Sertés!

Reményt keltő pozitívum, hogy a hazai sertésállomány, több évtizedes lejtmenet, kemény erodálódási folyamat lezárásaként 2012-ben elérte a mélypontját, és azóta emelkedő tendenciát mutat. A 2013-as esztendő ugyanis trendfordítónak bizonyult, amit a 2014. június 1-i állatállomány-változási adatok is megerősítenek. Az utóbbi egy évben mintegy 200 ezret meghaladó sertéslétszám-növekedést regisztrált a statisztika.

A sertésállomány rendszerváltás óta tartó, de az EU csatlakozással felgyorsult, mélyrepülése mögött bel- és külpiaci okok egyaránt meghúzódnak, de hogy nem csak magyar sajátosság a közép-keleti régióban az állatállomány zsugorodása, arról október elején az Agrárgazdasági Kutató Intézet 60. Jubileumi Kongresszusán hallhattunk bővebben. A hazai sertésállomány túlnyomó hányada az elmúlt évtizedekben a háztáji gazdaságokból jórészt kikopott, amihez az életformaváltáson túl az önkormányzatok állattartást tiltó rendelkezései éppúgy hozzájárultak, mint a rendszerváltással beköszöntő átgondolatlan privatizáció és a felelőtlen, az értékes tenyész-alapanyagot is likvid eszközként kezelő, vágóhídra küldő hitelezői attitűd. A negyedszázaddal ezelőtt kezdődött állatállomány-csökkenési folyamatra az Európai Unió állatjóléti és környezetgazdálkodási követelményrendszere, kiváltképp a nitrát-érzékeny területek, 2004-re datálható nyakló nélküli, fél országot beterítő kiterjesztése, a 2 millió hektárt magába foglaló Natura 2000 területek, állattartást korlátozó kritériumrendszere és az 1,2 millió hektárt lekötő Agrárkörnyezet-gazdálkodási Programok (AKG programok), állattartást nehezítő feltételrendszere csak ráerősített.

Háztájitól a nagyüzemig

Míg a 80-as években a jelenlegi sertéslétszám háromszorosát kitevő sertésállomány mintegy felét a háztájiban hizlalták, addig a 2012-ben 3 millió alá csökkent sertésállomány zöme már a nagyüzemekben koncentrálódott. Az üzemi szerkezetben bekövetkezett változás pozitív következménye a fajlagos mutatók és a versenyképesség javulása, negatív vetülete pedig a mezőgazdaság, állattartáshoz kötődő foglalkoztatási készségének romlása, a két mezőgazdasági főágazat egymáshoz viszonyított arányának a végletes eltorzulása. Az EU környezetvédelmi direktíváinak átvétele a csatlakozás hajnalán horribilis összegeket emésztett fel, miközben technológia-fejlesztésre, a versenyképesség javítását célzó értéknövelő beruházásokra, az állatállomány genetikai színvonalának emelésére, összetételének javítására alig maradt pénzügyi forrás. Miközben az állattartók energiáit a nagy befogadóképességű trágyatárolók építése kötötte le, addig a hazai húspiacot elárasztotta az EU más tagállamaiból érkező, irdatlan mennyiségű élő sertés és sertéshús, kiszorítva a hazai terméket a hazai piacról.

Ezt a versenyt a kistermelők és közepes gazdaságok nem bírták. A háztáji sertéstartás így az EU csatlakozás hajnalán megkapta a kegyelemdöfést. Az önellátáson felül termelő kisgazdaságok, 2004-et követően, főleg a nitrát-direktíva kiszorító hatásának betudhatóan végleg ellehetetlenültek, így a sertés- és marhaállomány koncentrálódási folyamata lezárulni látszott. A mostani, közvetlen területalapú támogatások, munka-intenzív kultúrák, nevezetesen például az állattenyésztés irányába történő átcsoportosítása azonban fordulatot hozhat. A földszerzést állattartáshoz kötő agrárpolitika ennek a kihaló félben lévő kis- és közepes méretű, állattartással foglalkozó gazdasági szegmensnek az újraéledését hivatott elősegíteni.

