Gyepterületek karbantartása

Az ország gyepterülete – több év átlagában is – hosszú ideje 1,1 millió hektár körül alakul. Ebből a kaszálható és betakarítható széna, vagy fűszilázst adó terület 560-580 ezer hektár, míg a húsmarhatartásra alkalmas talajvédő gyepek területe 240 ezer ha, ezért az alacsony szénatermésű talajvédő, illetve szórványgyepek nagysága 330 ezer hektárra tehető.

A hazai állattartásra jellemző alacsony állományból az elmúlt időszak hatékony kormányzati intézkedéseinek köszönhetően a szarvasmarha-állományból látható – mintegy évi 3,5 %-os növekedése ellenére is – az 1 ha gyepterületre jutó állatszám 1,46, ami még így is az EU által (1,5) kívánatos érték alatt van. Mindezeket figyelembe véve – a gyepek állateltartó és takarmányszolgáltató képessége mellett – a gyepek környezetre, a tájvédelemre és az ökoturizmusra gyakorolt hatásának egyre nagyobb szerep jut. Éppen ezért nagy gondot kell fordítani a gyepek okszerű használatára, és ezen túlmenően a területek karbantartására, gondozására. A tématerület fontosságát az is alátámasztja, hogy a gyepterületek gondozása, ápolása, kezelése, ökológiai- és gazdasági szempontokból is komoly technológia alkalmazását és műszaki hátteret igényel.

Technológiai csoportosítás

A gyephasználat, gyepápolás technológiáját – akár a hagyományos, akár a fenntartható gyepgazdálkodást tekintjük – a következők szerint csoportosíthatjuk: kaszálók, rétek, legelők, szórvány- és kommunális területek.

A gépesítési megoldásokban a gépsorok összeállításánál tehát figyelembe kell venni az egyes munkaműveletekre vonatkozó eltérő agrotechnikai követelményeket.

Az egyes területek hasznosításának megfelelően a gyepek fajta (alj- és szálfű) szerinti összetétele is jelentős eltérést mutathat, a gyepápolás munkaműveleteinek, illetve a technológia gépesítési hátterének ehhez is kell igazodnia. A gyepápolás technológiájában alkalmazott gépeket az 1. ábra szerint csoportosíthatjuk.

1. ábra: A gyepápolás gépeinek csoportosítása

Tisztítókaszálás

A gyepek ápolásának első és nagyon fontos feladata a tisztítókaszálások elvégzése, a lekaszált növényzet, valamint az elhalt állomány eltávolítása speciális rétboronákkal. A tisztító kaszálás jól ápolt, gondozott kaszálókon a különböző konstrukciójú tárcsás kaszákkal elvégezhető. Rosszabb talajállapotok, és erősen gyomos területeken azonban a hagyományos dobos, rotációs kaszák alkalmazhatók, különösen a független vágószerkezet felfüggesztésű, talajkövető vágószerkezetű rotációs kaszák. (2. ábra) A rotációs kaszák közül a robusztusabb, de jó talajkövetés-építésű, dobos, mellső függesztésű kaszák még nehezebb viszonyok között is nagyon jó munkát végeznek. A tisztító kaszáláshoz rosszabb talajállapot és elhanyagoltabb gyepek esetén jól használhatók – az erre a célra kialakított – vízszintes- vagy függőleges tengelyű szárzúzó és mulcskészítő szárzúzó berendezések. (3. ábra) Ezek a berendezések a kisebb cserjéket is irtani tudják, a szárzúzás utáni újra sarjadó hajtások ugyanis a téli fagyok során elpusztulnak. A vízszintes- vagy függőleges tengelyű szárzúzók munkája újratelepítés előtt is hasznos a területek bozótjainak, cserjéinek irtásában. Az utóbbi időben a szórványterületek és kommunális területek karbantartására vonatkozó előírások is szigorodtak, elsősorban a parlagfű fertőzöttség miatt. Az ilyen szórványterületek, töltések és árokpartok kaszálására használhatók a traktorra szerelt függesztett- és vízszintes szárzúzók is.

