Ígéretes sárga és piros gyümölcsűek

A számos szilvafajta ugyan a Kárpát-medence szülötte, mégis a szeszélyes időjárás (főleg az özönvíz-szerű esőzések) miatt úgy tekinthetünk a fajtákra, hogy ismét új ökológiai szempont alapján szükséges róluk új ismereteket szerezni. A piac és a fogyasztó általában nincs tekintettel a termelőket érintő nehézségekre, így azután olykor nagyon súlyos teher nehezedik a termesztőkre, és még inkább a kutatókra – az igényeket illetően. A fajták termékenyülési problémái, sharka-fogékonysága, értékesítési nehézségei ellenére mégis megfigyelhető a szilvatelepítési kedv növekedése.

Eddig a kereskedői és fogyasztói igény szinte csak a kék, esetleg a lila gyümölcsű fajtákra korlátozódott, ezért ma még nehezebb a nem-kék szilvák iránti érdeklődést és fogyasztási kedvet felkelteni. Holott a sokféleség iránti igény vagy a fajták különböző ökológiai adottságai épp az “egyszínűséggel” szemben, sokkal inkább biztosítanák a széles érési idényt, és nem mellékesen a már említett színbeli, alakbeli és felhasználásbeli változatosságot.

Ma a fajták iránti kritériumok friss fogyasztásra (kék-lila héjszín, 40 g körüli méret, rendszeres és bő termés, sharka tolerancia stb.) és főleg pálinkakészítésre (kiváló beltartalmi mutatók) redukálódtak. Nem lehet viszont az sem elhallgatni, hogy a nem-kék szilvák, ha lennének, főleg ?szilvaapályos? időszakban vevőre találnának, persze ehhez a kereskedői oldal partnersége is szükséges. Célszerű ilyen megfontolásokból is foglalkozni a fajtákkal, mert a divatos fajtasorokkal operáló kereskedelem nagyban beszűkítette ízvilágunkat. Régen csak a muskotályos ízzel “bűvészkedés” volt az elvárás, ma a pektin és bioaktív anyagok, színezékek nagyon széles eszköztárat kínálnak – persze – a feldolgozott termékekben. Ez így nincs jól.

Nem minden szilvafajta kék?

Közép- és Kelet-Európában szinte a szilva egyet jelent a kék színű gyümölccsel, pedig ez nem volt így sem a közelmúltban, sem régebben. Nagyobb ültetvényekben termelt és nem-kék szilvák általában kevésbé bírják a gépi rázást, szállításuk kényesebb is, de a szilva holt idényében sikeres árucikk lehet belőlük. A zöld, hamvas fehér, sárga, narancs és piros héjú fajtákkal – esetleg sajátos ízzel, zamattal (muskotályos, sárgadinnye vagy fűszeres íz), roppanósan kemény héjjal, házikertek számára elhúzódva érő szilvákkal meg lehet találni a vevőket is. Nem vitatható, hogy e szempontoknak teljesülése nagyobb és drágább marketingmunkát és fajtaismeretet is kíván a kereskedelemtől is.

A ceglédi szilvafajta-gyűjtemények 1950-től kezdődően sok és értékes nem-kék szilvát is befogadtak. Ezek egy része véletlenek és a szűkös pénzügyi források ellenére megérte a 2014. évet is. Főleg külföldi tapasztalatok nyomán figyeltünk fel a Victoria szilvára, amely ugyan nálunk nem képes 65-85 g-osra fejlődni, de 50 g-os és kiváló ízű szilvaként figyelmet érdemel (1. a és 1.b ábra).

1. a ábra/ Victoria szilva érés idején (kistermő év)

1. a ábra/ Victoria szilva érés idején (kistermő év)

1. b ábra/ Victoria szilva érés idején (nagytermő év)

1. b ábra/ Victoria szilva érés idején (nagytermő év)

A Zöld ringló meghatározó régi fajtánk, igazi befőttnek való; a Francia narancs sajnos például esős években nem adja sajátos ízét, az Ontario 40 g körüli tömege, kerekded formája ugyancsak értékes fajta. A Duna-Tisza közén, Bácskában és a Tiszaháton ismert egy Besztercei szilvához hasonló, de annál nagyobb gyümölcsű tájfajta, amit helytelenül Sárga vagy Fehér Beszterceinek is mondanak. A C. 1501 Sárga szilva fajtával együtt a napos oldalon a sárga héjszínt pirosas fedőszín kíséri.

