Hírek
Műtrágya
Március hónapban elindult a lejtmenet a nitrogénpiac nemzetközi frontján. A vevők eltűntek, megállt a kereskedés. A kereskedőcégek már többet értékesítettek, mint amennyi készleteik voltak, ami arra utal következtetni, hogy nem várnak áremelkedést, inkább arra spekulálnak, további áresések lehetnek. A nemzetközi piacon egyelőre nincs megfelelő hír, ami az áresést megfordítaná. Ugyan esélyek lehetnek rá, amennyiben az indiaiak meggondolnák magukat, és még március hóban vásárlásra adnák fejüket. Ebben az esetben a magasabb kereslet, illetve ennek megfelelően a szűkülő kínálat megfordíthatja a hangulatot, és esetleg mások kedve is megnő a beszerzésekre. Gyakorlatilag márciusra a nemzetközi urea-, azaz karbamidárak visszaestek a decemberi szintekre, úgyhogy, ha valaki kimaradt a január-februári lázból, akkor most nem maradt le semmiről. A Fekete-tengeri árak meg ugyan magasabban vannak néhány dollárral a decemberi szinteknél, de a kérdés: meddig. Március közepére, cikkünk leadásának határidejére tonnánkénti 230 dollár körüli piaci árakról lehetett hallani fekete tengeri paritáson. Március elején még 240 dollár felett mozgott a piac. A horvát és román kikötőkben a 260 dolláros szintek után a 245-250 dollár körüli árak alakultak ki.
Márciusban gyakorlatilag változatlan maradt a caprolactam alapú ammóniumszulfát ára. Gyakorlatilag mind a Fekete-tengernél, mind Nyugat-Európában a tonnánkénti piaci árak 135 dolláros szinteken mozogtak. Ennél drágábban lehetett kötni a granulált formátumot. Nyugat-Európában az árkülönbség akár 30 dollár is lehet tonnánként.
Az ammóniumnitrát ára mind a Fekete-tengernél, mind a Baltikumban 5 dolláros esést produkált, és megközelítette a 200 dolláros árszintet. A nyugat-európai piacokon az árak változatlanok maradtak.
A nemzetközi foszforpiacon gyakorlatilag nem történt jelentős árelmozdulás márciusban. Ez alól csupán az képez kivételt, hogy a legnagyobb készletekkel rendelkező OCP még február végén újfent magasabbra lőtte árait, így kifejezetten a piac legdrágább exportképviselője lett. Tonnánkénti FOB-os áraik megközelítik a 390 dollárt. Február végén erősödött még az amerikai piac is. Az árak a főbb piacokon március hónapban változatlanok maradtak, ez alól csupán azon országok, illetve piacai képeztek kivételt, amelyekben még februárban jelentősebb áremelkedések voltak (kivéve OCP). Itt korrigálták a piacok, és volt ahol közel 10 dolláros tonnánkénti esést is dokumentálni lehetett. Az Egyesült Államokban volt a legnagyobb a csökkenés mértéke, de csökkent a piaci árszint Dél-Amerikában és Kínában is. Míg Dél-Amerikában csökkent a kereslet, addig Kínában inkább már exportpiacokat céloznak meg DAP-jukkal. A fekete tengeri DAP tonnánkénti árai márciusban 380 dolláros szint alatt mozogtak.
