Jót s jól!

Étkezési kultúránk egyedülálló, jó mezőgazdasági adottságokkal rendelkezünk az élelmiszeripar alapanyagainak termeléséhez. Nagy múltú és egyben stratégiai jelentőségű is az élelmiszeripar, hiszen mindig biztosítani kell a lakosságnak a megfelelő mennyiségű- és minőségű élelmiszert. A jó minőség természetszerűleg jó csomagolással garantálható.

De milyen legyen a jó csomagolás és milyen hibákra ajánlatos odafigyelni?

Az élelmiszeripar az egész világon stratégiai jelentőségű iparág, az EU-ban az élelmiszeripar részesedése a teljes feldolgozóiparból több mint 13% és az iparág 4 milliónál több embert foglalkoztat. Magyarországon – stratégiai jelentősége ellenére – az élelmiszeripar részesedése az ipari termelésből évek óta csökken (8,6%-os a részesedése 2007-es adatok szerint). Az ágazat súlyos válságban van és ennek több oka is van: egyrészt az utóbbi évek rossz agrárpolitikai döntései, másrészt a cégekre nehezedő adóterhek, amelyek előnytelen helyzetbe hozták az élelmiszeripar jellemzően kis- és közepes vállalkozásait a régió nagyobb versenytársaival szemben. A jövedelem eloszlás rendkívül aránytalan és igazságtalan a termelők, a feldolgozók és a kereskedők között, az utóbbiak javára. A kiskereskedelemben végbement koncentráció eredményeként a kereskedelem visszaél erőfölényével és az aszimmetrikus alkupozíció vesztesei szintén az élelmiszeripar kisvállalkozásai.

A csomagolás

Mivel a termék elválaszthatatlan része a csomagolás, a felhasználás előtt és alatt a minőséget csak kifogástalan csomagolással lehet garantálni.

Milyen elvárásokat kell teljesíteni a csomagolásnak?

Általános elvárás az áruvédelem, a külső behatásoktól, a mechanikai, klimatikus és biológiai igénybevételektől egyaránt védeni kell az árut, továbbá biztosítani kell a higiéniát, a sértetlenséget és a biztonságot. A kereskedelem elvárása elsősorban a logisztikai követelményeknek való megfelelés, azaz az áru mozgatásának és szállításának egyszerűsége valamint az értékesítéshez szükséges elektronikus leolvasás biztosítása. A gyártó számára kiemelten fontos, hogy a csomagolás különböztesse meg a terméket más konkurens termékektől, pozitív hatást gyakoroljon a fogyasztóra és műszaki szempontból a lehető legjobb legyen. A fogyasztó szempontjából a csomagolásnak kényelmesnek, biztonságosnak és praktikusnak kell lennie és minden lényeges információt tartalmaznia kell. A gyártónak és a kereskedőnek is érdeke, hogy az áru eltarthatósága a lehető leghosszabb időn keresztül biztosítva legyen és mindezt a lehető legkisebb költség mellett lehessen elérni. A környezetvédelmi szempontok ma Magyarországon nem kapnak kellő hangsúlyt. Jóllehet a csomagolás nem károsítja, de terheli a környezetet. Az anyagfelhasználás minimalizálásával csökkenthetjük a környezetterhelést és a csomagolástervezésnél különös figyelmet kell fordítani a környezettel való összeférhetőségre.

