Gyümölcsfák lombvédelme letermést követően

A gyümölcsfák növényvédelmének kezdeti időszakát nagyban meghatározza, hogy az áttelelő kártevőket, kórokozókat mennyire tudjuk gyéríteni. A csonthéjasokban a rügypattanás előtti lemosó permetezéssel mérsékelhető a kártevők (levéltetű, kaliforniai pajzstetű, a sodrómolyok, a téli araszolók) rajzásának, valamint a levélkórokozók fertőzésének mértéke. A tél végi lemosó permetezést a rügyek megindulása előtt célszerű elvégezni. Amennyiben valamelyest megkésünk a védekezéssel, a permetlé koncentrációjának csökkentésével pótolható a kezelés, ellenkező esetben a megpattant rügyeket megperzselhetjük. A lemosást nagy lémennyiséggel, olajos réz-kén lé felhasználásával végezzük.

A kártevők mellett a kórokozók közül a lombot cseresznyén és meggyen a blumeriellás levélfoltosság, kajsziban a sztigminás betegség és a csak kajszin károsító gnomóniás levélfoltosság, őszibarackon a sztigminás levéllyukacsosodás, szilvában a polisztigmás vörösfoltosság és a fillosztiktás levélfoltosság károsít leginkább.

A tafrina főként őszibarackban és szilvában okoz gondot, de a letermett fákon jelentős kártétellel már nem kell számolni. Virágfertőző monília a meggy, kajszi és cseresznye esetén, a gyümölcsfertőző monília pedig minden csonthéjas kultúra esetén jelentős.

Blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella jaapii)

Cseresznyén és meggyen jellemző (1. kép), nagy mértékű kártételére különösen csapadékos időjárás esetén lehet számítani. A tünetek a levél színén vöröses-bordó, apró, kerek foltokban nyilvánulnak meg, mely tipikus pöttyözött arculatot ad a leveleknek. A kezdetben elszórt foltok erős fertőzés esetén összeolvadnak, a levelek elsárgulnak, kanalasodnak, végül ideje korán, még a vegetációban (akár július elejével) leszáradnak.

a;

b;

1. a és b kép Blumeriellás levélfoltosság tünetei cseresznyén

Az ilyen fákon, melyek elveszítik a lombjukat, leáll a hajtásnövekedés, csökken a termőrügyképződés és a fagyállóság. Ezzel veszélyeztetve a következő évi termést.

A korokozó a lehullott lombon telel át, következő év virágzási időszakát követően fertőzi a lombot. A nyár folyamán újabb fertőzések jönnek létre. A védekezést nehezíti, hogy a fő fertőzési időszak egybeesik a fajták érési idejével. A növényvédő szerek megválasztásakor a várakozási idő betartása gondos figyelmet igényel.

Gnomóniás levélfoltosság (Gnomonia erythrostoma)

A kajszi legsúlyosabb betegsége (2. kép). Egyes évjáratokban járványszerű fellépése a nyár derekára teljes lombvesztést okoz, melyet gyümölcshullás követ. A levélfelület drasztikus csökkenése kihat az ültetvény kondíciójára és a következő év termésére is. A fertőzés nyomán 4-5 mm átmérőjű, először halványsárgás, elmosódott szélű foltok jelentkeznek a leveleken. A fonákrészen az erezet megbarnul. A foltok ezután megnagyobbodnak, vörösesbarnára, majd szürkésre színeződnek, és szinte az egész levél felületére kiterjednek. A foltokat sárga udvar övezi. A gnomóniás levélfoltosság elleni védelem a kajszibarack növényvédelmének gerincét alkotja. Az előző évi beteg levelekben képződő aszkospórák a tavaszi fertőzés forrásai. A fertőzési időszak április közepétől június közepéig tart. Csapadékos időszakban a fertőzési veszély fokozott. A legsúlyosabb járványt az intenzív májusi esők indukálják.

a;

b;

2. a és b kép Gnomóniás levélfoltosság tünetei kajszin

A gyümölcsérés végére teljes lombhullás következhet be. Ez újabb hajtásnövekedést indíthat meg, a hajtás későn érik be és elfagyhat, csökken a virágrügyek száma. A kórokozó fertőzött leveleken telel át.

