Közvetlenül az országunkon átsöprő Yvette ciklon előtt jártunk Dunaföldváron, ahol a dombtetőn lévő szőlőbirtokán beszélgettünk Lajkó Ferenccel folyamatban lévő beruházásukról, az esővédő fólia telepítéséről.
– Erős szeleket és hirtelen esőzéseket jósolt ezekre a napokra is a meteorológia, de ez a beruházás nem a májusi eső kivédésére fog szolgálni. Mi lesz a feladata a majd felhúzott fóliának?
Családunk 15 hektáron termel nagy szemű, ízletes csemegeszőlő fajtákat. A fogyasztók igényei és ezzel együtt a teljes piac megköveteli az érett, finom, de hibátlan gyümölcsöt, aminek viszont a legalaposabb termesztéstechnológia mellett is legkritikusabb tényezője az időjárás, méghozzá a csapadék. A csemegeszőlő magasabb árbevételű termék, mint a borszőlő, így az érésidőben vagy közvetlenül az érésidő előtt érkező csapadék hatalmas kárt tud tenni benne.
Ugyan a szakirodalom szerint, ameddig a növény – legyen az cseresznye vagy a csemegeszőlő – vízháztartása rendszeres, addig nincs olyan hirtelen vízfelvétel, ami repedést okozna. Saját tapasztalataink alapján ezt teljes mértékben megcáfolom. Egyes fajták, ha érésidőben kapnak csapadékot, akkor bőrön keresztül, diffúzióval beszívják a vizet, így nem tud hova továbbfejlődni a gyümölcs, tehát kireped. Hangsúlyozom, ezen a talajon, ebben az ültetvényben, saját tapasztalataink alapján. Nyilvánvalóan más a helyzet pl. egy alföldi homoktalajon, ahol egy esővel járó gyökérnyomás is sokkal kisebb, mint nálunk, a kötött talajon.
Szinte minden harmadik évünkben gondot jelent az eső. Július végén megkezdve októberig, a koraitól a kései érésűig szüretelünk. Szinte lehetetlen, hogy addig ne legyen csapadék. Röviden tehát, a szüret zavartalan lebonyolítását és repedésmentes, hibátlan gyümölcsöket várunk a fólia telepítésétől.
– Szőlőültetvényekben viszont nem láttunk még hasonlót. Elegendő ehhez a vállalkozói szellem?
A technológia már cseresznye, szamóca- és ribizli ültetvényben is működik, tehát „csak” adaptálnunk kell. Azért kerestem meg a KITE-t, illetve közvetlenül Drén Gábort, hogy együtt találjunk megoldást erre a problémára. Van alapja az elképzelésünknek, ugyanakkor még pár kérdés persze foglalkoztat minket, növényvédelemben, technológiában, érésidőben, kivitelezésben egyaránt. Olaszországi csemegeszőlős gazdaságokat is meglátogattunk, hiszen saját szemünkkel akartuk látni, illetve a tapasztalatokat összegyűjteni ebben a témában. Pár hónappal a szüret előtt már biztos vagyok benne, hogy jó döntés volt a beruházás.
– Egyelőre a támrendszeren kívül még mást nem látunk. Mikorra várható a jégháló és az esővédő fólia felszerelésre?
Egy már működő, sátorműveléses, 3 méteres sortávolságú, meglévő öntözőrendszerrel felszerelt ültetvény továbbfejlesztéséről van szó, ami speciális támrendszert is igényelt. Ha csak jégháló került volna fölé, akkor ritkább, alacsonyabb és gyengébb oszlopozás is elég lett volna, annak érdekében viszont, hogy mindez továbbfejleszthető legyen esővédő fólia telepítésére is, más méretezésre volt szükség. Ez már kész van, most épp a jégháló szerelvényeinek összeszerelését, a huzalok kifeszítését végezzük. Az ültetvény fölé természetesen még ebben a szezonban felkerül a fólia és a háló is, az idei szüretet már az alatt fogjuk végezni.
