Érvek a tarlón járó ekék mellett

Hazai viszonylatban az ekék kiválasztásánál még mindig a barázdában járó kivitelek vannak túlsúlyban, pedig a nehéz univerzális erőgépekhez, 5 ekefej felett – az esetek nagy részében – optimálisabb lenne a tarlón járó ekék alkalmazása. Cikkünkben azokat az érveket gyűjtöttük össze, amelyek egyértelműen alátámasztják ezt a megállapítást.

Szinte minden komolyabb, nagy múltú ekegyártó kínálja már, 5-7 eketesttől fölfelé félig függesztett ekéit, olyan kapcsoló- és vázszerkezettel, amelynél a gerendely eltolható, így a barázdában és tarlón járó üzemmódban is alkalmazhatóak. A legtöbb ilyen tarlón járó kivitelhez kínálnak felszerelhető barázdakereket is. A 7-9 fejes, nagy munkaszélességű ekéknél pedig szinte már csak a tarlón járó változat alkalmazását ajánlják a gyártók, de már számos márkánál az 5-7 ekefejes, függesztett ekék is elérhetők eltolható gerendellyel, tarlón járó üzemmóddal. Példaként említhető, az egyik nagy múltú – itthon is széles körben ismert – ekegyártó, egy egyszerű, és ötletes megoldást kínál arra, hogy könnyedén átállíthassuk tarlón járó vagy barázdában járó üzemmódra a félig függesztett ekét. Egy csapot megnyitva a vázszerkezet szétnyílik, aminek a következtében az eke geometriája megváltozik. Így a traktor a tarlón járva is tökéletes munkaminőséggel tudja az ekét üzemeltetni. Az ekén található első ekefej fogásszélességét állítóorsó segítségével szabályozhatjuk, így a traktor és a barázdafal közötti távolságot könnyedén tudjuk állítani.

Lássuk azokat a szempontokat, amelyek az ilyen üzemeltetési, vontatási mód mellett szólnak.

Az elmúlt évtizedben egyre növekszik a középnehéz univerzális traktorok kerékmérete, azon belül is az alkalmazott gumiabroncsok szélessége (napjainkban már általánosak a 650-700 mm széles hátsó kerekek). Azt szinte senki nem veszi figyelembe, hogy ez egy ekefejenként 45 cm-es fogásszélességnél mennyi káros visszatömörítést végez a barázdában járó eke alkalmazásakor, a traktorkerék barázdában járáskor. Egy általánoságban használt, 700 mm széles abroncs, egy 4 fejes, 225 cm teljes fogásszélességű ekének a munkájából közel 10%-ot visszatapos barázdában-futáskor. Napjainkban a hatékonyabb nyomatékátvitel és a káros tömörítőhatás csökkentése miatt, már szinte minden 200-250 LE feletti nehéz univerzális traktor ilyen széles, vagy ettől még szélesebb abroncsokkal van szerelve. Bár az ekegyártók – felismervén az erőgépfejlesztési trendeket – barázdafenék-szélesítő ekevastoldatot, illetve utóhántót kínálnak a barázdában járó ekéikhez, de ezek is csak bizonyos abroncsszélességig oldják meg a visszataposás problémáját. Az igazán megnyugtató megoldás a tarlón járó ekék alkalmazása, hiszen ebben az esetben nem kell ezzel a problémával szembesülnünk.
 

1. kép. Tarlón járó üzemmód esetén erőgépünket felszerelhetjük ikerkerékkel is, így csökkentve a talajunkat érő káros tömörödés mértékét, és javítva az erőgép kapaszkodó képességét.

Ha kisebb szélességű barázdában járó traktorkereket alkalmazunk, és az nem tapos vissza jelentősen, akkor is káros talajtömörödést okoz, mivel az eketalp miatt amúgy is tömörödött barázdafenék rétegen – sávokban – még a traktorkerekek tovább tömörítenek. A traktorkerékabroncs élettartama szempontjából sem mindegy, hogy barázdában vagy tarlón járó ekét használunk. A barázdában járva, hatalmas oldalterhelésnek – és ezáltal nagy oldalkopásnak – tesszük ki az abroncs profilfelületét, amellyel jelentősen megrövidül az élettartama. Mivel napjainkban már ekkora erőgépeknél szinte csak váltvaforgató ekéket alkalmaznak, ez a káros hatás mindkét oldali abroncsot éri. A nehéz univerzális traktoroknál manapság széles körben elterjedt, 710 mm széles, hátsó abroncsból, egy jobb minőségű 1 millió forintnál kezdődik, így ha idő előtt másikra gumiabroncsra van szükség, akkor már súlyos milliókba kerülhet a gazdának a barázdában járáshoz való ragaszkodás.

