Földibolhák elleni védekezés fejeskáposztában

Változatosságot csupán a fajtaválasztás jelent, ebben a tekintetben a gazdák nem hagyománykövetők. Szinte kivétel nélkül általános gyakorlat, hogy a termőterületük legalább felén minden évben újabb fajtákkal próbálkoznak, igazodva a kereskedők igényeihez. Az ország éghajlati viszonyai a káposztafélék eredményes termesztését a legtöbb helyen csak öntözött körülmények között teszik lehetővé. Ennek megfelelően a gazdák csőkutakról, csatornákból táplálkozó öntözőberendezéseket használnak. Egy szakasz a palántázás után közvetlenül, majd a tenyészidőszak alatt további 4-5 alkalommal részesül 30-80 mm esőztető öntözésben.
Földibolhák elleni védekezés fejeskáposztában

A földibolhák családja

A fejeskáposzta termesztése során a földibolhák rendszeresen megjelennek és időnként súlyos károkat okoznak az ültetvényben. Különösen így volt ez 2012. évben, mikor augusztus hónapban a Rábaközben több ezer bogár lepte el a fejeskáposzta táblákat.
A földibolhák a levélbolhák (Chrysomelidae) családjába tartozó népes fajcsoport, melyek között sok a mezőgazdasági kártevő. Közülük a fejeskáposztán a káposztabolháknak nevezett Phyllotreta fajokat találjuk. Ide 6 faj – a fekete káposztabolha (Phyllotreta atra), feketelábú földibolha (Phyllotreta nigripes), közönséges földibolha (Phyllotreta cruciferae), nagy káposztabolha (Phyllotreta nemorum), közép káposztabolha (Phyllotreta undulata) és a kis káposztabolha (Phyllotreta vittata) – sorolható, melyek előfordulási gyakorisága eltérő és termőtájanként változó. Felméréseink szerint a Kisalföldön az elmúlt években a legnagyobb egyedszámban a fekete káposztabolha és a közép káposztabolha fordult elő. Hozzájuk képest jelentősen kisebb népességgel a közönséges földibolha és a kis káposztabolha volt megfigyelhető.
 

Jellemzőjük

A káposztabolha fajok apró termetű 1,5 – 3,0 mm hosszú, fénylő fekete, vagy ritkábban kékes, zöldes színű bogarak. Egyes fajok szárnyfedőin hosszanti sárgás csík fut végig. Jól repülnek és pattogva ugranak, ugyanis a harmadik lábpárjuk combja erősen fejlett ugróláb. A csoport is innen kapta az elnevezését.
 

Mint a medve

Életmódjukat, károsításukat tekintve a fajok nagyon hasonlóak. Valamennyien évente egy nemzedékben szaporodnak. A telet a kifejlett bogarak gyakran tömegesen töltik háborítatlan fás, bokros területek, fasorok lehullott, száraz növényi maradványai között, az avarszintben. A telelés helye a káposztatábláktól gyakran nagyobb távolságra van.
Az áttelelő bogarak mennyiségének meghatározását január-február hónapban az avarból vett minták futtatásával elvégezhető ugyan, de az eredmény nagyszámú mintavétel esetén is bizonytalan, ezért ez a módszer előrejelzésre nem alkalmas.
Tavasszal, amikor a levegő hőmérséklete a 8-10 oC-ot meghaladja, előjönnek a telelőhelyükről. Ez általában március végén, április elején van. A bogarakra nem jellemző, hogy megszakítsák a nyugalmi állapotot akkor sem, ha a tél folyamán enyhébb, melegebb napok következnek, ami az elmúlt években gyakran előfordult.
 

Ragacslapcsapda akár házilag is

A rajzás erőssége szoros összefüggésben van a hőmérséklettel. A bogarak annál aktívabbak, minél intenzívebb a napsugárzás. Hűvösebb, vagy borult időben az imágók nem mozognak, a levelek fonákán üldögélnek.
Az imágók megjelenését sárga ragacslapokkal követhetjük nyomon. A feromonos csalogatóanyaggal kiegészített sárga ragacslapcsapda szintén eredményesen használható erre a célra.
A bolhákra a sárga szín mellett a szürke is csalogatóan hat, sőt egyes irodalmi adatok szerint hatékonyabb is. A kereskedelmi forgalomban szürke színű ragacslap nincs, így eredményes lehet szürke olajfestékkel befestett falapocskák kihelyezése is. Ez utóbbi azonban munkaigényesebb, mert a festést a beszáradás miatt naponta meg kell újítani.
A csapdákat minden esetben a növénymagasság szintjén, a talajtól legfeljebb 30-40 cm magasságban kell elhelyezni. A ragacslapokat naponta-kétnaponta ellenőrizzük és amennyiben a napi fogás 3-4 db, vagy több, a védekezést el kell kezdeni.
 
