Biológiai hígtrágyakezelés lagúnában és tárolómedencében

A nagyüzemi sertéstartás egyik jellemző problémájává vált a telepen keletkező hígtrágya tárolása, kezelése és kijuttatása. Ugyan a különböző pályázatoknak köszönhetően a legtöbb helyen készültek új tárolómedencék, sok esetben az ezekben lévő szervestrágya kezelése már nem megoldott.

Súlyos gondot okozhat

A tárolás során olyan alapvető problémákkal szembesülnek a szakemberek, mint a hígtrágya szeparálódása, a medencék eliszaposodása. Ezek a jelenségek a tárolókapacitás csökkenésén túl súlyosabb problémákat is okoznak. A szeparálódás következménye az egyenetlen tápanyag-szolgáltató képesség, ami később a növénytermesztési oldalon okozhat káros talajtani változásokat és terméscsökkenést. A nem megfelelő biológiai élet következményeként kialakuló túlzott ammónia (NH3) és hidrogén-szulfid (H2S) kibocsátás miatt pedig a környezeti szagterhelés növekedésére is számítani kell.

A trágyatárolás során felmerülő problémák a legtöbb esetben a nem megfelelő biológiai életre, baktériumpopulációra vezethetők vissza. Az állatok szervezetéből anaerob baktériumok ürülnek, melyek a tárolómedence alján ugyan elvégzik a szerves anyagok előbontását, de nem képesek a trágyatárolót megfelelően keverni, levegőztetni. Ezeknek a folyamatoknak a beindításához aerob és fakultatív-aerob mikroorganizmusok szükségesek.

Kezelés az épületben

A kezelést már az épületen belül érdemes elkezdeni, így biztosítva a lagúnák karbantartását, az átfolyórendszerek akadálymentességét, az állatok jobb közérzetét, és az ezzel együtt járó termelési mutatók javulását. Az ürülékből, és a vizeletből felszabaduló ammónia (NH₃) és hidrogén-szulfid (H₂S), megkötésével csökkennek a légúti megbetegedések, javul az állatok étvágya, jobb lesz a takarmányhasznosítás, a súlygyarapodás, és javulnak a szaporodásbiológiai mutatók. Az enzimek tevékenységének köszönhetően a legyek száma jelentősen csökkenni fog.

Az épületben történő kezelést érdemes heti rendszerességgel elvégezni, a megfelelő biológiai folyamatok és a jó istállókörnyezet fenntartásának érdekében. Illetve így már előkezelt hígtrágya jut a tárolómedencébe. Az istállóban történő kezelés előnye, hogy a külső hőmérséklettől függetlenül a téli időszakban is biztosított a baktériumok működéséhez szükséges hőmérsékleti tartomány.

A biológiai bontást végző baktériumok érzékenyek a fertőtlenítő készítményekre, ez épületek fertőtlenítését követően érdemes legalább egy hetet várni az első kezelésig, hogy csökkenjen a kemikáliák koncentrációja.

Kezelés a tároló medencében

Amennyiben a kezelés csak a tárolómedencében kezdődik meg, néhány alapvető szabályt érdemes betartani. A bontásban részt vevő baktériumok érzékenyek a külső hőmérsékletre, +5°C alatt inaktívak maradnak. Fontos, hogy a felhasznált baktériumokat egyenletesen, folyamatos keverés mellett, több szakaszban juttassuk a hígtrágyához.

Az összetett baktériumkultúrák fellazítják a leülepedett iszapréteget, gázképződés révén mozgásban tartják a hígtrágyát, és megkezdik a szerves anyagok bontását. A nitrogén-mineralizáció, és a homogenitás fenntartása egyenletessé teszi a kijuttatott NPK-hatóanyag mennyiségét, tervezhetőbbé teszi a tápanyag-utánpótlási tervet a növénytermesztés számára.

Kürthy-Molnár Zoltán