A sivatagot idéző Kiskunság példája mind a mai napig intő példa, hová vezet, ha nem törődünk a természeti környezettel. Manapság az erdőinket is komoly veszély fenyegeti, pedig nagy szükség van-lesz rájuk az aszály és az elsivatagosodás elleni küzdelemben. Az alföldi, síkvidéki erdeink jövője már most kérdéses…
A víz megtartása a megoldás
Az erdőknek döntő és a jövőben növekvő szerepük van az elsivatagosodás és az aszály elleni küzdelemben, ugyanakkor maguk is érintettek e folyamatokban. A víz visszatartása az erdőkben azonban megoldást kínál az egyre gyakoribb aszályokkal küzdő társadalmak számára – mutatott rá Dr. Gribovszki Zoltán, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának professzora az elsivatagosodás és az aszály elleni küzdelem világnapján (június 17.). Az erdő növényei vizet használnak fel, miközben az erdő nedvességet tárol. Emellett azzal, hogy megköti a talajt, meggátolja a talajeróziót, ami az elsivatagosodáshoz vezetne.
Illusztráció: Horizont Média/archív, Kohout Zoltán
Síkvidéki erdeinkben kritikus a hzelyzet
A globális klímaváltozás ismert következménye, hogy gyakoribbá, súlyosabbá válnak az időjárási szélsőségek, köztük az aszályok. Ez az erdőket a hegy-, a domb- és a síkvidéken is érintik. A sivatagosodás problémája hazánkban elsőként a síkvidéki, alföldi erdők kapcsán merül fel: a természetes erdőtársulásokban (pl. homoki tölgyesekben) a fák gyökerei számára hozzáférhető talajvíz szintje kritikussá válik. Ezeknek az erdőállományoknak a fennmaradása az eddigi formájukban erősen kérdéses. Pedig ha a fák a csapadékon kívüli többlet vizekhez hozzáférnek, akkor a nagyobb erdőtömbök csapadékgeneráló hatása már regionális szinten megjelenhet. Mindez a nyári időszakban az erdők hűtő hatásával párosulva jelentős mértékben hozzájárul az elsivatagosodás veszélyének leginkább kitett területeken az életlehetőségek fenntartásához – fogalmazott Dr. Gribovszki Zoltán.
Máig ható példa a Kiskunság elsivatagosítása
Hogy mit okoz, ha nem figyelünk oda a természet, talaj és a növények, illetve a mezőgazdaság érzékeny viszonyaira, azt a fátlan homokpusztaság hazánkban is máig ható példával mutatja. A Kiskunság a török hódoltság utáni időkben, a túllegeltetést követően vált sivatagos tájakat idéző vidékké. Erdők hiányában a nyári vízhiány, a mezőgazdasági művelést veszélyeztető és a közegészségügyi problémákat is okozó szálló por ma már alig jelent problémát, mert a 20. századi erdősítés révén a futóhomok mozgása megszűnt, borókás-nyáras erdőtársulások jöttek létre. Ám mára a talajvízszint ezeken a területeken is egyre mélyebbre süllyedt, a fák számára is sok esetben elérhetetlenné vált. A klímaváltozás azonban már nemcsak a síkvidéki erdőket érinti, ezért országos szinten kiemelkedően fontosak, egész térségek jövőjét alakítják azok a kutatások és projektek, amelyek az erdők és a víz kapcsolatával foglalkoznak.
Víz lenne – ha visszatartanánk
Az egyik lehetséges megoldás, hogy az egyszerre lehulló nagymennyiségű csapadékot visszatartjuk, ami az aszályos időszakokban természetes tartalékot jelent az erdő élővilága, és az erdő kedvező hatásai révén az egész térség számára. „A vizek visszatartása, a lefolyás lassítása, a gyorsan levonuló árhullámok betározása szolgáltathatja azt a többletvíz-készletet, amivel egészségesebb, jó biológiai produkciójú, stabilabb erdőállományokat lehet fenntartani. Erre jó példa a Somogy megyei kaszói erdőtömbben Európai Uniós LIFE pályázati támogatással megvalósított vízpótló-vízvisszatartó rendszer, és sok más hasonló mellett az erdei vízkészletek megőrzését célzó projekt például a Pilisi Parkerdő Zrt.-nél, ahol megvalósult az erdei vizes élőhelyek, például kistavak, vízállások, dagonyák rekonstrukciója – foglalta össze az egyetemi oktató.
