A mezőgazdaság 3-4 százalékos GDP-részesedése miatt nem lehet a nemzetgazdaság húzóágazata, de mindenképpen stratégiai terület, és sikerágazattá is tehető – sőt részben már ma is az.
Egyebek mellett erről is beszélt Kapronczai István, az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) főigazgatója az MTI-nek annak az összegzésnek a kapcsán, amelyet egy, az új földtörvénnyel foglalkozó szakmai tanácskozáson ismertetett a napokban a Kúrián.
A főigazgató szerint a jelenlegi társadalmi és politikai feltételek mellett – tekintettel az ország stabilitásának jövőbeni szempontjaira – nehéz lett volna a jelenleginél jobb földforgalmi törvényt kodifikálni.
Hozzátette: látni kell ugyanakkor, hogy a hatályba lépő törvénynek az alapvetően pozitív hozadékai mellett vannak negatív hatásai is.
A pozitív hozadékok – amelyek elsősorban társadalmiak – között említette a vidéki családi közösségek termelési közösségként való megszervezését, a helyi vállalkozások gyarapodását, a közepes méretű agrárüzemek számának növekedését, a regionális élelmiszergazdaság bővülését, valamint a földforgalom és földhasználat spekulatív elemeinek korlátozását.
A negatív externáliák – amelyek főként gazdaságiak – közé sorolta egyebek mellett az állatállomány esetleges csökkenését, a foglalkoztatás mérséklődését, az esetleges vagyonvesztést, továbbá a mindezek miatt jelentkező esetleges ágazati, gazdasági teljesítmény visszaesését.
Véleménye szerint a magyar mezőgazdaság az elmúlt két-három évtizedben nem volt olyan kedvező gazdasági helyzetben, mint napjainkban.
Ennek fontosabb okaiként említette a mezőgazdasági termékek árának emelkedését, az uniós támogatási rendszert, valamint a több mint 20 éve stabil üzemszerkezetet.
Ezt a megállapítást támasztotta alá a szakember többek között azzal, hogy a mezőgazdasági vállalkozások adózás előtti eredménye – szinte folyamatos növekedés mellett – 2011-ben 137,9 milliárd forintot tett ki, míg az elmúlt évben – a kedvezőtlen időjárási hatások ellenére is – az előzetes adatok szerint meghaladhatja a 150 milliárd forintot.
Megemlítette azt is, hogy a mezőgazdasági hitelállomány a válság ellenére nem csökkent számottevő mértékben: a társas vállalkozások összesített kölcsönösszege most is 300 milliárd forint feletti.
Emellett a lejárt hitelek aránya is rendkívül alacsony: míg a nemzetgazdaságban 4-5 százalék, a mezőgazdaságban 0,33 százalékot tesz ki.
Emlékeztetett: Magyarországon az uniós tagságot megelőzően a mezőgazdaság évente mintegy 200 milliárd forintos támogatást kapott, míg az ország uniós tagságát követően ez a támogatás jelentős mértékben emelkedett.
Ez a múlt évben meghaladta a 600 milliárd forintot, aminek döntő részét uniós források biztosították. Mindez az ágazat stabilitására is jótékony hatással volt.
Jelezte, az ország mezőgazdaságát a termelési struktúra szempontjából a sokszínűség jellemzi.
Vannak társas, egyéni és nem üzemszerűen termelő, ház körüli termelést folytató gazdaságok is az ágazatban.
A főigazgató úgy vélekedett, hogy a közepes méretű birtokok erősítése mindennek fényében jogosnak ítélhető.
Hozzátette: ez nem okoz gazdaságilag gondot és teljesíti a társadalmi elvárásokat is.
Ez az erősödés most is folyik – ami az 50-500 hektár közötti üzemméretet jelenti – de csak mérsékelt ütemben.
Felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy a preferált kategória gazdaságai elsősorban szántóföldi növényeket termelnek, kevesen foglalkoznak állattartással és kertészettel, ami kedvezőtlenül hat a foglalkoztatás növelésére.
Az 50-500 hektár közötti gazdaságok 74,2 százaléka döntően a szántóföldi növénytermesztésben érdekelt, általában csak gabonát és olajos magvakat termel.
Ez biztosíthatja ugyan egy család megélhetését, de egész évre szóló munkát nem ad. Ha ezen nem sikerül változtatni, az üzemszerkezet megváltoztatása nem segíti a kormány foglalkoztatás bővítési céljait.
A főigazgató beszélt az új földtörvényben meghatározott 1200 és 1800 hektár feletti gazdaságok szerepéről a magyar agrárium termelési szerkezetében.
Jelezte: az 1200 hektár feletti területtel rendelkező gazdaságok száma most 518, ami az összes, a magyar mezőgazdaságban működő – a KSH által regisztrált – gazdasági egység számának 0,1 százaléka.
Viszont ezek a gazdaságok használják a mezőgazdasági terület negyedét és tartják – például – a tehénállomány 44 százalékát.
Az 1800 hektár feletti területtel bíró gazdaságok aránya 0,05 százalék a magyar mezőgazdaságban, számuk pedig 280-ra rúg.
A földhasználati korlát bevezetésének elméletileg következményei lehetnek.
Elveszhet a teljes tehén- és sertésállomány 28 százaléka – ez 100 ezer tehenet és 700-800 ezer sertést jelent – továbbá megszűnhet 7500 munkahely, az összes munkahely 8,6 százaléka, továbbá a vagyonvesztés elérheti a 100-150 milliárd forintot.
Ezzel szemben birtokpolitikai célra felszabadulna 612 ezer hektár.
Úgy vélekedett ugyanakkor: a földhasználati korlát bevezetésének tényleges hatása nem lesz ilyen drasztikus, mert tompítja azt, hogy a földhaszonbérleti szerződések lejárta elhúzódik.
De a birtokpolitikai célokra rendelkezésre álló területen is kialakulhatnak állattenyésztéssel és kertészkedéssel foglalkozó gazdaságok.
Kiemelte, hogy a földforgalmi törvény későbbiekben megalkotásra kerülő kiegészítő jogszabályai lehetőséget biztosíthatnak a földforgalmi törvény pozitív hatásainak erősítésére és a meglévő kockázatok mérséklésére.
Ezzel a lehetőséggel élni kell – mondta a főigazgató.
MTI 2013. július 14.