Fából vaskarika

Mint a később bemutatásra kerülő külkereskedelmi adatokból is kiviláglik, a sertésexport a hazai sertésállomány zsugorodása ellenére is nőtt az utóbbi években, sőt mind az élősertés-kivitel, mind a sertéshús exportja meredeken emelkedett, miközben a sertés- és sertéshúsimport dinamizálódott. A fából vaskarika-jelleget öltő folyamat mögött messzire vezető ok-okozati összefüggések húzódhatnak meg. Gondolva itt elsősorban a fogyasztói szokások változására (a baromfihús fogyasztás előretörésén) éppúgy, mint az unión belüli ÁFA-különbözetek vezérelte termékáramlásra, a hazai termék minőségi lecserélésére, valamint az import alapú export felerősödésére.

Formális logikán túl

Az élősertés-import elszabadulása mindenesetre nem a ködös múltban kezdődött, hanem 2004-re, az Európai Uniós csatlakozásunk évére datálódik. Ezt a drasztikus következményekkel járó, belpiacunkat elárasztó folyamatot tükrözik az 1. táblázatbeli adatok.

Élő sertés export és import alakulása

2000-től napjainkig

 

Élő sertés

export

(ezer Euró)

Élő sertés import

(ezer euró)

Export-

mennyiség (tonna)

Import-

mennyiség (tonna)

2000

35601

163

34050

21

2001

50615

182

34513

42

2002

27067

447

22989

267

2003

12787

294

15579

119

2004

14110

37475

12892

30790

2005

21470

74765

17202

63876

2006

20653

91455

14819

80919

2007

25287

70880

18408

66255

2008

51253

84774

33630

62156

2009

47630

98939

30278

75425

2010

53413

131548

38683

110477

2011

65909

82339

47516

60912

2012

109485

78957

67522

44583

2013

120134

78153

71666

41233

Forrás: KSH

A külpiaci konkurencia 2004-ben gyakorlatilag lerohanta a magyar belpiacot, sőt nettó importőri pozíciót maga után vonva, 2010-ig a behozatal, évről évre akár meg is többszöröződve dinamikusan bővült.

Mindössze az utóbbi két évben tapasztalható pozitív elmozdulás. A 2012-2013-as adatok egyenlegjavulásról, nettó exportőri pozíció erősödéséről tudósítanak. Az élősertés-behozatal zömét, 80%-hoz közelítő nagyságrendjét az utóbbi években az 50 kg-nál nagyobb súlyú hízóállatok adták, ami egyértelműen arra utal, hogy több száz ezres nagyságrendben bérvágás zajlott, illetve zajlik ma is Magyarországon.

Élősertés-export átlagáraink 2012-ben és 2013-ban (1621 és 1676 euró/tonnás szinten) alacsonyabbnak bizonyultak az importáraknál, hiszen míg 2012-ben 1771-, addig 2013-ban 1893 euró/tonna átlagáron importáltunk élősertést. A jelenség a formális logikának "némiképp" ellentmond, hiszen az eltérés az export hátrányára 2012-ben 2,9%-, 2013-ban pedig 12,9% volt.

Sertéshús piaci kitettségünk

A sertéshús-külkereskedelem fajsúlyosabb tényező, mint az élő sertés külkereskedelme. Mint ahogy az élősertés-piacot, úgy a sertéshús-piacunkat is erőteljesen befolyásolta az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk. Exportunk ugyan dinamizálódott a belépést követően, de az import a 2004-es piacnyitással az exportdinamikát többszörösen meghaladó módon bővült, sőt azóta is igen intenzíven fejlődik.

