„A magyar mezőgazdaságra nem túlságosan hízelgő, hogy majdnem a végletekig leegyszerűsödött a gazdálkodásunk, összeszűkült az agrobusiness mértéke és nemzetgazdasági szerepe” – a jelenlegi, nem túl pozitív helyzetet a KITE sárbogárdi alközpontjának átadásán jellemezte így Búvár Géza vezérigazgató. A környékbeli gazdálkodóknak, üzleti partnereknek szólt a vezérigazgató köszöntője, a jövőre nézve alkotott következtetése, melyeket most összefoglalunk Olvasóinknak, Látogatóinknak.
A mezőgazdasági ágazatok közül a növénytermesztésünk a legsikeresebb, annak ellenére, hogy termésátlagaink a 80-as évekkel egyeznek meg.
Ugyanis a gazdák közül van, aki nyitott szemmel, akár a világot járva építi be a látottakat a gazdálkodásába és van, aki csak a támogatásért, a fenntartás határán „termel”.
A világ élvonalában lévő trendek azt igazolják, hogy a tudást nem lehet kihagynunk a versenyképesség eléréséhez.
A korszerű gazdálkodásnak és ezzel párhuzamosan a KITE-nek, mint szolgáltatónak is csak akkor van jövője, ha nem a múltat próbáljuk, próbálják a termelők aktivizálni, hanem a mai kor lehetőségeit a hazai körülményekhez adaptálják.
Rendkívül érzékeny a KITE a mezőgazdaság helyzetére, érzékeli az állami támogatások kifizetésének folyamatát vagy épp egy-egy cég felvásárlását.
Tapasztaljuk, érezzük, hogy az elmúlt 3 évben nem jelentéktelen pénzösszegek halmozódtak fel a mezőgazdaságban, mégsem csak a forrás befolyásolja, hanem a komplex beruházási környezet is a gazdálkodás irányát, az innovációk iránti nyitottságot.
Azt viszont be kell látni, hogy csak akkor van jövőnk, ha versenyképesek tudunk lenni.
Ami pedig függ attól, hogy a legújabb fejlesztési eredményeket mennyire vagyunk képesek követni, alkalmazni.
A világ élvonalában lévő trendek hazánkban is elérhetőek, lehetőségünk van (lenne), hogy a tudást ne hagyjuk ki a versenyképesség eléréséhez.
Ennek kapcsán azonban bizonytalanságot tapasztalunk, ráadásul nemcsak a gazdálkodók, hanem a kereskedők, forgalmazók, a teljes szakmai háttér egészében.
Kellően idős vagyok ahhoz, hogy a felemelkedésről nyilatkozzak, sőt fiatalon részese is voltam annak a színvonalnak is. Azonban nem a múltunkat kell idézgetni, nosztalgiázni, hanem a világ tendenciáit meglovagolni.
Gazdálkodási paradigmaváltást élünk, a precíziós gazdálkodás jelenti a versenyképes jövőt.
Még nincs jól elfogadott definíciója, de a lényege az, hogy a mért, észlelt adatok alapján, célzott műveleteket kell végeznünk, nemcsak átlagokra (csapadék, tápanyag ellátás, tápanyagszükséglet, hozam átlag) építenünk.
A mai kor gazdálkodójának technikai feltételekkel, szakmai tudással, a fenntartható gazdálkodásával kibővített szemlélettel kell rendelkeznie ahhoz, hogy önfenntartó és piacképes is maradjon.
A világon a hozamoldali és költségoldali hatékonyságot együtt kell kezelni, ez a mezőgazdaságra is igaz.
Nem lehet a hozamoldalt aránytalanul fokozni vagy a költségeket így csökkenteni, pedig hajlamos a magyar mezőgazdaság elitje egyik vagy másik oldalt túlértékelni.
A precíziós gazdálkodás terjedése ismert, elismert és be kell látnunk, elkerülhetetlen lesz számunkra is.
És ez már nemcsak a technológiáról szól.
Az üzemszervezés már időt, költséget, akár munkaerőt is megtakarít vagy épp átcsoportosít gazdaságunkban, hiszen pl. a fogyasztás, terhelés, kihasználás, logisztika szenzorálása alapján a távolban is megfigyelhetőek és akár befolyásolhatóak költségeink.
Ma már több 10 vagy 100 km-ről is tudni fogjuk, hogy hány cm-re szánt az ekénk.
Milliószor is el fogom mondani, hogy a fenntarthatóság a túlélésünk kulcsa, el kell érnünk, hogy ne hozzák/hozhassák lehetetlen helyzetbe a gazdálkodókat azok a problémák, amelyek a fenntarthatóság szempontjából fontosak (víz káros megjelenései, a tápanyag kimosódás, szermaradványok, stb.)
Ezek a káros hatások (ill. a „felfújt”, gyakran rosszindulatú, de legalábbis ártó hozzánemértés) a kézben tartható precíziós gazdálkodással kizárhatóak.
A kiegyensúlyozott, azaz komplex tudás szemléletváltást követel.
Hogy tud ez a mai információs közegben működni?
Sajnos kevés a független, szakmai információ, mert vagy leépítették a háttérbázisát, vagy kereskedelmi szempontokra épül.
Mára azonban (vagy épp ezért) ebből a szempontból a gyártók, kereskedők is kettéváltak.
Az egyik esetben mindent az ár határoz meg. Az ármarketing viszont a minőséget lefelé szabályozza, ez sajnos általánosítható.
Ugyanakkor a másik álláspont hatását is lehet érzékelni, ahol komplex, technológiai alapú ajánlatot kap a termelő, tenyésztő.
Ez a nézőpont erősödött az utóbbi időben.
Ezt azonban, csak nagyobb cégek, szervezetek engedhetik meg maguknak, viszont szerencsére élnek is ezzel a lehetőséggel.
A 40 éves évforduló kapcsán sokszor felmerül a kérdés itt a KITE-nél is, hogy mi lesz a jövőnk?
A KITE érdeke, hogy ezeket az innovációs eljárásokat terjessze.
A magyar mezőgazdaság jövője azonban azon múlik, hogy a fiatal vezetők mennyire tekintenek előre, mennyire képesek és hajlandóak eligazodni ezekben az útvesztőkben, ahogy mondani szokás: melyik vonatra szállnak fel Önök.
Ugyanis mi is azzal a vonattal kell, hogy utazzunk…
Összefoglalta: Sándor Ildikó főszerkesztő