Információk a csomagoláson

A csomagolás eszköz a cél eléréséhez, és mint ilyen a kommunikáció eszköze is, minden adat, ami a fogyasztónak fontos lehet, vagy amit a gyártó közölni akar a vásárlóval, a csomagoláson van feltüntetve. Az élelmiszerek jelölésénél alapnormának tekinthető a 19/2004. (II. 26.) FVM-ESZCSM-GKM együttes rendeletet és módosításai valamint vannak az egyes termékcsoportra vonatkozó további speciális követelmények (EU irányelvek, nemzeti rendeletek, Magyar Élelmiszerkönyv előírásai). Az általános előírás szerint feltüntetendő az élelmiszer megnevezése, az összetevői, bizonyos összetevők vagy összetevő csoportok mennyisége, előrecsomagolt élelmiszer esetén a nettó mennyiség, az élelmiszer minőség megőrzési időtartamának lejárati dátuma, illetve fogyaszthatóságának időpontja, a minőség megőrzéséhez szükséges különleges tárolási vagy felhasználási feltételek, az élelmiszer előállítójának vagy forgalmazójának neve és címe, az eredet vagy a származás helye, felhasználási útmutató, amennyiben ennek hiányában a fogyasztó nem tudná az élelmiszert megfelelően felhasználni, az 1,2 térfogatszázaléknál több alkoholt tartalmazó italok esetén a tényleges alkoholtartalom térfogatszázalékban.

A vonalkód (EAN) feltüntetése jogszabály szerint nem kötelező, de a gyakorlat azt bizonyította, hogy a kereskedelemben nélkülözhetetlen, a vonalkód műszaki követelményeit egyébként szabvány írja elő. Van egy miniszteri rendelet, amely az egyes előrecsomagolt termékek megengedett tömeg- és térfogatértékeit szabályozza, azaz ezek a termékek, termékcsoportok csak meghatározott kiszerelési méretsorokban hozhatók forgalomba. A töltési pontosság tekintetében a rendelet követelményeit kielégítő termékek csomagolásán feltüntethető az „e” jel a nettó tömeg vagy térfogat mellett. Ennek természetesen feltétele a színvonalas, pontos adagolást biztosító töltőgép és a szigorú minőségellenőrzési rendszer.

Különleges célú megjelölések

További információs kötelezettség áll fenn egyes különleges célokat szolgáló vagy különleges technológiával gyártott élelmiszerekhez. Ha a levegőtől eltérő összetételű gázatmoszférában történt a csomagolás, a „védőgázas csomagolásban” felirattal kell ellátni a terméket vagy az „ionizáló energiával kezelt” élelmiszereknél ezt a kifejezést kell feltüntetni, illetve szerepelhet egy erre nemzetközileg elfogadott piktogram is. A géntechnológiával módosított szervezetekből készült élelmiszerek esetében is tájékoztatni kell erről a fogyasztót. A környezetvédelmi miniszter rendelete szabályozza a környezetbarát termék védjegy megszerzésének feltételeit. Ez csomagolóeszközre vagy kész csomagolásra kapható, amennyiben az a szokásosnál kevésbé terheli a környezetet és egy stilizált cédrusfa a védjegye. Az esetek többségében erősen vitatható az ilyen csomagolások környezetbarát volta.

