Gyepek természetkímélő kezelése I.

Legnagyobb problémát a gyepek feltörése, szántóvá, erdővé alakítása jelenti, a hirtelen tájátalakítás a terület ökológiai rendszereinek összeomlását vonja maga után. Hasonlóan degradálódik a gyepi élővilág, ha egy területen felhagynak a gyepgazdálkodással, mely cserjésedéshez, az özöngyomok elszaporodásához vezet. E két probléma abból adódik, hogy a mai emberek nem látnak megélhetést a legeltető állattartásban. A legelő állatállomány az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökken, azonban a megfelelő módon és sűrűségben legelő állat kíméletesen kezeli a gyepet, illetve trágyájával a tápanyag-utánpótlást is biztosítja, így a gyepek védelme érdekében a megfelelő legeltetési módszerek ösztönzése a kulcs fontosságú tényező.

A legeltetés a szikes gyepek legősibb, kizárólagos hasznosítási módja volt, melyet ridegtartást jól tűrő állatfajtákkal és tapasztalt pásztorokkal végeztettek. A sekély termőréteg és a sótartalom miatt más művelési ág szóba sem jöhetett. Ezt mai szóösszetétellel élve megfelelő tájhasználati, tájgazdálkodási modellnek nevezzük. Egy terület művelésbe vonása előtt figyelembe kell venni a térség régmúlt hagyományait, természeti, földrajzi adottságait és ezek alapján mérlegelni.

Kevésbé végzetes, de szintén negatív hatással van a gyepek állapotára a túllegeltetés, a környező szántóföldekről bemosódott, szél által áthurcolt, műtrágya és vegyszerszármazékok és a helytelen kaszálási módszerek, melyek szintén kárt tehetnek a természetközeli gyepekben, és az özöngyomok elszaporodását idézhetik elő.

Fél évszázada a kaszálás lassú ütemű, kézi szerszámokkal, emberi erővel történt, mely során a rét növényzetét egyenetlen hosszúságúra vágták. Ez a módszer lehetőséget adott egy igen gazdag élővilág kialakulására és fennmaradására. Azonban a gépi kaszálás megjelenése nagyban megváltoztatta a kaszálás mint gyepkezelési eljárás természetre gyakorolt hatásait. Évről évre természeti értékek sokasága pusztul el a gépi kaszálás mellékhatása ként. Ennek az akaratlan károkozásnak mértéke csökkenthető megfelelő módszerek és technikák alkalmazásával!

A kaszálás idejének megválasztása elsődleges fontosságú. A túl korai kaszálás veszélyezteti a földön fészkelő madárcsaládokat, a túl késői kaszálás gyomosodásnak adhat teret. A kaszálás időpontját az adott területen található természeti értékek figyelembe vételével kell meghatározni. Június eleje a legmegfelelőbb kaszálásra, mert ekkor buja a növényzet, és a gyomnövények még nem dominálnak. Természetvédelmi szempontból egyszeri kaszálás a megfelelő, az értékes növényfajok magérlelését követően. Ha ez nem kivitelezhető, az adott területet 3-5 évre elkerítéssel ki kell vonni a kezelés alól, így ez a terület a gerinctelen faunának is élőhelyül szolgálhat. A kaszálékot minél hamarabb el kell szállítani (mivel kisebb növények növekedését akadályozza, a nyílt élőhelyeket kedvelő állatok hátrányt szenvednek a takarás miatt, és a magvak nem közvetlen a földre hullanak). A vastagabb szárú gyomnövények eltávolításához szárzúzást kell alkalmazni, ennek legmegfelelőbb időpontja az október. Ha értékes gerinctelen állomány van a területen, a kaszálást csak késő ősszel lehet elvégezni, és a meghagyott növényzetnek a kb. 5-10 cm-t kell elérnie.

Természetkímélőbb kaszálás módszerei:

• Láncfüggöny: vadriasztásra szolgál, 5-8 cm-enként vasláncok lógnak le a traktor elejéről, mely átfésülve a növényzetet, mozgásukkal, összeverődésükkel elijesztik a megbúvó állatokat, illetve leverik az apróbbakat a fűszálakról. A kasza előtt 4-5 m-rel található a láncfüggöny.
• Kaszálási irányválasztás: kiszorító kaszálás alkalmazása, középről kifelé haladással.
• Búvósávok létrehozása: javasolt a 100 m kaszáló után, 10-15 m-es búvósáv. Menekülőhely, élőhely, és táplálkozóhely az életben maradt egyedeknek.
• Munkaszervezés: napnyugtától napkeltéig nem folyhat kaszálás. Folyamatos munkavégzés, hogy a gépek hangja és mozgása „kiszámítható” legyen az állatok számára.
• Sebesség és vágásszélesség: e kettőből számítható az egységnyi idő alatt lekaszált terület nagysága. A maximum kaszaméret 3 m, és a traktorok kb. 4-6 km/h sebességgel haladhatnak.
• Kaszaválasztás: vágásmagasság szempontjából fontos. Tilos az ún. szársértős kasza használata, mert a bekerült összes élőlényt a növényzettel együtt összeroppantja. Természetvédelmi szempontból a legjobb választás a duplakéses kasza.

A Nimfea Természetvédelmi Egyesület által koordinált, és az Európai Unió támogatását élvező Pásztó-puszta LIFE program keretén belül lehetőség nyílt a már csak foltokban megmaradt pannon szikes gyepek egyikének védelmére és ökológiai állapotának helyreállítására, mely természet-megőrzési szempontból magyarországi és európai szinten is nagy jelentőséggel bír. /A projekt pontos címe: Pásztó-puszta pannon szikes gyep helyreállítása és megőrzése fenntartható gazdálkodási módszerekkel/.

A program célterülete a Túrkeve határában található Pásztó-puszta, mely Natura 2000 és helyi védett terület is egyben. Az európai uniós védettségre az élőhelyvédelmi irányelv alapján jelölték. Területhasználati besorolását tekintve gyepművelési ágba tartozik. Területét nagyrészt kaszálják, de néhány gazda legeltet rajta juhval, lóval és marhával, azonban az állatállomány nagymértékű csökkenése volt tapasztalható a rendszerváltástól kezdődően napjainkig, ami jelentősen megváltoztatta a legelő ökológiai viszonyait, és egy határozott minőségi romlás figyelhető meg a terület biomassza-termelését illetően. A szikesedés erősödéséhez hozzájárultak a folyószabályozások és a területet átszelő csatornák negatív hatásai is, melyek által a terület vízháztartása leromlott. Bölcs területhasználattal, ami igazodik a táj éghajlati, domborzati, vízrajzi és ökológiai adottságaihoz, megőrizhető a gyep jó állapota és közösségeinek együttese.

Felhasznált források:

Nimfea Természetvédelmi Egyesület: Az élővilágvédő kaszálás gyakorlata c. kiadványa

Fotók: Nimfea Természetvédelmi Egyesület