A káliumgyártók, nagy reménységgel tekintenek az idei évre a tavalyi nehézségeik után. Mint ismeretes, a tavalyi évben gyenge lábakon állt a káliumpiac. Egyelőre most is csak a kanadai és európai cégek kommunikációjában nőttek az igények. Az egyes európai gyártók 1-2 millió tonnával magasabbra teszik az idei kereslet nagyságát a tavalyi 61 millióval szemben, aminek az indokaként elsősorban az alacsonyabb készleteket nevezték meg. A világ legnagyobb exportőrei továbbra is a volt Szovjetunió területéről kerülnek ki, igaz, ha külön-külön számítjuk az országokat, akkor Kanada a legnagyobb exportőr. Mindenesetre a piacon továbbra is a Fekete-tengeri, illetve balti árak a legolcsóbbak, és akár 190 dolláros tonnánkénti árszintekről is lehet hallani. A világ többi részén a FOB-árak ennél mindenhol magasabb szinteken állnak. Márciusban további lassú emelkedésről lehetett hallani Dél-Amerikából, de kérdés: meddig tudják majd tartani az erősödő szinteket, amikor rekord mennyiségű kukorica- és szójababtermésről jönnek a hírek, amik ráadásul magasabbak, mint az eddigi számítások, illetve elemzői elképzelések voltak. Van azonban növekvő igény Indiában is, ahol nem csupán a kereslet növekedéséről lehet számot adni, de továbbra sem megoldott az egyik legnagyobb kálisógyártó sorsa, hiszen a környezetszennyezés miatt a TATA cég egyik termelő helyét február 21. óta zárva tartják. Ez egyes elemzői források szerint több mint 1 millió tonnás kiesést okozhat éves szinten.
A 188 dolláros FOB kelet-európai árakkal szemben márciusban a nyugat-európai árak közel 10 dollárral voltak magasabbak. Gyakorlatilag Európán kívül mindenhol 200 dollár feletti árakról lehetett hallani. A kérdés most az idei évre az, hogy mennyire tudják majd a kommunikáció alapján növekvő igényeket erősödő árakkal kiszolgálni, azaz képesek lesznek-e a kálisóeladók egy továbbra is rekordszintű gabonakészletek, illetve -termések mellett az árakat növelni.
Gabona
A márciusi elemzői várakozások pozitívabbak lettek a februárinál. A búza tekintetében az Európai Unió idei termésnagysága szinte stabilan tartja magát, meglepetések nagyon nincsenek. Vannak azonban meglepetések más földrészeken, ahol Ausztrália új rekordot dönthet a maga 35 millió tonnájával. Ez több mint 2 millió tonnával több, mint a már számukra eddig is magas 33 millió volt, a különbség nagy része természetesen exportra megy. Szintén növelték Argentína termésnagyságát 1 millió tonnával. Ezek a változások nem hoztak világszinten jelentős különbségeket, továbbra is közel 250 millió tonnával számítják az elemzők a globális zárókészlet nagyságát. Ez 33%-a az éves termés mennyiségének, illetve közel 34%-a az éves felhasználásnak. Rég nem látott magas számadatok.
Az Európában irányadó Párizsi Árutőzsde malmi búza kötéseinek árszintje a januári emelkedések után február végén korrekcióban kezdett (1. ábra). Márciusban van benne egy rés is, aminek esélye van arra, hogy betöltésre kerüljön 173,5 eurós árszinten. Nemzetközi szinten a piac azonban továbbra is az időjárásról szól, az északi földrészen miként alakul az új termés sorsa.
1. ábra A májusi lejáratú malmi búza jegyzésének alakulása a Párizsi Árutőzsdén, Forrás: barchart.com
A kukorica a nemzetközileg irányadó Chicago-i Árutőzsdén hasonló utat járt be február vége óta, mint az európai búza árának alakulása (2. ábra). Gyakorlatilag igaz ez az általános csökkenés az összes árutermékre, ami ismét megmutatja, hogy amennyiben a pénzügyi befektetők likvidálnak, vagy befektetnek, akkor szinte mindent egyszerre tudnak mozdítani. A spekuláns tőkének van tehát hátránya, de előnye is a kereskedésben, elvégre van likviditás, ami példának okáért a magyar, Budapesti Értéktőzsde áruszekciójára nem mondható el. Alapvetően az amerikai piac és befektetők mozgatták az árszinteket, a dollár helyzete, az időjáráspiac és a jobb termésnagyságok, illetve a lejárati határidők egyaránt segítettek az árutermékek mozgását. Újfent eljuthattunk az egyik legnagyobb mozgatórugóhoz is, az olaj árának alakulásához. Itt szintén azt lehetett megfigyelni, hogy február vége óta esik a fekete arany árszintje.
