Dinnyeexportunk és importunk a viharos tengeren

 

A tél beálltával talán ellentmondásosnak tűnik a nyár legüdítőbb csemegéjéről, annak idei évi termelési és külkereskedelmi problémáiról eszmét cserélni, de a statisztikai feldolgozás sajátja, hogy teljes képet a főszezon e gyöngyszeméről leginkább csak most, az augusztusi statisztikai adatok ismeretében lehet alkotni.

Frusztráló dinnyevásárlás

Nem múlik el év, hogy a legnagyobb víztartalmú nyári csemegénk termelését, forgalmazását, exportját és importját ne kísérnék zavart keltő felhangok. A termelőt a mostoha időjárási körülmények és az érési szezonban megjelenő, árletörő hatású külföldi konkurencia módszeresen frusztrálja, a tudatos fogyasztót pedig az a kétely emészti, hogy ha akarná, sem tudná kideríteni: magyar termelésű termék kerül-e az asztalára, vagy külföldi termelőt segít a vásárlásával. A tisztességtelen piaci szereplők kiszűrése továbbra is fontos kormányzati cél, ezért a NÉBIH ellenőrei nem csak a nagy forgalmú piacokon, hanem a csomagolótelepeken, az utak menti árusító helyeken is ellenőrzéseket folytatnak. Fontos szempont a minőség, a nyomon követhetőség, a származási dokumentumok megléte, „A fogyasztó dönt”, szól a WTO megfellebbezhetetlen szentenciája, de a fogyasztó a dinnye tekintetében is megtéveszthető, erre lenne gyógyír a dinnyetermelők termelői piaca, a származási bizonyítvány, az eredetvédelem.

…amiről magunk tehetünk

A piaci versenyképességet azonban nem csak az alacsony felvásárlási árak, de a termelői összefogás hiánya is rongálja. Mindemellett ember legyen a talpán, aki bele merészelne szólni a nagy- és kiskereskedelem háttérjátékaiba, a termelői árak letörését célzó, burkoltan összehangolt műveleteibe. Különös színfoltja már hosszú évek óta a felvásárlási árak körüli csatáknak a multinacionális kiskereskedelmi láncok felvásárlási árakat durván letörő árpolitikája, ami nemegyszer kormányzati lépéseket is kiváltott. Jóllehet érdemi befolyásolási eszköz az unión belül nincs ezen a téren sem a nemzeti agrárpolitikák kezében, mégis tapasztalható egy-egy átfogó akció a magyar dinnye népszerűsítésére, a fogyasztásösztönzés ezen kereskedelmi hálózatok részéről megnyilvánuló támogatására. Jó hír ezen a téren az is, hogy megújult a Magyar Dinnyetermesztők Egyesülete, feladatul szabva magának a fogyasztók hiteles tájékoztatását, a fogyasztásösztönzést.

Drágábban is kevesebbet hoz

A tárcaszintű elemzések leginkább csak a görögdinnye helyzetével foglalkoznak, mondván, a mennyiséget ez adja. Ha idei információ nincs is még a költség- és jövedelemhelyzet bemutatására, egy 2016-os, tesztüzemi (AKI) elemzés szerint a dinnye ágazati, hektáronkénti eredménye mintegy 40%-kal csökkent. Az okokat kutatva megállapították, hogy a termelési költségek jelentős emelkedése mellett a felvásárlási árak és a termelési támogatások is csökkentek. Adódott ez a drámai jövedelemcsökkenés változatlan hozamszint mellett a termelési költségek 16%-os növekedéséből, a tonnánkénti önköltség ugyancsak 16%os emelkedéséből, a hektáronkénti állami támogatás 13%-os visszaeséséből és az értékesítési átlagár 4%os csökkenéséből, ezáltal a termelési érték ugyancsak 4%-os csökkenéséből. Ha a dinnyetermesztésünk jelene nem is olyan rózsás, legalább a múlt ad némi biztatást. A termőterület görögdinnye esetében mára a 6 ezer hektáros szinten befagyni látszik, sárga dinnyéből pedig még a 800 hektárt sem igen éri el a termőterület. Ha visszatekintünk a KSH 20-as évek elejétől jegyzett termőterületi statisztikájára, bizony meglepetésként hathat, hogy annak idején nem ment ritkaságszámba a 15 ezer hektáros görög és 7 ezer hektáros sárgadinnye-termőterület sem. Még 2005-ben is 10 ezer hektárt meghaladó görögdinnye-termőterületünk volt és csak 2010-2015 között szállt le a jelenlegi szintre. Hozzá kell tenni, hogy a dinnyetermesztés technológiája is változott, de a fajtaszerkezet is jelentős fejlődésen ment keresztül. Görögdinnyéből ma már széles a választék. A nagy termőképességű, kiváló minőségű, magas stressztűrő képességű, csíkos héjú, jó fuzárium-ellenálló képességű hibridek nemesítésére koncentrálnak már jó ideje a ZKI kutatói. Így nem csak a termésátlag javítható, hanem a termésbiztonság is fokozható.