Vonóerő eloszlása szempontjából az erőgépnek sem optimális a barázdában járás, hiszen egy mélyszántás esetén 30-35 cm-es munkamélységnél az erőgép jelentősen megdőlve, egyik oldali kerekeivel a lazább, szántatlan talajrétegen, míg másik oldalon, a barázda fenéken, egy keményebb, tömörödöttebb talajon próbálja a vonóerőt kifejteni. E megdőlt pozíció miatt a kerekek abroncsai profiljukkal nem optimálisan fekszenek fel a talajon, ami tovább ront a vontatási képességükön.

A tarlón járó eke alkalmazásánál az egyenletes súlyelosztás, a vízszintes helyzet, és a kerekek azonos terhelése miatt növekszik a traktor vonóképessége, vontatási teljesítményének kihasználása optimalizálódik. Tarlón járó üzemmód esetén a nagyteljesítményű, nehéz univerzális, vagy törzscsuklós erőgépünket felszerelhetjük ikerkerékkel is, így csökkentve a talajunkat érő káros tömörödés mértékét, ezzel javítva az erőgép kapaszkodó-képességét.

Attól sem kell tartani, hogy a tarlón járó kivitelben, a félig függesztett ekénél nem terhelődik meg eléggé a traktor hátsó tengelye, hiszen ma már a korszerű műszaki színvonalú modellek súlyáthelyező rendszerekkel is rendelkeznek.

2. kép. Egy 700 mm széles abroncs, egy 4 fejes, 225 cm teljes fogásszélességű ekének a munkájából közel 10%-ot visszatapos barázdában futáskor.

3. kép. A mellső barázdakerékkel is kiegészített, tarlón járó ekéknek – munkaminőség szempontjából – a mélységtartása sokkal egyenletesebb.

Még egy nagy előnye van a tarlón járó üzemmódban, a mellső barázdakerékkel is kiegészített tarlón járó ekéknek munkaminőség szempontjából: ez pedig a mélységtartásuk, amely sokkal egyenletesebb, mint a barázdában járó kiviteleknek. Amennyiben a mellső barázdakerék és a hátsó mélységhatároló farkerék helyesen van beállítva, akkor folyamatos és egyenletes az ekefejek szántási mélysége. A barázdában járó üzemmódban viszont elég csak a traktor barázdában vagy a szántatlan oldalon járó kerekeinek megsüllyedni, illetve hirtelen nagyobb kerékcsúszást elviselni egy felázott szakasz, vagy egy lazább réteg miatt, ez máris negatívan befolyásolja az eke pillanatnyi mélységtartását.

Az esetek nagy részében egyetlen szempont miatt kerülik a tarlón járó üzemmódot a gazdák. Szinte mindenki a barázdában járáshoz képest, nagyobb odafigyelést igénylő iránytartást hozza fel kifogásnak. Nem érdekli a gazdákat az, hogy a barázdában járó traktorban kényelmetlen dőlt testtartást ellensúlyozva kell a traktorülésben végigcsinálni a műszakot, fizikailag pedig százszor megterhelőbb, mint a kicsivel nagyobb koncentrációt igénylő, tarlón járó üzemmód, ahol kényelmes üléspozícióban csinálhatjuk végig a munkanapot. Aki már szántott tarlón járó üzemmódban, az azt is igazolhatja, hogy bár az első néhány menetben még szokatlan, és nagyobb odafigyelést igényel az erőgép irányítása, de miután néhány fordulót megcsinált vele, hamar elsajátíthatja az irányítás rutinját.

4. kép. A tarlón járó eke alkalmazásánál az egyenletes súlyelosztás, a vízszintes helyzet, és a kerekek azonos terhelése miatt növekszik a traktor vonóképessége, vontatási teljesítményének kihasználása.

5. kép. A 7-9 fejes nagy munkaszélességű ekéknél szinte már csak a tarlón járó változat alkalmazását ajánlják a gyártók.

Cikkünkben felsorolt és kifejtett szempontokból is jól kitűnik, hogy az ekék tarlón járó üzemmódban történő alkalmazása mellett számos költséget, munkaminőséget, talajtömörödést, és ergonómiát is érintő komoly érv szól. Mindenkinek saját magának kell egy ekeválasztásnál mérlegre tenni, hogy szántáskor, a traktor barázdában járásához való ragaszkodásért, megéri-e ezekről lemondani?

Farkas Imre

(A fotók a szerző felvételei)