Így válik jó üzletté a szőlőmag

A borkészítés és szőlőfeldolgozás során keletkező melléktermékekkel a vonatkozó jogszabályok ereje okán a gazdáknak „kezdeniük kell valamit”. Ma már egyre többen ismerik fel, hogy az egyes melléktermékek – például a szőlőmag – jelentős üzleti potenciállal rendelkeznek. A számos melléktermék közül most a szőlőmagot helyezzük a cikkünk fókuszába.

Jogszabályi kötöttségek

Hazánkban a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény, valamint a szőlőfeldolgozás és a borkészítés során keletkező melléktermékek kivonásáról és támogatással történő lepárlásáról szóló 70/2012. (VII. 16.) VM rendelet ad „iránymutatást” a gazdálkodóknak. Az előbb említett VM rendelet szerint azon gazdálkodók vagy szervezetek, amelyek 25 hektoliter vagy azt meghaladó mennyiségben állítanak elő bort, vagy dolgoznak fel szőlőt, a keletkezett melléktermék (szőlőtörköly vagy borseprő) teljes mennyiségét ki kell vonniuk. A melléktermék kivonásának lehetséges módja a szőlőtörköly esetén a szőlőmag, illetve a szőlőmagolaj kinyerése.

Széleskörű felhasználhatóság a népszerűség alapja

A szőlőmagolaj azért örvendhet növekvő népszerűségnek, mert kívül és belül egyaránt használható. Külsőleg való alkalmazása leginkább kozmetikai szerekben jelenik meg, de használják ilyen célokra, további feldolgozás nélkül a natúr szőlőmagolajat is. Természetesen a gasztronómia is felfedezte magának e terméket. A szőlőmag- és héjőrlemény pedig a reformtáplálkozásban tölt be fontos szerepet. Az elvégzett hazai és nemzetközi vizsgálatok azt állapították, hogy a szőlőmagban koncentrált formában található resveratrol számos egészségvédő hatással rendelkezik. Leginkább magas antioxidáns hatását szokták emlegetni: szinte hússzor jobb, mint a C-vitamin, és ötvenszer jobb, mint az E-vitamin. Erősíti a vér- és hajszálerek falait, megvédi az érrendszert a meszesedéstől. Növeli a jó koleszterint, és csökkenti a rosszat, megelőzve a szívinfarktus kialakulását. Ezért nem meglepő, hogy a szőlőmagból nyert olaj és liszt iránt nemcsak „hétköznapi vásárlók” mutatnak érdeklődést, hanem egyre keresettebb alapanyag a bioélelmiszer-gyártók körében is.

Mit mutat az árcédula?

Napjainkban már nem csak a gyógynövény- és reformélelmiszer-boltokban találkozhatunk a szőlőmagolajjal, illetve a szőlőmagőrleménnyel, ugyanis már minden nagyobb élelmiszerbolt kínálatába bekerültek. Az említett portékák után kutatva számos különböző termékkel találkozhatunk a boltok polcain, olyanokkal, melyek minősége és ára a legszélesebb sávban mozog. A szőlőmagolaj leginkább 200-250 ml-es kiszerelésben kerül a boltokba. Rögtönzött piackutatás eredményeként kiderült, hogy a 250 mles kiszerelést 1200-4000 forintos ársávban kínálják a kereskedők. Az őrlemény esetén 100-250 gr-os kiszerelés a leggyakoribb. A most említett nagyobb kiszerelés a szőlőmagolajéhoz hasonló áron kerül a boltok polcaira. De vajon mi a különbség e termékek között? Mitől olcsóbb az egyik, mint a másik? Honnan tudhatjuk, hogy melyik az igazán minőségi termék. Szőlőmagolajból és szőlőmagőrleményből számos változattal találkozhatunk, viszont ahhoz, hogy ki tudjuk választani a nekünk megfelelőt, érdemes tájékozódnunk. Az árak között óriási lehet a különbség, pedig elméletileg ugyanaz van minden üvegben – akkor mi miatt kerülhet az egyik ötödannyiba, mint a másik? A válaszhoz a „hogyan készül?” kérdés vihet közelebb bennünket.

Hogyan készül?

A szőlőmag feldolgozására döntően kétféle technológiát alkalmaznak. Az egyiknél mechanikus úton nyerik ki a magokból az olajat (ezt nevezik hidegen sajtolásnak), a másiknál pedig különböző vegyi anyagok használatával érik el ugyanezt. Ez utóbbi módszert leginkább az ipari mennyiségű olaj előállításakor használják. A környezettudatos vásárlók a hidegen sajtolással előállított terméket kedvelik jobban. Mind a két változatnál a kiindulási állapotot a szőlő kipréselésekor visszamaradt törkölyből kinyert magok jelentik. Ezek eredetileg 50-60% nedvességtartalommal rendelkeznek, ezt kell az optimális szintre kb. 10%ra csökkenteni. A szárítás után nyerik ki a magokból az olajat vagy készítik az őrlemény. Tapasztalati érték szerint egy liter szőlőmag olajhoz 50 kg szőlőmag szükséges, másképpen számolva 500 kg szőlő. A magok olajtartalma 6 és 20% között ingadozik.

Valós piaci igény

Az egészséges életmódra való törekvés ma már egyre gyarapodó vásárlói tömeget jelent a piac számára. Ebből fakadóan egyre több gyártó igyekszik szelethez jutni a piaci tortából. Jól megfi gyelhető, hogy 10-15 évvel ezelőtt csak néhány cég kínálatában szerepelt csak szőlőmagolaj, illetve az őrlemény. Ma már egy nagyobb reformélelmiszer boltban 8-10 gyártó csábítja a vásárlókat a fenti két termék vonatkozásában.

Korábban a kis és közepes méretű borászatok tulajdonosainak a fantáziáját mozgatta meg a szőlészeti hulladék, a szőlőmag ilyen irányú felhasználása. Mára már a legnagyobbak is komoly üzleti lehetőséget látnak ebben. A villányi borvidék különösen aktív e szegmensben. Ebből a régióból elsőként a Gere Pincészet lépett, most pedig a Bock Háznak van folyamatban egy feldolgozóüzem megvalósítására irányuló projektje, de a hírek szerint a régió több borásza is tervezi hasonló üzem felépítését. A szőlőmag minőségi, kereskedelmi forgalmat célzó feldolgozása meglehetősen tőkeigényes vállalkozás. Zöldmezős beruházásként egy nagyobb üzem az épülettel, technológiával együtt több mint egy milliárd forintba kerül. Viszont a piacon, a végtermék iránt megmutatkozó kereslet biztos megtérüléssel kecsegtet. A nagyüzemek mellett az országban több borvidéken kisebb, házi malmok is működnek, főként a helyi, vásárló igények igyekeznek kielégíteni.

Mielőtt valaki ilyen beruházásba kezdene, két dolgot mindenképpen fel kell mérnie. Az egyik az előbbiekben taglalt tőkeigény, a másik pedig az alapanyag mennyiségi kérdése. Vagyis nem árt tisztában lenni azzal, hogy 1 hektár ültetvényen mekkora maghozamra számíthatunk. Ez ugyanúgy függ a szőlőfajtától, mint a termés mennyiségétől. Figyelembe véve, hogy a mag a bogyó tömegének mindössze 3-6%-át teszi ki, elengedhetetlen a körültekintő fajtamegválasztás, ami megalapozza az előállítani kívánt nyersanyag minőségét, tulajdonságait és felhasználási lehetőségeit.

Czékus Mihály