2. ábra: A független forgórész-felfüggesztésű dobos kaszák elhanyagoltabb gyepterületek tisztító kaszálására is biztonságosan használhatók

3. ábra: Nagy munkaszélességű magajáró gépre szerelt, vízszintes tengelyű szárzúzó, mulcsozó

Boronálás

A tisztítókaszálást követően alkalmazhatjuk a különböző rétboronákat, láncboronákat, melyek használatával a fölösleges szármaradványok és szennyező anyagok eltávolíthatók a területről, ugyanakkor gyepterület egyengető és közvetlen gyomirtó hatásuk is van. (4. ábra) A láncboronák mellett a hagyományos, függesztett vagy vonókeretre szerelt könnyű fogas boronák is hatékony eszközei az őszi- és tavaszi gyepápolásnak. A függesztő keretre szerelt fésűs- vagy rugósboronák, a láncboronák és fogas boronák 6-8-12 m munkaszélességű változatban készülnek, és a mai modern változatok a függesztőkeret segítségével – szállítási helyzetben – összecsukhatók. (5. ábra)

4. ábra: Gyepek ápolására kialakított láncos borona

5. ábra: A nagy munkaszélességű gyomboronák tisztító munkája mellett a gyomritkítási munkájuk sem elhanyagolható

Lazítózás

A gyepek őszi ápolási tisztító munkáiban a tápanyag-visszapótlás, a csapadékvíz bevezetése, a talajszelvény átszellőztetése, fellazítása szempontjából az egyik legfontosabb munkaművelet a középmélylazítás elvégzése. Erre a célra számos merevkéses, illetve rugózott művelőszerszámos, középmélylazító áll rendelkezésre. A gyepek esetében azonban a ferdekéses, rugózott munkaszerszámú típusok használata ajánlott. Az ilyen konstrukciójú berendezések munkaszerszáma a gyepnemezt felemeli, és ennek következtében kissé nagyobb az átlazítás hatása, a rugózott munkaeszközök használata ugyanakkor csökkenti a vonóerő-igényt. Az Agrisem Combi Plow 6-késes középmélylazítók természetesen kisebb munkaszélességűek, akár 1-2-3-4-5-késes változatok is kaphatók a piacon. (6. ábra) A középmélylazítók többsége összekapcsolható, a lazító munkáját lezáró elegyengető hengerekkel, mint pl. a hazai gyártású Fralaz típuscsalád tagjai. Lezáró- és szellőztető hatás növelésére a Simba típusoknál tárcsás taréjjal szerelt gyűrűshenger tagokat alkalmaznak, a munkaeszközök, lazítókések hidraulikus rugózása, rezgése pedig a vonóerő csökkentése szempontjából előnyös. A középmélylazítók egyes típusait pedig tüskés hengerrel kombinált változatban használják, amelyek a gyepek talajának átszellőzését segítik elő. (7. ábra)

6. ábra: Agrisem Combi Plow 6-késes középmélylazító munkája

7. ábra: Tömörítő-hengerrel szerelt középmélylazító

A gyepek kora tavaszi ápolására a hengerezéssel egybekötött simítózás az egyik legfontosabb munkaművelet. Erre a célra tehát a rögtörő hengerekből és simító boronából összeállított gépkombináció használható előnyösen. Ily gépkombináció a Güttler Harroflex simítós boronából és Güttler hengerből álló gépcsoport, mely állhat vontatott kombinációból, vagy az üzemeltető traktor mellső függesztő berendezéséhez csatlakoztatott simító boronatagokból, és a traktor hátsó függesztő gerendelyéhez csatlakoztatott rögtörő hengerekből.

A simító borona tavaszi használatával összegyűjthető a területen levő szármaradvány, és a felső réteg kissé fellazítható, vagyis a felső gyökerek a „téli viszontagságok után” levegőhöz jutnak. A röpítőtárcsás műtrágyaszórókkal a tavaszi tápanyag-visszapótlás ezt megelőzően elvégezhető, a boronatagok a műtrágyát bedolgozzák a talajfelszínbe. A tavaszi fejtrágyázás formájában végzett tápanyag-visszapótlást a gyepek minden esetben meghálálják a hozamokban. A boronára szerelt simító pedig eltünteti a vakondtúrásokat, és a kisebb talajegyenlőtlenségeket. A rögtörő henger pedig visszanyomja az esetlegesen felfagyott gyökérzetet. A Güttler henger, mivel kb. 3 cm mélyen tömörít, lazán hagyja a borona által fellazított talajréteget. (8. ábra)

