Gyümölcsfák lombvédelme letermést követően

A gyümölcsfák növényvédelmének kezdeti időszakát nagyban meghatározza, hogy az áttelelő kártevőket, kórokozókat mennyire tudjuk gyéríteni. A csonthéjasokban a rügypattanás előtti lemosó permetezéssel mérsékelhető a kártevők (levéltetű, kaliforniai pajzstetű, a sodrómolyok, a téli araszolók) rajzásának, valamint a levélkórokozók fertőzésének mértéke. A tél végi lemosó permetezést a rügyek megindulása előtt célszerű elvégezni. Amennyiben valamelyest megkésünk a védekezéssel, a permetlé koncentrációjának csökkentésével pótolható a kezelés, ellenkező esetben a megpattant rügyeket megperzselhetjük. A lemosást nagy lémennyiséggel, olajos réz-kén lé felhasználásával végezzük.

A kártevők mellett a kórokozók közül a lombot cseresznyén és meggyen a blumeriellás levélfoltosság, kajsziban a sztigminás betegség és a csak kajszin károsító gnomóniás levélfoltosság, őszibarackon a sztigminás levéllyukacsosodás, szilvában a polisztigmás vörösfoltosság és a fillosztiktás levélfoltosság károsít leginkább.

A tafrina főként őszibarackban és szilvában okoz gondot, de a letermett fákon jelentős kártétellel már nem kell számolni. Virágfertőző monília a meggy, kajszi és cseresznye esetén, a gyümölcsfertőző monília pedig minden csonthéjas kultúra esetén jelentős.

Blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella jaapii)

Cseresznyén és meggyen jellemző (1. kép), nagy mértékű kártételére különösen csapadékos időjárás esetén lehet számítani. A tünetek a levél színén vöröses-bordó, apró, kerek foltokban nyilvánulnak meg, mely tipikus pöttyözött arculatot ad a leveleknek. A kezdetben elszórt foltok erős fertőzés esetén összeolvadnak, a levelek elsárgulnak, kanalasodnak, végül ideje korán, még a vegetációban (akár július elejével) leszáradnak.

1. a és b kép Blumeriellás levélfoltosság tünetei cseresznyén

a;

1. a és b kép Blumeriellás levélfoltosság tünetei cseresznyén

b;

1. a és b kép Blumeriellás levélfoltosság tünetei cseresznyén

Az ilyen fákon, melyek elveszítik a lombjukat, leáll a hajtásnövekedés, csökken a termőrügyképződés és a fagyállóság. Ezzel veszélyeztetve a következő évi termést.

A korokozó a lehullott lombon telel át, következő év virágzási időszakát követően fertőzi a lombot. A nyár folyamán újabb fertőzések jönnek létre. A védekezést nehezíti, hogy a fő fertőzési időszak egybeesik a fajták érési idejével. A növényvédő szerek megválasztásakor a várakozási idő betartása gondos figyelmet igényel.

Gnomóniás levélfoltosság (Gnomonia erythrostoma)

A kajszi legsúlyosabb betegsége (2. kép). Egyes évjáratokban járványszerű fellépése a nyár derekára teljes lombvesztést okoz, melyet gyümölcshullás követ. A levélfelület drasztikus csökkenése kihat az ültetvény kondíciójára és a következő év termésére is. A fertőzés nyomán 4-5 mm átmérőjű, először halványsárgás, elmosódott szélű foltok jelentkeznek a leveleken. A fonákrészen az erezet megbarnul. A foltok ezután megnagyobbodnak, vörösesbarnára, majd szürkésre színeződnek, és szinte az egész levél felületére kiterjednek. A foltokat sárga udvar övezi. A gnomóniás levélfoltosság elleni védelem a kajszibarack növényvédelmének gerincét alkotja. Az előző évi beteg levelekben képződő aszkospórák a tavaszi fertőzés forrásai. A fertőzési időszak április közepétől június közepéig tart. Csapadékos időszakban a fertőzési veszély fokozott. A legsúlyosabb járványt az intenzív májusi esők indukálják.

2. a és b kép Gnomóniás levélfoltosság tünetei kajszin

a;

2. a és b kép Gnomóniás levélfoltosság tünetei kajszin

b;

2. a és b kép Gnomóniás levélfoltosság tünetei kajszin

A gyümölcsérés végére teljes lombhullás következhet be. Ez újabb hajtásnövekedést indíthat meg, a hajtás későn érik be és elfagyhat, csökken a virágrügyek száma. A kórokozó fertőzött leveleken telel át.

