2020 rendkívüli év volt. A járvány összetett hatása és az időjárás egyszerre okozott hatalmas változásokat. Másképp reagáltak a szabadföldi és az üvegházas termékek, a konzervipari és a friss fogyasztásra szánt zöldségek, a vendéglátásnak és a háztartásnak készülő portékák, az exportra termelt és az importból is érkező áruk. Megkíséreljük összefoglalni az eseményeket.
A járvány miatti határzár összességében segített a hazai zöldségtermesztőknek, import híján nagy kereslet mutatkozott a termékeikre. Igaz, a szabadföldi áru egy része nagyon megsínylette az idei időjárást, így a belső kínálat is csekély volt. Az áremelkedésben tetten érhető a forint gyengülése is. A munkaerőhelyzet a koronavírus nélkül is nehéz volt már, így azonban még nagyobb probléma lett. A megváltozott piaci helyzetre a konzervipar alig reagált. Sorra vesszük, hogy a legfontosabb szegmenseinkben hogyan élték meg az idei évet a termelők.
A járvány és az időjárás egyszerre csapott le
„A koronavírus miatt valóban voltak átmenti importhiányok a belső piacon, ami jót tett a hazai termelőknek, de az áremelkedésért kevésbé felelős a vírus, mint az extrém időjárás. A szabadföldi termelés volumene akkorát csökkent az aszály, a fagy és a jégesők miatt, hogy például fűszerpaprikából egységnyi felületről csak fél termést tudtunk leszedni” – magyarázza bizonyos zöldségek idei drágulását a Kwizda kertészeti szaktanácsadója, Varga László, aki maga is gazdálkodik. Fűszerpaprikából idén csak 150 mázsa lett ott, ahol eddig 300 mázsa volt, de hasonló veszteségeket szenvedett el a karfiol is, nem csoda, ha pár hónapig soha nem látott árakon kínálták a bevásárlóközpontokban. Ha azonban a grafikonokra pillantunk, láthatjuk, hogy a Budapesti Nagybani Piac árai nemigen tükrözik ezt. A hűvös időt kedvelő gyökérzöldségeknek kedvezett az idei hideg tavasz, sárgarépából túlkínálat volt a piacon, és jobbak lettek a petrezselyem hozamai is (ez persze azonnal megjelent a termelői árban). Az enyhe telek a zöldségtermesztés szempontjából azonban inkább hátrányokkal járnak. Alaposan felszaporodtak a talajlakó kártevők a földben, de repülő rovarokból is bőven kaptunk idén. „Az évszakok is változnak, korábban köszönt be a nyár és később a tél. A gyászszúnyog lárvája már palántázáskor támad, a májusi cserebogár pedig áprilisi lett. Mindez kezelhető lenne, ha volnának hozzá megfelelő talajfertőtlenítő és növényvédő szerek. A hatóanyag-kivonás nem csak a rovarokkal szemben teszi esendőbbé a termelést, de a gombákkal és baktériumokkal is több a gondunk. Azonfelül a kertészet munkaerő-igényes ágazat, ami Covid-19 nélkül is egyre nehezebbé teszi a munkák elvégzését, azzal együtt meg pláne” – jegyzi meg a szakember. Hozzáteszi: a koronavírus mégis leginkább a forintgyengülésen keresztül érintette súlyosan a mezőgazdaságot. Egy sor inputanyag – gépek, fóliák, csepegtetők, tápoldatok, vegyszerek – külföldről érkezik az országba, így most nagyon megdrágultak. Azok a termékek, amelyeket feldolgozatlanul exportálunk, mint a gabonafélék, szintén szép karriert futottak be, magas az áruk. A konzervipar feldolgozott termékeinek zöme is a határainkon kívül, jó pénzért értékesül. Ezek alapanyagaiért viszont érthetetlen módon alig kaptak többet a termelők. „20 éve foglalkozom az uborkával, ezalatt a felvásárlási ára szinte semmit nem változott, miközben az inputoké csaknem a 20-szorosára