A már kikelt, illetve kipalántázott növényeken a bolhák megjelenése, rajzása közvetlen növénymegfigyeléssel is nyomon követhető. A módszer azonban bizonytalanabb, mint a csapdázás.
 

Kártételük

A bogarak a fejeskáposzta levelein, vagy egyéb keresztesvirágú termesztett kultúrnövényen, illetve gyomnövényen táplálkoznak. Apró rágóikkal nem képesek az egész levélvastagságot átharapni, csak a levéllemez felső sejtsorait rágják, hámozgatják. Ennek következtében a sérült részen a levéllemez elhal, sokszor kilyukad. Sok bogár rágása esetén a hámozgatott részek összeolvadnak, gyakran és elsősorban a fiatal növénykék kisebb levélfelülete teljes egészében megsemmisül. A földibolhák kártétele ezért elsősorban a magról vetett állományokban lehet jelentős. A későbbiekben a fejesedő káposztán már nem tud teljes növénypusztulást okozni. A kár azonban az asszimilációs felület csökkenésével, a termék piacosságának csökkenésével így is jelentős lehet.

Szaporodásuk

Az érési táplálkozás után a bogarak párosodnak és a nőstények lerakják petéiket. Erre általában április végén, május elején kerül sor.
A peterakás helye és módja tekintetében az egyes fajok között különbségek vannak. Némelyik faj – így a fekete káposztabolha és a közönséges földibolha – a petéket a választott tápnövény gyökérnyaki részéhez közel a talajrögökre rakja le egyesével, vagy csoportosan.
A kikelő lárvák felkeresik a gazdanövény fő-, illetve hajszálgyökereit és azokon táplálkoznak. A többi faj nőstényei a tápnövények leveleire helyezi petéit. Itt a kikelő lárvák befúrják magukat a levéllemezbe és ott járatokat, levélaknákat készítenek.
Ha a peterakás idején csapadékosabb, párásabb az időjárás az kedvező a peték számára. Ilyenkor a frissen lerakott tojások nem száradnak ki, nagyban nő a túlélési esélyük, így erősebb nyári rajzásra lehet számítani.
A lárvák által okozott kár, főleg a gyökéren élő fajok esetében, kevésbé okoz érzékeny veszteségeket, mint a bogarak okozta rágás. Ennek oka az, hogy a lárvastádium hossza mindössze 3 hét. Ezt követően a lárvák a talajban bábozódnak és a nyár közepén előjönnek az új nemzedék imágói.
Egyes fajok kevés táplálkozás után nyári nyugalmi állapotba vonulnak és csak nyár végén, ősz elején kerülnek elő ismét.
A frissen kelt bogarak a fejeskáposzta levelein táplálkoznak. Népes rajzás esetén súlyos károkat okozhatnak.
 

Kedvelt időjárásuk

A káposztabolhák – mint a földibolhák általában a száraz, meleg időjárást kedvelik. Azokban az években, amikor a tél enyhe, vagy a szigorúbb napokon vastag hótakaró fedi a telelőhelyeket, illetve az április vége csapadékosabb, a nyár pedig száraz, meleg, fokozott felszaporodásukra, erősebb kártételükre lehet számítani.
 

Termesztés technológia és elszaporodásuk összefüggései

A kártétel mértéke függ a termesztés technológiától is.
A helybevetett káposzta kelő, fiatal állományát az imágók akár tarrá is rághatják. Még közepes rajzás esetén is jelentős lehet a veszteség, így itt a fokozott odafigyelés elengedhetetlen.
A palántázott technológia esetén a korai szabadföldi ültetett állomány nagyobb veszélynek van kitéve, mint az őszi szedésre május-júniusban ültetett állomány.
A köztermesztésben lévő fajták között a kártevővel szembeni rezisztencia, tolerancia tekintetében nincs különbség. A fajták ilyen tulajdonságokkal nem rendelkeznek.
Korai vetéssel a kár elméletileg csökkenthető, azonban a hidegebb talajba vetést nem mindegyik fajta viseli el.
A palánták gyors növekedése érdekében fontos a megfelelő tápanyagellátottság, a palánták körüli talajmozgatás, kultivátorozás, kapálás.
A metélőhagymával, fejessalávával és spenóttal létesített vegyeskultúrákat a tapasztalatok szerint a bolhák kevésbé látogatják. A módszer azonban csak kis felületen, házikertekben alkalmazható. Ugyanígy a fátyolfóliás takarás sem alkalmas módszer nagyobb felületen.
Gyakori 8-10 naponkénti öntözéssel már komolyabb eredményeket érhetünk el. Az öntözési módok közül az elterjedtebb esőztető öntözés eredményesebben tartja távol a bolhákat, mint a barázdás öntözés.
 

