Fontos technológia, ami vitaforrás is gazdák és vadászok között

Évszázadosan bejáratott, érzékeny egyensúly van gazdálkodók és vadászok-vadásztársaságok között a terményben okozott vadkárok intézésében. A még viszonylag új takarónövényes gazdálkodás viszont új felület a konfliktusokra növénytermesztő és vadász egymás mellett élésében.

 

Óvja, táplálja a termőföldet

A takarónövények alkalmazása az egyik legjobb megoldás a talajok minőségének, tápanyagtartalmának megóvására. Megvédik a termőföldet a szél és a – klímaválsággal mind gyakoribb – csapadékbombák, hirtelen lezúduló esők erodáló hatásától; aszályos időben jelentősen csökkentik a nedvesség kipárolgását; javítanak a talaj savanyúságán, kötöttségén; tápanyagokat (átlagosan 20-60, de akár 80 kiló nitrogént például) kötnek meg a talajban, amik a főnövényeket erősítik majd. A speciális termékek ára 10-20 ezer forint is lehet hektáronként. Nem holmi parlagról van tehát szó, hanem fontos funkciót betöltő és költséges technológiáról.

 

5-20 méteres sávban is megéri vadlegelő-növényeket vetni a főnövény védelmében

 

Rágják, tapodják

Így aztán az ebben érintett gazdálkodókat ugyanolyan érzékenyen érintik a vadkárok, mint a hagyományos (fő)növények termesztőit. – Ha a vadak lerágják a takarónövényt, a vetőmag és vetés költsége merül fel, és az oda kiadott műtrágya költsége is – mondja egy neve mellőzését kérő somogyi gazdálkodó. Ide számítja még a letaposott területen tönkrement növényekkel elvesztett, megkötött N-tápanyagot és a növény által a talajból felvett vizet, a helyreállítás üzemanyag- és munkabér-költségét is. Ha pedig például egy többszáz szarvasból álló rudli taposott a földön, akkor jelentős tömörödéssel is számolni kell. A levegőtlen talaj pedig nem kedvez a gyökérfejlődésnek, a talajéletnek, másrészt vetéskor sokkal nagyobb a gép igénybevétele, pontatlanabb a vetés, a vetésmélység.

 

Nem értékelik

A takarónövényes táblák ráadásul nagyon is csábítják a vadakat. A sokféle növényfajta magját hordozó magkeverékek „vadmágnesként” vonzzák a rőtvadat, de a nyulat, fácánt, vaddisznót is. Sok rostot, aminosavat, cukrot, komplex tápanyagot tartalmaznak éppen a téli, koratavaszi hónapokban. – Sajnos sok esetben vadkárt nem lehet elszámolni ezekre a területekre, mert ha a vadászok nem ismerik a takarónövényes technológia lényegét, akkor nem tartják értéknek. És nem is érdekeltek a kár elismerésében, mert a vadásztársaság nagy költséget spórol meg azzal, ha 5-10 tonna szárazanyag, akár 40-80 tonna zöldtömeg ingyen áll rendelkezésre. Sőt, még biztos kilövőhelyet is létesítjük nekik azzal, hogy takarónövényes táblát a saját pénzünkön tartunk fent – mondja forrásunk.

 

Több mint 10% a veszteség

Gazdálkodók szerint előfordul az is, hogy egyes vadkárbecslők nem merik felvállalni a termés nélküli kultúrák kárfelmérését, nem értik a takarónövényekben lévő értéket. – Sok vadkárbecslő maga is vadászik, nem lehet elfogulatlan, és nem termelőpárti. Ha több milliós kárral szembesülnek, próbálják csökkenteni, mert a vadásztársaság tönkremegy. A kárunk az évek során 10 millió forint körül van – összegzi forrásunk. Hozzáteszi, sokszor az is belejátszik ebbe, hogy az apróvadak okozta károk hamar eltűnnek, még a nyúl vagy az őz rágása is csak pár napig bizonyítható. Arról többen is beszéltek lapunknak, hogy a gazdák érdekvédelme ebben a tekintetben nem megoldott. Felemlítik például, hogy a perek elhúzódása a vadásztársaságoknak kedvez, s még ha sikerrel járnak is, legfeljebb a felvett kár 90%-át kapják meg. – Eleve buksz 10%-ot, miközben 100% után fizetsz az integrátornak. Ha pedig nem 100% a kár, akkor jönnek a levonások, amiket nem önköltségen, hanem bérmunka-költségen számolnak, ami újabb veszteség…

 

Somogy megye Állami Erdő és Vadgazdaság területén szántóföldek közé ékelt nagyterületű nagyvad élőhelyek (fotók: Benke Szabolcs)

 

Minden szempontból megoldás

Miután a vadaknak is kell télen eleség, illetve az apróvadaknak fészkelőhely, a terményt érő vadkárok megelőzésére egyre több szelíd megoldás (ultrahangos vadriasztók, vadkárelhárító kerítés) születik. A legszebb megelőző eszköz egyben ökológiai szempontból is vonzó: ez a vadlegelő-magkeverékek vetése a kultúrnövény-táblák szélén.

A cél az, hogy a tábla szélén megállítsuk a vadakat, de úgy, hogy az ő igényeik is kielégüljenek. Ebben stratégiai szemlélet kell. A vadlegelő-keverékeket a tábla szélén – vadnyomástól függően – 5-10-20 méteres szélességben és a várható kártétel hosszában kell elvetni. Ezzel az erdőből érkező vad nem hatol mélyebbre, nem tapossa és legeli le a haszonnövényt. Az általában 10-12 fajtát tartalmazó magkeverékben zömmel pillangósok, lucerna, herefélék vannak, amelyek 4 évig fennmaradnak. Ezek a gazdaság számára is hasznosak a diverzitás, a széna vagy esetleg takarmányozás szempontjából – foglalja össze tapasztalatait Pecze Rozália. Az egyik ismert multicég fejlesztési igazgatója szerint érdemes körültekintően megválasztani a vadlegelő-növények vetésének helyét. – A hatékony védekezéshez ismerni kell a vad járását, szükségleteit, életmódját. Különösen a tavaszi vetésű, kapás növények esetében érdekes és fontos ez a kérdés. A kísérleteink során tapasztaljuk, hogy jelentős károkat lehet megelőzni ezzel az eljárással. Járulékos haszna is van ott, ahol fenntartják ezt a vadlegelős védősávot: jó talajminőséget, több gilisztát, aktívabb gyökérnövekedést látnak – összegzi Pecze Rozália.

 

Forintok, jogok, kötelmek

Hazánkban 2010-2016 között a kifizetett mezőgazdasági vadkár 2,1-2,6 milliárd körül alakult. A NAK szerint a vadkár növekedésének fő oka a vad túlszaporodása: 1970 és 2016 között gímszarvasnál 6-szorosára, a dámszarvasnál és az őznél 21-szeresére, a vaddisznónál 15-szörösére emelték a kilövés mennyiségét. A kifizetett vadkár mégis alig csökkent, inkább nőtt. A vadkárrendezésben alapvetően a vadásztársaságok kötelesek a vad által okozott kárt megtéríteni a gazdáknak. A kártérítés mértéke azért csak 90%, mert a vad táplálkozása, mozgása a (vad)gazdálkodás természetes velejárója, vagyis ennek hatásait a gazdálkodó tizedrészben kell viselje.

rágás takarónövény talaj taposás vad vadász vadkár
..