emelkedett. Nem csoda, ha elmegy tőle a termelők kedve. Az uborka a zöldségtermelés nehéziparága. A támrendszert kétnaponta meg kell szedni, hogy a termés konzervipari méreten belül maradjon. Szinte csak kisgazdák, őstermelők foglalkoznak vele, mellékállásban. Nincs érdekérvényesítő képességük, de mivel nem az életük múlik az áron, nem is küzdenek érte. Ha viszont belefáradnak, és abbahagyják az uborkázást, nem lesz, aki átvegye a helyüket. Semmi vonzó nincs az ágazatban: sok munka kevés pénzért.” Pedig a szabadföldi konzervuborka már hungarikumszámba megy Európában, másutt már nincs ember, aki folyamatosan szedje. Idén a koronavírus miatt nálunk is akadtak munkaerő-problémák, különösen a nagyobb termelőknél. Az a „vicces” helyzet állt elő, hogy a túlméretes uborkáért 40 forintot adott a konzervgyár, míg a Budapesti Nagybanin 200 forint felett értékesült. „Tudok olyan gazdálkodóról, aki emiatt úgy döntött, csak harmadnaponta szedi, és a nagybanira is szállít belőle. A kisebb termelők azonban erősen függenek a feldolgozótól, aki integrátorként egy sor működési alapanyagot meghitelezett nekik. Számunkra akkor sincs választási lehetőség, ha a piaci helyzet mást diktálna.” A konzervgyár viselkedése azért is érthetetlen, mert a felvásárlási pánik idején a konzervkészletek gyakorlatilag kiürültek, és erre most, a második hullám idején is megvan az esély.
A friss zöldség kelendőbb lett
A lecsópaprikának csak kisebb része landol a gyárakban, a többi friss fogyasztásra kerül. Mivel idén nagyon rosszul sikerült a termés, a hiányt elismerte a piac. „Most 200 forintért vették át a lecsópaprikát, míg tavaly csak 60 forint volt kilója. Ez még mindig a töredéke annak, amit a fogyasztó a boltban lát, de a termelő nagyon boldog lenne, ha mindig ennyit vihetne haza. Főként, ha nem egy megfeleződött termés mellett kínálnák ezt az árat neki…”
Konzervuborka: a méret a lényeg (forrás: kiutprogram.hu)
A fűszerpaprikások termése is felerészben odalett. Ők kisebb-nagyobb szárító-porító üzemeknek termelnek. Az almapaprika, cseresznyepaprika pedig a savanyítóüzemekbe megy. Ezeknek a növényeknek a helyzete hasonlít a konzervuborkáéhoz. A kápia és a tölteni való paprika viszont teljes egészében a friss piacon kel el, ahogy a hegyes erős is. A friss piacra szánt paprika termelésében egy nagy szereplő van hazánkban, a szentesi Árpád-Agrár Zrt., ahol a 40 hektárnyi üvegházas termelés mellett másokat is integrálnak. Ők közvetlenül szállítanak az áruházláncoknak, egészen más alkupozícióból tárgyalva, mint a konzervuborkások. A fűszerpaprika az „átkosban” 10 ezer hektárt fedett le az országban, ma 1 500 hektár körül van a termőterülete. Ebből Szabadi Árpádcsaládi cége Fajszon, Bács-Kiskun megyében 104 hektárt mondhat a magáénak. Egy normál évjáratban 160–200 mázsa/ha terméssel lehet számolni, ám az idei év minden volt, csak nem „normális”. „26 éve foglalkozunk fűszerpaprikával, de még az édesapám sem emlékszik olyanra, hogy áprilisban és májusban kelesztő öntözni kelljen. Most ez történt. A tavalyi rekord jó év után idén csak féltermésünk lett, igaz, ennek nagyon jó a minősége. A szezon is hosszúra nyúlt, még november első hetében is szedjük a paprikát, bár már csak géppel. Családunk évente kb. 200 tonna nyerspaprikát szárít, őröl és csomagol.” A hosszú tenyészidőszak a kezdeti vontatott fejlődésnek, a hőségnapok elmaradásának és az aszály miatt