Kelet-Közép-Európában és Magyarországon nyilván nem ritka, hogy a földből élőknek, a mezőgazdaságban dolgozóknak néha éjszakába nyúló, sorsdöntő családi beszélgetésekre van szükségük arról – merre tovább? Így volt ez a Gárdonyi-családban is, akik némi bizonytalansággal méregették a kárpótlással visszaszerzett 20 hektár föld jövőjét. Aztán a bátorság, a céltudatos tervezés és a szorgalom meghozta a gyümölcsét. Hogy hogyan, arról Gárdonyi Balázs és Róbert mesél az Agrárágazatnak.
Álomnak tűnik, de sikerülhet
– Amikor visszakaptuk a nagyszüleinktől annak idején elvett 40 hold révén járó földet, valamikor 1993-ban, álmunkban sem hittük volna, hogy ez lesz belőle. Nagy beszélgetést tartottunk otthon, próbáltuk mér- legelni, nem fenyeget-e megint olyan fordulat, mint a 40-es évek végén, lesz-e értelme küszködni-dolgozni a földdel, lesz-e pénzünk traktort venni… és így tovább. Végül azt mondtuk magunknak: ha a Papa megélt belőle azokban az időkben, akkor nekünk is sikerülhet – adja rövid ízelítőt a 90-es évek elejének gazdálkodó dilemmáiból Gárdonyi Balázs. Testvéré- vel, Róberttel ülünk a ma csaknem 30 gazdaságot tömörítő, 1600 hektáros integráció irodaházában Dégen. – Láttuk, hogy sokan mások másba fektetik a kárpótlásos pénzeket, vagy sokan ma is azon az 5-10 hektár kárpótlásos földön gazdálkodnak, mint 20 éve. Mi vállaltuk, kockáztattunk, és bíztunk benne, hogy nemcsak megélünk, hanem jövedelmező is lesz a földművelés – teszi hozzá Róbert, azt sem tagadva, hogy ilyen nagyságrendű kibontakozásban sokáig nem hittek volna. – Az első 20 után álomnak tűnt, ha egyszer lesz 50 hektár földünk, aztán 100 után már azért dolgoztunk, hogy legyen kétszer annyi, mert akkor van mire kombájnt vásárolni…
Bátorság, szorgalom – és még valami más
A történet persze csak utólag ilyen gördülékeny. Gárdonyiéknál ugyanis nem sokgenerációs, hanem csak szórványos előzményei voltak az agrárgazdálkodásnak. Noha nagypapájuk az akkor közepesnek számító 40 holdas birtokon lovat, sertést is tartott, a folyamat a téeszesítéssel megszakadt – csupán tsz-főkönyvelő édesanyjuk révén kapcsolódtak a szakmához. – Az ő rálátása, számszakias gondolkodása sokat segített az elején is. Például az első nyugati kombájnunkat úgy vettük, hogy míg édesapánk és mi, fiúk a műszaki paramétereket mérlegelgettük, addig ő egyszer csak hazajött, és bejelentette, hogy megvette a legolcsóbbat… Az akkor éppen egy John Deere volt, mert a KITE jó árakat adott, de persze így is komoly összeg volt. Ám édesanyánk fejben már rég tudta, hogy beválnak a számításaink: lesz annyi bérmunka, amivel kigazdálkodjuk a gépberuházásokat és a gazdaság fejlesztését is – fejti ki Balázs.
– Azt viszont sosem szabad elfelejteni, hogy mindig visszaforgattuk a nyereség jó részét. Nem szabad, nem éri meg a célnál megállni, és hátradőlni. Mindig tovább kell nézni, előre kell tekinteni, és bátran meg kell hozni a döntéseket, a többi már szorgalom kérdése, és ha ezek megvannak, akkor sikerül jó pozíciót szerezni – nyújt további adalékokat a sikerrecepthez Róbert.
Összefogás? A jót sem lehet erőltetni…
A szóban forgó piaci pozíciók több szempontra is utalnak. A Gárdonyi-család ugyanis saját élelmiszer- és vegyesboltja mellett régóta szoros együttműködésben dolgozik a CBA-hálózattal, amelynek két üzletét is üzemelteti. – Az előretekintésnek része – fűzi tovább testvére meglátását Balázs –, hogy minél nagyobb árutömeget állítunk elő és viszünk a kereskedelembe, annál nagyobb a piaci súlyunk, jobb alkupozíciónk van. Nemcsak a saját termékeinknek tudunk jobb árat kialkudni, de a gépkereskedővel szemben is előnyösebb a helyzetünk. A gazdaság jelenleg 1100 hektáron állít elő szán- tóföldi növényeket, elsősorban kukoricát, búzát és napraforgót 450-500, 420-450 és 150-200 hektáron, elsősorban exportra. További 500 hektár bérelt földre van szerződésük. Ám sajnos a gyakorta hallható, szomorúan tanulságos kép kerekedik ki Róberték válaszából.