Az Ontario és a C. 1501 részben öntermékenyülő szilvák, bár a 10% alatti szabad termékenyülés darabosabb gyümölcsöt biztosít. Augusztusban sem virágzásban, sem érésben nincs akkora különbség közöttük, ami indokolná e két fajta együttes termesztését (szedési munkaszervezés miatt!).

A Nancy-i mirabella a legismertebb szír szilva, amely a kökényszilvákra jellemző kis méretével és viszonylag alacsony savtartalmával tűnik ki. Két okát is találtuk termesztésének: a sharka-vírus nem fertőzi, és szükség van apró szilvákra is. Túltermésre képes, ekkor gyümölcse nagyon kicsi marad (14-22 g). Mind Franciaországban, mind Németországban a rezisztenciaforrásként használják a nemesítők. A magvak jó csírázóképessége révén érdemes lenne mint vírusmentes vetőmagforrást is kipróbálni a faiskolai termelésben.

Egyéb sárga szilvák is vannak

A C. 940 jelű fajtajelöltnek még nem történt meg a vírusmentese, de nagy gyümölcsmérete és kiváló íze miatt is figyelmet érdemel, noha a színeződése nem ideális. De akadnak a narancssárga, pirosas narancs és piros gyümölcsű szilvák között piacra is való fajtajelöltek. A Dzsanka és a Zsalta Afazka zerdzeli (myrobalán)-jellegű, de a száraz időjárást sokkal jobban elviselik, mint a legtöbb myrobalán – a C. 174 alanyfajta kivételével.

Őstermelői piacokat (Cegléd, Szekszárd, Csongrád, Nagykőrös, Szentes) rendszeresen felkeresve azt figyeltük meg, hogy a myrobalán-jellegű fajták is lehetnek piacképesek, ha korán érnek és színesek. Felfigyeltünk 40 g-os Sárga és Piros cseresznyeszilva tájfajtára is a piacokon, de mivel már augusztusban értek, kevesebbet kínáltak érte, mint a július eleji apróbb myrobalánokért. A Bátai viaszszilva lényegében átmenetet képez a friss fogyasztásra vagy pálinkának való fajták között.

Tetszetős külleme miatt értékes fajtajelölt az Oka, amelynek két klónfajtája is megvan a gyűjteményben. Nem “igazi Prunus szilva”, nem szélsőségesen csapadékos és túl forró években kellemes sárgadinnye ízű és illatú lehet. A Piros cseresznyszilva a Tiszaháton megbecsült házikerti fajta, amely a húsos som fák ?társaságában? a szilvabirtokok határát is jelölte-jelöli. A népi termesztés úgy válogatott közöttük, hogy az ízesebb és nagygyümölcsűeket fogyasztásra, a kistermésű és aprómagvú, de jól csírázó típusokat (pl. C. 162, C. 359 myrobalán) alanynak használják.

Nem lehet lezárni a vizsgálatokat és a honosító munkát?

Sem a gyűjteményes fajták vizsgálatát, sem a tájban történő szelekciós munkát nem szabad lezárni. Mivel egyrészt a régi fajtás gyűjteményekben, valamint uradalmi kertek szerencsésen megmaradt szórványaiban értékes fajtaváltozatok így még leszaporíthatók. Téves nézet, hogy ez akadálya lenne az új fajták honosításának. Akár a bőség zavarát jelenthetik olyan régi fajták, mint pl. Bazalicza szilvája, Piros ringló, Princze piros ringló, Walesi herceg stb. újbóli termesztése is, szolgálva a változatosságbeli igényeket. Ugyanis a japán szilvák bizonytalan termesztési perspektivája nem képes azokat leváltani. Rövid írásunkhoz kapcsolódó virágzási fenogram végül az aktuálisan ajánlott fajták, fajtajelöltek virágzási és termésérési időpontját mutatja be (2. ábra).

2. kép Nem-kék szilvák virágzási és érési időpontja

2014-ben rekord mennyiségű eső hullott (450-500 mm) a vegetációs időben, számos kékszilvafajta héja felrepedt, károsodott, ilyen sérüléseket a bemutatott nem-kék szilvák körében viszont nem figyeltünk meg. Ha ez törvényszerűnek tekinthető, akkor a magyarázat fizikai (kemény és rugalmas héj, felesleges vizet képes leadni a kocsánynál stb.) és biokémiai (kisebb ozmotikus értékű a gyümölcshús, magasabb víztartalom, intenzívebb transpiráció stb.) természetű.

Surányi Dezső

gyümölcs kertészet növénytermesztés őstermelő szilva