végzett szeptemberi öntözésnek köszönhető. Tavasszal a hideg és az esőhiány mellett a levéltetű-invázió és drótféregfertőzés gyötörte a kelő, cseperedő állományt. Június végéig csak kínlódott a növény, az ekkor érkező esőkkel azonban megjöttek a baktériumos betegségek is. (A magyar fogyasztók által preferált Kalocsai 622-s és Szegedi 80-as fajták fogékonyak a Xanthomonasra.) Júliusban kedvezett a paprikának az időjárás, és úgy fordult finisbe, hogy ha kisebb is volt, mint máskor, legalább kiváló beltartalmat érlelt. A hosszúra nyúlt szedési szezonban a fajszi gazdaságvezető megküzdött a szaporátlan munkát rosszul tűrő emberekkel. „Kicsi volt a termés, 50 százalékot kellett emelni a béreken ahhoz, hogy meglegyen mindenkinek a megszokott napi 10-15 ezer forintja. Csúcsidőszakban akár 140 fő is szedi nálunk a paprikát, ebből átlag 100 fő romániai. Idén a járvány miatt több volt a magyar, de már nekünk is az angliai vagy spanyol átlagbérekkel kell versenyeznünk. Több feldolgozóval is kapcsolatban állunk. A szerződött mennyiséget nem tudtuk végül leszállítani, főként nem az eredeti áron. Volt, amelyik együttműködött ebben a helyzetben, és megfizette a szedési többletköltséget, míg mások kötbérrel fenyegetőztek.” Szabadi Árpád a kecskeméti Univer hozzáállását mondja példamutatónak. Az átvételi ár két évvel ezelőtt ugrott fel 130 forintról 170-re, idén pedig 200–250 forintot is megadnak a hiánycikkért. Szomorúnak tartja ugyanakkor, hogy a hungarikum kolbászokba és szalámikba javarészt kínai, perui paprika kerül. Pedig ez a fűszer igen kis tétel a szalámi árában. Sokat segítene a zöldségágazaton az is, ha az áfát ezekre a termékekre is 5 százalékra csökkentenék. Az EKÁER nem számolta fel a feketegazdaságot, azonfelül a fogyasztók is megfizethetőbbnek találnák a kertészeti termékeket. A fajszi gazdaságban 5 hektár vöröshagyma is van, ennek technológiáját – lévén újrakezdők benne – még tanulják, de úgy néz ki, lesz rá kereslet. A hazai hagyma jellemzően szilveszterig van jelen a pultokon, az év többi részében importáruval találkozik a vevő.
A beltartalom tökéletes lett (forrás: Agrárágazat)
Becsey Zoltán Csongrád megyében termel több hektáron salátát, káposztát, illetve fűtött fóliában kígyóuborkát. Az első kettőből feldolgozott, konyhakész, kényelmi termék készül részint az áruházláncok, részint a vendéglátóipar számára. „Mondanom sem kell, hogy a járvány idején a szállodák és a vendéglők visszavonták a rendeléseiket. Szerencsére a feldolgozóval több mint 20 éves kapcsolatunk van, gyorsan kialakítottunk egy új stratégiát. Március végén mi már egy korábbi szedési idővel dolgoztunk, ezzel egyrészt 10-20 százalékkal csökkent a volumen, vele együtt a szedési költség is, másrészt hamarabb ki tudtuk szorítani a spanyol importot. A 10 nappal korábbi betakarítást a feldolgozó árban kompenzálta. Az őszt pedig eleve 20 százalékkal kevesebb palánta kiültetésével kezdtük. Mindenki jobban jár, ha keresletcsökkenés idején eleve kisebb a mennyiség, és nem a raktárköltségeket növeljük az eladatlan áruval.”Becsey megerősíti Varga László szavait is: szerinte is az elmúlt 10 év legszélsőségesebb időjárását éltük meg. „Ezenfelül rengeteg volt a levéltetű és a hernyókártétel, a peronoszpóra is villámcsapásként jött augusztus végétől. Covid nélkül is rendkívülinek mondtam volna ezt az évjáratot…” A munkaerőhelyzet most, ősszel még