Egy kiugrott milliomos, akinek fentről segítik a sorsát

András milliárdos biznisz után tanyát épít – de micsoda tanyát…!

„Földhöz ragadt” – mondjuk azokra az emberekre, akikben semmilyen művészi vagy szellemi gondolat nem terem. De mit mondjunk azokra az emberekre, akik éppen azért fordultak a mezőgazdaság valamely ágazata felé, mert spirituális elhívást éreztek egy ilyen fordulatra? Nehéz kérdés, inkább rá is bízzuk a válaszadást Kasper Andrásra, akinek biotanyája ma már nemcsak számára jelenti egy új és lélektápláló életmód lehetőségét, hanem sok ezernyi vendégének is. Részben ezt ismerte el a Magyarország Legszebb Birtoka verseny zsűrije is, amikor nyáron meglátogatta a Mecsek észak-nyugati oldalának dombjai közt megbúvó farmot.

Útmutató betegségek

Mással nem tudom magyarázni, csak azzal, hogy valamiképpen szeretnek engem „odafent” – saját maga is így foglalja össze annak a sorsfordító évtizednek a történetét, ami megváltoztatta Kasper András életét. Tény, hogy a ma is sikeres biogazdálkodó akkor sem panaszkodhatott a végzetre, amikor még lakótelepen élt városi életet, és milliárdos nagyságrendű vállalkozást vezetett.

Bár a nagyszüleim vidéken éltek és gazdálkodtak, Zalaszentgróton, és megfertőztek a természet közelségének szeretetével, sem én, sem a szüleim nem kötődtünk a földhöz, a mezőgazdasághoz. Egészen addig, mígnem két súlyos betegség és egy haláleset révén olyan mélyponthoz érkeztem, ami visszavezetett a gyökereimhez, de egyben az előrevezető utat is kijelölte az életemben – eleveníti fel e sorsfordító évtized előzményei Kasper András.

Mindeközben egy szelíd szépségű, autentikusnak ható tanyaépület csendesen sustorgó kemencével fűtött konyhájában ülünk; előttünk ínycsiklandóan illatos, parenyicába tekert sonka idézi a természetközeli régi-új paraszti lét idilljét.

Születésnap-ok

A családunk két generációra visszamenően már panelben élt, szerintem részben ez is volt a betegségek oka: a tápanyaghiányos, műanyagokkal teletömött ételek, az egészségtelen életmód, a természetes környezet, a jó levegő hiánya. Édesanyám halála és egy másik közeli rokonom súlyos betegsége után én is megbetegedtem, és rettegve vártam az egyik döntő jelentőségű orvosi vizsgálat végeredményét. Ahogy mondják, két végén égettem a gyertyát, 135 kiló voltam, pörögtem… Aztán behívott az orvos, és megkérdezte: tudom-e, mikor van a születésnapom. Mondtam neki, hogy persze, tudom: június 28-án.

Azt felelte: nem, ma van, mert óriási szerencséd, hogy nem haltál bele egy embóliás rohamba… Az a nap valóban születésnapnak bizonyult: egy új élet megszületésének, mert beláttam, hogy változtatnom kell. Minden, amit itt látsz, ennek az irányváltásnak az eredménye – mutat körbe az érett bölcsesség derűs komolyságával András.

Keresd a nőt! – avagy a csodasorozat

De vajon könnyű volt-e megválni a világias élettől és a sokszázmillió forintokban mérhető forgalmat produkáló üzleti sikerektől?

– Ha nem is volt minden pillanatban könnyű, de mindenesetre éreztem, hogy visszavonhatatlanul más irányban akarok haladni. Azelőtt voltam én minden, de ami bejött, az az állateledel-gyártás és -forgalmazás volt. Pár év alatt az ország egyik legnagyobb cégévé nőtt a vállalkozásom meggazdagodtam, és bár már akkor sem vonzott a nagyvilági életforma, azért sokáig fogva tartott az üzleti élet. Eldönteni, hogy eladok egy jól menő céget, hogy elszakadok az üzlettársaimtól, sok barátomtól és egy sokéves létformától – ez szerintem soha, senkinek nem könnyű döntések sorozatából áll. Aztán a betegségemet követő életmódváltással elkezdődött az a csodába illő sorozat, ami mind a mai napig tart – utal az élete transzcendens mozzanataira Kasper András. S amit a kultúrtörténet már kívülről ismer, az az ő életében is valósággá vált: a „fentiek” közbeavatkozása az ő esetében is egy asszony megjelenésével kezdődött.

