Egyet az ultisoknak, egyet a betliseknek

Egy újabb szeszélyes tavasz kihívásairól beszélgettünk Lajos Mihállyal, az Agrofil-SZMI Kft. ügyvezetőjével

A hűvös tavasz

Mik voltak ezek a kihívások?

– A 2020-as tavaszi szezon lényegesen jobb alapokról indult, mint egy évvel korábban. Az őszi vetések optimális körülmények között földbe kerültek, kikeltek és gyarapodtak. A repcék, az árpák az enyhe tél miatt helyenként túl is fejlődtek. A talajnedvesség-állapot ideális volt még februárban is. Márciustól azonban fogyni kezdett a mosoly az arcunkról. A probléma május közepére tragédiává, esetleg tragikomédiává kezdett érni. Vesztesége, siratnivalója már mindenkinek volt. Felhőtlenül elégedett kollégákkal nem találkoztam, még a legjobb adottságú helyeken is minimum a meglepettség jelei voltak tapasztalhatók. Valaki a búzáját, valaki a répáját „siratta”, aggódva figyelték a kukorica- és napraforgókeléseket és azok fejlődését is. A drámai fényképek az aszályról megszaporodtak. A szakportálokon – az aszályképekkel együtt – megjelentek az ajánlott „megoldások” is. Ezek közül egy általam is hatékonynak tartott kampányt nevesítenék: mi is elővettük az öntöződobokat, és elkezdtük megöntözni a kalászos vetőmag-előállításokat, majd a repcekísérleteket és aztán azt is, amire soha nem gondoltunk… Ez egy jó és hatékony felkészülés volt a nyárra: öntözőrendszerünket még azelőtt rendbe szedtük, mielőtt akadozni kezdett volna az öntözőgép-alkatrészek logisztikája – mert az is elérkezett.

A drótféreg feléli a csírázáshoz szükséges tartalékokat

A madarak rögtön a felszínre húzzák a kiváló fehérjeforrásnak számító talajlakó károsítókat is

Ki döntött jobban?

– Aki korán, esetleg nem több tavaszi adagban tervezte a N kijuttatását kalászosokban és repcében, az közelebb kerülhetett az ideális megoldáshoz. Egyelőre hasznosnak bizonyul a nitrogén őszi és tavaszi megosztása, a tavaszi kijuttatás nem „túlcizellálása”. Az aszálytünetek megjelenésével – mint említettem – megjelentek a lehetséges aszálykezelő megoldások. Jártak-keltek a csodaszerekkel a permetezőgépek, de az enyhülést csak a csapadék hozhatta volna el. Az árpában – a csapadékban bízva – mi is az évek óta alkalmazott technológia szerint végeztük a korai gombaölő szeres kezeléseket a szárszilárdítással egymenetben. A csapadék nem érkezett meg, ezzel három hétre „leültettük” az egyébként kiváló állományt. A bevált technológiai elemekhez mások is ragaszkodtak. Elkezdődött a kalászosok második – már folyékony – fejtrágyázása, ami gyakorlatilag „napalmozássá” sikeredett. Ez – a „szerencsések” esetében az adott körülmények mellett – a növényeknek hozhatott újabb három hét „helybetopit”. Ezt tetézte, hogy sok gazdaságban május közepéig egy cseppet sem enyhült a csapadékhiány. A valóban szerencsésebbek területeire később nagy szelekkel és kiszámíthatatlanul érkezett lokális csapadék. A repcék és a kalászosok sorsa nem pecsételődött meg mindenhol, mert a hőség nem érkezett meg áprilisban és májusban, sőt ellenkezőleg: szinte végig szeles, hűvös idő volt. Az extrém kései és extrém mértékű fagyokkal az időjárás az őszi növényeket is „gondolkodóba ejtette”, de a tavasziakat (különösen a gyümölcsösöket) letaglózta. Az járt a legjobban az idén a kukorica- és napraforgóvetésekkel (is), aki mindezek ellenére a korai vetés mellett döntött. Idén nem lehetett a tavalyi vagy más évjáratok „kottáit” használni. Ebben az évben várhatóan nem lesznek győztesek sem a kezdeményezők, sem a konzervatívabb vérmérsékletű termelők. Biztosan leverte mindenki valahol a „keze fejét”, mindenki kilóg valamiben az idei szűk „optimum” időszakokból.

Földibolha

Milyen szerepe volt a művelési módnak?

– Sok minden a tavaszi vetést megelőzően eldőlt már. A talajművelés több mindent meghatározott. Többen véltek felfedezni különbségeket a kultivátoros és szántásos alapművelés között, a szántás javára. Én is láttam egy ilyen „gyanút” az egyik partnerünknél, de ez nem tűnt jelentősnek, vagy legalábbis nem tudjuk, lesz-e valamilyen hatása a termésre. Egészen más volt a min-till (minimumművelés) esete, amikor az őszi kultivátorozás után nem volt tavaszi művelet. Ebben az esetben már jelentős különbségek jelentkeztek a magágykészítésben részesített területek előnyére. Nagyon elvált az idén, ha a terület a vetés előtt kapott egy kompaktort vagy egy kombinátort. A no-till (nemművelt) területek pedig egyenesen ijesztően néztek ki. Kísérletek hiúsultak meg, területeket kellett újravetni, amelyek várható termésveszteségét természetesen pillanatnyilag még nem látjuk, de a kilátások meglehetősen borúsak.