Sertéshús export és import alakulása

(ezer euróban)

 

Sertéshús

export

(ezer Euró)

Sertéshús

import

(ezer euró)

Export-

mennyiség (tonna)

Import-

mennyiség (tonna)

2000

200140

33931

105002

26839

2001

240419

90019

48204

30212

2002

211488

54413

84542

38644

2003

174051

34996

83422

26831

2004

180437

98199

81004

60000

2005

197111

151538

84201

90221

2006

209456

121841

86943

73679

2007

218241

110215

95471

69743

2008

237474

157824

102296

88662

2009

237917

171986

111630

101992

2010

342080

204939

165448

124847

2011

351717

266499

161026

143144

2012

335013

326629

143373

149363

2013

316595

276664

140446

138097

Forrás: KSH

A folyamatot leíró arányszámok önmagukért beszélnek. A sertéshús exportból származó árbevétel a csatlakozást megelőző évhez képest 1,8-szeresére nőtt, ami önmagában, ha csak az állatállomány drasztikus leépülését nézzük örömteli fejleménynek mondható. Ehhez azonban a hazai sertéshús fogyasztás enyhe csökkenése mellett az is szükségeltetett, hogy az import közel 8-szorosára bővüljön.

Csatlakozásunk évében például értékben közel megháromszorozódott, mennyiségben pedig több mint megduplázódott a sertéshús-behozatal.

A sertéshús-piaci változások arra utalnak, hogy piaci kitettségünk az uniós csatlakozás következményeként soha nem látott méreteket öltött!

Amellett, hogy a hazai sertéshús-piacon elképzelhetetlen mértékű minőségi csere zajlott és zajlik most is, arra is rá kell világítani, hogy az export ilyen nagyságrendű fenntartása, sőt növelése mögött nem csak és kizárólag a hazai termelés áll. Az ugyanis a jelenlegi hazai termelési bázison, a sertéshús fogyasztás jelenlegi szintjén elképzelhetetlen lenne. Ebből következik, hogy ugyan meghatározhatatlan részarány mellett, de az export igen jelentős hányada akár feldolgozott termék formáját ölti, akár darabolt sertéshúst takar, import húsra alapozott.

Exportpiacaink, vevőink számára ez nem túl jól hangzó üzenet. Bár ez csak vélekedés, de feltételezhető, hogy vásárlóink magyar takarmánybázison hizlalt sertéshúst kívánnak tőlünk venni, és nem a közvetítő szerepünkre kíváncsiak. Ilyen adok-kapok mellett nehezen azonosítható az export termékeinkbe bedolgozott sertéshús származási helye, valóságos eredete. A statisztikai adatokból annyi kiviláglik, az import hús zöme igazolható módon uniós tagországokból származik, ami állategészségügyi kockázatot nem hordoz.

Az export-import összevetéséből, kiváltképp a 2. grafikon üzenetéből kiolvasható, hogy a dinamizálódó sertéshús-import ellenére is nettó sertéshús-exportőrök maradtunk ezen a téren, ami – ha mélyebb összefüggéseket nem keresünk – a vázolt, mintegy 10 éves folyamat ismeretében figyelemre méltó teljesítménynek is mondható.

 

 

Ok-okozat

Az adatok és az azokból készült grafikonból arra a következtetésre juthatunk, hogy a sertéságazatot és a hazai sertéspiacot az európai uniós csatlakozás igencsak felkészületlenül érte. Sem a húsipar, sem a termelői háttér nem állt a helyzet magaslatán a mögöttünk hagyott évtizedben, nem is beszélve a vertikális integráció állapotáról.

Versenyképességünk nem érte el, talán meg sem közelítette a beszállítókét. Erős hazai sertéspiaci pozíció mellette elképzelhetetlen lett volna ugyanis (egységes uniós versenyszabályok mellett) ilyen mértékű sertéshús-import hazai piaci megjelenése. Okolható ez ügyben a 2004 előtt működő, erősen torzító hazai támogatáspolitika éppúgy, mint a versenyképességet erősen torzító vámrendszer. Keringtek olyan állítások is a csatlakozás előtti hónapokban, mely szerint a lengyel sertésimport drasztikus megugrása mögött az embargót maga után vonó, orosz-lengyel politikai konfliktus húzódott meg. Az igazság pillanata azonban túl gyorsan eljött. A lengyeleken kívül más szállítók is rávetették magukat a magyar piacra, anélkül, hogy konfliktusuk lett volna az oroszokkal.

