Itt az ideje egy takarmánygyárakra szabott pályázatnak

Az OTP Agrár legfrissebb elemzésében sorra veszi azokat a trendeket, amelyek a világ takarmánygyártásában zajlanak, és kitűzi a fejlesztési irányokat a hazai üzemek számára is. Az elemzés nem titkolt célja, hogy ráirányítsa a szaktárca figyelmét: nagyon jól hasznosulna egy 50 százalékos támogatásintenzitású pályázat ebben a szektorban is.

A Gyermelyi Zrt. 2017-ben épül takarmánygyára (Forrás: Gyermelyi Zrt.)

Világ: növekvő hús- és takarmányigény

A világ hús- és tejfogyasztása folyamatosan nő, főleg a feltörekvő országok életszínvonal-javulásának köszönhetően. Emiatt bővül a gabonafélékből és olajnövényekből készített takarmányok felhasználása is. Az előrejelzések szerint 2050-re a globális húsfogyasztás a jelenlegi mintegy évi 340 millió tonnáról 470 millió tonnára, vagyis közel 40 százalékkal emelkedik – mutatnak rá legfrissebb elemzésükben az OTP Agrár elemzői. A globális hústermelés mintegy fele (55 százalékát) öt országban – Kínában, az USA-ban, Brazíliában, Németországban és Oroszországban – zajlik. A takarmány iránti globális kereslet 2016 és 2018 között elérte az 1,7 milliárd tonnát, és várhatóan növekedni fog: 2027-re mintegy 1,9 milliárd tonnára, mely 1,7 százalékos éves növekedést feltételez.

A 21. század egyik legnagyobb kihívása, hogy az állattenyésztés megfelelő mennyiségű, minőségű, biztonságos élelmiszer-alapanyagot állítson elő úgy, hogy a termelés a környezetet a lehető legkisebb mértékben terhelje. Ehhez a takarmányt jól hasznosító fajtákra és minőségi keveréktakarmányokra van szükség.

EU: stagnáló állatállomány, javuló takarmány-értékesítés

Európában az elmúlt 30 évben a brojlercsirke esetében mintegy 30 százalékkal javult a fajlagos takarmány-értékesítés, vagyis ennyivel csökkent az egy kilogramm élősúlyra vetített takarmány-felhasználás. Az EU hústermelése 2030-ig várhatóan nem mozdul el a jelenlegi szintről – derül ki az elemzésből. Ezek szerint inkább csökken a takarmány iránti igény Európában, miközben a termék külpiaca folyamatosan javul. (Az EU-hoz legközelebb fekvő, nagy felvevőpiac Oroszország, amit a hazai takarmánygyártás ki is használ.)

A magyarországi takarmánykeverő üzemekben összesen 3 millió 779 ezer tonna haszonállat-takarmánykeveréket állítottak elő 2019-ben. Az öt legnagyobb magyarországi keveréktakarmány-gyártó vállalkozás az előállított keveréktakarmányok mennyiségének 31,3 százalékát adta. (Lásd részletesebben ebben a cikkben.)

Fontos takarmánykeverék-felhasználó ágazat (fotó: Horizont Média)

Az új igények lekövetése takarmánnyal

A takarmánykeverékekben a gabona mennyisége jellemzően 50 százalék, az olajmagdara és -liszt aránya pedig 26 százalék. Az élelmiszer- és bioetanol-ipar melléktermékei 11 százalékot, az olaj és zsír 2 százalékot, a hüvelyes növények pedig 1,5 százalékot képviselnek. A többi alapanyag aránya csupán 0,5-4,0 százalékot tesz ki. Az ökológiai lábnyom (pl. fuvarköltségek) csökkentése érdekében újabb alapanyagok (például rovarfehérjék, hínárfajok) felhasználása is várható. Újgenerációs fehérje- és szénhidrátbontó enzimek jelennek meg a piacon, amelyek segítségével a ma még emészthetetlen takarmányfrakciókból további energiahasznosítás érhető el. Mindezekre a változásokra a hazai takarmányiparnak is fel kell készülnie.

Fejlesztendő területként jelentkezik a funkcionális takarmányozás. Ebben az esetben a takarmányozás révén meg tudjuk változtatni az állati termék belső összetételét. Különös hangsúlyt kapnak a pozitív humán élettani hatással bíró, úgynevezett egészségvédő hatású összetevők. A természetszerűbb, illetve ökológiai szemléletű takarmányozás esetén kihívásként jelentkezik, hogy a keveréktakarmányok összeállítása során a keverők minél nagyobb arányban olyan takarmányalkotókat használjanak, amelyek az adott állat természetes táplálékkészletei között is megtalálhatók. Ebben az esetben már nem a legfőbb szempont, hogy az állat minél előbb elérje a vágósúlyt.

Takarmánykeverők korszerűsítése, létesítése

A globalizálódott piacon a hazai takarmánygyártók, valamint a hústermelésben és húsfeldolgozásban is érdekelt nagyméretű, multi- és transznacionális vállalatok is versenyeznek egymással. Ezt a versenyt – azonos minőség mellett – az önköltség, illetve az ár fogja eldönteni, ezek csökkentése pedig leginkább erőteljes vállalati koncentrálódással, a méretgazdaságosság fokozásával érhető el. A mai piaci viszonyok mellett 100-150 ezer tonna éves kibocsátási kapacitású üzemet már csak vertikális integráció keretében célszerű tervezni.

A jó színvonalon termelő üzemek átlagában a költségarányos jövedelmezőségi ráta Magyarországon mintegy 4 százalék, a befektetett eszközarányos jövedelmezőség 18 százalék. Egy ilyen üzem zöldmezős beruházásként történő megvalósításának bekerülési költsége meghaladja a 3 milliárd forintot. Ez az érték az épületállományon és a technológián túlmenően magában foglalja a kivonandó földterület és a szükséges közművek értékét is, de tartalmazza a szociális épületek, az irodák, az informatikai háttér beruházási költségét is. Vissza nem térítendő támogatások nélkül egy ilyen beruházás a 7. évben térül meg, 40 százalékos támogatásintenzitás mellett a megtérülési idő 4 év, 50 százalékos támogatásintenzitás mellett pedig 3 év.

Feltehető a kérdés, hogy a már meglévő, de elhasználódott takarmánykeverőket célszerű-e rekonstrukciókkal megújítani. A korszerűsítésnél előnyt jelent, hogy a meglévő tárolókapacitások a régi takarmányüzemek közvetlen közelében vannak. Emellett a rekonstrukciók mellett szól az is, hogy nem kell további területet kivonni a termelésből, már elkészült például a térbeton, az infrastruktúra, a kerítés, a szociális épületek, amelyeket egy új üzemnél ismét meg kellene valósítani. Ráadásul a zöldmezős beruházások engedélyeztetése (például a tűz-, por-, zajvédelem, vagy a veszélyes hulladékokra vonatkozó előírások miatt) bonyolult, hosszadalmas, míg a barnamezős beruházások engedélyeztetési, adminisztratív terhei sokkal kisebbek. Könnyebb egy engedélyt meghosszabbíttatni, mint egy újat megkapni. Az Ipar 4.0 keretében kiemelten fontos a meglévő takarmánykeverő rendszerek informatikai, információáramlás-szervezési fejlesztése is.

Az OTP Agrár elemzői tehát arra biztatják a szakvezetést, hogy takarmánykeverők korszerűsítésére és építésére is írjon ki – lehetőleg 50 százalékos támogatásintenzitású – pályázatot.