Egy alattomos kártevő: a drótféreg

A termesztett növények számának csökkenésével, illetve a talajfertőtlenítő szerek használatának visszaszorulásával a pattanóbogarak és azok lárvái, a drótférgek minden eddiginél jobban felszaporodnak.

Ezek a kártevők különösen jól érzik magukat a búza-kukorica-napraforgó vetésváltásban, közepesen kötött és kötött talajokon. A drótféreglárvák a talaj melegedésével a felszín közelébe vándorolnak, és legnagyobb tömegben pont a napraforgó, kukorica, szója vetésének időszakában jelennek meg… És ha már megjelentek, akkor táplálkozni is akarnak. A csírázó magot, szemet furkálják, vagy a kibújó rügyecskét, gyököcskét rágják, odvasítják, amivel a kórokozóknak is kaput nyitnak. A korai károsítás szinte észrevétlen marad, így sokan a vetőmagra fogják, hogy nem megfelelő csírázási eréllyel rendelkezett – de csak félreértik a tüneteket. A szikleveles, egy-két lombleveles állapotban a növények hervadása, pusztulása jelzi a drótféreg okozta károsulásukat.

A drótférgek védekezés nélkül minden táblában legalább 5-6%-os tőszámcsökkenést okoznak, amely ugyanekkora terméscsökkenést jelent a végelszámoláskor (40 mázsa/hektár napraforgó esetében ez 2 mázsa kaszattermést jelent, amelynek a jelenlegi értéke 20.000 Ft).

Súlyosan fertőzött területeken a károsítás mértéke elérheti 25-50%-ot is. Utóbbi esetében a védekezés nélküli vetés után már csak az újravetés – talajfertőtlenítővel együtt – jelent alternatívát.

A talafertőtlenítés kockázatokkal is jár, mert egyes hatóanyagok a számunkra hasznos földigilisztákat is elpusztítja. A földigiliszták a talaj termőképességének a fenntartásában nélkülözhetetlenek. Hiányukban a termésátlagok folyamatosan csökkenni fognak. Ezt a folyamatot drága pénzen, hektáronként akár több tízezer forintos költséggel megállíthatjuk, de egyszerűbb megkímélni a földigiliszták életét.