Bórhiány-betegségek a zöldségtermesztésben

Bór a növényben

A mikrotápelem megjelölés nem a bór növénytáplálás jelentőségére, hanem a növényi szövetekben előforduló mennyiségre utal. A bórból századnyi, ötszázadnyi annyi van a kertészeti növényekben, mint a nitrogénből vagy a káliumból. Jelentős különbség van a növényfajok között. Az egyszikűek kevésbé bórigényesek, mint a kétszikűek, talán ilyen vonatkozásban kivétel a csemegekukorica. A kétszikűek közül „bórigényeseknek” mondhatók a gyökérzöldségek, a káposztafélék, a paradicsom, a gyümölcsök közül az alma és a körte, valamint a szőlő.

A bórnak számos élettani funkciója ismert, így merisztéma sejtek differenciálódását, megnyúlását segíti, sejtfalak finomszerkezetének kialakulását szabályozza. Hiánya lassítja, adott esetben megszünteti a növényen belüli szénhidrát transzportot, aminek következtében egyes szervekben felhalmozódik, másokban csökken a szénhidrát szint. A pollen csírázásának, a pollentömlő képződésének indukálásával elősegíti a megtermékenyülési folyamatokat. A bórral jól ellátott növények a vízháztartásukat jobban tudják szabályozni.

A bór – lévén csak transzspirációval szállítható elem – az idősebb növényi részekben lokalizálódik, onnét hiány esetén sem képes mobilizálódni, ebből adódóan a hiánytünetei mindig a hajtásokon mutatkoznak.

Bórhiány tünetek

A bór hiányának számos olyan szimptómája ismert, amely általánosnak mondható, amelyeket, vagy hasonlóakat más elemek is kiválthatnak: a legfiatalabb leveleken klorózis, illetve nekrózis alakul ki, rövidebb ízközök képződnek; elhal, elpusztul a hajtás és a hajtásvég; a levél és levélnyél megvastagszik, törékennyé válik; a levélnyél és a szár parásodik; fokozott hajtásképződés indul az oldalrügyekből; kevesebb a virág és a magképződés; gátolt gyökérnövekedés – ugyanakkor rendellenesen sok járulékos gyökér képződik, amelyek barnás színűek, nyálkásak.

A bórhiányból adódóan – a fent felsorolt általános tüneteken kívül – a kertészeti növények esetében vannak egy-egy fajra, nemzettségre jellemző, speciális tünetek is:

– Csemegekukoricán rövidebb ízközök alakulnak ki, a fiatal leveleken a levélszél mentén fehér sáv jelenik meg.

– Sárgarépa, zeller, petrezselyem levelei törékenyek, a gyökér alapi részén a fiatal levelek sűrűn helyezkednek el, fejletlenek. Főér mentén a levélszövet erősen hullámos. A levélnyelek jellegzetesen parásodnak, a levélalap közelében barnából feketébe mennek át, majd nyálkás váladékot választanak ki. Idővel a tenyészőcsúcs is elfeketedik. Idősebb korban alakul ki az úgynevezett szívrothadás jelenség, amikor a gyökértermés közepe üregessé válik, színe fekete és sötétbarna lesz.

– Cékla levelei a sárgarépához hasonló tüneteket mutatnak, a termés külső részén besüppedt barnás-fekete elhalások alakulnak ki. A gyökér belsejében nagy szabálytalan alakú barna, fekete üregek képződnek.

– A burgonya termés felülete sötétebb, parás, héja repedezik az edénynyaláb gyűrűk barnára színeződnek. A vágásfelület rövid idő után, sárgára, illetve vöröses barnára színeződik.

– Karfiol fiatal levelei törékennyé válnak, a levélnyélen és a torzsán hegszerű dudorok képződnek, maga a torzsa üreges. A rózsán gyakoriak a barna foltok, és a levélkinövések (hajasodás), maga a rózsa laza, széteső.

– Paprika gyorsan befejezi a hosszanti növekedést, a tenyészőcsúcsa elszárad, ezzel szinte azonos időben a levelek a fonák irányába pödrődnek. Súlyos esetben a levelek erezete vörösbarna lesz, a főerek erősen megdagadnak. Rosszul köt.

– Paradicsomnál is a legfiatalabb leveleken jelennek meg először, világos színű bemosódás formájában. A levelek kicsik maradnak, deformálódnak, a szélük a fonák irányába pödrődik. Súlyos esetben a levelek barnára színeződnek és elhalnak. A levelek törékennyé, pattinthatóvá válnak. A gyökerek fejletlenek, barnák, a termések deformáltak, aprók, gyakran megrepednek, felületén apró, vékony repedések és elhalások figyelhetők meg.

– Uborka levelei klorotikusak, a hajtásnövekedés leáll, a szár ízközei lerövidülnek. A levelek merevekké, törékenyekké válnak. A hajtás – akárcsak a gyökerek tenyészőcsúcsa – megreped és elszárad. A termés felülete is megrepedezik.

