Egyelőre kiismerhetetlen a kiskereskedelem

Írta: Szerkesztőség - 2011 július 08.

Egy AKI-tanulmány mindig tartogat újdonságot. „Az élelmiszer-kiskereskedelem beszerzési és árképzési politikájáról” című elemzés február végén megtartott nyilvános vitája egy sikamlós, sok elemében még a kutatók előtt is talányos területre kalauzolta a népes hallgatóságot.

„Ne álltassuk magunkat! Európa-szerte piacszerzés szemtanúi vagyunk a kiskereskedelemben. Az agrártermelésben mára lényegében versenyképtelen az alapanyag-előállítás, kevésbé állja a sarat a feldolgozóipar, sőt már a kiskereskedelem is veszít pozícióiból a globális versenyben. Európai trend, hogy az ellátási lánc valamennyi szereplője lemarad a piacokat meghatározó nemzetközi társaságokkal szemben vívott küzdelemben, még azokban az országokban is, ahol korlátozzák, szigorítják, illetve enyhítik az agrárpiaci szereplők és a kiskereskedők egyensúlyinak aligha nevezhető kapcsolatát.”

E kijelentést Popp József igazgató tette, aki szerzőtársaival együtt közreadta az Agrárgazdasági Kutató Intézet legfrissebb elemzését, amely ezúttal a kiskereskedelem magatartását vette górcső alá.

A téma időszerűsége, hogy az ellátási láncban – élelmiszer-termelés, -feldolgozás és az élelmiszer-kiskereskedelem kapcsolatában – a kereskedő a legerősebb fél. E kihívásokhoz alkalmazkodniuk kell a feldolgozóknak, illetve a beszállítóknak, ezért célszerű megkeresni helyzetük javítási lehetőségeit. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a másik fél magatartásának megismerése. A gyakorlatban a kiskereskedelem azonban másképp működik (ráadásul gyakran eltérés tapasztalható a láncok között is, melynek külön-külön kell megfelelni), mint ahogy az elmélet alapján várható lenne. Mégis úgy gondoljuk – írják a szerzők –, hogy a kereskedelem oldaláról való megközelítés egyaránt hasznos lehet a közigazgatás számára a szabályozási lehetőségek meghatározásához és az élelmiszergazdaság szereplői számára az értékesítési stratégiák kidolgozásához.

Úttörő jellegű összegzés fűződik Györe Dániel, Popp József, Stauder Mária és Tunyoginé Nechay Veronika és segítőik nevéhez, hiszen „Az élelmiszer-kiskereskedelem beszerzési és árképzési politikájáról” idehaza vajmi kevesen és ők is keveset tudnak. Nehezíti a tisztánlátást, hogy a kutatók által megszólított nemzetközi társaságok képviselői nem mindenben adták nevüket a kereskedelmi praktikák feltárásához. Falakba ütköztek a kereskedelmi anyacégek és a nálunk tevékenykedő leányaik eltérő vagy azonos magatartásának a vizsgálatában is. Kik és hol döntik el, hogy kiből válik beszállító? A Lidl és az Aldi esetében a németországi központot kell meghódítani, a többinél sokszereplős, és több helyszínt érintő a döntéshozatal. Milyen tárgyalások és alkuk előzik meg a magyar (lengyel, szlovák stb. – vagyis az újonnan csatlakozott országok) élelmiszerek polcra jutását itthon és külföldön? Létezik-e esélyegyenlőség a nyugati és a magyar termékek versenyében? A kutatók ennél árnyaltabban tették fel a kérdéseiket, mégis mindenki értette: akár „titkosszolgálati” módszerekre hajló kutakodással sem juthatunk érdemi információhoz, ha a kereskedelmi társaságok sündisznóállásba helyezkednek. Így változatlanul homály fedi, hogy hol húzódik a kereskedő diktálta árverseny határa egy magyar termelő számára. Amikor még nem szorul ki beszállítói helyzetéből, illetve amely pont teljesítésétől kezdve megnyílnak előtte az eladások modern templomai.

„A kiskereskedelem másként működik, mint a leírt elméletek alapján várható lenne, emiatt az árképzéstől a fogyasztó magatartásáig ívelő folyamat megismerése alapkövetelmény, hiszen anélkül a beszállítók nem képesek alkalmazkodni a kihívásokhoz” – mutatott rá a tanulmány egyik felkért bírálója, Lehota József, a Szent István Egyetem intézetigazgatója. „Az export átláthatatlansága miatt nagyon sok olyan viszonyrendszer alakult ki az elmúlt évtizedben, amelyek tisztázása valamennyi szektor érdeke, így a kereskedelemnek és a mezőgazdasági termelőknek egyaránt. Már a közepesen fejlett országokban is a kiskereskedelem az élelmiszer-ellátási lánc egyértelmű irányítója” – kapcsolódott a vitához a másik bíráló, Forgács Csaba, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető-helyettese. Mindketten számos megjegyzéssel gazdagították a leírtakat, többek közt Forgács Csaba leszögezte, hogy más országok példáját követve, hazánkban is megérett a helyzet a kiskereskedelmi kapacitások szabályozására, az esetleges túlburjánzás keltette hamis igények, fejlesztések megelőzése miatt. Borítékolható volt, javaslata rögvest felkavarta a kedélyeket. A hallgatóság nagyobb csoportja üdvözölte, a másik része, főként a Versenyhivatal szakembere azonban körültekintőbb megoldásokra hívta fel a figyelmet.

Bálint Tóth János