Kukoricafronton újabb rekordra tör a globális piac, és az elemzők márciusi értékelései alapján már közel 50 millió tonnával 1 milliárd tonna felé kerül az idei termés nagysága. Az év végi zárókészlet mind a termésre, mind a felhasználásra vetítve megközelíti a 21%-os szintet. Az Európai Unió adatait gyakorlatilag változatlanul hagyták, így nagy változások nem az uniós termésnövekedés miatt következnek be. A déli földtekén zajlottak nagyobb számolgatások, hogy miként alakul az aratás, a termések nagysága, és ott kaptak az elemzők jobbnál jobb adatokat. Brazíliában 5 millió tonnával növelték a kilátásokat, de nőtt a várható termés nagysága Argentínában és Dél Afrikában is egy-, illetve másfél millió tonnákkal. Az Unióhoz hasonlóan az északi földrész stabil volt az adatok tekintetében.
2. ábra A májusi lejáratú kukorica árutőzsdei kötéseinek alakulása a Chicago-i Árutőzsdén, Forrás: barchart.com
3. ábra A júniusi lejáratú kukorica áralakulása a Párizsi Árutőzsdén, Forrás: barchart.com
Takarmány
A szójakomplexum, hasonlóan a többi árutermékhez, szintén csökkenő árakat látott a nemzetközi kereskedésben, illetve az irányadó Chicago-i Árutőzsdén (lásd 4. ábra). A kukoricához hasonlóan jobb eredmények látszanak Dél-Amerikából, mint eddig, így növekedtek a terméskilátások. Brazíliában a szójabab betakarítása alatt 4 millió tonnával növelték a várható mennyiségek nagyságát, és így már 108 milliósra tettek az elemzők az idei eredményeket. Ez új rekordnak számít, ami természetesen kihatással volt az árakra is. A szójadara várható átmenőkészletét is növelték az elemzők, több sajtolással számolnak, aminek az eredménye a magasabb darakészlet. Nem kell azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a sajtolást igény esetén bármikor végre lehet hajtani, amennyiben van elegendő szójabab. Azért is érdemes a szójabab, repce, napraforgó terméskilátásait, kínálat-keresleti adatait figyelemmel követni, mert gyakorlatilag azok irányítják a fehérjében gazdag darák ármozgását is. Persze vannak kivételek, de a mostani áresések is összefüggésben vannak a magasabb babkészletekkel. Az USA-ban a farmereknek jobban megéri szójababot ültetni, mint kukoricát, így a kilátások alapján növekedni fognak a szójaterületek, ami szintén magasabb terméseket eredményezhet. Mindezek figyelembe vételével, plusz a kedvező pálmaolaj-adatoknak is, az idei évben az erősödés mértéke limitált lehet, hacsak nem történik valami nagy időjárási probléma, vagy bárminemű ellátási fennakadás. Kereslet szempontjából az európai, kínai és amerikai madárinfluenzák is csökkenthetik annak mértékét.
A koperi kikötőben a 46%-os brazil szójadara ára mind márciusra, mind a márciustól júniusig megegyező árszintet mutatott március közepén. 377 dolláros szinteken lehetett kötni, míg az év második felére inkább 385 dolláros szinteken. Ezeket az árakat összehasonlítva a március elsején közölt árakkal, jelentős csökkenés figyelhető meg, mert akkor még 390-395 közötti kötésekről lehetett inkább hallani. Ez közel 20 dolláros csökkenést jelent, azonban az év második felére nem lett ilyen mértékű a csökkenés, hiszen hó elején 395-398 közötti árszintről gyakorlatilag 10 dolláros csökkenés mutatható ki.