– Fejes salátán a fiatal levelek sárgulásával, antociánosodásra hajlamos fajták esetében lila elszíneződésével kezdődik a betegség. A levelek törékenyek, érintésük durva. A levél csúcsának közelében kisebb-nagyobb barna foltok keletkeznek, amelyek fokozatosan összeolvadnak.

Bórhiány okai

A bórhiány adódhat abból, hogy kevés bór van a talajban, (pl. homok talajok, kertészeti földkeverékek, tőzegek, lombföldek, stb.) és adódhat abból is, hogy a növény valamilyen belső (kórokozó gomba) vagy külső (talaj) tényező miatt nem tudja a talajból felvenni. Ez utóbbi tapasztalataink szerint elég gyakori a kertészetekben, ahol a nagyadagú szerves trágyázás, a komplex (mikroelem tartalmú) műtrágyák széleskörű használata miatt a talajban elégséges mennyiségű bór van.

A külső tényezőkre visszavezethető (relatív) hiány gyakori okai: lúgos talajkémhatás, száraz talaj, magas talaj-mésztartalom, helytelenül elvégzett meszezés, kedvezőtlen tápelem arányok a talajban (pl. bór-molibdén és bór-kálium arány). A felsoroltak közül, mint leggyakoribb okokat a magas pH-t; kalcium és bór kedvezőtlen arányát és a szárazságot kell megemlíteni.

Bór a talajban

A talajok vas- és alumíniumoxid-hidrátjai jelentős mennyiséget képesek megkötni a bórból. A talaj pH-jának növekedésével fokozódik a bór megkötődése a kolloidok felületén, ami azt eredményezi, hogy könnyen felvehető bór egyre kevesebb marad a talaj oldatban.

A mész és bór antagonizmusa az erősen meszes talajokon és meszezést követően alakulhat ki. Ha az 1 ppm bórra jutó könnyen felvehető kalcium mennyisége meghaladja a 350-400 ppm-t akkor nagy a valószínűsége a hiánytünet kialakulásának.

Az egyre gyakoribb száraz időjárás, légköri aszály, ami a legtöbb kertészeti növényt is érinti, szintén megnehezíti a bór felvételét. Száraz talajban a bór egy része turmalin kristályok formájában erős kötődésben, a növények számára nehezen hozzáférhető módon található, ennek a formának a növénytáplálásban gyakorlatilag nincs szerepe. A növények számára hozzáférhető bór lényegében bórsav, azaz anionos formában van jelen, aminek feltétele a nedves talaj, a víz jelenlétében az OH tartalmú vegyületekkel kapcsolatba lép és a növény számára felvehetővé válik. Ugyanakkor ezzel magyarázható a bór könnyű kimosódása a laza, szerves anyagban szegény talajokból.

Bórtrágyázás

Pótlása lehetséges talajon keresztül, de lombtrágyázás útján is, tekintettel arra, hogy a leveleken keresztül is jól érvényesül. Ennek ellenére a bórhiányt célszerű megelőzni, ugyanis a beteg növények gyógyítása nehezebben, sok esetben a sikeres kezelés is terméskieséssel jár. A bórtrágyázással kapcsolatosan tudni kell, hogy a bór könnyen túladagolható, a túladagolás pedig mérgezést idézhet elő. Néhány növény esetében (pl. paprika, fejes saláta, uborka, dinnye, padlizsán) kicsi a különbség a még kedvező és a mérgező adag között, nem véletlen ismert a bórmérgezés tünete a termesztési gyakorlatban (idősebb levelek szélén kialakuló klorotikus foltok, majd sárga csík, ezt követően beszáradó foltok, erős hervadás).

Gyökéren keresztüli bórtrágyázást többnyire más alaptrágyákhoz kevert bórral végzik (pl. bórszuperfoszfát), illetve lúgos talajok esetében használnak bórozott gipszet is. Intenzív kertészeti kultúrákban alkalmazásra kerülő komplexek, rendszerint bórt is tartalmaznak. Az ellenőrzés nélküli, rendszeres bórtrágyázást még olyan területen sem javasoljuk, ahol korábban bórhiány mutatkozott.

A hiányt mutató növények gyógyítására általánosan használatosak a különböző lombtrágyák, amelyek többnyire bórsavat vagy bóraxot tartalmaznak. Előnyük, hogy gyorsan hatnak, vízben jól oldódnak. Sok esetben más mikro- és félmikro elemekkel kombinált készítményeket javasolnak, amely elemek a levélen keresztül szintén jól kifejtik hatásukat (pl. bór keserűsóval kombinálva).

A fent jelzett mérgezés – bórtúladagolás – veszélye miatt óvatosak a szaktanácsadók a bóradagot illetően, még a bórigényesebb kultúrák esetében (pl. cukorrépa, gyökérzöldségfélék, lucerna, burgonya) sem javasolnak 2-5 kg/ha/év-nél nagyobb adagot lombtrágya formájában. Ennek kijuttatása is megosztva, 0,3-0,5 kg/ha-os részletekben tanácsos.