Csak a minőség versenyképes hosszútávon a borpiacon

– Ön neves és nagy népszerűségnek örvendő médiaszemélyiség volt hosszú időn keresztül. Mégis, lassan másfél évtizede szakmát váltott. Milyen indíttatásból kezdett borászattal foglalkozni? Hogyan indult el a Rókusfalvy pincészet?

Nem volt ez egy tervezett döntés. A neves borszakíró, Alkonyi László az unokatestvérem, és ő vitt el magával néhányszor borkóstolókra, Etyekre is, bemutatott néhány általa nagyra tartott borászt. Az első pillanattól kezdve rendkívül rokonszenves volt a világuk, az élethez való hozzáállásuk, de akkor még nem gondolkodtam azon, hogy borászattal foglalkozzak. Sőt, amikor présházat vásároltam Etyeken, még akkor is inkább befektetésnek tekintettem azt a lépést. Aztán elkezdtem hobbiból a borral foglalkozni és egyik lépés követte a másikat. Mára ez igazi szerelem lett, és az életem, gondolataim jelentős részét ez tölti ki.

– Milyen fajtákat termeszt? Mekkora területen gazdálkodik?

7 és fél hektár szőlőterület tartozik a pincészethez, ahol sauvignon blanc-t, pinot blanc-t, pinot noirt, szürkebarátot, olaszrizlinget, chardonnay-t és zöld veltelinit termesztünk.

 

 

– Melyik a kedvenc bora a pincészetben?

Nehéz kedvencről beszélni még a saját boraim között is, de ha ki kell választanom, akkor a Sauvignon Blanc és a Pinot Noir áll hozzám a legközelebb.

– Hogyan jutnak a borai a fogyasztókhoz? Létezik-e valamilyen prioritás az Ön számára a különböző kereskedelmi útvonalak tekintetében?

Nagyon szeretem a présházba személyesen betérő borbarátokat, és bár a személyes kóstoltatás nyilván nem jelent mennyiséget, de nagyon fontos dolog marketing szempontból is, hiszen talán ők kelthetik leginkább jó hírünket. Egyébként a fogadómban, fontosabb budapesti és vidéki éttermekben, áruházakban érhetők el a boraim.

– Van-e a borainak kifejezett fogyasztói célcsoportja?

Nem hiszem, hogy egzakt célcsoportokat föl lehetne állítani, de az tény, hogy a hölgyek és az urak ízlése némileg különbözik, a kor is olyan befolyásoló tényező, amely meghatározza, változtatja az ízlést. Azt veszem észre, hogy egyre több fiatal (18 éve feletti!) látogat el hozzánk és ez örvendetes. Mindenhol, így a borkultúrában is a fiatalokra kell koncentrálni, övék a jövő.

– Már régóta nem igaz a régi tétel, amely szerint a jó bornak nem kell cégér. Milyen marketingstratégiát követ annak érdekében, hogy a pincészete borai kiemelkedjenek a sokszereplős hazai „mezőnyből”?

Abban hiszek, hogy egy borvidék borászainak összefogva, az adott terület jellegzetességeit, hagyományait megtartva, erősítve együtt kell érvényesülnie. Nemzetközi szinten ugyanez igaz országos léptékben. Ezért is szerveztük annak idején 10 éven keresztül a Pincefesztivált és a Kezes-lábost, és ezért rendezzük meg idéntől évente négy alkalommal az Etyeki Pikniket, hogy közösen mutathassuk meg a borvidék értékeit. Egyéni szintre lebontva pedig az abszolút minőségre való törekvést tartom a követendő útnak. Talán egy kis lépést tettem a hazai összefogás elősegítésére is azzal, hogy 7 éve megalapítottam a Borászok Borásza díjat, amit kifejezetten szakmai díjnak tekintek.

– Meglátása szerint milyen tényezők gátolják a magyar borok nagyobb külföldi elismertségét és elterjedését?

A hagyományos és legismertebb borkészítő országokkal (Franciaország, Spanyolország, Olaszország) összehasonlítva Magyarország nagyon kis területen gazdálkodik, tehát egyértelműen csak a minőségi borkészítésre törekedhetünk, ha helyet kívánunk követelni magunknak ebben a rendkívül erős mezőnyben. A prémium szegmens azonban nyilvánvalóan igen szűk, ezért még hatékonyabb és főleg összehangolt marketing stratégiára lenne szükség. Ausztria igen jó példát mutat ebben. Sajnos bormarketingben még nagyon az út elején lépkedünk.

– Bizonyára versenyekre is nevezi a borait! Milyen sikereket ért már el? Van olyan esemény amelyet mérföldkőnek tart a borász karrierje során?

Nem jellemző, de előfordult néhányszor. A legbüszkébb arra vagyok, hogy a 2006-os sauvignon blanc-om a Pannon Bormustrán – nemzetközi zsűri ítélete alapján – csúcsbor lett. Ez jelentős mérföldkőnek tekinthető, de még mindig inkább tartom magam borosgazdának, mint borásznak.

– Mitől jó az etyeki bor? Milyenre szeretné formálni a Rókusfalvy pincészet borait?

Minden borvidéknek, így az Etyek-budainak is megvan a sajátos karaktere, egyedisége. Nem véletlenül választotta ezt a részt Törley József, a szép savak azóta is jellemzik az itt készült borokat, pezsgőket. A mi jövőnk a pezsgőkészítésben van, most már a törvényi háttér is biztosított, és legalább 5-6 pince már elindult a borvidéken ezen az úton, mi is köztük vagyunk.

– Hajdan elhatározta, hogy nyit egy vendéglőt vidéken, ahol a legegyszerűbb, de legjobb ételeket kínálja a vendégeknek. Az álom idővel valósággá vált. Beváltotta a projekt a hozzá fűzött reményeket?

Sok változáson ment végig a fogadó a 2002-es indulás óta, de úgy érzem az eredetileg kitűzött célt, értékeket a mai napig tartani tudjuk. Pontosabban őszintén bízom benne, hogy így van, de ebben véleményt alkotni a vendég joga. Csakúgy mint a borkészítésben, a gasztronómiában is a minőséget kell előtérbe helyezni. Kitűnő séfeinknek köszönhetem, hogy a Rókusfalvy Fogadó is ezen az úton jár és ezt vendégeink is igazolják. Ez is hosszú út, de jó dolog úttörőnek lenni.

– Milyen távlati céljai, tervei vannak a borászat területén?

A borászatban minden cél távlati, hiszen egy oltvány elültetése is csak 5 év múlva hozza meg a gyümölcsét. Nekem az út fontos, amin a terveimet megvalósítom. Nagyon elégedett lehetek, mert ezen az úton aktívan kísér a családom. Feleségem és 3 lányom állandó kísérőim, segítőim, nagy fiam pedig a borász szakmát választotta, most írja pezsgőkészítésből diplomamunkáját a Kertészeti Egyetemen. Neki még sok dolga lesz a birtokon!

– Ha, most – az eddig felhalmozott tapasztalatok birtokában – újrakezdhetné a borászkodást, akkor lenne olyan dolog, amit teljesen másként csinálna?

Még ha egy-két döntésem más is lenne, én ugyanígy az útra koncentrálnék.

bor borászat növénytermesztés pincészet riport szőlő