Ez a hivatás az életem

Balázsik Zsófia a KAP jövőjéről, a szaktanácsadásról és az apai példáról

Ha egy gazdaságban a következő generáció is ki tudja venni a részét a munkából, úgy ott tudnak haladni a korral külső segítség nélkül is, de ahol erre nincs lehetőség, igenis megkeresik azt a hozzáértő szakembert, például a támogatások optimalizálása érdekében, hogy ők nyugodtan foglalkozhassanak a termeléssel – összegzi tapasztalatai és hivatása egy fontos elemét a lapunknak is szakértő Balázsik Zsófia agrár-szaktanácsadó. Aki rákeres a fotóira, nem egy szürke bürokrata képeit látja, hanem egy energikus mezőgazdász vidám és lelkes, lüktető életét. Megkérdeztük, miért és hogyan csinálja.

Gyakran mondod, hogy az állatok közelségének szeretete ellenére környezetmérnöknek tanultál, majd gyakorlatias irányba vágytál. Az agrár-tanácsadói munka kielégíti ezt az igényed?

– A Pannon Egyetem Mérnöki Karán Környezettudományi szakon végeztem, vagyis okleveles környezetkutató vagyok. Ez a szak, ahogy a nevében is benne van, inkább tudományos, kutatói pályára készítette fel a hallgatókat. Ráadásul az egyetemünk vegyipari múltja is megalapozta, hogy az öt év alatt az általános kémia labortól kezdve a szerves kémián keresztül a különböző analitikai laboratóriumi gyakorlatokig mindent végigjártunk. A szak akkori tanszékvezetője, dr. Hlavay József volt, akivel nagy beszélgetéseket folytattam arról, hogy vajon milyen pályára mehetünk a diplománkkal, mi az, ami sokkal inkább gyakorlatorientált, mint elméleti. Az egyetemi 5 évünkből az utolsó kettőben kutatást végeztünk, amiből később a diplomamunkánk állt össze. Nekem ez a takarmányok mikotoxintartalmának vizsgálata volt, ezzel lehetőséget teremtve magamnak, hogy az agráriumhoz közeledjek. Az egyetem elvégzése után lettem falugazdász, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok akkori mentoromnak, Lajkó Ákosnak. Itt sokat tanultam, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, és kialakult bennem, hogy ez az, amit még  nagyon sokáig szeretnék csinálni. Ma már saját vállalkozásban, agrár-szaktanácsadóként, sokkal szélesebb körben dolgozhatunk együtt a kollégáimmal a gazdálkodókkal, a gazdálkodókért. Hogy a kérdésre is válaszoljak, igen, azt hiszem, révbe értem – feleli mosolyogva.

Mik azok a problémák, kérdések, megkeresések, amikkel egykor falugazdászként, most szaktanácsadóként leginkább találkozol?

– Szaktanácsadóként állandó partnerekkel, folyamatos együttműködésben dolgozunk a gazdálkodóinkkal, míg falugazdászként időszakos jelleggel, az aktuális feladatok kapcsán találkoztunk az ügyfeleinkkel. Mivel többnyire hosszú évek óta kísérjük a gazdáink tevékenységét, így minden adódó lehetőségre felhívjuk a figyelmüket, segítünk nekik, hogy a jogszabályi követelményeknek meg tudjanak felelni, és a mindenkori támogatási rendszerből a saját paramétereik figyelembevételével a legtöbbet ki tudjuk hozni. De, hogy mondjak néhány aktuális feladatot, március végén vagyunk, itt van a nitrátjelentés benyújtási határideje, közben a földhasználatokat ellenőrizzük, hogy az április elején induló területalapú támogatások elkészítésére rendben legyenek. Az egységes kérelem benyújtási időszaka április 6-án indul és gyakorlatilag június 9-éig tart, itt nemcsak a területalapú támogatásokat (SAPS+zöldítés), hanem a termeléshez kötött és állatalapú jogcímekben is be kell nyújtanunk az igényeket. Természetesen utána sem állhatunk meg, hiszen a különböző jogcímekhez tartozó agrotechnikai műveleteket ezt követően kell majd folyamatosan bejelentenünk, illetve a zöldítéshez kapcsolódó másodvetések is eztán jönnek, melyeket szintén szükséges adminisztrálnunk. A szoros együttműködés itt is elmaradhatatlan, mivel a munkaműveleteket 15 napon belül be kell jelenteni az elektronikus felületen. Ezek hiányában nemcsak a hozzájuk kapcsolódó támogatás maradhat el, hanem a mulasztás szankciót is vonhat maga után.

Az elmúlt hetekben elég szélsőséges volt az időjárás, feltérképezzük, hogy a gyümölcstermesztőinket mekkora kár érte, szükséges-e megtenni a bejelentéseket. A felsoroltakon túl a sertés- és baromfiágazatot érintő járványvédelmi beruházásokat támogató pályázati felhívással kapcsolatban is érkeznek a kérdések, aminek a végleges kiírása március 27-én jelent meg, és már április 27-étől lehet benyújtani a támogatási kérelmeket.

