Gyeptermesztés aktuális kérdései – fajtaválasztás

Ezen cikkünket alapvetően egy cikksorozat első részének, mintegy gondolatébresztőnek és figyelemfelkeltésnek szánjuk.

Hazánkban az elmúlt évben mintegy 7500-8000 hektáron vetettek valamilyen korszerű gyepféleséget a szarvasmarha-tartó gazdaságok és ez már akkora volumen, hogy mindenképpen érdemes részleteiben megvizsgálni és értékelni az eredményeket. A későbbiekben bővebben kívánunk foglalkozni az agrotechnikai eljárások és a tápanyag-utánpótlás fűfélék termesztésére és minőségére gyakorolt hatásaival, a silózási technológia minőségre gyakorolt hatásával valamint a gyepféleségek termesztésének ökonómiájával. Szándékunk továbbá foglalkozni a takarmányozási előnyeivel és a TMR összeállítására gyakorolt hatásával is, de ezt jelenpillanatban még korainak tartjuk, mivel nem állnak rendelkezésünkre objektív szakirodalmi adatok az új generációjú fűféleségekről. A Szent István Egyetem,Takarmányozási Tanszéke, az Állattenyésztő és Takarmányozási Kutatóintézet, Herceghalom,valamint a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. innovációs alapú együttműködésének köszönhetően már folynak ilyen irányú vizsgálatok. Ezen vizsgálatok elkészültével lehetőségünk nyílik objektív adatokra alapozott TMR készítésre és konkrét számokban is meg tudjuk határozni a fűfélék takarmányozási előnyeit. Az idei termelési adatok összegyűjtése után szándékozunk összefoglalni és értékelni a termesztési eredményeket valamint az ökonómiai jellemzőket a fűfélék termesztésével kapcsolatban.

Magyarországon a tejtermelésre történő szakosodással párhuzamosan szorult ki a tehenek takarmány adagjából a fűszéna illetve fűszenázs és vette át a helyét a silókukoricára alapozott monodiétás takarmányozás. A 8-10000 kg-ot meghaladótermelési színvonal új követelményt állított a fűfélékből készített szilázsokkal és szénafélékkel szemben is, és ennek következtében a gazdaságok folyamatosan átálltak a nagy energiahozamot biztosító silókukoricára és a fűféléknél magasabb fehérjetermést biztosító lucernára, mivel a hagyományos rét-legelő gazdálkodás nem elégítette ki az igényeiket. A monodiétás takarmányozásból eredő problémák csökkentésében hatékony megoldást jelenthet a szilázs füvek új generációja. A nagy nemesítő vállalatok kínálati palettáján megjelentek azok a korszerű angol-és olaszperje fajták, amelyek jól beilleszthetőek a 10000kg-os termelésű tehenek napi takarmány adagjába, növénytermesztési oldalról megfelelő hozamokat biztosítanak, takarmányozási oldalról pedig könnyen emészthető, strukturális rost forrást jelentenek, magas fehérjetartalom és a teheneink számára kedvezőszénhidrát összetétel mellett.

A takarmányozási előnyök mellett az új fűfélék hazai takarmányozási gyakorlatba történő beillesztése mellett szól az a tény is, hogy csökken a tömegtakarmány-termesztés időjárási kockázata (a kizárólagos kukorica helyett több növényre alapozhatjuk tömegtakarmány bázisunkat és ezek betakarítási ideje jelentősen eltér egymástól). Szintén a fűfélék alkalmazása mellett szól, hogy a vetésszerkezetbe megfelelően beillesztve, intenzív termesztés mellett – augusztus végi, szeptember elejei vetéssel valamint áprilisi és május közepeikét kaszálással – a fű elővetemény után a silókukoricát másodvetésként hasznosítva egységnyi területről több táplálóanyagot tudunk betakarítani.Napjaink nyomott tej átvételi árai és a tejtermelés 70-75%-át kitevőtakarmányozási költségek mellett a tejtermelő gazdaságoknak létkérdés, hogy a termőföldet, mint erőforrást maximálisan kihasználják.