Sztigminás levélfoltosság (Stigmina carpophila)

Gyümölcsöskertekben és csonthéjas ültetvényekben jelenik meg. Tünetei az apró, kör alakú, 1-2 mm átmérőjű foltok a fiatal leveleken (3. kép), melyeknek eleinte sárga a közepe, míg a széle bordó. A foltok széle barnává válik, és egy elválasztó szövetréteg alakul ki. A foltok közepe elszárad és kiesik,. A tünetek a gyümölcsre is átterjedhetnek (5. kép). A sűrű ültetvényállomány fokozhatja a betegség gyorsabb terjedését. Később 5-10 mm nagyságú szürkésbarna elliptikus foltok jelennek meg a hajtásokon és a gallyakon. A gomba megtámadhatja a rügyeket is. Ebben az esetben a behatolás helyét egy mézgacsepp jelzi a rügyalapon. A kórokozó ellenálló a környezeti hatásokkal szemben, mivel elviseli a meleget és a hideget is, így 1-2 évig is fertőzőképes maradhat. Súlyosabb problémákkal kell szembenéznünk nedvesebb, esősebb területeken, ahol a gomba még az enyhe teleken is aktív.

3. a és b kép Sztigminás levélfoltosság tünetei kajszin

4. kép Sztigminás levéllyukacsosodás

5. kép Sztigminás foltosság kajszi termésen

Polisztigmás levélfoltosság (Polystigma rubrum)

A szilva gyakori betegsége (6. kép), kora tavasszal a fiatal leveleken sárga foltokat okoz, amelyek fokozatosan megnagyobbodnak és elérhetik az 1-3 centiméteres átmérőt is. A foltok színe idővel élénk narancsvörössé válik. Ott a levélszövet vastagabb, a foltok felülete fényes és a levél fonáki részén kidudorodó. A polisztigmás levélfoltosság jellegzetes szilvabetegség. Ha a levelek nagy részét beborítja, levélhullás következhet be, de a foltok a fennmaradt leveleken is csökkentik az asszimilációs felületet. A fertőzés már a virágzás környékén megtörténik, de megtévesztő, hogy a tünetek csak később, másfél hónap múlva jelentkeznek, ezért az ellene való védekezést már fehérbimbós állapotban el kell kezdeni. Nyár derekán erős fertőzés esetén szinte levél nélkül maradhatnak a fák. Ez ellen a gomba ellen már felesleges a védekezés, amikor a piros foltok feltűnnek.

6. kép Polisztigmás levélfoltosság szilvalevélen

Fillosztiktás levélfoltosság (Phyllosticta prunicola)

A kajszi és cseresznye mellett leginkább szilván károsít (7. kép). A leveleken apró, kerekded, pirosaslila vagy lilásszürke, rendszerint sötét peremű foltok jelennek meg, melyek közepén apró sötét pöttyök vannak (piknídiumok termőtestei). A foltok közepüktől kezdve beszáradnak, és az elhalt szövetek kihullanak, ezzel elrongyolódott külsőt kölcsönözve a leveleknek (8. kép). Kedvező feltételek esetén már a nyár elején felfedezhetők a fertőzés nyomai. A betegség terjedésének elsősorban a nedves, esős időjárás kedvez. A súlyosan fertőzött levelek idő előtt lehullanak.