Hogyan érzed, mennyire zárkózott fel adminisztratív tudás és fegyelem terén a hazai gazdatársadalom az EU-csatlakozás óta, különösen a földalapú, gépvásárlási és hasonló támogatások megjelenésével?

– Hatalmas változásokon mentek keresztül a gazdálkodók, vegyük csak pl. azokat a „nagygépeket”, amelyekbe beülve szinte egy számítógéppel találja szemben magát az ember, arról nem is beszélve, hogy ezekhez a gépekhez már villáskulccsal sem lehet hozzányúlni.

Így alakult át szinte minden ebben az ágazatban, a támogatási, kifizetési kérelmeket elektronikusan kell benyújtani, legyen az közvetlen támogatás, mint a területalapú is vagy beruházási támogatás.

Azokban a gazdaságokban, ahol a következő generáció is ki tudja venni a részét a munkából, ott tudnak haladni a korral, akár külső szakmai segítség nélkül is. Ahol erre nincs lehetőség, egyre több helyen tapasztaljuk, hogy igenis megkeresik azt a szaktanácsadót, aki leveszi a vállukról az adminisztratív terheket, és foglalkozhatnak nyugodtan a termeléssel.

Számos tanulmányban olvasható, hogy az agrártársadalom nagyon elöregedett, így a generációváltás kérdése igazán aktuálissá vált. Meg kell találnunk azt a módszert, mellyel a következő generáció abban lesz motivált, hogy a családi gazdaság munkáját folytassa, ne másik szektorban keresse a megélhetését.

A gyakorlatiasság iránti igényed a mindennapokban is kielégülhet: aki csak látja a fényképeidet, egy juhoktól nyüzsgő, kutyusokkal, élettel, mosolyokkal teli, lüktető világban lát. Neked mit jelent mindez?

– …és akkor a szamarakról ne feledkezzünk el, mit is szólna ehhez Boróka és Bíborka – mondja megint sokat mosolyogva Zsófia. – Édesapám, amikor nyugdíjba ment, elhatározta, hogy szamarakat fog tenyészteni, így lettek ők, Buckafűvel és Bogyóval együtt, hogy teljes legyen a felsorolás. Az állatok közelsége meghatározta eddigi életemet, és reményeim szerint még sokáig így lesz! Időközben fiatal gazda is lettem, így megpróbáltam apróbb területekkel elkezdeni a szántóföldi növénytermesztést is, ebben viszont én kapok segítséget a gazdáimtól, amiért nagyon hálás vagyok.

Az állattartás – talán a baromfiágazatot kivéve – ma számos tehertől nyög: emelkedő takarmányárak, szeszélyes piaci viszonyok, katasztrofális munkaerőhiány. Hogyan látod az ágazat helyzetét itthon? Melyik szféra törhet ki a klasszikusok – szarvasmarha, sertés, juh és kecske – közül, és mire volna szükség a kitöréshez?

– Sajnos a baromfiágazat sem maradhat ki a felsorolásból, visszatért a madárinfluenza. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a mostani helyzet számos bizonytalanságot rejt a jövőt tekintve is. A koronavírus miatt kialakult piaci zavarok végét még megjósolni sem lehet, de az exportlehetőségek már most beszűkültek. Az elmúlt két hétben a bárány felvásárlási ára kétszer 100 forinttal csökkent, és feltételezem, hogy az interjú megjelenéséig további csökkenés várható. Az állattartásban jelentkezett talán a legkiugróbban a munkaerőhiány, közel másfél éve, és számos állattartó – akik generációkon keresztül ezzel foglalkoztak, ebből éltek – döntött emiatt úgy, hogy felszámolja az állattartást. A tejelőágazatban, ha nem is a humánerőforrás hiánya miatt, a tej felvásárlási ára az önköltségi ár közelében volt, az utóbbi időben éppen ezért sokan befejezték a fejést, átállnak a húsmarhatenyésztésre. Az állattenyésztés bármelyik szegmensét nézhetjük, komoly kitartó munka és elhivatottság kell az állattartáshoz és támogatás/erőforrás, de azt gondolom, hogy minden nehezebb időszak után jön egy sokkal motiválóbb. Éppen ezért is bízom benne, hogy a következő KAP-ban az állatalapú támogatások és a hozzákapcsolódó beruházási pályázatok kiemelt helyen lesznek!

Mint a gazdasági viszonyokat elemző és közelről követő szaktanácsadó, mire számítasz a 2021-től élesedő KAP-rendszert illetően? Sokan látják, hogy támogatás nélkül a hazai agrárium nemhogy nem versenyképes, hanem veszteséges. Aggodalom vagy bizakodás indokolt?

