Jánossomorján tavasszal kell eladni a határt

A facéliát sokan mézontófűként ismerik, zöldtrágyának leszántva jó előveteménye a legtöbb kultúrának. A virágzás kezdetéig szívesen fogyasztják a jószágok. Virága halványkék színű és mézes illatú. Az elnyíló akác után a méhek a facélián táplálkoznak a napraforgó virágzás kezdetéig. Jellegzetesen kesernyés ízű, hamar kristályosodó méze különleges, leginkább teába keverve, illetve kenyérre, kiflire csurgatva népszerű csemege.

Jánossomorján hagyományosan 60-70 hektáron facélia vetőmagot állítanak elő, ennek nagyobb részét a Szemes Művek földjein, a fennmaradó részét a környező gazdák parcelláin.

Az őszi vetések májusban virágoznak, a tavaszi vetés esetén a magok július végén, augusztus elején érnek be, hektáronként 300-500 kg szemterméssel fizetve.

 

 

Az egykori jánossomorjai téesz-ből kialakult Szemes Művek mintegy húsz családnak teremt megélhetést, ehhez saját és bérelt földeken folytatnak növénytermesztést, vetőmagot termelnek, vállalnak raktározást, szárítást és tisztítást, tartanak tojótyúkot is.

A rendszerváltást követő első években a régi szövetkezet alól kárpótlással kiosztották a földek 55 százalékát, emellett nagy területeket eladtak bányaművelésre.

 

Ezzel a lépéssel percek alatt megpecsételődött az akkor ezerkocás sertés telep, a 100 ezer tojótyúkot és 700 tehenet nevelő istállók sorsa.

A kárpótlással megszerzett földek, illetve a 30 százalékban korábban is magánkézben lévő területek rendezetlenségei miatt számtalan törpe, osztatlan birtoktest alakult ki, ami a mai napig kezelhetetlen helyzeteket teremtett.

A föld utáni éhség máig nem csillapodott le.

A bérleti díjak az eget súrolják, aki pedig eladja, legkevesebb 8,5 ezer eurót kér egy hektárnyi területért.

A Szemes Művek tulajdonosai kiváltották a tagok üzletrészét, az így vásárolt szántókat hozzátették a saját földjeikhez, majd a térség egyik jelentős gabona- és kukorica kereskedőjeként, termeltetőként léptek a színre.

Öt éve még két milliárd forint volt a nettó árbevételük, néhány éve azonban elvéreztek a nagyokkal, főként az osztrák érdekeltségű társaságokkal vívott piaci versenyben.

A kft. hatalmas pofont kapott az újdonsült magyar kapitalizmusban, amikor át kellett adniuk 8 ezer hektárnyi termeltetési szerződést is a konkurenciának.

Hogyan lehet elviselni ép ésszel e térvesztést? Úgy, hogy erősnek kell lenni – mondja Buderer István, és keménynek a kudarc tűrésében.

 

A grófi nagybirtok csodái

Jánossomorja a grófi nagybirtok szélén terül el, az egykori Albertkázmérpuszta és Esterházapuszta találkozásánál, egy kisebb birtoktesttel.

A múltban itt élt, főleg németajkú lakosság magas szinten űzte a növénytermesztést, állattartást.

Az akkoriban még három, de önálló településen (Mosonszentjános, Pusztasomorja és Mosonszentpéter) működött malom, üzeme volt a híres Frank gyárnak, a gazdák cukorrépát termeltek, e falvakból látták el a bécsi lovakat jó minőségű szénával.

Tőzeggyár is adott kenyeret az ott dolgozóknak.

Az ezernyolcszázas évek második felétől kis nyomtávos vasút vágta ketté a térséget, illetve összekötötte egymással a térség nagyvárosait, Csornát és Hegyeshalmot.

Ha visszatérne a régi világ, a Hanság és a Fertő-tó vidékén fejlett élelmiszertermelésre lelnénk.

Az Albert Kázmér birtok csodájára jártak a gépesített állattenyésztése és növénytermesztése miatt.

A tehénistállókat például járólap és csempe borította, a lovakat márvány vályúkból etették.

Ez a kultúra megtört a második nagy világégés idején, sőt, 1946-ban e három falu lakosai közül több mint 4 ezer németajkú embert kitelepítettek az országból.