4. ábra A májusi lejáratú szójadara árutőzsdei kötéseinek alakulása, Forrás: barchart.com
Továbbra is erősödik a C-vitamin ára a piacokon. Egyelőre nem látni jeleket stabilizálásra vagy gyengülésre. Március végén lesz Kínában egy nemzetközi kereskedelmi vásár, ahol az elemzők alapján fel lehet mérni a keresleti igényeket, és feltehetően tisztább képet nyújt majd arról, hogy mikor fordulhat meg a trend. Mindenesetre általános kínai jelenséggé vált, hogy az elmúlt évtizedek felelőtlen környezetszennyezései után a kínai hatóságok sorozatban állítanak le gyárakat, szigorítanak a szabályozásokon, és elindították Kína „környezeti tisztítását”, aminek eredményeképpen feltehetően a kínai gyártási költségek emelkedéséhez vezet majd az út. Ez szinte minden ágazatukra jellemző, de a vitaminágazatra is jelentős hatással van, hiszen szinte minden gyártó Kínában gondolkodott az elmúlt években, és sorra zárták be Kínán kívüli gyártó kapacitásaikat. Emellett a kínai tulajdonú konkurensek is folyamatosan erősödtek. Mindezek hatására az elkövetkező évtizedben feltehetően vége lesz a nagy kínai árdömpingnek. A másik nagy jövő reménysége, India viszont egyelőre minőségben messze van Kínától, úgyhogy feltehetően nem tudja az olcsó, de minőségben megfelelő gyártó szerepet minden iparágban helyből átvenni Kínától. Sajnos a környezetszennyezés területén azonban ezt már sikerült, hiszen amíg Kína már láthatóan csökkenti a környezetszennyezést és a műholdas felvételek alapján is csökken a szmogréteg, addig Indiában mindez növekedik.
Végtermék
Az európai sertéspiacon a nagyobb termelő országok mindegyikéből szűkülő kínálatról lehetett hallani március folyamán, ami enyhe erősödést okozott a vágóhidak felvásárlási áraiban. Németország 3 centeres emelkedése irányadó mértéket mutat a többi EU tagországnak is. Igaz, ott a legnagyobb vágóhidak egyelőre nem akarják a magasabb árakat teljes mértékben elfogadni, és a piaci hírek szerint a legkülönbözőbb módokon diszkontálják az árut. Mindenesetre növekedés látszik a sertéshús keresleti oldalán, ami mögött egy csökkentett malaclétszám mutatkozik. Ez az egyik legnagyobb oka a mostani erősödésnek. Amennyiben ez a helyzet nem változik, és mint tudjuk a sertés nem naposcsirke, azaz kicsit több ideig tart a kínálatot növelni, a vágóhidak kénytelenek lesznek elfogadni az árakat, és ez akar újabb emelkedést is hozhat.
Az Európai Unió statisztikai hivatala, az úgynevezett Eurostat kiadta a 28 tagú Unió sertéslétszám alakulásának jelentését. Ez mind a teljes populációra, mind a kocalétszámra kiterjed országonkénti lebontásban. A teljes populáció egy év alatt 1%-os csökkenést produkált, míg a kocalétszám 1,6%-kal csökkent. Voltak nyertes országok is (feltehetően sikeres sertésprogrammal), ahol növekedett az állatlétszám. Lengyelországban például közel 5%-kal emelkedett az egyedszám nagysága, de emelkedett Írországban (3,9%) és Spanyolországban (3%) is. A legnagyobb csökkenést hazánk produkálta uniós szinten.
A kocák létszámát figyelembe véve szintén erős csökkenésről adott számot az unió Magyarország tekintetében. 290-ről 245 ezer darabra módosult az állomány nagysága. Összehasonlításképpen 2007-ben ez 359 ezer volt, azaz 10 év alatt sikerült 100 ezer kocával erodálni a hazai kocalétszámot. Persze itt is vannak nyertes országok, de csupán az előző évi adatokhoz viszonyítva, azaz 10 év távlatában mindenki veszített, vagy a piac másként alakult és nem lehetett a kialakult helyzetet fenttartani. 10 év távlatában volt ennél nagyobb csökkenést kimutató ország is, az egy év távlatában legnagyobb nyertes Lengyelország például 2007-ben még 1 millió 629 ezer 430 kocával büszkélkedhetett, míg idénre a tavalyi közel 831 ezres létszám után 875,5 ezerre növelték a populáció nagyságát.