Dunaföldvári kísérletek és tapasztalatok
Ifj. Lajkó Ferenctől megtudtam, hogy néhány évvel ezelőtt kísérleti céllal kipróbáltak egy olyan takarási módot, amit „vietnámi sapkának” neveztek el. Lényege az volt, hogy a szőlőültetvény egy részén az Arkadija fajtánál minden egyes szőlőfürt kocsányára egy fólialapot, fólia csákót helyeztek. Érési időben ugyanis a nagyobb mennyiségű csapadék hatására kirepedhetnek az érzékeny fajtájú csemegeszőlők. A sapkák alatt szárazon maradhattak a bogyók-fürtök, így a kémiából jól ismert ozmotikus nyomáskülönbség sem léphetett fel. A repedési hajlam elsődleges buktatója a fajta. Repedésre vannak érzékeny fajták (Arkadija, Negra, Guzal-kara), kevésbé érzékenyek (Pannónia kincse, Palatina, Heliotrop) és szinte teljesen ellenállóak (Itália, Moldova, Éva). A fajták közti különbséget a bogyók viaszossága, a húskeménység, konzisztencia adja. A többi már tényleg vegytan, ugyanis a csapadék hatására a bogyókban lejátszódó nyomáskülönbségre a fajták mind-mind máshogy reagálnak. A szakember elmondása szerint ezt úgy kell elképzelni, hogy az eső vizét tekintsük üres oldatnak, a bogyóban lévő oldatot pedig telítettnek, hiszen abban különböző ásványi anyagok, sók, cukrok stb. találhatóak. A bogyóval érintkezett csapadék hatására a bogyóban lévő oldat arra törekszik, hogy elegyedjen a hígabb oldattal (nyomás-kiegyenlítődés), ezért bőrön keresztül diffundál a vizes oldat. Ilyenkor a víz a bogyóba áramlik és ott elegyedik. Ebben az esetben, ha kifejlett, vagy majdnem kifejlett bogyóról beszélünk, szinte borítékolható a repedés. Id. Lajkó Ferenc annyival egészítette ki fia gondolatát, hogy a talajon keresztüli nagyobb vízfelvétel is közrejátszhat a repedésben. Ezt ifj. Lajkó Ferenc a rendszertelen vízháztartással (folyamatos öntözés) cáfolta, sőt a tápoldatozást említette, mint kizáró tényező.
A kirepedést és a végtermékük értéktelenné válását Lajkóék már többször megtapasztalták, ezért is szeretnének a biztonságosabb termesztés fele nyitni a közeljövőben és gondolkodnak a fólia takarásban, illetve a talaj tápoldatozásban.
|
– Milyen élettartamra tervezi a beruházást ill. egy-egy fóliát?
Amennyiben pozitív tapasztalataink lesznek, akkor nemcsak hogy hosszú évekre tervezzük, hanem további területen is alkalmaznánk, de erről majd jövőre tudunk biztosabban nyilatkozni. Számításaink szerint a 3-4 évre UV stabilizált fóliát mi a kritikus időszakban, évente csak 1,5-2 hónapig használjuk, zsendülés előtti állapotban tervezzük kifeszíteni és szüret után levenni. A fólia élettartamáról ugyan nincs még konkrét tapasztalatunk, a gyártó szerint 15-20 évig megtartja minőségét, ami ugye egy átlagos ültetvény korával megegyezik, tehát ezzel már maximálisan elégedettek leszünk mi is.
– Óhatatlanul felmerül a kérdés egy fólia alkalmazásánál, hogy a belső klímát mennyiben fogja befolyásolni. Erről is kaptak információt az olasz kollégáktól?
Nem teljesen ugyanazt a technológiát fogjuk alkalmazni, mivel nálunk az ültetvény oldala nyitott lesz, kizárólag felette lesz takarás, míg az olaszok épp az üvegházhatás pozitívumait kihasználva valóban más klimatikus viszonyokat teremtenek a fólia alatt. A nálunk tervezett megoldással mi nem gyorsítani szeretnénk az érést, sokkal inkább egy folyamatos tápanyagbiztosítással, a tőkén hagyva a szőlőt, a szüret idejét inkább meghosszabbítani, elnyújtani. Ezzel terveink szerint akár egy hónappal tovább tudunk friss gyümölcsöt a piacra adni, sőt megfelelő hűtéstechnológiával ez további egy hónappal meghosszabbítható. Ezek még csak pozitív jóslatok, kíváncsian várjuk tehát a fólia mikroklimatikus hatásait is.
Véleményem szerint a takarás csökkentheti a szükséges növényvédelmi kezelések számát, mivel sosem vizes a növény, így nem kedvez a gombabetegségek kialakulásában. Hosszabb a szerek hatástartama is, de ugyanakkor a lebomlási idő is hosszabb, ezért ilyenkor sokkal jobban kell figyelni a szermaradvány értékekre!
– Eddig csak pozitívumokat hallottunk. Minden fenntartás nélkül állnak a szezon előtt?
Dehogy! Az olasz látogatásunk alkalmával az egyik legszembetűnőbb különbség megoldása még előttünk áll. Ugyanis az alkalmanként hirtelen lehulló 30-40 mm csapadék eddig 10.000 m2-on oszlott el (hektáronként számolva), most viszont a sorok közti vápák alatt, kb. 500 m2-re zúdul rá. Az olasz termelőknél köves, sziklás talaj van, azért nincs kimosódás a mi ültetvényünkben viszont valószínűleg eróziós problémákat fogunk tapasztalni. Ezt előre nem tudjuk kiszámolni, de már erősen gondolkodunk a megoldásokon, hiszen a dombtetőről lefolyó víz fokozott talajkimosásokat hagyhat maga után.