Gárdonyi Balázs informatikus mérnökként és közgazdászként, Róbert pedig agrármérnökként, növényvédelmi szakmérnökként – egy államigazgatási főiskolai diplomával is megerősítve – áll a gazdaság élén. „Jól kiegészítjük egymást, nincs elszeparált terület, mindenben részt veszünk, segítjük egymást”, mondják a testvérek. Ez részben a hobbira is kiterjed: mindketten szeretnek – már amikor ráérnek – síelni, de a vadászat inkább Balázs szenvedélye. Hogy az aktivitás nemcsak a fiúk erénye, arra a cikkbeli említéseken túl a közélet is bizonyíték: édesanyjuk, Gárdonyi Sándorné nagy helyi társadalmi támogatottság mellett, immár a második ciklusban vezeti Dég önkormányzatát polgármesterként. S hogy a családi összetartozás-élmény a sok munka mellett is garantált legyen, a Gárdonyi-família hagyományosan egy közös hetet minden nyáron együtt tölt el pihenéssel.
– Próbáltunk egységes, intenzív alapokra helyezett integrációt kialakítani annak érdekében, hogy nagy volumenű, egységes árualapot tudjunk kínálni a piacnak, ami sokkal jövedelmezőbb lenne, mint kisebb mennyiségekkel próbálkozni. Ám sajnos az óhatatlan, kezdeti nehézségek: az időjárás, a talajállapotok elvették a gazdák bizalmát, és az integrációt okolták a várakozásaik elmaradásáért… – mondja Balázs.
Róbert azzal érvel, hogy alapvető szemléleti változásra volna szükség. – Sok gazda nem a várható bevétel, hanem a ráfordítás felől közelít, de ebből sosincs növekedés. Mi azért forgatjuk vissza a nyereséget beruházásokba, hogy még végül nagyobb jövedelmezőséget érjünk el, és ez sikerül. Ezért vásároltunk mindig új és nagyobb gépet, ezért építettünk labort, tisztító-szárítót, ezért pályázunk és kockáztatunk. Sajnálom, hogy a mi példánk nem meggyőző, de nem kényszeríthetjük a gazdapartnereket arra, hogy a mi megoldásainkat kövessék.
A jövő kényszerítő ereje
A Gárdonyi-gazdaság eredményei kétségtelenül meggyőzőek – amint ez a Legszebb Magyar Birtok (LMB) értékelési folyamata során, az LMB-zsűri nyári látogatásakor is hangot kapott. Az 500 hektárról aratott takarmánykukorica például tavaly 13-16 tonnás átlagot hozott, és idén is 8-13 tonna között van a végeredmény. – Mindig keressük, kísérletezünk új hibridekkel, 3-4 céggel vagyunk kapcsolatban. Jellemzően két hosszú és egy rövid tenyészidejű fajtát vetünk, és legalább egy új vetőmagfajtát kipróbálunk. Meggyőződésünk, hogy muszáj ebbe az irányba menni: nyakunkon a klímaváltozás, mind több intenzív technológiai megoldás születik, és ezekhez megfelelő vetőmagok állnak rendelkezésre: követni kell a fejlődést – hangsúlyozza Balázs. Mindezek a piaci eredményekben is tükröződnek. Az integrátori szerep miatt 2001-ben épített 10 és a 2006-ban épített 20 tonnás kapacitású szárítóból ki- kerülő 10-15 ezer tonna kukorica 10 fix partner révén kerül az exportpiacokra. – Hol jó, hol gyengébb árat kapunk, de sosem lehet egyetlen évet alapul venni.
Egy hang nem jött ki a torkomon – ismeri el Balázs, amikor azt is megkérdezzük tőle, milyen érzés volt értesülni a Legszebb Magyar Birtok verseny során a győztes helyezésükről. Amint mondtuk, úgy hisszük, hogy ideáig eljutni bátorság, szorgalom, előretekintés és némi tervezés dolga volt elsősorban. Sosem kell megijedni, hinni kell benne mindig, hogy ki lehet jutni minden bajból, és lehet bízni a sikerben. Talán részben így pályáztuk meg a Legszebb Magyar Birtok-kiírását is – idézi fel Róbert.