Szerencsére nem mindenkit űztek el az otthonaikból, illetve az üresen hátrahagyott házakba a közeli falvakból, közte nincstelen vagy földhöz értő német családokat költöztettek be.

E családoknak és néhány lelkes fiatalnak köszönhető, hogy Jánossomorján újraéledt az igény a hagyományok őrzésére, ápolására, amely keretében egyesület, énekkar, társaskör és színjátszók fáradoznak.

 

Pénzes növények

Buderer István arról számol be, hogy egyszerre hat-hét fajta tavaszi és őszi növénnyel foglalkoznak, nem tesznek fel mindent egy lóra.

Főbb pénzes növényük a 130 hektáron gondozott vetőkukorica és az 50 hektárnyi facélia, emellett 60 hektáron vetnek napraforgót, 70-en árukukoricát, 90-en repcét, 110-en búzát és 35 hektár területen mákot.

Próbálkoztak 35-40 hektáron szójával is, ám ez a vidék nem igazán kedvez a fehérje növénynek, sőt még a nagyobb cégek esetén sem lett igazán sikernövény, hiszen a beérés rendre átcsúszott az őszi időszakba, így a tetejében még a szárítás is vitte a forintokat.

Hézagpótló növénynek esetenként szóba kerül a mustár, a víznyomásos táblákon a köles.

Ez utóbbi vethető július elejéig, remélhető, hogy szeptember végére még beérik

Egyszer a facélia süllyedékes területre került, ahol egy hidegebb időjárás mellett megállt a fejlődésben, törpe maradt.

Ugyan virágzott, de nem volt értelme bízni benne, kiszántották, a helyét bevetették kölessel.

Profitot ugyan nem hozott, de annyival csak fizetett, hogy visszahozta a befektetett pénzt.

A teljes területet összesen hárman gondozzák, a munkára fogható gépekkel többnyire két nap alatt elvégzik a vetést.

Ezen a vidéken a gazdálkodók követik a hagyományokat a növényfélék kiválasztásában is.

Buderer István úgy fogalmaz, őseiktől átvették a régi féleségeket, amit hozzáigazítottak a maguk lehetőségeihez.

 

Ha már nem ezer hektáron kell gazdálkodni mint korábban, hanem kisebben, akkor ahhoz választanak növényeket.

Jánossomorja térségében kevés gazda művel 300 hektár területű földet, jellemzőbb a kisebb, 50-70 hektáros birtok, sőt az ennél kisebb.

Ez utóbbiak valamilyen munka mellett, kiegészítésként bajlódnak a földekkel.

Akinek kisebb a területe, úgy gondolkodik, nem veti be az egész területét például búzával esetleg kukoricával, nehogy kiszolgáltassa magát az aratáskori ár kockázatainak, illetve a tavaszi időjárásnak.

Aki teheti, és ért hozzá, vet búzát, tavaszi gabonát, belevág a mákba, ami hozhat pénzt, de vihet is.

Facélia is egy lehetőség. A Szemes Művekben tíz éve facéliáznak.

Régen nagy területek bevonásával termeltettek is.

A facélia vetőmag ára vetekszik a búzáéval, ellenben kevesebbet kell rákölteni.

Egyszerűbb a gyomirtása, kibír néhány kevésbé perzselő hatású készítményt, és nem kíván különösebb növényvédelmet a rovarok, gombák ellen sem.

Érdekes egy növény, még a szakirodalom is megosztott, hol a pillangósok közt említik, hol kihagyják onnét.

Kutakodtunk mi is utána. Egy helyen valami orvostudományi készítmény alapanyagának nevezik meg.

Nitrogén megkötő képességet, sőt talajfertőtlenítő hatást is társítanak hozzá.

A legvalószínűbb a német gazdák véleménye, ők zöldtrágyának és a méhek legeltetésére vetik.

A legismertebb Jánossomorján termesztett fajta a Faci, Angelia, Lilla, valamint a Júlia.

Az egyes facélia fajták genetikája nagyjából azonos.

Az egyik kissé jobban bírja a hideget, a másik inkább tűri a szárazságot, de ezek a tulajdonságok, paraméterek nem szerepelnek a fajta leírásokban.