– A lánnyal akkor találkoztam, amikor pihenni, feltöltődni mentem a szabadba. Kecskéket tartott, kint legeltetett, s ahogy megismerkedtünk, ő nyitott betekintést nekem egy új élet lehetőségébe. Mire jött a betegségem és a felgyógyulás, és mire végig gondoltam volna, mit kezdjek a céggel, a válság idején felhalmozódott hitelekkel, addigra a „fentiek” egyszer csak a semmiből „elém vezettek” egy érdeklődőt, aki elém tett egy papírlapot, és azt mondta: írjon ide egy számot, amennyit megér a cége. Leírtam egy számot. Két hét múlva visszajöttek, és megkötöttük az üzletet – összegzi a beszédes lényeget Kasper András, rögtön hozzátéve: azóta az életét ilyen jelzésértékű mozzanatok sora kíséri.

– Így vettem földet is. A családom betegségei révén tudtam, hogy földet akarok, természetes életmódot, tiszta és egészséges tápanyagokkal teli élelmiszert, s ebben a barátnőm példája is segített. De mennyi földet vegyek, hol, hogyan, mennyiért? Gondoltam, veszek én is néhány hektárt, és belefogok. Erre jön a telefon: egy régi ismerősöm kifüggesztette a 100 hektárját, és „véletlenül” felhívott, érdekel-e engem. Mondtam neki, hogy ez egyben sok; ő viszont csak egyben volt hajlandó eladni. Csodaszámba megy, hogy végül „véletlenek” folytán egy csomó érdeklődő elfordult a vételtől, így én vettem meg az értékéhez képest töredék áron…

Hitvallás a jótékony terelgetésről

Mindez nemcsak a mai Káca-tanya – András birtokának – megalapítását tette lehetővé, hanem azt a benső meggyőződést is, hogy nincsenek véletlenek.

– Az egyik legfontosabb, amit megtanultam az elmúlt tíz évben, az az, hogy nyugodt bizakodással lehet szembenézni a kihívásokkal. Ha van benned elszántság, és engeded a sors irányítását, akkor a körülményeket elrendezik körülötted úgy, ahogy a vágyaidnak, a céljaidnak megfelel. El lehet kerülni a görcsös erőlködést, a stresszt. Amikor jó helyen vagy, akkor az akadályok segítő erővé válnak, és amit lehetetlennek, problémának látunk, az valójában a fentiek jótékony terelgetésének a megnyilvánulása, hogy a végén odakerülj, ahol éppen neked a legjobb, ahol lenned kell! – fejti ki a gazda. Többször is megtapasztalta, hogy a bajok, gondok jelentkezése természetes és hasznos okból lassítja le az életet: időt kell adni a gondoknak, hogy kiérleljék a jobb megoldást, esetleg az irányváltást…

Íme, valahogy így hangzik tehát Kasper András személyes hitvallása. S hogy egy mezőgazdasági szaklap miért idéz ilyen részletesen egy gazdaságvezető szellemi meggyőződését? Mert az szoros összefüggésben van a gazdaságát vezérlő ihletéssel.

Vegyszermentes múlt – és jövő

Kasper András ugyanis tényleg megcsinálta – a Káca-tanya ma egy több tucat állatot tartó, tiszta eredetű élelmiszereket előállító gazdasággá nőtte ki magát úgy, hogy egyúttal kulturális és életmódközpontként is szerepet vállal a térség életében. Ám nemcsak az archaikus-eredeti tanyai életmódot éleszti újra, hanem a legmodernebb vívmányokból is merít.

– Nem hiszek abban, hogy mereven el lehet vagy el érdemes választani a múltat a jelentől. A kettőt együtt kell. Ahogyan a hagyományt sem csak őrizni kell, hanem ötvözni az újjal, új élettel megtölteni. Látod, itt a tanyán egyszerre van búboskemence, ami az egész házat takarékosan befűti, miközben van mosogatógép is, hiszen amikor 20-30 vendég jön, akkor nem bírnánk mindezt kézzel… Aztán van például zsugorfóliázó-gépünk, amibe persze nem tartósított, térfogatnövelős étel kerül, hanem teljesen tiszta, adalék- és vegyszermentes étel a tanya terményeiből készítve – mutat példát tradíció és innováció szinergiájára András. Hasonlóan vélekedik az agrárium és a nemzeti szemlélet kapcsolatáról is.

– Amikor elkezdtem állatokat hozni, akkor is az itt honos fajtákat preferáltam, mert nyilván ezek bírják jobban az itteni klímát, az itteni növényekből való takarmányt. Az első pillanattól nyilvánvaló volt az is, hogy ridegtartásban élnek majd, hiszen tudnak mozogni, akkor kapnak levegőt és napfényt, akkor lesz egészséges a húsuk és a zsírjuk. Lehet, hogy nem gyarapodnak „nagyipari tempóban”, de legalább aki ilyen húst eszik, az megérzi a beltartalmi, minőségi különbséget a nagyüzemi, a hipermarketekben kapható és a természetes állapotú állat húsa között.