– Már a sokadik agrárpolitikai cikluson vagyok én is túl a pályafutásom során, így azt ismét elmondhatjuk, hogy a végére egészen kiismerhetővé vált a rendszer. Reméljük, hogy a következő időszakban a kiírásra kerülő jogcímekben majd a támogatói okiratok kézhezvételét nem kétéves döntéshozói eljárás előzi meg! Nyilván ez sokkal gördülékenyebbé tenné a folyamatot. Támogatásokra szükség van, de nem azért, mert különben veszteségesen tudna működni az agrárium, hanem mert hozzászoktunk, ma már ez jelentheti a profitot. Jelenleg inkább az állattartásra jellemző, talán a baromfiágazatban a legjobb a helyzet, de az állattenyésztés támogatás nélkül szinte életképtelen. Az élelmiszerárakat a kiskereskedelem alacsonyan tartja, ráadásul az erőfölénye miatt az átvételi árakat is le tudja nyomni, gyakorlatilag az olcsó tömegtermelés felé tolja a feldolgozót és a termelőt.

A növénytermesztési ágazatban nem a támogatás miatt rentábilis a gazdálkodás, hiszen vegyük például azokat a gazdaságokat, ahol a birtokösszetétel többnyire bérelt területekből áll, ott a bérleti díj nagysága szinte megegyezik a támogatás mértékével hektáronként, vagyis ebben az esetben sem a támogatás biztosítja a megélhetést. Az elmúlt években jelentősen megélénkült a termőföld piaca, vagyis a tőkeerős gazdálkodók az ingatlanvásárlásba fektették a profit egy részét, a fennmaradó összegeket többnyire hitelből biztosították, a törlesztőrészleteket sokan a támogatásból finanszírozzák a bérleti díj helyett.

Azt gondolom, hogy különbséget kell tenni a közvetlen és a beruházási támogatások között, míg a területalapú inkább a termelést egészíti ki, addig egy állattartó telep korszerűsítését vagy egy élelmiszeripari feldolgozó tevékenységet támogató beruházással komoly fejlesztéseket lehet megvalósítani, termék- és kapacitásbővítést lehet elérni. Ha az 5 éves agrár-környezetgazdálkodási programról beszélünk vagy az ökológiai gazdálkodást elősegítő kiírásokról, akkor további fejlődést tudnak elérni a gazdálkodók, hiszen az alaptámogatásukat nagymértékben megnövelik.

Ahogy korábban is említettem, sőt évek óta ezt mondjuk a gazdálkodóinknak is, minden támogatási lehetőséggel élni kell már az elején, még akkor is, ha először többletkötelezettséget jelent. A ciklus végére többnyire ezeket a vállalásokat a jogszabályi környezet el fogja várni az alaptámogatást igénylőktől is, mindenféle plusztámogatás nélkül, addigra azok, akik korábban bevállalták, már jóval rutinosabbak, és ezáltal komolyabb fejlesztéseken lehetnek túl.

A fentiek tükrében a versenyképességet már nemcsak a támogatási lehetőségek szabályozzák, hanem a felvevőpiac átalakulása is. Például a mi megyénkben, Fejér megyében a kukorica kizárólagos takarmányként való felhasználását felváltotta az ipari célú feldolgozás, mint a Hungrana és a Pannonia Bio Zrt. által előállított termékek alapanyagaként szolgáló kukorica felvásárlása. Az érintett üzemek által előállított termékek palettája folyamatosan bővül, gondoljunk csak a benzin 10%-os etanoltartalmára. Ebből is látszik, hogy számos új lehetőség nyílhat meg a gazdálkodók előtt a következő években is, ami biztosítja a gazdaság rentabilitását.

Mindenesetre semmiféleképpen nem aggodalomra, inkább bizakodásra ösztönöznék minden gazdálkodót, rengeteg új lehetőség vár ránk a különböző jogcímekben!

Aki ismer, nyitott, energikus, kezdeményező, vidám alkatnak ír le téged. De milyennek látod te magadat? Hogyan fejeznéd be a mondatot: „Én az az ember vagyok, aki…?”

–… aki azt csinálhatja, amit igazán szeret, a magyar mezőgazdaságért dolgozhat.

Állatorvos akartál lenni, mégis agrártanácsadó lettél. Mit adott neked ez a hivatás eddig? – Tulajdonképpen mindent, az életemet, hiszen nap mint nap olyan dologgal foglalkozhatok, amit a magaménak érzek. Édesapám állatorvos, akinek az élete, munkássága nagyban meghatározta, hogy én mit is szeretnék csinálni a nagybetűs életemben. Azzal a kötelességtudattal, kitartással és, mondhatjuk, szenvedéllyel, ahogy ő tevékenykedett, mindig példaértékű volt számomra. Azt hiszem, valami ilyesmi lehet az igazi hivatástudat, mint amit ő képvisel. Az útravalót megkaptam, igyekszem megfelelően élni is mindezzel a tudással!

Kohout Zoltán

állattartás Balázsik Zsófia birtok növénytermesztés pályázat tanácsadás