Itt nincs FAO-szám, mint például a kukorica esetében, ezért az a gyakorlat, hogy évente a fajtaházak, illetve az integrátorok termeltetnek 5-6 félét, s amelyik bevált, a következő évben azokból választanak a gazdák.

 

A facélia titkai

Régen úgynevezett integrátor osztotta el az országban a 10-20 kilós zsákokban érkező szaporításra szánt vetőmagot.

Szervezték a termeltetést, felvásárolták a gazdák által szaporított magot.

Tőlük átvéve tisztították, feldolgozták, zsákolták, majd így értékesítették az ő megrendelőiknek.

A facéliát általában március második felében vetik, amikor a talaj hőmérséklete eléri az 5-10 Celsius fokot.

Egy közepes talajon már szépen fejlődik. Az őszi szántás inkább a talajnedvesség megőrzése miatt fontos, s kevésbé a növény igénye miatt.

Előveteményben sem válogatós, kórokozó lényegében nem károsítja. Amikor eléri a10 centiméter magasságot, következhet a gyomirtás.

Egy afalonos kezelés általában 80 százalékos eredményhez vezet, szükség szerint szelektív készítménnyel megszabadítható az egyszikű gyomoktól.

A gyomirtással egy menetben kiszórható a legfeljebb közepes mennyiségben az NKP műtrágya keveréke.

A műtrágyát többnyire ősszel szórják alá, tavasszal inkább komplex tápanyagot kap.

 

 

 

A nitrogénnel szűkmarkúan kell bánni, hektáronként legfeljebb 100-120 kilós adagolással, mert a facélia egy lágy szárú növény, s jobb 60 centiméter magasságban tartani, mint 80-100 centiméter között.

Egy erős szél könnyen megdönti, s ha a szára eltörik, onnét kezdve egy halott növény, ráadásul az elszáradt szárrészek megnehezítik a későbbi betakarítását.

Hogy milyen a nitrogén megkötő képessége? – erre a kérdésre Buderer István kitérő válasszal szolgál, mondván, ők azt tapasztalják, hogy a facélia után vetett a kukorica és a többi kapás növény gyengébben kel, gyengébb a habitusa.

Ugyanezt látják a cukorrépa esetében is. A facéliát ugyanis tömörített talajba, de nem mélyen kell vetni.

 

A hengerezés keménnyé teszi a talaj felületét, amit később nehéz laza szerkezetűvé munkálni.

A facélia magjai 5-8 centis becőkben fejlődnek ki, minden gubójában 4-4 mag húzódik meg.

Amikor a becők alsó részén beindul az érés, rendre kaszálják.

A rendben 5-10 napon fekve hagyják, utána kombájnnal felszedik.

Az érett mag színe barna, de a még a fehér mag is csíraképes, ha hagyják beérni.

Padozatra vagy rácsos szárítóra teszik, hogy 10-12 százalékra csökkentsék a magok nedvességtartalmát, ha pedig szükséges, legfeljebb 40 Celsius fokra hevített levegővel szárítják, de így is nehéz elvenni tőle a vizet.

A kombájn – noha mégsem egy vetőgép – sok magot szétszór a porrá zúzott szárral együtt, s az így kikelő facéliát egy tárcsázással kell bedolgozni a talajba az őszi szántást megelőzve.

Buderer István elmondja, a facélia virágzása idevonzza a méhészeket is.

A világoskék színű földeken kétezer, esetenként akár tízezer méhcsalád gondoskodik a beporzásról.

A méhészek már március végén, április elején érdeklődnek, mikortól jöhetnek.

A méheknek kell a méhlegelő egészen a napraforgó virágzásáig, így nem kell fáradságos munkával etetni a rovarokat.

 

Megegyeztek a védő árakban

A Szemes Műveknél másik fő növénye a vetőmag kukorica.

Legutóbb 90 hektárt vetettek belőle. Rendszeresen 5-6 növényház fajtáit szaporítják, tavaly például 12-őt.

A növényházak követelménye alapján egymáshoz képest eltérő időpontokban vetik el az apát és az anyát, s mindvégig azon dolgoznak, hogy összejöjjön a porzás feltétele abban a bizonyos 10 napban.