– Csodálatos dolog a család elismerése – hangoztatja Balázs. – Nagyrészt persze a mi munkánk el- ismerése is, mert ma is úgy van, hogy ha kell, szó nélkül ülünk fel a gépre. Például a szárítókezelést csakis magunk végezzük. Olyankor tizenkét órában váltjuk egymást, nincs megállás. Ám az alapvető érdem a szüleinké: hogy az alapokat megteremtet- ték, bíztattak, támogattak, segítettek és teszik ezt mind a mai napig!
Az utóbbi tíz év átlagában 98 százalékban elégedettek voltunk, már amennyire ma egy gazda elégedett lehet – összegzi a jövedelmezőségi helyzetet Róbert. – Erre is céloztam az integrátori gondolkodásnál – utal vissza Balázs – a beruházásokkal: a tárolókapacitások bővítése is elősegíti a gazdálkodók anyagi gyarapodását. Ha a terménynek épp jó az ára, akkor el kell adni gyorsan, de ha épp alacsonyak az árak, akkor ki kell várni. Kellő tárolókapacitással van játék- tér, nem muszáj rögtön túladni a például kukoricán. Mi ezért létesítettünk majdnem 30 ezer tonnás tárolóteret, 13-16 ezret a kukoricának, 6-7-et a búzának, amiben bér- és saját tárolás is van.
Precízen könnyebb
A jövőt e szegmensben az is kijelöli, amit a precíziós gazdaság nyújt az ágazatnak. Mivel a Gárdonyi-gazdaság ebben is előretekint, nem csoda, hogy a prega-szegmensben is előre járnak. – Már az első műholdas technológia hazai tesztelésében részt vettünk. Ma minden gépünkön jelen van a precíziós technika, akár a permetezést, akár a műtrágya-kiszórást vesszük; digitális alapokon áll a talajvizsgálati adatbázis, a hozamtérkép, a szántók könyvelése… – tudjuk meg Róberttől. A nagyobb hozamok érdekében a gépi-digitális technológiát arra is kihasználják, hogy csökkentsék a vegyszer- és más inputanyag-felhasználást, az üzemanyag-fogyasztást és a talajtaposásból eredő terhelést. Természetes, hogy ezek mellett a forgatásos talajművelés helyett a kíméletes eljárásoké az elsőbbség, illetve a mikroelem-tartalmú tápanyag-kiegészítő, lombtrágyák, továbbá szárbontó és talajoltó baktériumok bevetése a termőföldeken.
Amikor a munka nem perspektíva
Vajon merre mutat az előre? Mint hallottuk, újabb 500 bérelt hektár vár a Gárdonyi-gazdaságra – de vajon bírják-e kapacitással a mai munkaerőhiányos időkben? – Jó kérdés, mert a munkaerő pótlása 2010 óta különösen nagy gond… Nálunk is jártak álláskeresők, pályakezdő fiatalok, de őszintén szólva, nem sok munkakedvet, elszántságot láttunk – mondja diplomatikusan Balázs. Úgy látja, sok mai fiatalnak nem perspektíva az agrárium és/vagy a szorgalmas munkavégzés. – Volt olyan fiatal, akinek tetszett a gazdaság, a gépek, de már a gépkarbantartáshoz és a műhelytakarításhoz már nem fűlött a foga.
Mégis azt mondja, alig várják, hogy az államtól vásárolt földeket művelhessék. – A legjobb üzlet nem a bérbeadás, hanem ha magad műveled. Kukorica vagy búza, mindegy, legalább hektáronként 10 ezer forinttal többet hozhatsz ki, úgyhogy meg fogjuk oldani a munkaerő-kapacitást – mondja határozottan Róbert.
Stabil lábakon
A Gárdonyi-család egyébként állattartásban is gondolkozott. – Már a terveket is elkészíttettük, komoly összegeket tettünk bele egy 250 kocás sertéstelep előkészítésébe, de éppen akkor írták ki az állami földárveréseket. Én ma is jónak tartom és titkon tovább is tervezgetem ezt az új vállalkozást, mert szerintem lenne hozadéka, persze, ha van rá támogatás – vallja Róbert, tudván, hogy Balázs más véleményen van: szerinte a megtérülési idő, és a piac szeszélyes miatt egyelőre kérdéses ez az irány.
Így hát, a szántóföldi növénytermesztés mellett a „stabil láb” a boltüzemeltetés. – Részben ez is édes- anyánk közreműködése, ötlete és belátása révén indult, és folytatódik ma is. Mindenképpen magyar tulajdonú bolthálózatnak akartunk a része lenni, és jó egy kiszámítható, stabil lánc elemeként jelen lenni ezen a piacon – összegzi tapasztalataikat Balázs.
Kohout Zoltán