– Nem beszéltünk még arról, hogy mit látunk az egyelőre képzeletbeli fólia alatt. Milyen fajták érdemlik ki ezt a védelmet?
Ezek a fajták termesztés szempontjából macerásak, nem egyszerű megtermelni őket, de ha az ember el tudja készíteni, akkor szép eredményeket lehet elérni, nyugodtan össze lehet hasonlítani egy délszláv, olasz, dél-afrikai vagy akár dél-amerikai szőlővel.
A gazdaságunk fő fajtája az Itália, ami az utolsó az érési sorrendben, fehér, nagy szemű gyümölcsöt ad. Legkorábbi fajtánk az Árkádija, amely fehér, nagy szemű, fűszeres, viszont érzékeny a repedésre. A kékes-lilás színű Premier augusztus 20. körül érik, nem érzékeny a repedésre, viszont a fogyasztók már nem igazán szeretik, mert savdús, ezért fajtaleváltásra kerül. Ez után érik a Pannónia kincse klónja, amely igaz küllemre, ízben alulmarad az újonnan nemesített fajtákkal szemben, ám termesztése sokkal egyszerűbb, kevésbé nehézkes, sőt repedésre sem hajlamos. A szlovák nemesítésű fajták kevésbé érzékenyek a repedésre, de a napperzselésre annál inkább. Itt a jégháló lesz várhatóan a megoldás azzal, hogy félárnyékban tartja az ültetvényt. A repedésre a mélykék színű, ropogós húsú, édesen aromás Guzal-Kara a legérzékenyebb, ő fogja megkapni az esővédő fóliát.
– A fajtaleváltás lehetősége is szóba került. Ez mekkora kiesés egy már beállt ültetvényben? Milyen eséllyel lehet alkalmazkodni a változó piaci igényekhez?
Egy szőlőültetvényt általában 15 évre terveznek, mondanom sem kell, hogy a fogyasztói igények gyorsabban változnak. Nálunk ez is másképp történik. Mi gyökeres vadat telepítünk el, és amikor kihajt a vadszőlő, és stabil, akkor zöldbe zöldoltással vagy zöldbe fásoltással beoltjuk azt a fajtát, amit éppen megfelelőnek találunk. Ha a későbbiekben a fajtával mégsem vagyunk elégedettek a tőke újra oltható, hiszen a vadhajtások minden évben kitörnek rajta, és új fajtával tudjuk oltani azokat. Így termésveszteség sincs, folyamatos lehet a termesztés úgy is, hogy közben fajtaváltás történt.
A legjobb megfogalmazást Szőke Lajos tanár Úrtól hallottam a fajtákra nézve. Ő ugyanis azt mondta: „Optimális fajta nincs”! Én egy kicsit tovább fejlesztettem és szerintem így tökéletes: „Az optimális fajtának vélt csemegeszőlőnek nincs kifogástalan időjárása”!
– Jól sejtem, hogy a kihívás és a fejlesztés iránti vágy mögött sok éves családi tapasztalat is áll?
Édesapám gépész végzettségére és tudására, rendkívüli gyakorlati tapasztalataira támaszkodunk, ezt egészítem ki kertészmérnökként és növényorvosként. Így összetalálkozik a gyakorlat az elmélettel. Az itt látott támrendszer is édesapám ötlete és elképzelése szerint épült, de a gazdaságban dolgozik édesanyám, feleségem, én is, és kertészeti tanulmányai után valószínűleg az öcsém is. Nővérem a helyi gimnáziumban tanárnő, így a nyári szabadságát gyakorta tölti a szőlősorok között „pihenéssel”. Emellett természetesen dolgozóink is segítik a termesztést.
Ez egy hivatás, állandó munkát igényel, szinte reggeltől estig, hétfőtől vasárnapig, legalábbis, amikor az időjárás engedi. Úgy gondolom, csak így lehet eredményesen termelni. Több mint 20 éve foglalkozunk szőlőtermesztéssel, már a nagyszüleim is ezzel foglalkoztak, ezt láttam már kisgyerek koromban, és ezt szeretném továbbvinni. Beszélgetésünk előtt még óvodás kisfiam is itt szaladgált a sorok között, kíváncsiskodik állandóan, mit dolgozunk annyira.
Az országon átsöprő szél előtti utolsó pillanatban álltunk a dombtetőn, a gazda aggódott is a még kikötés előtt álló hajtásokért, mivel az impulzusszerűen érkező északi szél egy idő után letörheti őket. „Egy sűrű szövésű vektorháló az ültetvény oldalában viszont felfoghatná a szél erejét, mint ahogy a déli ültetvényeken a datolyapálmák.” Tehát már érik a következő terv a csemegeszőlő érdekében.