A legnagyobb egyedszám tekintetében az elmúlt 10 évben Spanyolország átvette az uniós vezető szerepet Németországtól. Idén már több mint 29 millió sertés országa lettek. A németek több mint 27 milliós számmal büszkélkedhetnek. Ez után a két ország után jön a mély ugrás, és a következő szint a 12-13 milliós Franciaország és Dánia, majd közel 12 millióval a legjobb hatba holtversennyel bekerült Hollandia, továbbá a 10 évvel ezelőtt még több mint 17 milliós populációval rendelkező Lengyelország is. A legjobb hatban 10 év távlatából a spanyolok, a németek és a hollandok növelték az állatlétszámukat, míg a többi országban hazánkhoz hasonlóan, de más-más mértékkel csökkent az egyedszám. Az unióban egyébként meg így is dupla annyi a termelés mértéke, mint a világpiacon konkurens Egyesült Államokban. A felvevő piacok tekintetében a legnagyobb növekedést a kínaiak produkálták.
Valuta
A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának kamat-meghatározó ülésén továbbra is változatlan szinten tartották a jegybanki alapkamat mértékét. Közelítjük az egy évet változtatások nélkül, hiszen 2016. május 25-e óta 0,9% ennek mértéke. Az ülés után kiadott közlemény gyakorlatilag nem hozott új információkat, az olvasónak olyan érzete támad, mint amikor egyszerűen kimásolták az előző közlemény szövegét, és beillesztették a februárvégi kommünikébe. A deflációs hatás lényegében megszűnt, januárban is növekedett az infláció mértéke, aminek alapján nem volt indokolt a kamatot megváltoztatni. A forint értéke továbbra is igen stabilan tartja magát a 310-es árszint környékén, az idei évben ez inkább kicsit alatta 308 körül mozog. Voltak ugyan elemzői elképzelések a gyengülésre, mint ahogy az erősödésre is, hiszen stabilan dolgozik az ország. Gyakorlatilag azonban változásokat nem hoztak az elmúlt hetek sem.
A nemzetközi viszonylatban lassan elkezdődhetnek a kamatemelések. Az USA központi jegybankjának szerepét betöltő Federal Reserves 0,25%-os kamatemelést jelentett be. Ez már várható volt, a piac be is árazta korábban. A bejelentett ütemet követve idén háromszori, 0,25% körüli kamatemelés is lehet, ami az év végére egyes elemzők szerint megközelítheti az 1,4%-os szintet az amerikai kamatláb nagysága. A 2018-as évben további folytatása lehet a trendnek, ami alapján 2018 végére akár 2% felé is mehet a kamat mértéke, míg 2019-ben érheti el a kitűzött célt, a 3%-os szintet. Az indoklás szerint a gazdaság jól teljesít. Amennyiben a kamatemelési láz beindul, és a gazdaságok le tudják ezt követni, akkor feltehetően a forint sem fog újabb mélypontokat megérni. Amennyiben a dollár kamatszintje magasabb a konkurens valutáknál, akkor az további erősödést jelent. A hazai valutánk árszintjének gyengítése nincs ellenére a kormányzatnak, már az export miatt sem, illetve az uniós támogatások miatti jegybanki extra nyereségek miatt sem, amit manapság a stabilabb forint miatt már nem tudnak realizálni. Mindenesetre érdemes elgondolkodni a kamatok ez irányú mozgása miatt, hogy a kölcsönök kamatlábát miként és mikor érdemes fixálni hosszabb időre, a kockázatok elkerülése érdekében is. Amíg eddig a valutában történt eladósodás következtében inkább árfolyamkockázatról lehetett beszélni, annak mértéke nagyobb volt a kamatkockázatnál, most megfordulhat a kocka, és a kamatkockázat kerülhet előtérbe.
Tömösi Attila