Fontos eleme a hazai piacvesztésnek a termelési háttér technológiai fejletlensége, a takarmányhasznosulás relatíve alacsony szintje, az agráripari melléktermékek alacsony hasznosítási foka, a relatíve magas önköltség.

Hogyan kellene?

Minden esetre tény, hogy az ágazat technológiai korszerűsítéséhez, 2007 és 2013 között az EU társfinanszírozási forrásait, az improduktív beruházások erőltetése miatt igen szűk körben sikerült csak igénybe venni. A hazai termelési bázis tehát erősítésre szorul. A jövedelmezőséget aláásó illegális tevékenység visszaszorítása elodázhatatlan, melynek csak az egyik eszköze az élő sertés ÁFA tartalmának 5%-ra csökkentése.

Versenyképességünket a tenyésztéstechnológia, a hazai genetikai alapok és a terméklánc fejlesztésével kell, illetve kellene megalapozni. A magas vásárlóerejű piacok elérése, de a hazai piacok megtartása sem megy korszerű feldolgozóipari háttér nélkül, éppen ezért a változás igényével, 2013-ban fellépő ágazati sertés-stratégia meghirdetése a 24. órában történt. Az erre szánt források a 2014-2020-as uniós tervezési időszak alatt feltételezhetően lendíthetnek az ágazat helyzetén. Üröm az örömben, hogy a versenyt úgy kell megvívni a hazai és az exportpiacokért, hogy más, jobb pozícióból induló sertéstartó uniós tagállamok is fejlesztenek az elkövetkező években. Gond továbbá az is, hogy a sertéshús-exportunk egy igencsak számottevő keleti piaca az uniós embargó és az arra adott viszontválasz következtében még jó ideig elzárt marad a számunkra. Sőt a tavaly még biztosnak hitt, exportbővülést mutató orosz piacra most más, főként dél-amerikai szállítók nyomulnak be.

Honnan-hova

A 2014 nyolchavi külkereskedelmi adatának tükrében érdemes áttekinteni a termékcsoport exportjának és importjának területi elrendeződését.

Élősertés-kivitelünk 2014 januárja és szeptembere között tetemes, mintegy 30%-os visszaesést mutatott. A szlovák piaci kivitelünk megharmadolódott, a román piacon pedig közel 30%-kal csökkent az élősertés-kivitelünk. A négy, velünk szomszédos ország piacain talált fizetőképes keresletre így is az élő sertés exportunk mintegy 70%-a került. A román piacra 24,6 millió euró értékben, a szerbekhez mintegy 12,5 millió euró, szlovákokhoz 6,2 millió euró, a horvátokhoz pedig mintegy 1,5 millió euró értékben szállítottunk, 2014 1-9 hónapjában élő sertést.

Az exportnagyságrend 60,8 millió euró, az import pedig 64,3 millió eurót tett ki, de az exportmennyiség meghaladta a behozott élő sertés mennyiségét (38,4 ezer tonna, illetve 33,4 ezer tonna), ami arra utal, hogy az importban lényegesen nagyobb szerephez jutottak a kis súlyú malacok, mint az exportban. Míg az exportnak 23%-át, addig az importnak 45%-át adták a malacok. Az időarányos malackivitel zöme (11,3 millió eurós értékben) Romániában talált vevőre, ezzel szemben a malacimport főleg német, holland, szlovák piacról származott.

Sertéshús-exportunk és -importunk lényegesen változatosabb képet mutat, mint az élősertés külpiacának alakulása. A tendenciák érzékeltetése végett érdemes egész éveket alapul véve némiképp visszanyúlni a múltba, és az elmúlt három év külpiaci történéseit vizsgálva bemutatni a piac átrendeződésének folyamatát.