A termésbiztonságot a tökszárra oltás is erősíti. A termesztett dinnyék zöme ma már oltott dinnyeként kerül palántázásra. Megjegyzésként ide kívánkozik, hogy az egy hektárra vetített termésátlag az elmúlt másfél évtizedben megháromszorozódott. Az 1990-es 11.270 kg/ hektáros görögdinnye-átlagtermés 2015-re 31.730 kg/ha-ra javult. (Forrás: KSH) A sárgadinnye esetében az 1990-es 4.820 kg/ha-os átlagtermés 2015-re 18.480 kg/ha-ra javult, ami inkább a négyszeres termésátlag-javuláshoz közelít. Termésmennyiség-csökkenés éppen ezért nem követte a termőterület zsugorodását. A 2005-ös statisztika 214 ezer tonnás görögdinnyetermésről és 15 ezer tonnás sárgadinnyetermésről szól. Az 2015-ös eredmény ennél valamennyivel gyengébb: görögdinnyéből nem érte el a 200 ezer tonnát, sárgadinnyéből viszont közel 16 ezer tonna termett. A KSH szerinti 15-16 kg/fő/év dinnyefogyasztásunk 90%-a hazai termelésű dinnyéből származik. Ennek némiképp ellent mond az export-import folyamatok alakulása.

 

Külkereskedelmi összefüggések

A vonatkozó statisztikai adatokból kiviláglik, hogy az exportmennyiségek tendenciózus növekedésével nem tartott lépést az elmúlt években az export növekedése. Mondhatnánk azt is, hogy egyre gyengébb kiviteli árakon tudtunk csak exportálni, egyre nagyobb mennyiségeket. Ezzel szemben a behozatal lényegesen magasabb, olykor akár dupla importárakon került be az országba.

1-8 havi helyzet

A legfrissebb statisztikai adatok a január-augusztusi (1-8 havi) helyzetet mutatják, ami nem sokban különbözik az éves állapottól, mivel nyár közepi termékről van szó. Nettó exportőri pozíciónkat úgymond nem veszélyezteti semmi, ami a hazai termelési alapok erősségére, a megtermelt termék iránti hazai kereslet stabilitására utal. Az import árak túlzott elszaladása viszont azt a képzetet kelti az emberben, hogy a primőr termékek iránti keresletet a külföldi termékkel tömik be a kereskedők, kihasználva azt a felfokozott várakozást, ami a fogyasztást, a hazai primőr megjelenése előtt gerjeszti. Feladvány ez a javából, hiszen az extra árbevételi többlet akár beruházásra is ösztönözhetne, ha lenne elég nyereség a tömegterméken.

De hát az említett, AKI Tesztüzemi adatokból is kiviláglik, hogy az önköltség drasztikus emelkedésével a termékegységre jutó nyereség is évek óta zsugorodik. Az adatsorokból kisejlik, de a vonatkozó grafikonból egyértelműen látható, hogy az első hat, legjelentősebb dinnyepiacunk esetében bővült az elmúlt három évben a mennyiségi kivitelünk. Értékben azonban hektikus a kép, visszaesésekkel tarkított az exportunk. Egyedül Románia esetében esett vissza drasztikusan a dinnyeexportunk, mégpedig mind mennyiségben, mind értékben. Hozzá kell tenni, hogy a dinnyekivitelünkből 75, 81,2, illetve 60,6 ezer tonna görögdinnyeként kerül piacra, ami azt az előképzetet erősíti, hogy mennyiségben a dinnyeexportunk 60-65, olykor 70%a görögdinnyeként kerül külpiacra. Értékben emelkedik a részarány, hiszen az adatok inkább 70-80%-os görögdinnye részarányt mutatnak. Megjegyzésre érdemes, hogy az említett importforrásokon kívül Iránból, Egyiptomból, Ciprusról, Portugáliából, Bulgáriából, sőt ami talán meglepőbb, még Svédországból és Finnországból is importáltunk görög és sárgadinnyét. Az export–import-adatokból, ha nem is a mennyiségek síkján, inkább az exportárbevétel alakulásából arra következtethetünk, hogy túlzottan gyenge árakon exportálunk és aránytalanul magas árakon importálunk. Idekívánkozó megjegyzés, bár a statisztikai látleletből ez nem világlik ki, hogy a külkereskedelem érdeke, a hazai fogyasztó elvárásai és a termelés igencsak eltérnek egymástól. A külkereskedők a külpiac elvárásait lényegesen hitelesebben közvetítik, mint a hazai környezetben szocializálódott fogyasztó.  A jelenlegi helyzet ugyanis az olcsó tömegtermékek térnyerésének irányába hat, és nem rezonál a változó külpiaci keresletre, annak egyre erőteljesebb jelzéseire. Veszélyes az ilyen terméspolitikai irány, hiszen az olcsó termék könnyen leváltható még olcsóbb termékekre, és így könnyen piacot veszíthetünk. A hagyományos görögdinnye is könnyen erre a sorsra juthat, ha nem érzékeljük, illetve nem reagáljuk le a piaci kereslet átalakulását. (Gondolva itt pl. a magnélküli dinnye térnyerésére és a kisméretű, „fridzsider”-görögdinnye iránti kereslet élénkülésére. A nagyméretű dinnyék iránt még a hazai kereslet is csökkenő tendenciájú, nem hogy a külföldi kereslet.)

Szabó Jenő