8. ábra: Simítóboronából és hátsó függesztésű hengerből álló gépkombináció

Tápanyag-visszapótlás

A hagyományos intenzív gyepek hozamához szükséges NKP hatóanyagú műtrágyák a hagyományos röpítőtárcsás műtrágyaszóró gépekkel a kívánt adagmennyiségben kiszórhatók. Az újabb röpítőtárcsás szórószerkezetek nagyon pontos anyagmennyiség-beállítást, és pontos, egyenletes kijuttatással működtethetők. A gyepterületek tápanyag-ellátásában a hígtrágya-kijuttatóknak hagyományai vannak. A tartálykocsik esetében a környezeti kellemetlenségek elkerülésére, és a kijuttatás egyenletességének javítására, egyre szélesebb körben alkalmazzák a nagy munkaszélességű szórókereteket, melyek kijuttató csövekkel vannak felszerelve. (9. ábra) A gyepek hígtrágyázásának mind a szagterhelés, mind a tápanyag – elsősorban a nitrogénveszteség – csökkentése szempontjából a leghatékonyabb módja a hígtrágya közvetlen talajba injektálása. (10. ábra) A hígtrágya közvetlen talajba juttatása traktorvontatású tartálykocsikra szerelhető tárcsás csoroszlyás, középmélylazítós, vagy kultivátoros munkaszerszámmal szerelt berendezésekkel, vagy magajáró tartályos gépekre szerelt – az előzőekhez hasonló – injektálókkal végezhető el. Természetesen a tápanyag-kijuttatáskor is szükséges az idevonatkozó FVM rendeletet betartani, mely a fenntartható gazdaságban nem engedi a tápanyag-visszajuttatást. Az intenzív gyepek esetében pedig egyrészt a „nitrogén direktíva”, hígtrágya-kijuttatás esetében pedig az időszakos és környezetvédelmi előírásokat is be kell tartani.

9. ábra: Nagy munkaszélességű szórókerettel szerelt hígtrágya szállító tartálykocsi

10. ábra: Tárcsás hígtrágya injektáló adapter

Állomány-visszapótlás, felülvetés

Az állattenyésztés fejlesztésére vonatkozó EU-s és hazai kormányzati törekvések következtében a kisüzemi, illetve lokális állattartó gazdaságok gyephasználatra vonatkozó igényei folyamatosan nőnek. Ezért az intenzíven használt telepített és a természetes gyepek felújítása mellet a kisebb területek gyepként történő használata ismét előtérbe kerülhet a direktvetéses gyepfelújítással. Direktvetéssel éppen a természetes gyepekből – a használat következtében – kipusztult, de értékes fajok vethetők felül. A gyepeket akár legelő, rét, vagy kaszálóként hasznosítjuk, egyes fajok előbb-utóbb kiritkulnak. Legelők felújítására – a taposást jól bíró – aljfű jellegű fajokat kell visszatelepíteni. A rétek esetében aljfű és szálfű vonatkozásában is tekintettel kell lenni a tarackosodó fajták megfelelő arányára. Kaszálók esetében pedig laza bokrú szálfüvek megritkulásával kell számolni. Mindezeket azért érdemes számba venni, mert a felújításra használt fűmag-keverékek kivetése műszakilag nem is olyan egyszerű feladat, mint amilyennek látszik. A gyepek felülvetésére – kalászos gabonák vetésére is alkalmas – sorba, vagy sávosan sorbavető, speciális vetőszerkezetű és adagolószerkezetű direktvető gépek használhatók. (11. ábra) A direktvetésre alkalmas direktvető- és sorvetőgépek robusztus szerkezeti kialakításúak. A direktvető gépek vázszerkezetét többnyire erős zártszelvényből alakítják ki, melyhez karos mechanizmussal csatlakozik a késes, csúszócsoroszlyás, vagy tárcsás csoroszlyaszerkezet. A csoroszlyaszerkezetet, illetve a vetőszerkezetet a gyepnemez biztonságos átvágása érdekében gyakran hidraulikus munkahengerek, vagy tekercsrugók nyomják a vázkerethez képest a talajba, ezen túl a talajba nyomó erő pótsúlyokkal is növelhető. A csoroszlya kialakításuk több tárcsás kivitelben készül, a mellső nyitó tárcsák alkalmasak a gyepnemez átvágására. Az átvágott hasítékba haladó, két „V” alakban elhelyezett tárcsa közé hullik a vetőmag. A vetőágyba került magot pedig magnyomó- és magtakaró kerék takarja be, és biztosítja a kelés feltételeit. A nehezen kivethető gyepvetőmag keverékek miatt különleges vetőelemeket alkalmaznak, pl. egyes típusokon jól tapadó szivaccsal borítják a vető-, illetve magadagoló elemeket. Egyes típusoknál a gyepnemezt marótárcsák dolgozzák át, majd az így elkészített talajba kettő „V” alakban elhelyezett tárcsák által készített magágyba kerül a mag, amit a magtakaró kerekek takarnak be.