Csakhogy az időjárás közbeszólhat, esetleg a két vonalnak eltérő az érzékenysége a gyomirtásra, máskor a légköri aszály teszi lehetetlenné a kötést.

Tavaly pocsék eredménnyel zártak, s nem szolgált vigasszal, hogy a nagy termesztő vidékeken sem lett jobb a termés – kevés fajta hozott elfogadható mennyiséget.

A vetőmagnak termelt kukorica jó pénzzel fizet – erősíti meg Buderer István, igaz, nagy a kézimunka igénye.

A termelésben részt vevő gazdák lelkesedését növeli, hogy legutóbb sikerült megegyezniük valamennyi vetőmagházzal és integrátorral egy védő árban.

Ennek lényege, bárhogyan alakuljon a termelők gazdasági éve, legalább a befektetett költségüket megtérítik.

A védő ár garanciát, biztonságot teremt, ráadásul már szeptemberben megkapják ezt a pénzt, ezzel lesz erejük előkészülni a következő esztendőnek.

A gépi címerezés sok munkától megkímélheti az embert, de csak akkor jöhet szóba, ha nagy táblát kell művelni, de akkor is legalább 60-80 százalékban egyenletesnek kell lennie a növénynek.

Ha az állományban bármilyen egyenetlenség alakul ki, ott bizony kézzel kell végezni a munkát.

A gépi címerezést általában bérmunkában kínálják fel az erre szakosodott szolgáltatók, az integrátor vagy a termeltető cégek.

 

Tavaly sok vetőmagnak szánt kukoricát vetettek országszerte, mégis kevés termett.

Sokan keresik, hiszen az őszi vetéseket több térségben belvíz borítja, s a gazdák abban bíznak, hogy ha visszahúzódik a víz, a kipusztult kalászosok helyét, ahol csak lehet, május elejéig kukoricával bevetik.

Említettük, a közeli Albertkázmérpusztán egykoron híres istállók álltak.

Ma lényegében megszűnt az állattenyésztés a környéken, a rendszerváltást követő időkben alakult 20 magántehenészetből mára alig kettő maradt talpon.

Nincs feldolgozóüzem, ahol átvennék a tejet, a másfél évig nevelgetett a borjú húsáért keveset fizetnek.

Nehézkes a takarmánytermesztés, például a silózás csak a nagy gazdaságokban kifizetődő, ott is többnyire azzal a kötöttséggel, ha élvezik az állami támogatást.

A legtöbb helyen kényszerből tartják fenn az állományokat, nem akarják, vagy nem tudják visszafizetni a valamilyen címen odaítélt támogatást.

A Szemes Művekben tartott 5000 darabos tyúkállomány etetéséhez tápot használnak, amit kifizetődőbb megvásárolni, mint egy saját keverőüzemet fenntartani.

 

A gazdaság mindenese

Buderer István névjegyén növénytermesztési ágazatvezető titulus szerepel, valójában a gazdaság mindenese.

Intézi a talajmunkától kezdve a növényvédelem ágas bogas teendőit a betakarításig, szervezi és ellenőrzi a kiadott munkát, emellett ő is felül a traktorra, kombájnra, s ha kell, dolgozik az öntözéseknél is.

Ismereteit a csornai Csukás Zoltán technikum elvégzése után többek között egy 300 órás szakirányú képzéssel fejelte meg. Gondolt rá, de sosem szánta rá magát egy diploma megszerzésére.

Munkájában a tapasztalataira támaszkodik.

Gyerekfejjel kapált kukoricát, szedte a mákot, öntözte a kertet, és ahogyan az a kis falvakban előfordult, ha már elérte a pedálokat, átvette a traktor volánját.

A szülei földjein és a tsz adta háztájin termeltek mákot, cukorrépát, hibridkukoricát, többféle munkaigényes növényt, amivel kiegészítették a tsz-ben dolgozó család jövedelmét.

 

 

Jánossomorja határában tipikus az öntés réti csernozjom, noha foltokban barna erdőtalaj is akad.

Az ősidőkben idáig elérhetett a Duna folyama vagy a Fertő-tó partja.

Az alig 30-50 centiméter vastag, pontosabban vékony termőréteg kavicságyon terül el.

 

Errefelé, miután lepereg a tavasz, sokszor kell számolni szárazsággal.

