nehezen viselik a rájuk rótt terhet. Akinek sem technológiaváltásra, sem átalakításra nincs lehetősége, felhagy tevékenységével, mivel az átalakításokra szánt ráfordítás esetlegesen több év alatt sem térülne meg. A külföldi konkurencia miatti labilis piaci helyzet pedig nem mindig ad lehetőséget és nem nyújt biztonságot egy ilyen hosszú távú befektetés sikerességére. Ez hosszútávon a hazai állatlétszám csökkenését, ez pedig a termelés visszamaradását eredményezheti, mely az ország versenyképességét is csökkenti az európai és a világpiacon.

Magyarországon a tojótyúk- és brojlertartás területén különös figyelmet fordítanak az Európai Uniós és hazai állatvédelmi törvények betartására. A törvények módosulása nyomán a technológia átalakítást, vagy szükség esetén a technológia cserét elvégezték, a paraméterek megegyeznek az előírtakkal, még ha ez esetenként az állomány csökkentését is vonta maga után. Mégis a különböző, jogszabályoknak megfelelő telepek állatai más-más jólléti állapotot mutattak, mely azt sugallja, hogy a törvényben foglalt módosítások fontosak, de nem kizárólagosak. Nagy szerepet játszik a fajta, a környezetgazdagítás mértéke, és legfontosabb a jó gazda gondossága.

A megkérdezett gazdák nem minden esetben látták értelmét az állatvédelmi és állatjólléti jogszabályok módosításának, nem láttak különbséget a termelésben és az állatok állapotában, így a rendeletek bevezetését sokszor feleslegesnek találták.

Érdemes lenne olyan megoldást keresni az állatjólléti tényezők alakítására, ami nem ró olyannyira nagy terhet az állattartókra, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben nem biztos, hogy célravezető lenne.

A Welfare Quality^® módszer tekintetében elmondható, hogy a hazai brojler- és tojótyúk tartási gyakorlat esetében nem minden kérdése/területe alkalmazható maradéktalanul, azonban az alkalmazható területek az állatok valós jólléti állapotát tárhatják fel. E tekintetben is – bár eltérő mértékben – mindegyik telep megfelelt a kritériumoknak.

A Welfare Quality^® módszer alkalmas a lényeges állatjólléti hiányosságok kiszűrésére. A feltárt állatjólléti hiányosságok (kimeneti oldal) és a környezeti feltételek (bemeneti oldal) közötti összefüggés megállapítható, ugyanakkor a környezeti tényezők megfelelősége nem jelzi előre a megfelelő állatjóllétet.

További tapasztalatunkként írható le, hogy az állatjólléti állapot felmérését és biztosítását csupán a jogszabályi előírások alkalmazásával nem lehet biztosítani. A Welfare Quality^® rendszerrel együtt alkalmazva azonban feltárható vagy megelőzhető a legtöbb probléma, amelyek által nemcsak az állatjóllét színvonala javítható, hanem a termelésé is. További nem várt tapasztalatunk volt a felmért telepek esetében, hogy a vizsgálatok az ott dolgozók és a tulajdonosok érdeklődését felkeltette egy olyan terület iránt, amit eddig ilyen szempontból nem tartottak megfelelően fontosnak.

A Welfare Quality^® ugyan alkalmas az állatjóllét vizsgálatára és több mint iránymutató annak fenntartásában, azonban bizonyos szakaszai a magyar gyakorlatban nem alkalmazhatóak. Ezt a hiányosságot pótolja és a telep gazdasági és állatjólléti paraméterei közötti összefüggéseket tárja fel a másik, jogszabályokra alapozott alkalmazott felmérésünk, továbbá jogszabályi alapon nyújt iránymutatást az állatjólléti kérdésekben. Nem utolsó sorban segítséget nyújthat ezen felmérés elkészítése az adott telep számára, hiszen megismerhetik ezáltal a betartani és alkalmazni szükséges jogi előírásokat, továbbá egyféle szakmai fejlődésre, akár önképzésre is sarkallhatja a felmért telep munkatársait, amire munkánk elvégzése közben is volt példa. Magyarországon az állatok jóllétének biztosítására kialakított szabályozások még csak kezdetlegesnek tekinthetők azok számonkérését, betartatását tekintve. Elengedhetetlen a szabályozások állatvédelmi és állatjólléti szempontból való következetesebbé, célravezetőbbé tétele.

A Welfare Quality^® kérdőíve az alapos állatjólléti vizsgálatok elengedhetetlen eszköze lehet. A Welfare Quality^® rendszer létrehozása óta már eltelt néhány év, és a hozzáférhető eredmények szerint jelentősen hozzájárult és a továbbiakban is hozzájárulhat az európai mezőgazdaság társadalmi fenntarthatóságához.

A felmérések során megállapítottuk, hogy az általunk alkalmazott vizsgálati módszerek kiegészítik egymást, a főbb állatvédelmi pontokat teljesen lefedik, így hazai környezetben alkalmazásuk egyidejűleg javasolható.

Ezen eredményekről a fogyasztók tájékoztatása is fontos lenne, hogy bizonyos típusú termelési technológiákkal szembeni averziójukat részben vagy egészben eloszlathassuk és a különbséget inkább a külföldi és a magyar termékek között véljék felfedezni és feltétlen ez utóbbit támogassák.

Weber Mária¹

Jukovich Viktor²

Hadfi Zsófia¹

Szabó Rubina Tünde¹

Végh Ákos³

¹Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Állattenyésztés- tudományi Intézet

²Szent István Egyetem Állatorvostudományi Kar, Állathigiéniai, állomány-egészségtani és állatorvosi etológiai Tanszék

³Alpha-Vet Állatgyógyászati Kft.