A nemesítés során a fűféléknek egy összetett paraméterrendszer követelményeinek kell megfelelnie – az önmagában kevés, ha pl. kiugróan magas a vízben oldható szénhidráttartalom (elsősorban cukor) – az állattenyésztés igényeinek maradéktalanul megfelelő fűfélének elegendő mennyiségű szénhidrátot kell tartalmaznia, optimális fehérje tartalom mellett (ha túl magas az pl. erősen rontja az erjeszthetőséget), magas laktációs energia tartalommal kell bírnia (NDF-DNDF) és mindezek mellett a termésmennyiség sem szenvedhet csorbát.Összefoglalva egy korszerű fajtának a mellékelt táblázatban közölt paramétereket és mellette 40-45GJ/hektár közötti NE-L mennyiséget kell produkálni, jó erjeszthetőségi tulajdonságok mellett. (silókukorica energia hozama 50-55GJ/ha)

Azúj fűféleségekkel szemben támasztott általános minőségi követelmények:

%

friss fű

szilázs

összes szerves anyag

80-90

75-80

nyersfehérje

18-25

15-18

vízben oldható szénhidrát

6-15

6-14

NDF

40-55

40-50

DNDF

70-80

70-80

A hazai termesztési eredmények alapján egyértelműen megállapítható, hogy az új nemesítésű fűfélék megfelelő növénytermesztési technológiával és erjesztéssel megbízhatóan tudják produkálni az elvárt minőségi paramétereket. Azonban ezeknek a fő paramétereknek az összehangolása korántsem egyszerű feladat és több további kérdést is felvethet a fűfélék termesztésével kapcsolatban:

Megtudom-e oldani egyetlen fajta kiválasztásával a rendelkezésemre állóföldterületen, hogy fenti paramétereknek megfelelő fűszenázst termeljek?

Van-e egyáltalán olyan fajta, amely megbízhatóan és magas perzisztenciával képes teremni a sajátságos körülményeim között?

Az energia, a hozam vagy esetleg a fehérje a limitáló tényező a takarmányozásomban?

Éves egyszeri, vagy folyamatos kaszálásra illetve több éves termesztésre rendezkedjek-e be?

A fenti néhány kérdéssel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a hazai termelőket nagymértékben eltérő termesztési feltételek és takarmányozási problémák jellemzik, amelyeket szinte biztos, hogy nem lehet egyetlen fűféleségtermesztésével orvosolni. Ha áttekintjük a fűféléket a várható hozamok, a fehérje és energiatartalom, szárazságtűrés, a betegségekkel szembeni rezisztencia és télállóság tekintetében akkor megállapíthatjuk, hogy ezekben a paraméterekben nagyban különböznek egymástól. Teljesen más fűféleségekalkalmasak a meglevő legelők minőségének javítására és szántóföldi termesztésre, mint ahogy más fűfélék alkalmasak éves termesztésre és több éves hasznosításra. Pl. a hozamok és minőség tekintetében a Holland és Angolperje a legjobb, de a télállóság és rezisztencia tekintetében az Olasz és Hibridperjéknél van az előny, míg szélsőségesen száraz körülmények között a Csomós ebír lehet az ideális választás. Látható, hogy a példaként felsorolt fajták nagyon eltérőtulajdonságokban a legjobbak, ezért jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a rendelkezésre álló fűfajokból érdemes-e olyan keverékeket csinálni, amelyeknek az előnyeit kihasználva minden termelőnek a legideálisabb keveréket tudjuk kínálni az adott körülmények közé. Hazai termelő üzemek közreműködésével elkezdtünk azon dolgozni, hogy a Nyugat-Európában használatos fűféleségek milyen arányú keverékeit tudjuk a hazai termelési körülmények közé sikeresen beilleszteni. A termesztési, termelési, erjeszthetőségi és takarmányminőségi eredmények folyamatos gyűjtése révén az a célunk, hogy a legszélsőségesebb körülmények ésa legeltérőbb igények tekintetében is ki tudjuk szolgálni termelőinket.

