Állítsuk munkába az adathalmazt!

Háromrészes cikksorozatunkban azt mutatjuk be, hogyan lehet a minden gazdálkodó által ismert területalapú kérelemtől eljutni a helyspecifikus inputanyag-kijuttatásig.

Cikksorozatunk első részében áttekintettük, hogy milyen adatok állnak mindenki rendelkezésére, amelyek alapvetően szükségesek a precíziós gazdálkodáshoz, és azok hogyan „szerezhetőek be” a legegyszerűbb módon. A második részben igyekeztünk közös nevezőre hozni az adatokat, és megvizsgálni, hogy milyen buktatókra és lehetőségekre érdemes figyelnünk a feldolgozásnál. A sorozat harmadik (záró) részében a tábláink változatosságára alapozva megtervezzük a differenciált kijuttatást.

Mit jelent a differenciált kijuttatás?

A hagyományos gazdálkodási rendszerben egy gazdaság egyazon növénykultúrával bevetett tábláira ugyanakkora mennyiségű inputanyagot (legyen akár vetőmag vagy műtrágya) juttatunk ki. A következő szint az, amikor az egyes tábláink között teszünk különbséget, figyelembe vesszük a táblák adottságait vagy a kezelés idejében a növényállomány fejlettsége közötti különbséget, és ez alapján határozzuk meg a kijuttatandó dózist, de még csak a tábláink szintjén. Gazdaságosság szempontjából az ideális megoldást a differenciált vagy modulált kijuttatás (variable rate application – VRA) jelenti, amikor a dózisok meghatározását a táblán belül megállapított menedzsment zónákhoz igazítjuk. Ebben az esetben az adott táblán belül is figyelünk az eltérő adottságú foltokra: például egy erodált homokhátra kisebb tőszámot tervezünk, mint a vastag termőréteggel rendelkező, barna erdőtalajra.

Hogyan tervezzük meg a dózisokat?

Az optimális hatóanyag-igény évről évre, tábláról táblára változik. Valószínűleg időt spórolunk meg azzal, ha a műtrágyaszórót a szezon elején egyszer beállítjuk, majd ugyanazzal a beállítással használjuk azt minden egyes alkalommal, de ilyen esetben a területünk egy részére valóban a szükséges mennyiségű hatóanyag kerül, egy jelentős részére azonban kevesebb, másik részére pedig a szükségesnél több. A két utóbbi esetben közvetett és közvetlen módon is bevételkieséssel számolhatunk.

A hatóanyag-mennyiség kiszámítására több megközelítést is alkalmazhatunk. Az adott zónákban a reálisan elvárható hozam tápanyag-igénye és a rendelkezésre álló talajvizsgálati adatok alapján kiszámolható, hogy melyik tápelemből mekkora mennyiségre van szükség, hogy teljesüljön a célkitűzésünk. Külön tápanyagterv készítésével az egyes zónákra ezt viszonylag egyszerűen meg tudjuk tenni.

Másik lehetőség, hogy a rendelkezésre álló hektárköltség alapján meghatározzuk a kijuttatandó mennyiséget, és ezt az egyes zónákra differenciáltan juttatjuk ki a hozammaximalizálás elve alapján, azaz a jobb termőképességű területekre többet, a gyengébbekre kevesebbet szánunk.

Harmadik – legegyszerűbb – megközelítésként kijuttathatunk ugyanannyi összhatóanyag-mennyiséget, mint a hagyományosan kezelt táblákon, azonban már differenciált módon (például modulált nitrogéntrágyázás az elővetemény hozamtérképe alapján).

Minden esetben fontos kérdés, hogy hány zónát érdemes létrehozni, mekkora „lépcsők” legyenek az egyes hatóanyagszintek között. A táblánk mérete alapvetően befolyásolja ezt a döntést (egy 5 hektáros táblán nem tudunk 10 zónát külön kezelni), emellett érdemes a kijuttató eszközünk tulajdonságait (repítőtárcsás műtrágyaszórók 12-24-36 m-es szórásszélessége) és az adatfelvétel felbontását (hozammérésre alkalmas kombájn 5-12 m-es vágóasztal-szélessége) is szinkronba hozni a kijuttatásra szánt anyag tulajdonságaival (szilárd vagy folyékony műtrágya, dozírozási lehetőségek).

