Biztos hozam kedvezőtlen körülmények között is

Hajdú-Bihar megyében, a Bihari-síkon fekvő Újirázon, nem éppen kedvező talajadottságok közepette gazdálkodik Gajda László és családja. Sok éve használják a Phylazonit termékeit, és elmondása szerint ma már egyre több követőjük akad a környéken. Nem tudják nem észrevenni a saját kezeletlen és az ő kezelt területei közötti különbséget – márpedig a szemüknek kénytelenek hinni…

Vidám, barátságos csapat fogadott minket Újirázon – egy valódi, hamisítatlan családi gazdaság részesei: Gajda László, a fia, ifjabb Gajda László és a családfő lányának férje, Vargha István. „Családi gazdaságunk négy részből áll. Egyrészt két gazdáról beszélhetünk: a fiamról és a vejemről, valamint mi is részt veszünk benne a kisebbik lányommal, mindketten vállalkozóként. Az értékesítésbe emellett szeretnénk a későbbiekben bevonni a saját kft-nket is. Így egy integrációt hozunk létre a magunk részére” – magyarázza Gajda László. Amint elmondja, összesen nagyjából nyolcszáz hektárnyi földjükön – amely legnagyobb része saját tulajdon, kisebb része bérlemény – elsősorban gabonaféléket termelnek: a búza mellett kukoricát, repcét, napraforgót és lucernát. „Utóbbira a fiam és a vejem által üzemeltetett marhatelep takarmányellátásához van szükség” – teszi hozzá a gazda. A növénytermesztési ágazatban négy, a marhatelepen öt alkalmazottnak adnak munkát.

Tarlóbontástól a talajoltásig

A gazdaság talajadottságai a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők kedvezőnek. „A tábláink zöme réti agyagtalaj, Arany-féle kötöttségi száma 60 körüli, egyszóval eléggé mostoha körülmények között gazdálkodunk. Errefelé vagy sár van, vagy kopogósra szárad a föld. Korábban rengeteget kínlódtunk a belvízzel, az is előfordult, hogy helikopterrel kellett kiszórni a műtrágyát, mert nem lehetett időben rámenni a táblákra. De az elmúlt években nálunk nem nagyon állt meg a víz!” – mondja Gajda László, aki szerint ebben jócskán volt része a Phylazonitnak.

A talajbaktérium-készítményeket immár másfél évtizede használják – első „találkozásuk” egy külön történet. Annak idején a család jó barátja egy nyaralás során ajánlotta a gazdának, hogy próbálja ki a készítményt, mert nem fogja megbánni. „Így is tettünk, és nem csalódtunk! Először csak kis területen alkalmaztuk, később egyre több táblán, és mindenütt bevált” – meséli.

Kezdetben csak a tavaszi növények alá, később a búza felülkezelésére, majd ősszel tarlóbontásra is kiszórták a megfelelő szert. Ahogy Gajda László visszaemlékezik, bizony az első években nem volt túl kiforrott a technológia. „Eleinte külön menetben, permetezőgéppel juttattuk ki a készítményt, a permetező után pedig ment a megfelelő talajművelő eszköz, ami beforgatta az anyagot.”

A gazda veje, István is megosztotta velünk tapasztalatait: „Ma már az aktuális művelettel egy menetben juttatjuk ki a Phylazonitot. A vetőgépre fel van szerelve egy csöpögtető rendszer, ami a csoroszlya által megnyitott magágyba, közvetlenül a mag köré adagolja a készítményt. A tárcsára felszerelt Phylazonit kijuttató szerkezet pedig fúvókákkal szórja a talajra az anyagot, amit a gép rögtön be is dolgoz a talajba” – teszi hozzá a növényvédő agrármérnök. Így jelentősen egyszerűbbé és költséghatékonyabbá vált a baktériumkészítmény kijuttatása. A szántóterületeken ma már mindenütt használnak Phylazonitot.

Rossz talajon jó hozamot?

Amikor a Phylazonittal kapcsolatos tapasztalatairól kérdezzük, Gajda László széttárja a karját. „Erről nincs mit beszélni. Elég ilyentájt körülnézni a környéken, és beszél helyettünk, amit látunk! A mi területünk mindenütt kitűnik a többi környékbeli gazda földjei közül. Évekig csak néztek, hogy mit csinálunk mi a növényekkel, hogy a mi földjeinken legalább két fokkal fejlettebb, zöldebb, egészségesebb az állomány, mint az övéken. Sokáig a fejüket rázták, amikor elmagyaráztam nekik, hogy mi a titok, nem hittek nekem, és mereven elutasították ezt a »modern hókuszpókuszt«. De van szemük, hát látniuk kellett a hatását, úgyhogy azóta egyre többen kipróbálták és szépen sorban, egymás után elkezdik használni ők is a Phylazonitot” – meséli a bihari gazda.