Fentiek figyelembe vételével alapvetően érdemes megkülönböztetni a vegyes hasznosításra(legelő/kaszáló) használt területeket illetve a szántóföldi gyeptermesztést, mivel teljesen különböző fajtájú fűféleségekkel érhetjük el a kívánt eredményeket.Ezen megfogalmazott célok elérése érdekében 15-20 féle legelőre vagy szántóföldre szánt alap fűkeverékkel és számos olasz, angol és hibridperjefajtával valamint egyéb fűféleségekkel (Csomós ebír, Réti komócsin, Réticsenkesz) próbálunk megfelelni az elvárásoknak.

Fűkeverék alatt nem feltétlenül különböző fűfajták mixét kell értenünk, hanem esetlegesen azonos fajtába tartozó, de teljesen különböző habitusú fajtaváltozatok megfelelő kombinációját is.

Legelőként/kaszálóként történő hasznosítás:

Alapvetően a meglevő területek fűminőségének felülvetéssel történő feljavítása vagy egy a meglevő termesztési körülményeknek és kitűzött takarmányozási irányoknak megfelelő új gyepkultúra kialakítása a cél. Ha a területünk csapadékban szegény,érdemes olyan fűféleségeket telepíteni, amelyek kombinációja ezen körülmények között is képes megbízhatóan magas hozamokra és minőségre. (csomós ebír,csenkesz/perje hibridek, angol és rétiperje kombinációja lehet eredményes)Magasabb fehérjetartalom esetén angolperje és Trifolium félék kombinációjában,míg magas hozamok, jó minőségű széna és szilázs készítésének érdekében angol és rétiperjében valamint Festuca féleségekben érdemes inkább gondolkodnunk. Ezen hasznosítási iránynak a fő előnye az, hogy relatíve alacsony ráfordításokkal is megfelelő minőségű és mennyiségű termést tudunk realizálni olyan területeken,amelyek a korszerű szántóföldi termesztésre alkalmatlanok.

Szántóföldi gyeptermesztés:

Először azt kell meghatároznunk, hogy évelő vagy éves gyeptermesztés illetve fű/silókukorica másodvetés kombináció a fő célunk.

Fű egyszeri kaszálása és a földterület silókukoricával történő hasznosítása:

Nagyon fontos paraméter ennél a hasznosítási iránynál az, hogy mekkora az adott fűfajta vagy keverék kora tavaszi növekedési erélye, mivel nem mindegy, hogy mikorra éri el a kaszálásra kész állapotot a fű és időben el tudjuk-e vetni utána a silókukoricát. (a gyors tavaszi növekedési eréllyel bíró fajták – az időjárástól függően – általában április végéig elérik a kaszálásra kész állapotot. Fenti szempontok valamint a termesztési volumenek és takarmányminőségének figyelembe vétele alapján erre a hasznosítási irányra a Lolium westerwoldicum különböző fajtaváltozatai a legmegfelelőbbek. Csak kevéssel maradnak el tőle az egyes Lolium multiflorum fajtaváltozatok valamint a Loliumhibridek.

Fűként történőéves hasznosítás:

Hazánkban az éghajlati adottságok figyelembe vételével 3-4 növedék hasznosítását tűzhetjük ki célként éves szinten 50-60 tonna/hektár környéki fűhozammal,amelyből az első kaszáláskor realizálhatjuk a legmagasabb hozamot. A termésmennyisége és minősége nagyban függ az éves csapadék mennyiségétől és eloszlásától. A termésbiztonságot jelentősen növelhetjük akkor, ha öntözni tudjuk gyepkultúránkat. Éves hasznosításra számításba vehető fűféleségek közül a Lolium multiflorum és Lolium hibridek fajtaváltozatai illetve keverékei a legalkalmasabbak illetve megbízható eredményekre képesek a Festulolium hibridekis. Itt szeretném megjegyezni, hogy míg az egyszeri kaszálásra szánt hibrideknél a tavaszi korai növekedési erély az egyik legfontosabb paraméter a választásnál, éves hasznosítás esetén a jó újrasarjadzási képesség, a perzisztencia és a betegségekkel szembeni ellenálló képesség paraméteregyüttese a meghatározó. (az eltérő habitusú olaszperje változatok ezen tulajdonságok tekintetében meglehetősen nagy különbségeket mutatnak)