11. ábra: Nehéz terepen dolgozó tárcsás, csoroszlyás gyep direktvetőgép

A direktvetés, vagyis felülvetés során azonban értelemszerűen nem készülhet olyan optimális magágy, mint szántásos telepítéskor, ezért nagyon fontos, hogy csapadékos tavaszi időszakban végezzük ezt a munkaműveletet a kellően fellazított és jó vízmegőrzésű talajban. Éppen ezért lehet eredményesen alkalmazni – az előzőekben ismertetett – simítós borona és hengerkombinációval egybeépített gabona sorvetőgépet. Felülvetésre az aprómag szórvavető-gépek is jól használhatók, ezen gépek vetőcsoroszlyái marótárcsás kialakításúak, és magágyat is készítenek. Ez esetben azonban a vetést a fogas boronáknak meg kell előznie, és a magtakarást hengerezéssel kell elvégezni. A gyep sorvetőgépek korszerűbb változatai azonban tárcsás nyitócsoroszlyával, rugósfogú lazító- és magtakaró boronával, és jó talajkövetésű tömörítő hengerekkel kombinálva kerülnek kialakításra. Ezek a modern simítóból, rugósboronából, Güttler gyűrűshengerből álló gépcsoportra épített vetőegységből álló kisebb munkaszélességű változatai függesztett kivitelben készülnek, és a traktor hárompont függesztő berendezéséhez csatlakoznak. (12. ábra) Ezen gépek mechanikus magadagoló szerkezetei a talajkerékről kapják a hajtásukat. A mag szállítása a vetőelemekhez gravitációsan történik. A nagyobb munkaszélességű vontatott változatok hasonló munkaeszközökből épülnek fel, a simító-, a rugósborona és a Güttler henger azonban osztott kivitelű, és a két szélső tag – szállítási helyzetben – felhajtható. A gépcsoport vetőegysége központi magtartályos, a magadagolás mechanikus tolóhengeres, de ezeknél a gépeknél a mag szállítása pneumatikusan történik. A simító- és rugósborona tagokat fúvott gumiabroncsok támasztják alá munkahelyzetben. Szállítási helyzetben hidraulikus munkahengerrel működtetett mechanizmusra szerelt támkerekek támasztják alá a szerkezetet. A tárcsás csoroszlya és a lazító boronák a jó és megfelelő magágy készítésért, a takaró boronatagok és a hengertagok pedig a biztonságos magtakarásért felelősek. Gyakran fordul elő, hogy direktvetésre magát az univerzális vetőgépet használják fel. Ez esetben a vetőszerkezetekre, vagyis a csoroszlyákra szerelnek fel különleges nyitó berendezéseket. Az univerzális kialakítású gépek vetőcsoroszlyái egytárcsásak, illetve késesek. A vetőtengely hajtása a járókerékről történik lánckerék áttétel és fordulatszámváltó hajtómű segítségével. A magtartály aljára szerelt bütykös-hengeres adagolószerkezettől a mag keményfalú, teleszkópos műanyag maglevezető csöveken jut le a késes vetőcsoroszlyához, majd az általuk megnyitott résen a talajba. A csoroszlyák talajba süllyesztése, illetve kiemelése hidraulikus munkahengerek segítségével történik. (13. ábra)

12. ábra: Gabona sorvetőgéppel egybeépített gépkombináció

13. ábra: Direktvető elemekkel felszerelt gabona sorvetőgép gyep felülvetésben

A gondosan elvégzett gyepápolási munkák, a gondozottság – kedvező esztétikai hatása mellett – a kaszálók esetében jelentősen hozzájárulhat a gyepek hozamának és minőségének javításához. A kisebb termőterületek ápolása a gyomok és nem kívánatos cserjék irtása pedig a környezet szépségét is fenntarthatja a gazdaságosság mellett. A gyepápolási munkák, ha plusz terhet is jelentenek az elvégzésük mindenképp hasznos az elmondottak szerint. Fontos, hogy a gazdálkodók az ismertetett technológiai és gépesítési megoldások közül az ökológiai adottságoknak megfelelőt válasszák ki.

Dr. Kelemen Zsolt
NAIKMGI – Gödöllő

Kapcsolódó hírek