Ki az ellenség?
Kukoricatermesztésünk védelmének egyik sarkalatos pontja az amerikai kukoricabogár, különösen azokon a területeken, ahol a kukoricát monokultúrában termelik.
Már a kukoricatermesztés második évében komoly gyökérkártételeket okoznak az előző évben lerakott petékből kikelt lárvák.
Kukoricán kívül megfigyelték az imágó táplálkozását napraforgón, tökön, babon, dinnyén, lucernán és a gyomok közül a szőrös disznóparéjon.
A lárvák kis része képes egyes gyomnövények (kakaslábfű, pirókujjas muhar) gyökerén fejlődni és ezek 10%-ából imágó is fejlődik.
A nyáron nem ápolt és kigyomosodott tarló után vetett kukoricán is jelentős kártétel várható.
Ezekre a területekre is képes az imágó tojásokat rakni.
A lárva kezdetben a kukorica hajszálgyökérzetét rágja, majd a fejlettebb egyedek már a tartó- és támasztógyökerekben furkálnak.
Erős kártétel esetén a tövek megdőlnek, nagy termésveszteség alakul ki.
A növény próbál felállni, amivel kialakul a jellegzetes „hattyúnyak” tünet.
Az imágó a szintén károsít. A bibék és a címer rágásával csökkenti a megtermékenyülést.
A leveleken a vetésfehérítő bogár kártételéhez hasonló hosszanti hámozgatásokat okoz.
A csövek és a szemek károsításával utat nyit a fuzárium kórokozójának.
Később – különösen száraz, meleg időben – behúzódik a csuhélevelek közé és a szemeke károsítja.
Eszközeink vele szemben
Kézenfekvő megoldás lenne a vetésváltás, de a vetésszerkezetben lévő nagy aránya miatt ez kivitelezhetetlen, sőt a váltónövény tarlójában is kelhet lárva (a nyár folyamán mind a repcetarlók, mind a búzatarlók kizöldülhetnek).
Drasztikus, de hatásos megoldásnak indult az imágók elleni védelemben az állománykezelés, viszont ebből egy permetezés általában nem elegendő, és ha még sikerül is kiszámítanunk a kijuttatás optimális időpontját, a technológia megbukik, ha regionális szinten nem használja mindenki.
Szerencsére az imágók érzékenyek növényvédő szerekre.
Általában 1-2 kezeléssel kellő hatást tudunk elérni.
Ezzel a következő évi lárvafertőzöttséget minimális szintre tudjuk csökkenteni.
Az imágók elleni védekezés időzítése a következő:
- A bogarak száma eléri (reggeli vagy esti órákban számolva)
- Csemege- és hibridkukorica esetén a 0,5 db/m2-t
- Takarmánykukorica esetén az 5-10 db/m2-t
- Amikor a virágzás még nem haladja meg az 50 %-ot és a zöld bibeszálak visszarágása nem haladja meg a 2,5 cm-t
- A sárga ragacsos lapcsapda fogása eléri az 5-10 db/napot.
A talajfertőtlenítést választva korlátozott számban állnak rendelkezésünkre szerek, korlátlan használatuk a környezetterhelés miatt pedig nem ajánlott, azonban megfelelő technológiával (pl. teljes felületi és sorkezelés kombinációjában ill. kiegészítő kultivátoros alkalmazással) hatékonyságuk tovább fokozható.
A vetőmag csávázása is nyilvánvaló és kihagyhatatlan megoldás a lárvák elleni védekezésben, azonban a késői kelés miatt a lárvák elszaporodását nem gátolja meg, még megemelt adagban sem nyújthat 100%-os védelmet.
Lárvák ellen a legfontosabb, hogy a lárvakelés idején kellő mennyiségben a gyökérzónában legyen a rovarölő anyag.
A lárvák ellen a csávázás kisebb hatékonyságú, mint a talajfertőtlenítés.
Ennek az oka az, hogy a csávázó hatóanyagok csúcsirányban áramlanak és emiatt nem találkozik elegendő mennyiségben a lárvával.
Ezzel szemben a talajfertőtlenítés során van annyi hatóanyag, amennyi elegendő hatást produkál.
Azonban sohasem lehet olyan hatásra számítani, amellyel teljesen felszámoljuk a kárt, annyit tudunk elérni, amennyivel a kárt elfogadható szintre csökkentjük.
A legjobb hatékonyságot a granulátum formulációkkal tudunk elérni.
Ezeknek a hatóanyag feltáródása a legjobb.
Kijuttatása granulátum-szóróval felszerelt vetőgéppel, vetéssel egy menetben lehetséges.
Általában valamennyi eljárást együtt kell alkalmazni, természetesen a gazdaságossági számításokat és a „szomszédokat” figyelembe véve, gyakorlatilag védekezési stratégiát kialakítva.
A lárva kártétele
Amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera
Az imágó kártétele