Sertéshús export fő piacainak változása 2011- és 2013 között

(ezer euróban)

 

2011

2012

2013

Export összesen

351.717

335.013

316.595

Ebből: EU-15

106.228

91.993

93.760

EU-13

140.432

129.597

118.258

Olaszország

49.537

57.162

53.989

Nagy-Britannia

11.784

3.145

1.726

Németország

10.912

6.443

6.313

Spanyolország

12.263

9.656

10.612

Bulgária

14.614

11.592

9.920

Csehország

11.237

7.653

2.996

Lengyelország

1.330

10.227

8.516

Románia

53.039

62.084

57535

Szlovákia

35.547

23.367

17.333

EU-n kívüli területek

   

Oroszország

2.628

12.216

40.622

Ukrajna

12.975

11.339

3.421

Horvátország

5.149

9.364

15.526

ÁZSIA

77.790

73.134

43.375

Ebből: Japán

45.972

55.703

32.403

Dél-Korea

22.629

12.643

6.331

Tajvan

5.194

2.388

759

Sertéshús-exportunk legjelentősebb piacait az elmúlt három évben öt ország, nevezetesen Románia, Olaszország, Japán, Szlovákia és Oroszország képezte. A 3. táblázat adataiból az is kitűnik, hogy rendkívül jelentős átrendeződés zajlott ebben az időszakban ezen a téren. Erre az átrendeződésre utal, hogy 2011 és 2013 között az öt fő sertéspiacunk összesített részaránya a teljes sertéshús kivitelből 53%-ról, 63%-ra, majd 64%-ra nőtt. Ezen belül az olasz piac 14%-pontról 17%-pontra erősödött, és Románia is javítani tudta az olaszhoz hasonló súlyú piaci pozícióját. A leglátványosabb exportpiaci bővülés, mintegy 15-szörös exportnövekmény mellett az orosz piacon következett be, hiszen 2011 és 2013 között 2,6 millió euróról 40,6 millió euróra nőtt az orosz piaci sertéshús-exportunk. Ezt a lendületet és piaci expanziót törte derékba az EU által elrendelt, 2014. augusztus 8-án hatályba lépett embargó.

Hullámzóan alakult a japán piaci sertéshús-kivitelünk is, hiszen 2012-re ugyan 21%-os piacbővülés zajlott le a felkelő nap országában, de 2013-ban 40%-kal esett vissza a kivitelünk. Csökkenő kiviteli trendet követett, megfeleződő export mellett a szlovák piaci sertéshús-eladásunk is.

Az import tekintetében is változott három év távlatában a szállítói rangsor, hiszen míg 2011-ben a német piac vitte a prímet, addig 2012-ben a lengyelek vették át a stafétabotot, majd a lengyel szállítások visszaesésével ismét a németek váltak piacvezetővé. A sertéshús-importban, ami egyébként vetekszik az export nagyságrendjével, zömmel uniós a beszállítói kör. Osztrák, francia, dán, holland, spanyol, szlovák és román szállítók is jeleskednek a piacvezető német és lengyel beszállítók mellett. Az osztrákok, a dánok és a szlovákok az elmúlt három évben megduplázták a magyar piaci sertéshús-exportjukat, szinten maradtak viszont a francia szállítások. A lengyelek 2011-ről 2012-re 37%-kal növelték a magyar piaci exportjukat, majd 2013-ban 40%-kal visszavették azt. A német szállítások is hasonlóan alakultak, mint a lengyelországiak, csak az évek közötti kilengések bizonyultak szerényebbnek, hiszen 88 millió eurós, 95 millió eurós és 77 millió eurós éves szállítások fémjelezték a német sertéshús importot.

Ami a 2013. és 2014. év 9 havi forgalmát illeti, sertéshús exportpiacainkon komoly őrségváltás zajlik!