Bolhafogó taligák, – zászlók

A káposztabolhák összefogdosására a XX. század elejéig elterjedt módszer volt a bolhafogó taligák, bolhafogó zászlók alkalmazása. Mindkét módszer lényege egy enyvvel bekent ragadós felület, melyet elhúztak a növényállomány felett, miközben a növényállományt megmozgatták a zászló anyagával, vagy a taliga keretével, így felverve a bolhákat, melyek a ragasztóba ragadtak. A bolhafogó eszközök korabeli eladási statisztikáit szemlélve nem lehet kétségünk a módszer eredményessége felől. Mára azonban ez a technológia már túlhaladott, bár egyes ökológiai termesztést folytató gazdák még alkalmazzák.
 

Vegyszeres védekezés

Ha a fenti módszerek nem vezettek eredményre, a vegyszeres beavatkozást kell választanunk.
A kifejezetten a káposztabolhák ellen engedélyezett rovarölő szerek száma csekély. Hatásuk szerint lehetnek gyors, taglózó hatásúak, mint a béta-ciflutrin hatóanyagú Bulldock 25 EC, vagy felszívódó, hosszabb hatásúak, mint a dimetoát hatóanyagú szerek (Bi 58 EC, Danadim Progress). Ez utóbbiak élelmezésegészségügyi várakozási ideje is hosszabb, felhasználásuk pedig felsőfokú növényvédelmi szakképesítéshez kötött.
A fejeskáposztában levéltetvek ellen engedélyezett és használt rovarölő permetező szerek egy része alkalmas a földibolhák elpusztítására is.
A káposztabolhák ellen engedélyezett készítmények összesített adatait a 1. és 2. táblázat tartalmazza.

1. táblázat: Földibolhák ellen engedélyezett rovarölő szerek fejeskáposztában:

hatóanyag

szer neve

forgalmazási kategória

élelmezésegészségügyi várakozási idő (nap)

béta-ciflutrin

Bulldock 25 EC

II.

7

dimetoát

Bi 58 EC

I.

14

Danadim Progress

I.

14

2. táblázat: Levéltetvek ellen engedélyezett, de a földibolhák ellen is hatásos készítmények fejeskáposztában:

hatóanyag

szer neve

forgalmazási kategória

élelmezésegészségügyi várakozási idő (nap)

deltametrin

Decis

III.

7

Decis Mega

II.

7

lambda-cihalotrin

Kaiso Garden

III.

3

K1

III.

3

Karate 2,5 WG

III.

3

Karate Zeon 5 CS

III.

3

Kaiso EG

II.

3

Karis 10 CS

II.

7

lambda-cihalotron + pirimikarb

Judo

II.

7

alfa-cipermetrin

Fendona 10 EC

II.

7

King 10 F

II.

14

eszfenvalerát

Sumi-Alfa 5 EW

II.

7

Sumi-Alfa 5 EC

II.

10

cipermetrin

Cyperkill Max

I.

7

Cythrin Garden

I.

7

klórpirifosz

Dursban Delta CS

I.

21

Dursban 480 EC

I.

21

Ezek között a leggyorsabb hatásúak a kontakt piretroidok (deltametrin, lambda-cihalotrin, alfa-cipermetrin, eszfenvalerát és cipermetrin). Felhasználásuk során figyelembe kell venni egyrészt, hogy csak azokat a bogarakat pusztítja el, melyekkel érintkezésbe kerül, másrészt pedig a nyári nagy melegekben hamar lebomlanak, hatékonyságuk így korlátozott.
A felszívódó szerves foszforsavészter hatóanyagú klórpirifosz hatása tartósabb, ezzel együtt az élelmezésegészségügyi várakozási idő is hosszabb. Nem utolsó sorban fontos szempont, hogy a szerek kijuttatása során a permetezést végzők egészségügyi kockázata is nagyobb.
 
Havasréti Béla
növényvédelmi zoológus
kultivátorozás növénytermesztés növényvédelem permetezés vegyszer zöldség