István a részletekbe is beavat. Mint magyarázza, hosszabb távon egyértelmű a Phylazonit hatása. „Látványosan megváltozik a talaj szerkezete, csak szét kell morzsolni egy rögöt a talajmunkáknál, és érezni lehet, hogy élet költözött belé. Mi mulcs-technológiát alkalmazunk, nem használunk ekét. Lazítunk, és csak sekélyen műveljük a talajt. A szalmának csak kis részét hordjuk le a tarlóról, éppen annyit, ami a marháknak kell, máshol mindenütt kint hagyjuk, és visszaforgatjuk a földbe. Ez a technológia, kiegészítve a Phylazonittal, néhány év alatt jelentősen javította talajaink szerkezetét, termőképességét, és ami errefelé különösen fontos: a vízgazdálkodását.”

S hogy mindez miként mutatkozik meg a hozamokban? Erre a kérdésre már ifjabb Gajda László válaszolt. A betakarításkor volt olyan búzatábla, amelyik száz mázsát termett. „Ezen a környéken akkor a nyolcvan mázsának már örültek a gazdák. Először azt hittük, rosszul mér a kombájn, de tényleg annyi volt!” – mondja, majd hozzáteszi: „Nekünk 35 mázsa alatt nincs napraforgónk. Kukoricánál ugyanilyen szembeötlő a különbség: tavaly, amikor a nyár végi aszály miatt az egész országban minden negatív rekordot alulmúlt a kukorica, nálunk átlagosan 8 tonnát adott hektáronként. A több humusz több vizet tud megtartani, ezért a mi földjeinken sokkal jobban tűrték a növények a szárazságot, mint ott, ahol nem használják a Phylazonitot.”

Talajközpontú agrotechnika

A családi gazdaság földjein mindkét Phylazonit-terméket használják: vetéskor a talajoltót, nyáron pedig a szárbontót a tarlóra. A dózis évek óta nem változik: 15 liter/hektár. A tápanyag-utánpótlásról László azt is elmondja, hogy ősszel általában foszfor-túlsúlyos alap műtrágyát szórnak ki, a tavasziak alá pedig pétisót. Szerves trágyát csak kis területen használnak – és nem is túl régóta, hiszen iparszerű állattartással mindössze négy esztendeje foglalkoznak –, épp’ csak annyit, amennyit egy 180 állatból álló marhatelep megtermel.

Arról már esett szó, hogy a családi gazdaság, hallgatva az idők szavára, jó ideje áttért a korszerű, talajközpontú agrotechnikára. „A teljes területünkön mulcshagyó talajművelést végzünk – mondja László. – Van grubberünk, lazítókéses tárcsánk és talajlazítónk, ezekkel dolgozunk a földeken. A sekély tarlóhántást tárcsával végezzük, ezzel egy menetben juttatjuk ki a szárbontó Phylazonitot. Ahol búza után repce következik, ott mélyebben műveljük a tarlót, ha tavaszi növény jön, akkor még ősszel 40-50 centiméter mélyen talajlazítózunk. A magágykészítésről Atlas kultivátorral gondoskodunk.”

Kamionoktól a családi gazdaságig

A családfő, Gajda László eredetileg nemzetközi fuvarozással foglalkozott, de egy kisebb háztáji gazdaságuk mindig volt – ebből fejődött ki évek alatt a mai családi gazdaság. „Kisebbik lányom ugyancsak mezőgazdasági végzettségű, reményeink szerint előbb-utóbb ő is csatlakozni fog a csapathoz. Rengeteg a papírmunka, még a papírokról is papírt kell vezetni, úgyhogy a feleségem egyre kevésbé bírja egyedül az adminisztrációt, elkél a segítség.”

A jelek szerint az utánpótlással sem lesz gond! Öt fiú- és egy lányunoka van a családban, és mindegyiküket megérintette a mezőgazdaság. „A kicsik odahaza valósággal lejátsszák a szőnyegen a kis modelljeikkel az aktuális munkákat, tologatják a traktorokat, ahogy kell, a forgót se hagyják ki. A faluban, a vegyes boltban egyikük látott egy Claas kombájnt – rögtön elhatározta, hogy a húsvéti locsolópénzéből megveszi, hogy teljes legyen az otthoni géppark. Csakhogy közben az interneten kiszúrta egy ugyanolyan New Holland gép modelljét, mint amilyen itt áll a majorban, és rögtön elkezdte rágni az apja fülét, hogy inkább azt rendeljék meg. Teljesen kétségbe volt esve, hogy napokat kell várni, amíg megérkezik”– meséli nevetve a gazda, és hozzáteszi: „Nekik már nem kell majd »átállni« a fenntartható mezőgazdaság gondolkodására, ők ebben nőnek fel. Számukra természetes lesz ez a szellemiség, az, hogy gondoskodniuk kell a földről, ha majd ők is tovább akarják adni az unokáiknak.”

Lehet, hogy Gajda Lászlónak rögvest meglágyul a szíve, ha az unokái szóba kerülnek, de valójában gyakorlatias, két lábbal a földön járó gazdaember. Nincs hát mit csodálkozni azon, hogy beszélgetésünk végén, mintegy zárszóként csak ennyit mond: „Nekem nem kenyerem senkit meggyőzni arról, hogy érdemes Phylazonitot használni. Ha nyitott szemmel járnak, akkor látják a különbséget…”