 

 

A kivitel összességében 9%-ot meghaladó mértékben bővült. A 223,9-ről 244,4 millió euróra nőtt kivitel mögött az olasz, a japán, a román, a koreai, a holland, a dán és a brit vásárlások dinamizmusa húzódik meg. Míg 2013 első kilenc hónapjában az olasz piac bizonyult a legjelentősebb sertéshús felvevőnek, addig 2014 azonos időszakában a súlypont átterelődött a Távol-Kelet térségébe. Összességében nézve Japán a magyar sertéshús importját bőven megduplázva, 55,7 millió eurós, 15,4 ezer tonnás vásárlásával sertéshús-exportpiacaink élére ugrott. (A térségben maradva érdemes megemlíteni, hogy Dél-Korea is megduplázta vásárlásait, sőt Szingapúr megháromszorozta, Tajvan pedig megtízszerezte a magyar sertéshús importját.) A japánokat követő második legjelentősebb vásárlónknak számító Romániába 20%-kal bővült a sertéshús-exportunk, hogy a 6,2-szeresére ugró brit és a 8,5-szeresére bővülő dán vásárlásokról ne is beszéljünk. Pozitívumok ezek a javából!

Rendkívül jelentős piaci átrendeződés zajlik tehát ezen a téren, amit az agrár- és a kormányzati diplomácia is élénken támogat, hiszen a térségben már Nemzeti Kereskedőházak sora is segíti a vállalatközi kapcsolatok élénkítését és a közvetlen termékexport bővítését. Emellett miniszterelnöki találkozók is nyomatékot adtak 2014 őszén a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének.

Ami a behozatalt illeti, érdemes megemlíteni, hogy a közel 100 ezer tonnás, 190 millió eurót meghaladó értékű sertéshús importunk 6%-os csökkenést mutatott 2014 első 9 hónapjában. A piacvezetőnek számító Németországból, Ausztriából és Lengyelországból származott az időarányos sertéshús-import közel 60%-a.

A 2014. évi időarányos szállítások azt mutatják, hogy fő sertéshús szállítóink közül egyedül Ausztria tudta érdemben növelni, mintegy 15%-kal bővíteni a magyar piacra kerülő sertéshús-szállítmányait. A 2013-ban legjelentősebb szállítónak bizonyuló lengyelek, 2014-ben fele értékben sem tudtak exportálni, és a német szállítások is enyhén csökkentek. Másfélszeresére bővült viszont a francia szállítások összege, és a cseh import is hasonló mértékben bővült.

Megjegyzendő, hogy a mintegy 30 millió euró nagyságrendet elérő kolbász- és szalámi-félék, valamint a 65 millió eurós árbevételt hozó, úgynevezett "más húskészítmények" exportpiacait, melyben ugyancsak jelentős részarányt képviselhet a sertéshús, azonban a termékkörök összetettsége miatt e cikkben nem taglaljuk.

Világkörkép

A világ sertéshús-termelése bővülő tendenciát mutat. OECD és FAO előrejelzések is azzal számolnak, hogy 2017-re a termelés 127 millió tonnára bővül, aminek a felét továbbra is a dinamikus húsfogyasztás bővülést felmutató Kína adja. Megjegyzendő, hogy az USA, Brazília és Kanada is jelentősen növeli a sertéshús-kibocsátását. Az EU részesedése viszont ezzel szemben, az előrejelzések szerint a világ sertéshús-kibocsátásában csökkenő tendenciát követ, az évtized eleji 20%-pontról 18%-pontra mérséklődik. Az EU-n belül, a húsfogyasztás szerkezetét nézve, a kutatók szerint a jövőben a baromfihús iránti kereslet bővülésével kell számolnunk, a sertéshús aránya a húsfogyasztáson belül mérséklődik. A jelenség mögött az EU népességének korosodása és az egészségtudatos fogyasztási minták térnyerése húzódik meg. A Föld ázsiai térségeiben ugyanakkor erőteljes fogyasztásbővülésre lehet számítani továbbra is, ezért fontos, sőt kiemelt jelentőségű, hogy a magyar sertéshús két fontos hídfőállást is magáénak mondhat ma már a térségben, gondolva itt elsősorban Japánra és Dél-Koreára, de bíztató a térség más országainak intenzív érdeklődése a magyar sertéshús iránt.

A világpiaci trendeket nézve tehát nem teszünk rossz lóra, ha fejlesztjük a sertéságazatot és közép-, hosszú távon növeljük a hazai tenyésztésre és hízó alapanyagra alapozott kibocsátást.

Szabó Jenő

agrárközgazdász

állattenyésztés export import sertés sertéshús