rosszabb, mint tavasszal volt. Balástyán 70 százalékban külföldiek szednek, de ők a fűtött fóliák miatt télen is itt voltak, így a tavaszi határzár nem érintette a betakarítást „A megmaradt 30% magyar munkavállaló mellé a vártnál kisebb mértékben sikerült – a válság ellenére – további munkaerőt toborozni. A kevés jelentkező jó része kényszerből jött, a munkanélküliség elől menekülve. Gyorsan ki is hullottak a rostán… Az emberek most megint nehezen jönnek, és nem motiváltak. Rossz a hangulat, nehéz is velük dolgozni…”
Ahol az időjárás nem számít
A kígyóuborka védettebb közegben fejlődik, a termését nem befolyásolta az évjárat, az ára azonban a Covid lázgörbéje szerint ugrált. Március végén még jórészt importáruval dolgozik a kiskereskedelem. Amikor kitört a felvásárlási láz, a láncok alig győzték leadni a rendeléseket a spanyoloknak. Az áru elkészítéséhez és beérkezéséhez azonban idő kellett. Mire 10 nappal később befutott a pánikhoz igazított mennyiség, már le is csengett a vásárlók rohama, és a láncok nyakán maradt a kígyóuborka. Ekkorra már a magyar termék is torlódott a piacon, az árak meredeken estek, hiszen a szállodáknak, vendéglőknek, konyháknak sem kellett az áru. Az már az uborka sajátsága, hogy nem lehet leállni a szedésével, a szárán hagyott termés ugyanis 1-2 nap elteltével túlméretes lesz, eladhatatlanná válik. Április közepére aztán eltűnt az import áru az országból, és a vevők kifejezetten a magyar terméket keresték. „Stabilizálódott a piac, és azt hiszem, még soha ilyen hosszan és ilyen jó áron nem ment az uborka, mint most. Július elején is szedünk még, mert volt rá kereslet – erre korábban nem volt példa. Úgy gondolom, hogy a Covidnak a jövő évre is hatása lesz még. 70-80 százalékos szintre tervezem a termelést” – latolgat a balástyai termelő.
A fürtös paradicsomot is üvegházban, védett körülmények között termeljük. A Covid-19 alapvetően jót tett ennek a terméknek, hiszen kevesebb import léphetett be az országba az év elején, a hiány pedig a magasban tartotta/tartja a belpiaci árakat. A konzervparadicsomot viszont szabadföldön termeljük, nagyjából 1500 hektáron. Nem volt belőle hiány, áremelkedést sem tapasztaltak a termelői, noha az inputanyagok számukra is drágultak.
Káposzta, saláta: csak legyen, aki leszedi! (forrás: pixabay.com)
A járvány jó oldala
Miközben a vendéglátást elveszítették a termelők, a kiskerti palánta- és a háztartásbeli zöldségfelhasználás megnövekedett. Még a bérházak erkélyei is megteltek fűszerpaprikákkal, fürtös paradicsomokkal, az emberek pedig lelkes főzésbe kezdtek. Az egynyári dísznövényekre is nagy volt a kereslet. Mivel kimozdulni nem lehetett, mindenki a közvetlen környezete szépítgetésébe menekült. „Néhány feldolgozó is újragondolhatná a hozzáállását a beszállítókhoz. Ha nem 100 százalék profitot várnának, hanem elég lenne 80 százalék, akkor a gazdák dalolva termelnének” – jegyzi meg Varga László. A termelés szempontjából nincs rosszabb a kiszámíthatatlan piacnál. Jelen helyzetben az időjárás, a járvány és kereskedelempolitika egyszerre hoz nagyon drasztikus változásokat, melyek eredője megjósolhatatlan. „Ha most valaki megkérdezne, hogy van 500 hektárja, mit termeljen, őszintén mondom, nem tudnék válaszolni. Csak a diverz termelési szerkezet és a többféle értékesítési csatorna adhat esélyt az életben maradásra” – összegez a Kwizda szakembere.
Gönczi Krisztina