Korai kártétel – a tettessel

Ki kell várni a végét, de a tapasztalat mindenképpen segít majd reálisan megítélni az ügyet. Az látszik, hogy a tartósan száraz és hideg tavaszi időjárás nagyon nem kedvez sem a minimumművelésnek, sem a nemművelésnek. Talán „zsenge” koromból adódóan nem is emlékszem ilyen extrém hosszú tavaszi száraz-hideg periódusra. A száraz-meleg tavaszok elevenen élnek bennem, a tavalyi hűvös-csapadékos szezon élménye még szinte velünk van, a változékony tavasz – amikor volt ilyen is, olyan is – pedig mindig is része volt a Kárpát-medence időjárásának. Lehetett hallani olyan véleményeket, hogy a nemművelt területek sokkal hamarabb, jobban száradtak. Szerintem ez nem volt így, de az biztosan látszott, hogy a nemművelés esetén is hamar elfogytak azok a víztartalékok, amelyekre normál évjáratokban számítani lehetett. A hosszú száraz-hideg időjárásban ugyan a műveléscsökkentett talajok vízmegőrzési előnyei valóban csekélyebbek lettek, mint egy száraz-meleg helyzetben, azonban a talaj felmelegedésében és tápanyag-dinamikájában rajzolódtak ki komoly hátrányok a minimum- vagy még inkább a nemművelés esetében a megszokott, hagyományos műveléshez képest. Ez az valójában, amit egyes „internetdoktorok” hajlamosak vízhiányként diagnosztizálni a csökkentett művelésben részesített területek esetében.

Poligráf csigák

Mit gondol a takarónövényekről, zöldítésről?

– A talajnedvesség állapotára kifejezetten káros volt a takarónövények jelenléte. Gondok adódtak a zöldítéssel, ha időben kiművelésre került, de ha megmaradt, és csak a tavasz folyamán (esetleg vetés után) került glifozáttal felszámolásra, akkor brutális volt a hátrány a kelésben és a korai fejlődésben. Az ősz végén felszámolatlanul hagyott zöldítések nagyon jó vadtartónak bizonyultak, ami ökológiai szempontból rendkívül előnyös, de a nedves talajon a vadak által a taposással okozott kár helyenként már elviselhetetlen mértékű volt. Az ősz folyamán felszámolt (de a felszámolatlan is), le nem művelt területek mai napig is „madárrezervátumok”, jelentős madárkárral (fácán, dolmányos varjú, gerle és galambfajok, sirályok). Mivel minden mindennel összefügg, a madarak sem wellnesselni érkeztek, hanem a fauna sokszínűsége vonzotta őket oda. A takarónövények alkalmazása a talajéletet valóban gazdagítja. Számos hasznos szervezet mellett azonban nagy egyedszámban megjelenik néhány károsító faj is. A zöldítő- és takarónövény-állományok kifejezetten kedveznek például a talajlakó kártevők szaporodási ciklusának. Hatalmas, országos problémává fejlődött megjelenésük az elmúlt (zöldítős) években. A károsítás mértéke olyan szintre emelkedett, hogy engedélyezett technológiákkal legfeljebb részmegoldásokat lehet elérni, melyek nagy egyedszámnál közgazdaságilag a hatástalansággal egyenértékűek. Ha ez a fajta „zöldítési kultúra” része marad (vagy része kell, hogy maradjon) a termelésnek, akkor újra engedélyezni kell teljes hatékonyságú növényvédelmi eljárásokat, és ami legfontosabb: nem csak a zöldített területeken! A keletkezett madárkár – mint említettem – összefügg a talajlakók jelenlétével, mivel az intelligens madarak eszközként és jelzőként használják a kikelt növényeket, amivel fiasításkor felfokozott étvággyal rögtön a felszínre is húzzák a kiváló fehérjeforrásnak számító károsító (és a nem károsító) talajlakó egyedeket (is).

A jelenlegi zöldítési és takarónövény-rendszer a termelés folyamatában hazánkban mostani formájában inkább átok, mint áldás. A teljes körű és jó alkalmazásához szükség van olyan növényvédelmi kompromisszumok megkötésére, illetve régi és hatékony megoldások felszabadítására, amelyek segítenek élhető technológiába illeszteni a ránk kényszerített zöldmegoldásokat.

Polifág csigák kukoricán

Hogyan foglalná össze az idei szezonkezdést?

– A szélsőséges tavaszi időjárás kijelölte a minimum- és a nemművelés határait. A hosszú száraz-hideg tavasz nem kedvez a csökkentett művelésnek. A valóban okozott károkat majd csak ősszel, betakarításkor tudjuk felmérni. (Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy egy – a térségünkre inkább jellemző – száraz-meleg tavaszi szituációban a csökkentett/nemművelés előnyei tapinthatóak.) Az öntözés fejlesztésének szükségessége minden szinten kirajzolódni látszik. Az öntözésre fordított beruházások és a támogatások növelése, illetve a merev vízügyi bürokrácia egyszerűsítése most már megkerülhetetlennek tűnik a növénytermesztés minden szintjén. A klíma átalakulása a termelőtől és a hatóságtól egyaránt megköveteli a váltást. Öntözés nélkül biztonságosan megfelelő mennyiségű és minőségű árualapot tervezni és termelni egyre inkább lehetetlennek tűnik.

További képeink a drótféreg kártételről:

Drótféreg kártétel