Andrást ezen az úton továbbkísérték a segítő erők: éppen akkor kínáltak fel neki egy eladó szürkemarha-állományt, amikor elkészült a 13 kilométernyi kerítéssel. Most már – a Kaposvári Egyetem szakembereivel együttműködésben – azon dolgozik, hogy az őshonos, ellenálló fajtájú, ridegtartású állatokat valamely nagy produktivitású intenzív fajtákkal keresztezze: például a szürke marha tehenekre Charolais-bikát keres. Hasonló keresztezésre készül a mangalica-állományban is azzal a céllal, hogy a ridegtartást jól tűrő, erős fajtát nagy húskihozatalú, intenzív fajtával keresztezze. Közben a birkaállományban a racka és a cigája juh keresztezése van napirenden, amelynek a célja szintén az előnyös tulajdonságok – ellenállóság, termelékenység – erősítése extenzív, természetes viszonyok között.

– Nagy is a kereslet, mert a húsa igen kiváló, majdnem olyan erős, mint a vaddisznóé, mégis őrzi a mangalica lágy ízletességét. Ám míg ridegtartásban nem tudtam többet kihozni belőle 130 kilónál, addig az egyik Durok-fajtával keresztezett példány a 220 kilót is meghaladta – idéz részletet a hagyomány és a modern eljárások ötvözésére Kasper András, azonnal hozzátéve: számára eddig és eztán sem a mennyiség volt a cél, hanem az, hogy minőségi terméket állítson elő a Káca tanyán. Nem véletlen, hogy a tanya egyik ellenállhatatlan és közkedvelt ínyencsége a mangalicasonkával töltött parenyica, amelynek érthető módon magas ára ellenére is nagy kereslete van a piacokon-vásárokon. – Persze ez a sonka nem gyorspácolással, ízfokozókkal lesz olyan kiadós és finom: 8 hétig pácolom, szikkasztom, igazi füstön füstölöm és érlelem! – hangoztatja a gazda, akinek a tanyájáról sajtok, húsok, kolbászok, szalámik és pálinka is kerül a vásárlók elé, és a vevők András szerint mindig is fogják értékelni és tudni: ha valami azért drágább, mert tartalmasabb, akkor voltaképpen nem is feltétlenül kerül többe.

A vályogvetők bölcsessége

– Persze szó sincs róla, hogy a tanyai élet ne követelte volna meg a magáét. – A kezdetekben sokszor megfizettem a tanulópénzt – mondja mosolyogva Kasper András. – A vályogvetésbe például úgy fogtunk bele a barátaimmal, hogy azt olvastuk, két ember egy nap alatt akár 6-700 darabot is képes vetni. Hát, nekünk, négyünknek először egésznapi munkával sem sikerült többet készíteni 130 darabnál… Amikor kiköltöztem a panelból, már kora délután hulla voltam a levegőtől, a fizikai munkától. Ma már este is képes vagyok új feladatba fogni. A nagybetűs Természet folyamatosan adja a leckét mind a mai napig. Megtanítja azt az alázatot, ami a régi paraszti élet bölcsességét és erejét is adta – összegzi András. Részben ez a felismerés ösztönzi arra, hogy tapasztalatait másokkal is megossza.

– Az embereknek tudniuk kell róla, hogy az élet nem ér véget a napi munkával, az egészségtelen városi-lakótelepi élettel, a rossz minőségű ételekkel. Fontos, hogy ilyen-olyan mértékben, de visszataláljunk a gyökereinkhez, a természetes alapokhoz. Ide sokszor jönnek gyerekek, sőt, már mi is szervezünk nekik táborokat, ahol az állattartással, a növénytermesztéssel, a kézművességgel, a teafüvekkel és hasonlókkal ismerkedhetnek. Megdöbbenve látom, hogy van olyan falusi(!) gyermek, aki tehát nem városban él, hanem itt, a tanya melletti falvak egyikében, mégis itt, nálunk lát először tyúkot! Ez régebben elképzelhetetlen lett volna…

Testnek és léleknek

Így hát Kasper András Káca-tanyájának a jövőbeni fejlesztései ezt a közösségi célt is szolgálják majd. – Érzem, hogy kapom a jövőbeni fejlesztésekhez is a segítséget. Szeretném az állattartó telepet fejleszteni egy korszerű fejőállással és napelemekkel. Szeretnénk továbbá a tábori lehetőségeket is bővíteni, hogy a gyerekek mellett felnőttek is jöhessenek közösségi rendezvényeket tartani, életmód- vagy edzőtáborokban részt venni, sőt, távlati célunk, hogy az idegenforgalom lehetőségeit is kihasználjuk – vázolja terveit a gazdaságvezető. Ehhez persze az említetteken túl például személyszállításra alkalmas terepjárók is kellenek majd, hiszen a lakott településektől viszonylag távol eső Káca-tanyát riporterünk is csak komoly manőverek árán tudta megközelíteni a novemberi Mecsek vadregényes útjain. Ám ez az elzártság előny is: itt a lélek és a test is azt kapja, amit még a civilizációs romlás előtt élvezhetett.

Kohout Zoltán