7. kép Fillosztiktás levélfoltosság tünetei

8. kép Fillozstiktás fertőzés miatti levéllyukacsosodás

Levélfertőzők közös jellemzői

A csonthéjas gyümölcsök levélfertőző gombabetegségeinek közös jellemzői, hogy enyhébb, csapadékos időjárás kedvez a fertőzésnek, majd a betegség terjedésének. Mindegyikük ellen már az első tünetek megjelenése előtt fontos megkezdeni a növényvédelmi kezeléseket, mely a termés kialakulásának és fejlődésének időszakára esik. Valamennyi betegség kialakulása és elharapódzása akkor okoz súlyos károkat, ha a preventív, megelőző védekezés megkésett vagy teljes egészében el is maradt. Ha a lombozat erősen fertőzött, akkor a gyümölcsök betakarítását követően is indokolt a kémiai lombvédelmet folytatni. Ellenkező esetben a korai lombhullás vagy a fotoszintetizáló felület jelentős csökkenése hatással van a fák következő évi termésére, kondíciójára.

A levél betegségek ellen az intenzív védekezést a spóra szóródás csúcsán – tavasszal – kell elkezdeni, és a csapadékviszonyoktól függően 10-12 naponként még 2-3 alkalommal blokkszerűen megismételni.

A monília

A gyümölcsszüret alatt és azt követően is a monília súlyos károkat okozhat a meggy-, cseresznyefákon, kajsziban, szilvában és őszibarackban. Az első fertőzések virágzáskor alakulnak ki. A gombakonídiumok a bibén keresztül jutnak a virág belsejébe. A fertőzés továbbhaladva a szállítószövetekben eljut a fás ágrészekbe, amik visszaszáradnak. A második nagy fertőzési hullám a gyümölcsök érésekor észlelhető. A monília a gyümölcsökbe sérüléseken keresztül (9. kép) juthat be. Ezeket a sérüléseket rovarkártevők, madarak, vagy mechanikai behatások (pl. akár igen apró jégverés) okozhatják. A megfertőzött gyümölcsökön a sebzésből kiindulva körkörösen növekvő, besüppedő foltok jelennek meg, majd az egész gyümölcs megrothad. A beteg gyümölcs akkor hullik le, ha a fertőzés az érési időszakhoz közelebb esik.

9. kép Sebzésből kiinduló moníliás gyümölcsrothadás (M. Giesbrecht, Bugwood.org)

Ha az egészséges gyümölcs közvetlenül érintkezik a rothadóval, akkor nem kell sebzés a kórokozó átterjedéséhez. Ezért a túlkötött, fürtökben lévő, ritkítás nélkül termelt gyümölcsök mind elrothadhatnak (10. kép). A pusztulás mértékét a termések tömöttségén kívül az éréskori csapadék mennyisége és a páratartalom is befolyásolja. Az előbbre hozott szüreti idővel a kártétel csökkenthető.

10. kép Tömötten elhelyezkedő gyümölcsökön terjedő moníliás rothadás (M. Giesbrecht, Bugwood.org)

Amennyiben a fertőzött gyümölcs a fán marad, akkor összetöpped és gyümölcsmúmiává alakul (11. kép). A gyümölcsmúmiák igen komoly fertőzési forrást jelentenek a következő évre. Annak felületén a gomba folyamatosan sporulál.

11. kép Összetöppedt gyümölcsmúmia (M. Giesbrecht, Bugwood.org)

A gyümölcsök mellett a hajtások visszaszáradása is jelzi a kórokozó jelenlétét a szállítószövetekben, mely a fák végleges pusztulását okozza. A fertőzött hajtásokat és gyümölcsöket betakarítás után feltétlen távolítsuk el, és az ágakat az egészséges részek határain túl vágjuk vissza. A levágott részeket távolítsuk el az ültetvényből vagy forgassuk be a talajba.

A rendkívüli termésingadozások miatt sok termesztő a kihagyó években hajlamos elhanyagolni a növényvédelmet. Ez óvatlanság, mert elfeledkeznek arról, hogy szerény megtakarítás miatt a gombakórokozók korai lombvesztése nyomán vagy a kevés termésből visszamaradt gyümölcsmúmiák a nem termő évet követő esztendő termését is kockáztatják. Gyümölcsfáinkat a várható terméstől függetlenül, és annak betakarítását követően is szükséges tudatos és rendszeres lombvédelemben részesíteni.

A fotók forrása a világháló.

Kun Ágnes

növényvédelmi mikológus