Több éves szántóföldi gyepkultúrák:

Az elmúlt évek időjárását és a termesztés eredményeit alapul véve, öntözéslehetőségének hiányában várhatóan csak azokon a területeken fog elterjedni,ahol a szárazabb években is van megfelelő mennyiségű csapadék. Azonban megfelelő fajta és habitus választással tovább tudjuk itt is javítani a termelési eredményeket. Száraz körülmények között elsősorban a Festucapratensis, Festuca arundinacea és Dachtylis glomerata fajok fajtaváltozatai illetve jól megválasztott keverékei jöhetnek számításba. Két éves keverékeknél normál körülmények között a jól perzisztáló és jó újrasarjadzási képességekkel rendelkező Lolium multifolrum, Lolium hybridum illetve Festulolium féleségek kerülhetnek a figyelem fókuszába. Két évnél hosszabb időtartamra szánt keverékeknél érdemes az alj és szálfüvek megfelelő kombinációjával és az esetleges szinergizmussal számolva összeállítani keverékeinket. Itt a keverékek összeállításánál számításba vehető fajták elsősorban a Lolium perenne, Festucafélék, Réti komócsin, Festulolium, Lolium multiflorum és Lolium hybridum. A több éves hasznosítás előnye lehet, hogy a vetőmag költsége több évre eloszlik és ez olcsóbbá teszi a termesztést. Azonban több éves termesztés esetén minden termelési év végén alaposan meg kell vizsgálnunk a gyep állapotát, minőségét és, ha a telepített állomány minősége úgy kívánja (szárazság, téli hideg,hópenész, stb, miatt) kora tavasszal érdemes 5kg/hektár vetőmag mennyiséggel felülvetést alkalmazni az általunk gyengének ítélt területen azért, hogy az elkövetkező években is biztosíthassuk a megfelelő termésmennyiséget és minőséget.

Gyeptermesztés az AKG támasztotta követelmények figyelembe vételével:

A ő hasznosítási iránytól függetlenül külön szeretnék foglalkozni ezzel a kérdéssel, mivel egyre több termelő jelentkezik azon igénnyel, hogy olyan fűkeveréket szeretne termelni, amellyel megfelelhet az AKG támasztotta elvárásoknak is. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy szakmai szempontból nem tartjuk a legjobb kombinációnak pillangósok nagyobb arányú alkalmazását, de próbálunk megfelelni ezen elvárásoknak is. Az AKG elvárásainak figyelembe vételével éves hasznosításesetén alapvetően a Lolium westerwoldicum és a különböző Trifolium (repens, pratense, resupitanium, incarnatum) féleségek keverékét tekintjük a legmegfelelőbbnek 80:20 arányban alkalmazva. Több éves hasznosítás esetén a lucernát tudjuk ajánlani illetve a lucerna, réti komócsin és réticsenkesz kombinációját (a komócsin jó talajborítottsága segít a gyommentességmegőrzésében, a csenkesz pedig emeli a fehérjetartalmat), míg nagyon száraz és kiégésre hajlamos területeken a lucerna és csomós ebír kombinációja lehet a legjobb megoldás.

Ha további kérdései lennének a témával kapcsolatban, forduljon bizalommal a cikkszerzőihez.

Karnóth Joris (tel: +3670/3186-598)

Palkó István (tel: +3670/7707-358)

gyep kaszáló legelő mezőgazdaság