Sztigminás levélfoltosság (Stigmina carpophila)

Gyümölcsöskertekben és csonthéjas ültetvényekben jelenik meg. Tünetei az apró, kör alakú, 1-2 mm átmérőjű foltok a fiatal leveleken (3. kép), melyeknek eleinte sárga a közepe, míg a széle bordó. A foltok széle barnává válik, és egy elválasztó szövetréteg alakul ki. A foltok közepe elszárad és kiesik,. A tünetek a gyümölcsre is átterjedhetnek (5. kép). A sűrű ültetvényállomány fokozhatja a betegség gyorsabb terjedését. Később 5-10 mm nagyságú szürkésbarna elliptikus foltok jelennek meg a hajtásokon és a gallyakon. A gomba megtámadhatja a rügyeket is. Ebben az esetben a behatolás helyét egy mézgacsepp jelzi a rügyalapon. A kórokozó ellenálló a környezeti hatásokkal szemben, mivel elviseli a meleget és a hideget is, így 1-2 évig is fertőzőképes maradhat. Súlyosabb problémákkal kell szembenéznünk nedvesebb, esősebb területeken, ahol a gomba még az enyhe teleken is aktív.

3. a és b kép Sztigminás levélfoltosság tünetei kajszin

3. a és b kép Sztigminás levélfoltosság tünetei kajszin

4. kép Sztigminás levéllyukacsosodás

4. kép Sztigminás levéllyukacsosodás

5. kép Sztigminás foltosság kajszi termésen

5. kép Sztigminás foltosság kajszi termésen

Polisztigmás levélfoltosság (Polystigma rubrum)

A szilva gyakori betegsége (6. kép), kora tavasszal a fiatal leveleken sárga foltokat okoz, amelyek fokozatosan megnagyobbodnak és elérhetik az 1-3 centiméteres átmérőt is. A foltok színe idővel élénk narancsvörössé válik. Ott a levélszövet vastagabb, a foltok felülete fényes és a levél fonáki részén kidudorodó. A polisztigmás levélfoltosság jellegzetes szilvabetegség. Ha a levelek nagy részét beborítja, levélhullás következhet be, de a foltok a fennmaradt leveleken is csökkentik az asszimilációs felületet. A fertőzés már a virágzás környékén megtörténik, de megtévesztő, hogy a tünetek csak később, másfél hónap múlva jelentkeznek, ezért az ellene való védekezést már fehérbimbós állapotban el kell kezdeni. Nyár derekán erős fertőzés esetén szinte levél nélkül maradhatnak a fák. Ez ellen a gomba ellen már felesleges a védekezés, amikor a piros foltok feltűnnek.

6. kép Polisztigmás levélfoltosság szilvalevélen

6. kép Polisztigmás levélfoltosság szilvalevélen

Fillosztiktás levélfoltosság (Phyllosticta prunicola)

A kajszi és cseresznye mellett leginkább szilván károsít (7. kép). A leveleken apró, kerekded, pirosaslila vagy lilásszürke, rendszerint sötét peremű foltok jelennek meg, melyek közepén apró sötét pöttyök vannak (piknídiumok termőtestei). A foltok közepüktől kezdve beszáradnak, és az elhalt szövetek kihullanak, ezzel elrongyolódott külsőt kölcsönözve a leveleknek (8. kép). Kedvező feltételek esetén már a nyár elején felfedezhetők a fertőzés nyomai. A betegség terjedésének elsősorban a nedves, esős időjárás kedvez. A súlyosan fertőzött levelek idő előtt lehullanak.

7. kép Fillosztiktás levélfoltosság tünetei

7. kép Fillosztiktás levélfoltosság tünetei

8. kép Fillozstiktás fertőzés miatti levéllyukacsosodás

8. kép Fillozstiktás fertőzés miatti levéllyukacsosodás

Levélfertőzők közös jellemzői

A csonthéjas gyümölcsök levélfertőző gombabetegségeinek közös jellemzői, hogy enyhébb, csapadékos időjárás kedvez a fertőzésnek, majd a betegség terjedésének. Mindegyikük ellen már az első tünetek megjelenése előtt fontos megkezdeni a növényvédelmi kezeléseket, mely a termés kialakulásának és fejlődésének időszakára esik. Valamennyi betegség kialakulása és elharapódzása akkor okoz súlyos károkat, ha a preventív, megelőző védekezés megkésett vagy teljes egészében el is maradt. Ha a lombozat erősen fertőzött, akkor a gyümölcsök betakarítását követően is indokolt a kémiai lombvédelmet folytatni. Ellenkező esetben a korai lombhullás vagy a fotoszintetizáló felület jelentős csökkenése hatással van a fák következő évi termésére, kondíciójára.

