Az inszekticid-rezisztencia kialakulása és veszélyei

A rezisztencia a növényvédelem gyakorlatában azt jelenti, hogy a leküzdeni kívánt kórokozó, kártevő ellenállóvá vált a kijuttatott hatóanyaggal szemben. Ez nem csak a gazdáknak, hanem a növényvédőszer-előállító cégeknek is problémát okoz. Sajnos az utóbbi években egyre kevesebb új hatóanyag kerül forgalomba, így a meglévő hatóanyagok elleni rezisztencia bosszúsághoz és nagymértékű terméskieséshez vezethet. Az alábbiakban szó lesz a rezisztencia kialakulásának okairól és annak megelőzéséről. Előtte azonban egy új információ a neonikotinoid hatóanyagokkal kapcsolatban.

1. ábra. A feroncsapda szükséges a pontosan időzített növényvédelmi kezeléshez. Fotó: Takács Attila

Az ellenállóképesség kialakulása

Mitől alakulni ki a növényvédőszer rezisztencia?

Elsősorban a növényvédő szerek egyoldalú, indokolatlan használata miatt alakulhat ki rezisztencia, de a kártevők genetikai tényezői is okai lehetnek. Ha éveken keresztül, vagy évközben többször, egymás után ugyanazt a hatóanyagot (pl. piretroid) használjuk, egy a sejtszinten végbemenő mutáció révén kialakulnak az átlagosnál tűrőképesebb egyedek, amelyek ezt a tulajdonságot átadják az utódaiknak. Ezek a példányok képesek olyan mennyiségű rovarölőszer elviselésére, amely a normál rovarnépesség nagy részét elpusztítaná. Az ellenálló-képesség a legtöbb esetben a rovar szervezetében kialakult új enzimekkel függ össze, amelyek a kijutatott növényvédőszer vegyületeit hatástalanítják. De nem csak egy enzim szerkezete változhat meg, hanem a kültakaró áteresztőképessége, viszkozitása is, ezzel rontva a hatóanyag felszívódását. Más esetben a rovar megváltozott viselkedésével függ össze a szer hatástalansága, amikor például erős riasztóhatás következtében a rovar elkerüli a mérgező adag felvételét.

Az ellenállóság a növényvédőszerrel szemben a rovarok kis számában már eredetileg is jelen van. Ezen egyedek felszaporodásának a sebessége az illető rovarfaj évi nemzedékszámával arányos. Minél több nemzedékes egy rovarfaj, annál könnyebben alakulhat ki rezisztencia. Ezt a folyamatot a növényvédőszer szelekciós nyomása befolyásolja, a sebessége és intenzitása változó. Szelekciós tényező a dózis nagysága, az alkalmazás gyakorisága és ugyanazon szer alkalmazásának folyamatossága.

2. ábra. A csapda által fogott hímek száma jelzi, mikor kell a kezelést elkezdeni. Fotó: Takács Attila

3. ábra. A fénycsapda is jól használható az előrejelzésben. Fotó: Takács Attila

Hogy tudjuk a rezisztencia kialakulását lassítani vagy csökkenteni?

Például a kezelések számának csökkentésével, amelyet úgy érhetünk el, ha pontos előrejelzést készítünk a kártevő fajról, így célzottan a kárt okozó alakot tudjuk gyéríteni. Ez lehet feromoncsapda (1.-2. ábra), illatcsapda, színcsapda, esetleg fénycsapda (3. ábra) is. A rezisztencia kialakulásának veszélyét csökkenthetjük még, ha kezeléseket kémiailag nem rokon hatóanyagtípusok tervszerű váltogatásával végezzük el. A kémiai védekezésen kívül egyéb módszerek is rendelkezésre állnak: biológiai, mechanikai, agrotechnikai. Abban az esetben, ha kártevő rovarban kialakult valamely hatóanyaggal szembeni rezisztencia, lehetőség van ennek a letörésére. Erre akkor van a gazdálkodónak lehetősége, ha nem rokon hatóanyagtípus rendelkezésre áll az adott károsító ellen. A rezisztencia letörésére is alkalmas növényvédő szerek körében változás történt az Európai Unióban, amely nehezebbé teszi több termesztett növény növényvédelmét is.

4. ábra. Az almamoly, amit a feromoncsapda megfog. Fotó: Takács Attila

A tagországok megszavazták a neonikotinoid-tartalmú rovarirtó szerek használatának szinte teljes körű tilalmát az EU-ban, amely 2019 január 1-jén lép hatályba. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) javaslatára 2013-ban az Európai Unió három neonikotinoid (imidakloprid, klotianidin és tiametoxám) részleges tilalmát vezette be a méhek által leginkább látogatott növények esetében (repce, kukorica, napraforgó). Ez a döntés a korábbi tilalmat terjeszti ki, és megtiltja az ilyen szerek szabadföldi felhasználását, kizárólag üvegházakban engedélyezi az alkalmazásukat. A korlátozás komoly gondot okozhat a magyar termelőknek, mert ezek a szerek széles körben használt inszekticidek. Számos gazdálkodó – nem alaptalanul –attól tart, hogy a tilalom visszavetheti egyes növények termesztését. Már hazánkban is vannak példák az inszekticid-rezisztenciára, például az almamolyokban (4. ábra) ellenálló-képesség kialakulását vették észre a foszforsav-észterekkel és a piretroidokkal szemben, nőtt az ellenálló-képesség a difluro-benzuron ellen is. A gyakoribb és nagyobb dózisú védekezés nem oldja meg a problémát, sőt inkább súlyosbítja. Gyorsabbá válik az ellenálló egyedek szelektálódása. Az üvegházi molytetűnél, a füstösszárnyú körtelevél-bolhánál és a burgonyabogárnál is ismertek ellenálló populációk. A repcefénybogarak esetében már kialakult egy piretroidok ellen rezisztens populáció, ezzel megnehezítve a repcetermesztők életét.

5. ábra. Az agrotechnika is fontos eleme az eredményes védekezésnek. Fotó: Takács Attila

Összefoglalva a fentebb leírtakat, az előrejelzésen alapuló megtervezett növényvédelem, kerülve az ugyanazon vegyületcsoportba tartozó inszekticidek egymás utáni kijuttatását, kiegészítve biológiai, mechanikai, agrotechnikai védelemmel (5. ábra) késleltetheti a rezisztencia kialakulását. De a megfelelő időben történő vetés is segíthet, hogy kevesebb növényvédőszert juttasson ki a gazda.

Takács Attila

növényvédelmi entomológus