A csomagolás dokumentációja

A csomagolás formája, mérete, anyaga nincs megszabva, a gyártó szabad kezet kap e tekintetben, viszont a gyártó felelőssége a jogszabályoknak és a dokumentációnak való megfelelés biztosítása. Az 1935/2004/EC rendelet előírja, hogy az élelmiszer csomagoló anyagokra vonatkozóan is kell lenni egy megfelelőségi nyilatkozatnak, amelyben a termék gyártója kijelenti és vállalja a felelősséget, hogy az minden tekintetben megfelel az érvényben lévő vonatkozó előírásoknak. Minden élelmiszerrel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagnak, így a csomagolóanyagnak is, meg kell felelnie az 1935/2004/EK rendeletnek és az ehhez kapcsolódó irányelveknek. Az élelmiszer csomagolásoknál az emberi egészségre káros vagy az élelmiszer érzékszervi tulajdonságait károsan befolyásoló anyag nem kerülhet az élelmiszerbe, illetve az átkerülő komponensek határértékei szigorúan szabályozottak. A kiindulópontot az EU előírások jelentik, amelyeknek része a pozitív lista. A csomagolóanyagok közül a műanyagokra vonatkozó szabályozás a legteljesebb körű, a legtöbb irányelv a műanyagokra vonatkozik. Bár a makromolekula minden esetben ártalmatlan a gyártásnál, feldolgozásnál felhasznált adalékanyagok (pigmentek, töltőanyagok, katalizátorok…) többé-kevésbé kioldódhatnak. Az esetleges kioldódás számítható egy matematikai modellel vagy mérhető kémiai analitikai vizsgálatokkal. Az előbbi előnye a gyorsaság és egyszerűség, míg az utóbbi sokkal pontosabb. A modell egy képlet szerint számol, figyelembe véve az élelmiszer szerkezetét, zsírtartalmát, szilárdságát csakúgy, mint a műanyag fajtáját, az adalékokat és az átlagosan elfogyasztott élelmiszer mennyiségét. A kémiai ellenőrzést élelmiszerutánzó modelloldatokkal (vizes, savas, alkoholos, zsír) végzik mindenhol a világon. A kioldódott anyag azonosítása és meghatározása különböző analitikai módszerrel történik. A használandó modell oldatok: desztillált víz, 10%-os etanol, 3%-os ecetsav, olívaolaj, amely bizonyos esetekben helyettesíthető izooktánnal vagy 96%-os etanollal. Az idő és hőmérséklet paramétereket az anyag tervezett felhasználásától függően úgy kell megválasztani, hogy a felhasználás során reálisan várható legrosszabb viszonyokat modellezzék. Hamarosan várható egy újabb EU-s rendelet az élelmiszerekkel érintkező műanyagokra vonatkozóan. A modell anyagok is változni fognak.

Jellegzetes hibák

A hatóságok az ellenőrzéseknél a jelölésekre fókuszálnak, én most szeretnék néhány jellemző hibát említeni, amelyek sok bosszúságot okoznak a fogyasztóknak és nem biztos, hogy tolerálják ezeket.

– Sarkalatos pont a nyitás és zárás. Nagy probléma, ha nincs, vagy nem egyértelműen van feltüntetve, hogyan kell felnyitni a terméket. Tejszínnél találkoztam a problémával, ami sokáig megoldhatatlannak tűnt. Ha nyitásnál szétszóródik a termék vagy szétszakad a csomagolás, ez a termék további felhasználást megnehezíti. Papírzacskóknál és faltkartonoknál gyakran előfordul liszt, tea csomagolások esetében, de hús vagy sajtkészítmények műanyag fóliáinál is. A konzerveknél viszonylag elterjedtek az easy open fedelek, amelyek időnként nemhogy könnyen, még nehezen sem nyithatók segédeszköz nélkül, ha a fül letörik.

– Soknyelvű szövegeknél gyakrabban fordul elő, hogy olvashatatlan a szöveg vagy a hegesztéseknél a fóliaátlapolás takarja. Az egy dolog, hogy minden kötelező felirat rajta van a terméken, de ha olyan apró betűvel, hogy senki nem tudja elolvasni, akkor mégsem működik a tájékoztatás.

– Sok terméknél fordul elő, hogy a faltkartonok nem megfelelő méretűek, rossz konstrukciójúak és nem nyílnak a perforációnál.

– Fűszereknél találkoztam azzal a hibával, hogy a laminált fólia egyes rétegei szétválnak.

– Az anyagfelhasználás optimalizálása sem tűnik egyszerű feladatnak, egyszer túl kevés csomagolóanyagot használunk, ami nem megfelelő szilárdságot eredményez, máskor túl sokat, ami fölösleges pazarlás és a környezetet is terheli.

– Problémásak a címkék is, nagyon sok esetben igénytelenek, nem precízen vannak felragasztva.

– A zsugorfóliás gyűjtőcsomagoknál a fül sokszor elszakad és így a multipack szállítása elég bonyolult, illetve a füles megoldás értelmetlenné válik.

Csak akkor lesz egy termék népszerű a piacon, ha minden szempontból tökéletes. A kötelező előírások betartása még nem minden, a fogyasztók kényelme legalább olyan fontos. Érdemes tehát kijavítani a hibákat, a vevők elégedettségének elnyerése érdekében.