Fókuszban a levélanalízis

Mikro- és makroelemek gyümölcstermesztésünk technológiájában

A gyümölcsösök telepítése előtt nagyon fontos a fő gyökérzónának tekintett kb. 60 cm-es réteg tápelemtartalmának ismerete és az ehhez igazított visszapótlás. E vizsgálatok elsősorban a kálium, magnézium, foszfor és a különböző mikroelemek vizsgálatát foglalják magukban. A mikroelemek ritkán hiányoznak olyan mértékben, hogy talajon keresztüli pótlásukra szükség lenne. Reális és abszolút hiányuk – a vasat kivéve – lombtrágyázással szüntethető meg. A nitrogén vizsgálata és bizonyos rendellenességek esetén végzett egyéb vizsgálatok viszont már a levélanalízisre épülnek.

 


1-2. kép.

 

Az értékesítés szempontjából majd az lesz nagyon fontos, hogy a gyümölcs színe, formája, súlya, íze, valamint a beltartalmi összetevői, így cukor-, sav-, ásványianyag- és vitamintartalma megfeleljen a piaci elvárásoknak. Persze az is fontos, hogy jól tárolható és szállítható legyen. A gyümölcsöknél ezért különösen lényeges a K, Mg, illetve a mikroelemek, elsősorban a bór és a cink jelenléte. A tárolhatóság szempontjából pedig az alacsonyabb N-P, illetve K-Ca arány az optimálisabb.

 

A gyümölcsösök tápanyagellátásának megítéléséhez a talajvizsgálati adatok fontosak, de nem elegendőek

A termő gyümölcsösökben kizárólag talajvizsgálatokra alapozni azért sem célszerű, mert előfordulhatnak olyan lokális talajszelvények, amelyekre a vizsgálat nem terjed ki, de a fák táplálásában fontos szereppel bírnak.

A levélanalízis optimális ideje az az időszak, amikor a tápelem-koncentráció változása lassú; ez a hajtásnövekedés befejezését követő néhány hetes időtartam, főleg az almatermésűeknél. Ugyanez az időszak a csonthéjasoknál általában a termésérés végére esik.

Ha az analízis hiányt mutat, meg kell vizsgálni minden feltételt, hiszen előfordulhat, hogy a hiány a talajlevegőtlenség, -tömődöttség, -szárazság, pH-eltolódás miatt alakult ki, és nem amiatt, hogy kevés volt a kijutatott tápanyag. Ilyen esetekben fontos szerep jut a lombtrágyáknak, amelyek azonnal és tökéletesen hasznosulnak, megszüntetve ezzel a pillanatnyi hiányt. A gyümölcsfák a vegetáció során időben és tápelemenként is változó intenzitással, folyamatosan vesznek fel ásványi anyagokat. A tápelem-ellátottság jellemzésére szintén a levélanalízist használják.

 


3-4. kép.

 

A Ca-ionok szállítása a fiatal gyümölcsöknél még a xilemben történik, a vízzel együtt, de az érés előrehaladtával inkább az asszimiláták szállítása kerül előtérbe a floémon keresztül, ahol a Kés Mg szabad tömegáramlással mozog, míg a Ca mozgása már gátolt, ezért ilyenkor a megváltozott kationarány okozhat olyan változásokat, amelyek „keserűfoltok” kialakulásához vezethetnek. A kedvező K-Ca arány kialakulását nemcsak a csapadék mennyisége, hanem az optimális gyümölcsterhelésre való odafigyelés is elősegítheti.

A káliummal történő feltöltésnél figyelembe kell venni a talajtípust, hiszen homokos, laza talajon nem célszerű az egy részletben való kijuttatás, itt a termőréteget egy alacsonyabb káliumszintre kell feltölteni, és későbbi sekély bedolgozással kell a maradékot kijuttatni. A kötöttebb talajokon a feltöltés szintje lehet magasabb, a későbbi trágyázás pedig lehetőleg a 20–35 cm-es rétegbe való bedolgozással valósuljon meg.

A kloridra főleg a bogyósok érzékenyek, de a legtöbb gyümölcs esetén jobb és kedvezőbb a szulfátforma használata, különösen akkor, ha nagy adagok kijuttatásáról van szó. Ha az ültetés előtti tápanyagfeltöltéskor nem biztosítható, hogy a kijuttatott KCl legalább 60-70 cm-ig beázzon, mindenképpen a kálium-szulfát használata a javasolt.

A káliumhiány (1-2. kép) elsősorban a hiányos talajbeli készlet, illetve a rossz vízellátás miatt alakulhat ki. A túladagolásra vigyázni kell, mert ezzel jelentősen eltolódhatnak a tápelemarányok, ami minőségromláshoz vezet. A káliumigény az aktív növekedés időszakában (hajtás + gyümölcsképzés) a legnagyobb, de fontos periódus a rügydifferenciálódás ideje és a raktározószövet feltöltődése is.

A legnagyobb magnéziumigényű periódus a hajtásnövekedés időszaka. Megfelelő alapellátottság esetén általában nem jelentkezik a hiánya (3-4. kép). Viszont túlzott káliumtrágyázás vagy erősen meszes talaj indukálhat relatív Mg-hiányt, amikor kiegészítő adagolása szükséges. Ezt lehetőleg a tüneteket megelőzően vagy azok kezdeti fázisában kell megtenni. A Mg-trágyázás hiányt mutató talajon a telepítést megelőzően, Mg-tartalmú műtrágyákkal lehetséges.

A gyümölcsfélék a mikroelemek közül a bórral szemben igényesek bizonyos időszakokban. A virágzás, terméskötés, rügydifferenciálódás bórhiány (5-6. kép) esetén csökkent mértékű. Többletadagolásra is ekkor lehet szükség. A megfelelő folyamatos alapellátottság viszont az egész tenyészidőszakban szükséges, mert hiányában a több gyümölcsfaj esetén fontos kalciumbeépülés gyenge lesz, fokozódik a vízleadás, a tenyészőcsúcsok és más osztódó szövetek károsodnak. A bőséges szénhidrátképzéshez is megfelelő K- és B-szint szükséges. Hiánya magas pH-értékű talajok esetén gyakrabban jelentkezik.

 


5-6. kép.

 

A mangánhiány általában nem jellemző gyümölcsöseinkben, de a mangántúlsúly savanyú talajon, túlzott K-trágyázással kombinálva rontja a gyümölcs minőségét és tárolhatóságát. Hiánya szárazságban, ill. meszes talajokon jelentkezhet. A cinkhiányfőleg meszes talajokon fordul elő, és a levelek elszíneződésében, valamint az összezsugorodott hajtásokról ismerhető fel (5-6. kép).

Dr. Zsom Eszter

bor gyümölcs hiány hiánytünet kálium levélanalízis magnézium talajvizsgálat tápoldat trágyázás ültetvény