A kutakban általában 5 méterre csillog a víz, de már a közeli Várbalog környékén gödröt kell ásni a szivattyúnak, hogy felkapja.

A vékony földben a növények gyökere oldalra nyújtózkodik tápanyagot keresve, a sóderbe hiába is kapaszkodnának.

Ezért tartja máig a mondás, hogy Jánossomorján tavasszal kell eladni a határt, amikor még gyönyörű zöld, aratásra meg kitart az időjárás vagy kiszárad a mező.

Itt a gyümölcsös sem él meg, a tsz-es időkben próbálkoztak egy 1,5 hektáros szőlővel, amelyről legfeljebb annyit szüreteltek, hogy jutott valamennyi bor a vezetőknek meg a zárszámadási rendezvényekre.

A Rábaközben, Hanságban a tőzeges feketeföld és az öntött agyagos talaj váltja egymást, amely ha megszárad, kalapáccsal sem verhető szét.

Mondják, a vetőágy előkészítését a szántással egyidőben, vagy minél gyorsabban végezzük el.

Csakhogy közbejöhet egy zápor, s pillanatok alatt 25 milliméteres tócsában megáll a víz, napokra nyerssé teszi a talajt.

Mire elbírja a munkagépet, akkor meg pillanatok alatt kiszárad, annyira, hogy a vetőgép csoroszlya egyből az égnek áll, ahelyett, hogy belefúródna a talajba.

Erre mondja Buderer István, hogy míg a bábolnai és a lajosmizsei bemutatók könnyű földjein szinte fut a munkagép, addig az a gép náluk könnyen elakadna.

Ők úgy dolgoznak, egyszerre annyit szántanak, készítenek elő, amit még aznap, vagy az éjszaka be is vetnek.

 

Egy kísérlet kapcsán

A kukorica talajlakó kártevőiről is azt tartja, a védekezés bizalmi kérdés.

Az irodalom azt írja, ugyanoda vetve a harmadik évben talajfertőtlenítést kell végezni.

A vetőmagnak szánt kukorica esetén évente védekeznek is a szóba jöhető 2-3 fajta készítménnyel, de az árukukorica talajfertőtlenítése elgondolkoztatja az embert.

A vetőmagok 90 százalékát csávázottan vetik, a legveszélyesebb kártevők egyikét, drótférget az is elviszi.

Egy 5-10 százalékos kidőléstől tartva mekkora a gazdasági haszna egy a költséges fertőtlenítőszer kiszórásának?

Esetleg egy túlvetéssel pótolható-e a várható kiesés? Mindig, így ebben az ügyben is utólag lesz okos az ember, amikor már mindegy.

A kétkedés alapja, hogy a kukoricabogár, annak a hernyója, vagy ahogyan errefelé mondják, a csimaszok, akkor indulnak el, amikor kedvezővé melegszik számukra a talaj hőmérséklete és még kellően nedves is.

 

Ez Jánossomorján a vetés után többnyire 3-4 hét.

Csakhogy addigra a talajfertőtlenítő szer túljut a csúcsán.

Buderer István ismer egy kísérletező kedvű, fejlesztő agrármérnököt, aki manapság olyan megoldással próbálkozik, hogy a már kikelt kukorica tövéhez a hatóanyagot a sarabolással egy lépésben folyékony formában juttatja el, amelyet valamikor május végére, június elejére időzít.

De azt is megfigyelte, hogy egyes kukoricafajtákat kevésbé szereti a moly.

Ehhez hasonló esetet látott az egyik vadregényes vidéken, ahol egy hatalmas napraforgótáblában mindenkit meglepve, csak négy összefüggő sort legeltek tarlóra a vadak, a többit érintetlenül hagyták.

Az íze miatt? Esetleg más okát kell találni? Ha viszont fertőtlenítünk, valóban az a legjobb, ha a magra szórják a szert.

Nem jó, ha túl mélyre kerül, de az sem, ha elkerüli.

A gépszínben már hangolják a vetőgépeket, készülnek a vetéskori talajfertőtlenítésre.

Azon ügyködnek, ha a mag „pottyanik”, arra a pillanatra időzítve összekeveredjen a szerrel.

Így, amikor gyökeret ereszt, legyen esélye a kártevők ellen.