A levél betegségek ellen az intenzív védekezést a spóra szóródás csúcsán – tavasszal – kell elkezdeni, és a csapadékviszonyoktól függően 10-12 naponként még 2-3 alkalommal blokkszerűen megismételni.

A monília

A gyümölcsszüret alatt és azt követően is a monília súlyos károkat okozhat a meggy-, cseresznyefákon, kajsziban, szilvában és őszibarackban. Az első fertőzések virágzáskor alakulnak ki. A gombakonídiumok a bibén keresztül jutnak a virág belsejébe. A fertőzés továbbhaladva a szállítószövetekben eljut a fás ágrészekbe, amik visszaszáradnak. A második nagy fertőzési hullám a gyümölcsök érésekor észlelhető. A monília a gyümölcsökbe sérüléseken keresztül (9. kép) juthat be. Ezeket a sérüléseket rovarkártevők, madarak, vagy mechanikai behatások (pl. akár igen apró jégverés) okozhatják. A megfertőzött gyümölcsökön a sebzésből kiindulva körkörösen növekvő, besüppedő foltok jelennek meg, majd az egész gyümölcs megrothad. A beteg gyümölcs akkor hullik le, ha a fertőzés az érési időszakhoz közelebb esik.

9. kép Sebzésből kiinduló moníliás gyümölcsrothadás (M. Giesbrecht, Bugwood.org)

9. kép Sebzésből kiinduló moníliás gyümölcsrothadás (M. Giesbrecht, Bugwood.org)

Ha az egészséges gyümölcs közvetlenül érintkezik a rothadóval, akkor nem kell sebzés a kórokozó átterjedéséhez. Ezért a túlkötött, fürtökben lévő, ritkítás nélkül termelt gyümölcsök mind elrothadhatnak (10. kép). A pusztulás mértékét a termések tömöttségén kívül az éréskori csapadék mennyisége és a páratartalom is befolyásolja. Az előbbre hozott szüreti idővel a kártétel csökkenthető.

10. kép Tömötten elhelyezkedő gyümölcsökön terjedő moníliás rothadás (M. Giesbrecht, Bugwood.org)

10. kép Tömötten elhelyezkedő gyümölcsökön terjedő moníliás rothadás (M. Giesbrecht, Bugwood.org)

Amennyiben a fertőzött gyümölcs a fán marad, akkor összetöpped és gyümölcsmúmiává alakul (11. kép). A gyümölcsmúmiák igen komoly fertőzési forrást jelentenek a következő évre. Annak felületén a gomba folyamatosan sporulál.

11. kép Összetöppedt gyümölcsmúmia (M. Giesbrecht, Bugwood.org)

11. kép Összetöppedt gyümölcsmúmia (M. Giesbrecht, Bugwood.org)

A gyümölcsök mellett a hajtások visszaszáradása is jelzi a kórokozó jelenlétét a szállítószövetekben, mely a fák végleges pusztulását okozza. A fertőzött hajtásokat és gyümölcsöket betakarítás után feltétlen távolítsuk el, és az ágakat az egészséges részek határain túl vágjuk vissza. A levágott részeket távolítsuk el az ültetvényből vagy forgassuk be a talajba.

A rendkívüli termésingadozások miatt sok termesztő a kihagyó években hajlamos elhanyagolni a növényvédelmet. Ez óvatlanság, mert elfeledkeznek arról, hogy szerény megtakarítás miatt a gombakórokozók korai lombvesztése nyomán vagy a kevés termésből visszamaradt gyümölcsmúmiák a nem termő évet követő esztendő termését is kockáztatják. Gyümölcsfáinkat a várható terméstől függetlenül, és annak betakarítását követően is szükséges tudatos és rendszeres lombvédelemben részesíteni.

A fotók forrása a világháló.

Kun Ágnes

növényvédelmi mikológus

cseresznye gyümölcs gyümölcsfa kajszibarack levélfoltosság lombtrágya lombvédelem növényvédelem szilva