Ezzel a címmel rendezett szakmai fórumot a Joint Venture Szövetség jeles vegyesvállalatok képviselői számára. Az üzletemberek érdeklődését főként a távoli földrészek, a magyarok számára sok esetben egykoron hátrahagyott piacok újbóli meghódítása váltotta ki, illetve Kína és Szaúd-Arábia. E két ország mellett reményeink szerint Oroszországban, Kazahsztánban, Algériában is új kereskedelmi kapcsolatokra számíthat az agrárágazat.
A magyar exporttermelvények, közte az élelmiszereink 70 százaléka Európa országaiban talál vásárlóra, pontosabban az uniós tagországokban.
A Joint Venture Szövetség rendezvényén tényként jegyezték meg, hogy Magyarország uniós csatlakozásának előkészítésekor és a csatlakozást követő nyolc évben egyoldalúan, az indokoltnál nagyobb hangsúlyt fektettek a gazdaságpolitikai döntéshozók, illetve a különböző gazdasági ágazatok képviselői az EU-n belüli kapcsolatokra.
Miközben az öreg kontinensen túli öt világrészre kevés figyelmet fordítottak.
Hazánk számára változatlanul az EU a legfontosabb kapcsolat a világgal, egy erős Európa nemzeti érdekünk.
Csakhogy napjainkban egy új világrend is formálódik, s a régi helyére lépő „új” még nem mindenben mutatja valódi arcát.
Magyarország export összetételében évente 5 milliárd euró, 7 százalék kötődik az élelmiszerekhez és az italokhoz.
Az utóbbi másfél évtized alatt az ágazatba érkezett 1, 6 milliárd euró tőke jelentősen gyarapította, korszerűsítette az élelmiszer-gazdaságot.
A vegyesvállalatok képviselői úgy fogalmaztak, idehaza a belföldi fogyasztás stagnálására, lassú fejlődésére lehet számítani, amely indokolja, erősítheti a külpiacok felé történő nyitást, a feltörekvő országok iránti figyelmet.
Ezt várhatóan segíti majd egy formálódó új külgazdasági stratégia, melyben többek között helyzetbe kívánják hozni a magyar kis- és közepes vállalkozásokat is.
Hazánk jelenleg 60 állomáshelyen 80 külgazdasági szakhálózatot működtet világszerte.
Ennek újabb állomása például a Nemzeti Külgazdasági Hivatal által nyitott 9 iroda több nem uniós országban, illetve a kamara Kárpát-medencei országokban felállítandó irodahálózata.
A tervek szerint létrehoznak egy 6 milliárd eurós alapot, és annak bevonásával támogatják a magyar vállalkozások külpiacokon való megjelenését.
Továbbá várhatóan az év második felében ismét megnyitják a pályázni akaró vállalkozások előtt az úgynevezett kereskedelemfejlesztési programot.
A hazai élelmiszer termelők számára új értékesítési lehetőséget kínál – fogalmazott Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter egy karácsony előtti fórumon – Oroszország, Kazahsztán, Kína, Algéria és Szaúd-Arábia.
Ezen országok neve elhangzott a Joint Venture Szövetség tanácskozásán is, ahol azonban nem csak ezt az öt országot jól ismerő szakértők számoltak be kinti üzletkötési tapasztalataikról, hanem rányitották a résztvevők szemét az öt kontinens egyéb országaira is.
Mi a közös Mexikó, Oroszország, Brazília, Kína és Afrika országaiban? – hogy tőlünk messzi országok, nagyok és keveset tudunk róluk.
Afrika lakosságának fele fiatal, itt fekszik a föld mélyében a világ nyersanyag tartalékának harmada.
A népek átlagosan 600 dollár jövedelemből élnek, erős az igény a javak fogyasztásának gyors emelésére.
A gazdaság élénkítésében a világ legnagyobb társaságai jeleskednek, az unió szinte minden országából érkező vállalkozások ott keresik új piacaikat.
Nem bizonyult jó döntésnek – hangoztatta több üzletember – hazánk nigériai követségének bezárása, szüneteltetése.
Dél- és Közép-Amerika országai esetében pedig odahagytunk több évtizedes régi kapcsolatokat a rendszerváltozást követő években, pedig a magyar élelmiszernek és agráriparnak százéves a híre errefelé.
Kevés országgal van kettős adózást elkerülő szerződésünk, amely óvatossá teszi a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat.
De nem lehetetlen egy magyar számára az együttműködés, ha egy harmadik, olyan országban alapított vállalkozást létesítenek, amely közvetít. Mexikón „keresztül” többek között akár Ecuador is meghódítható.
Kína jellemzője, hogy lassan születnek a döntések.
A kínai cégvezetőkkel több – egy európai ember számára szokatlanul sokszor – üzleti ebéden, találkozón illik részt venni, ahol számos dologról lehet és ildomos társalogni, de az üzletről alig, vagy csak nagyon keveset.
A kínaiak szeretik kiismerni leendő partnereiket.
Számunkra szóló üzenet lehet, hogy Kína következő évtizedeiben például kiemelten fejlesztik a környezetvédelmet, s ebben lehetőséget kínálnak az európai technológiák számára.
Kazahsztán, Ukrajna, Oroszország üzleti lehetőségei ugyancsak végtelennek tűnnek a magyarok számára önálló módon, illetve másokhoz csatlakozva.
A gazdasági felismerést magáévá téve néhány hazai középiskolában ismét diákok százai tanulják az orosz nyelvet.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kebelén belül „orosz szakértők” segítik az eligazodást.
Moszkva és Szentpétervár pezsgő élete valamennyi európai cég számára kínál lehetőséget, csakhogy az erős versenytársak megelőztek bennünket.
A két (országnyi) városban működő képviseleti irodáink feladata a távoli vidékekkel történő kapcsolataink erősítése is.
Az egykori Szovjetunió utódállamaiban nem egyszerű az üzletkötés, a kapcsolatok ápolása ma sem.
Sokakban él még a „Tovarisi konyec!” plakát számukra sértő üzenete, de szerencsére a jó magyar élelmiszerek és italok ízének és zamatának emléke is.
A vodka része a barátkozásnak, akár közelebbi, akár távoli országba, városba jutunk.
Az sem változott az elmúlt évtizedekben, hogy egy tartós és sikeres üzlet velejárója, pontosabban az alapja: az együttműködéshez bírjuk a központi, a regionális és a helyi vezetők támogatását, bizalmát.
S ebből a szempontból lényegében közömbös, hogy Kijevben, Szocsiban, Vlagyivosztokban, netán Kisinyovban akarjuk bővíteni a magyar élelmiszerek piacait.
Bálint Tóth János