A végleges kijuttatási térkép létrehozásánál teljes környezeti modellezést kell végeznünk, amely kiterjed mind a domborzati viszonyok, mind a talajvizsgálati értékek kijuttatási technológiába való illesztésére. Nem célszerű túl sok réteget egyszerre belevonnunk az elemzésbe, hiszen ebben az esetben előfordulhat, hogy egymásnak ellentmondó adatokat fogunk kiolvasni egy teljes talajvizsgálati és egy hozamtérkép összevetése során (természetesen ezek az ellentmondások is feloldhatók és megérthetők a megfelelő adatfeldolgozással). Egy nitrogén kijuttatási térkép létrehozásánál mindig figyelembe kell venni, hogy alacsonyabb mineralizációs szintű táblarészeken, vagy ha a tenyészidőszak alatt nagyobb mennyiségű csapadék várható, a nitrogénműtrágyák kedvezőbb hasznosulása várható.

Minden egyes menedzsmentzóna vizsgálatakor több tényezőt is célszerű figyelembe venni, mint például azt, hogy a mélyebben fekvő táblarészeken gyakran magasabb a szervesanyag-tartalom és a mineralizációs szint, ezek a területek általában nagyobb termőképességűek, ahol így több a növények számára felvehető tápanyag mennyisége. A talajvizsgálati eredményektől függően tehát célszerű lehet a műtrágyadózis csökkentése az ilyen helyeken.

Milyen megtérülést várhatok reálisan?

A differenciált kijuttatási módszer megtérülése annál kedvezőbb lesz, minél pontosabb az adatfeldolgozás, valamint a kitűzött célnak megfelelő összefüggéseket részletesen feltártuk.

A módszer eredményessége többféleképpen is érvényesülhet: növekszik a hozam, de nem csökken a kiadás; ugyanakkora termésátlagot érünk el alacsonyabb inputanyag-felhasználás mellett; magasabb termésátlagot érünk el, alacsonyabb ráfordítási szint mellett.

Hogyan tovább?

A növénytermesztés technológiai elemei közül a tápanyag-utánpótlás szerepe meghatározó a megfelelő termésszint elérésében. A legtöbb növénykultúra esetében a trágyázási technológia optimalizálása így jelentős szereppel bír a megfelelő jövedelmezőségi szint elérésben. A precíziós technológia gazdaságon belüli megvalósításához nélkülözhetetlen néhány jelentősebb beruházás (hozammérő, modulált kijuttatásra alkalmas műtrágyaszóró, talajmintavétel és laborvizsgálat, stb), de ezen eszközök hatékonyságát csak a megfelelő rendszerbe történő illesztéssel tudjuk kihasználni.

A hatékonyság növelése ezt követően tovább fokozható a valós idejű kijuttatásra alkalmas szenzorok beszerzésével. A tápanyag-utánpótláson túl a szenzortechnika lehetővé teszi, hogy a növényvédelemben is differenciált kijuttatást valósítsunk meg, vagyis csak oda juttassunk növényvédő szert, ahol ténylegesen indokolt. Szenzoradatok alapján a talajművelés mélységét is tudjuk változtatni, azaz csak a szükséges szintig eresztjük le a munkagépet, megspórolva ezzel a felesleges talajbolygatást és üzemanyag-ráfordítást.

A precíziós gazdálkodás egyes elemei egymástól függetlenül is megvalósíthatók, amelyekkel már jelentős hatékonyság-növelés várható. Ha egy döntést megalapozottan, és nem a megszokások alapján hozunk meg, már jó úton vagyunk egy hatékonyabb (precíziós?) gazdálkodás felé.

Diriczi Zsombor
Makra Máté
FieldPASS Kft.