Baktériumok szerepe a talajban

Baktériumok szerepe a talajban.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy amit nem érzékelünk, vagy nem látunk, az nem is létezik. Sokan így vannak a talajjal is.

Nem ritka az olyan vélemény, hogy a talaj élettelen massza, egy olyan anyag, aminek a feladata a gyökerek, a növény támasztása. Egy fokkal fejlettebb gondolkodás, amikor a tápanyagok és a víz fő forrásaként a talajt jelölik meg.

Pedig a valóságban a talaj egy olyan komplex élő része a föld felső rétegének, amely tulajdonságai miatt alkalmassá teszi a növények nevelésére, termesztésére.

A talajok hosszú, akár évezredes, évmilliós fejlődés eredményeképpen alakultak ki, és sajátos tulajdonságokkal rendelkeznek.

Nem nevezhetjük talajnak pl. a Szahara homokjának felső rétegét, mert alkalmatlan arra, hogy rajta növények telepedjenek meg és növekedjenek, vagy éppen termést hozzanak.

Az ilyen homok gyakorlatilag élettelen, még akkor is, ha az élet bizonyos formái fellelhetők benne.

Értelemmel kell szemlélni környezetünket, így a talajainkat is.

Gondoljunk bele! Évente hány tonna növényi maradvány kerül a talajba, és ugyancsak gondoljunk bele, hogy egy-két év elteltével megtalálhatók-e ezek a maradványok?

Az élettelen talajban, így a Szahara homokjában akár évezredek elteltével is, míg pl. egy jól kezelt szántóföldön akár egy év múlva sem találkozunk az előző évi gabona szalmájával.

A mindennapi életünkben is fontos szerepe van bennünket körbevevő, szabad szemmel láthatatlan, mikrobiális életnek.

Gondoljunk a kenyér kelesztésére, a kovászos uborka és a siló készítésére, vagy akár a cefre erjedésére. Mindegyik mögött mikroszervezetek tevékenysége van.

Ezek a mikroszervezetek az életükhöz pontosan azokat a feltételeket igénylik, mint a növények, vagy akár az ember.

A megváltozott, kedvezőtlen körülmények hatására a tevékenységük lassul, esetleg megszűnik, majd olyan, más mikroszervezetek veszik át a helyüket, amelyek számára a megváltozott feltételek kedvezők.

A talaj, és különösen a gondozott, ápolt szakértelemmel kezelt termőföld olyan élő közeg, amelyben a kedvező folyamtok eredményeként a gazdálkodás is eredményesen folytatható.

A talajban a gerinceseken, a rovarokon, a puhatestű élőlényeken kívül milliárd számra találunk mikroszervezeteket, baktériumokat, gombákat.

Ezeket a mikroszervezeteket két nagy csoportba oszthatjuk, az egyikbe a hasznos, míg a másikba a káros szervezeteket soroljuk.

A gazdának az érdekeke, hogy a földjében a hasznos mikroszervezetek domináljanak. Miért? Ezek a mikroszervezetek a gazdák leghatékonyabb segítői.

Ők bontják le a szerves maradványokat és teszik felvehetővé a bennük lévő tápanyagokat.

Élettevékenységük során olyan szerves vegyületeket választanak ki, amelyek a talaj nehezen oldódó – és éppen ezért a növények számára felvehetetlen- tápanyagait oldják és felvehetővé teszik.

Az aktív talajélet eredményeképpen javul a növényeink foszfor, vas, nitrogén és egyéb tápelemekkel való ellátása, ami már önmagában is termést fokozó hatású.

Sokan nem számolnak vele, de a gazdasági növényeink – ez egyébként valamennyi növényre igaz – a szén-dioxidból és a vízből a nap energiájának segítségével állít elő szerves anyagot, amit aztán búza, vagy kukorica szem formájában betakarítunk.

Mindebből az következik, hogy a növények számára az egyik legfontosabb tápanyag a szén-dioxid!

Ennek a szén-dioxidnak a levelek közelében kell rendelkezésre állni, hiszen a levelek kloroplasztiszaiban történik meg az átalakulás, ami bennünket éltet.

Az aktív talajélet eredményeként a talaj folyamatosan szén-dioxidot bocsát ki, hiszen a szén-dioxid az élő szervezetek légzésének terméke.

Nem túlzó az állítás, hogy a talaj mikroorganizmusainak segítségével lesz a leszántott tarlómaradványból újra hasznosítható gazdasági termés.

Akkor, amikor a gazda növénytermesztésre vállalkozik, a sikert komplex gondolkodással és cselekedetekkel érheti el.

Az eredményes gazdálkodáshoz minőségi vetőmag, magas színvonalú technológia, és a növények növekedéséhez, fejlődéséhez optimális közegre van szükség. Ennek az optimális közegnek az egyik legfontosabb része a talaj.

A talajművelési eljárások mindegyikének a morzsalékos, jó levegő- és vízháztartású talaj kialakítását kell biztosítani, ugyanis ezek a feltételek a hasznos mikroorganizmusok számára is elengedhetetlenek.

Környezetkímélő gazdálkodás

Napjaink egyik legnagyobb kihívása a környezetünk védelme, a környezetkímélő gazdálkodás biztosítása.

A magas szakmai színvonalú növénytermesztés sokat tehet környezetünk védelmében. Az aktív talajélet biztosításával csökkenthető a nagy energiaráfordítással előállított kemikáliák használata, jobb minőségű termés érhető el, és környezet terhelése is jelentősen mérsékelhető.

Szólni kell ugyanakkor arról is, mi történik akkor, ha a talajainkat nem kellő gondossággal műveljük, ha nem biztosítjuk a laza szerkezetet, a jó levegőzöttséget.

Talajélet akkor is lesz, csakhogy ezek a megváltozott környezeti feltételek a káros mikroszervezeteknek kedveznek, a hasznos mikroorganizmusok száma jelentősen csökken.

Ilyen helyzetben nagyon rövid időn belül számolhatunk a talaj eredetű betegségek, főként gyökérbetegségek robbanásszerű megjelenésével.

Nem véletlen, hogy a 2010. év gabonatermése oly mértékben fertőzött fuzáriummal, hogy nagy tételek szinte teljesen értékesíthetetlenek.

Az egyik lényeges ok a talaj teljes, vagy részbeni vízborítása, amikor a megváltozott körülmények a káros mikroszervezeteknek kedveztek.

Mi lehet a teendő egy ilyen időszak után? Szellőztetni kell a talajainkat és lehetőség szerint pótolni az elpusztult hasznos mikroszervezeteket. A szerencsés az, ha bőségesen rendelkezünk jól kezelt szerves trágyával. Ennek hiányában olyan baktériumtrágyákban bízhatunk, amelyek nagy számban tartalmazzák a hasznos mikroszervezeteket. Ne feledjük, a talajaink minősége a boldogulásunk záloga. Nem kezelhetjük félvállról, hiszen a termőföldre az unokáinknak is szüksége lesz!