fbpx

Juhágazatunk külpiaci szerepvállalása

Írta: Szerkesztőség - 2013 szeptember 27.

 

Adottságaink jóknak mondhatók, mind a tartás és takarmányozás körülményei, mind a külpiaci kereslet tekintetében. Az állatállomány fejlesztése, az export árualap növelése előtt sem külpiaci keresleti oldali, sem takarmánytermő területi, vagy rét, legelő területi korlátokkal nem kell számolni, hiszen gyepterületeink jelentős része kihasználatlan és legelő állat hiányában csak jelentős többlet ráfordítással tartható kultúr állapotban.

A feltétlen juhlegelők és talajvédő gyepek hasznosítása más állatfajokkal, kiváltképp a kedvezőtlen adottságú területeken nem lehetséges.

Így az sincs messze a valóságtól, hogy a juh valójában környezetbarát állat, az okszerű tájhasználat legszakszerűbb igényeinek is eleget tesz.

Pozitívuma ezen kívül az is, hogy az ország azon tájain jellemző a tartásuk, ahol magas a munkanélküliség, így a juhok tartása nem csak gazdasági, gazdálkodási, tájhasználati és tájvédelmi, hanem foglalkoztatási szempontból is fontos.

A minisztérium, 2011-ben formálódott állattenyésztés fejlesztési koncepciója a következő tíz évre 1.250.000 és 1.500.000 közötti anyajuh állomány elérését tűzte ki célul.

Jóllehet akkor az öt évvel azelőtti szinthez képest mintegy 16%-kal alacsonyabb, 210 ezerrel kisebb juhállománnyal rendelkezett az ország.

A 2012 decemberi juhállomány ugyan a 2011-es időponti létszámhoz képest mintegy 66 ezres növekedést mutatva 1,147 milliósra emelte a hazai juhállományt, melyből az anyajuhok száma 836 ezer volt.

 

 A középtávú elképzelések megvalósulása túl távolinak tűnik.

Ellentétben más állattenyésztési ágazatokkal, a juhászat esetében az állatállomány túlnyomó hányada egyéni gazdaságokban található.

Jóllehet a juhállomány 86,5%-a 2012-ben az egyéni gazdaságokban volt, de a 2008-as helyzettel való összehasonlításban, azonos részarány mellett mégiscsak ebben a gazdálkodói körben csökkent 76 ezerrel az állomány.

A társas gazdaságok állományvesztése ugyanezen időszak alatt alig 13 ezres volt.

Nagyobb gond, hogy míg a juhállomány összességében csak 89 ezerrel csökkent 2008-hoz képest, addig az anyajuhok száma 964 ezerről 836 ezerre esett, azaz 128 ezerrel csökkent, melyből 115 ezer (90%-i részarány) az egyéni gazdaságok állománycsökkenése.

A juhtartás különleges értéke mindezeken felül az, hogy a kedvezőtlen adottságú területeinken értékes exportterméket állít elő, mely keresett cikk a külpiacokon, kiváltképp a juh és kecskehús tekintetében deficites Európai Unióban.

Visszatérve a minisztérium 2020-ra prognosztizált stratégiai elképzeléseihez, indokolt némi visszatekintéssel élni.

A 60-as, 70-es, sőt a 80-as években is messze magasabb állatlétszám jellemezte ugyanis a juhágazatot, mint manapság.

Ebből következőleg az export mennyiség is lényegesen nagyobb volt akkor, amikor még, egyszerű beszállítóként kellett megküzdeni az EU, pontosabban az akkori Európai Közösségek (EK) protekcionista, a közösségi termékek belső forgalmát védő vámszintjével és nem vám jellegű, a beszállítókat diszkrimináló piacvédő intézkedéseivel.

Juhállományunk alakulása (december 1-i időponti létszám)

 

ÉVEK Juhállomány (ezer db) Index (1960= 100)
1960 2.250
1970 2.316 102,9
1980 3.090 137,3
1990 1.865 82,9
2000 1.129 50,2
2010 1.181 52,5
2011 1.081 48,0
2012 1.147 51,0

 

 

Forrás: KSH

Az 1960-as állatállományi létszám alig felével rendelkezünk ma, amikor a fő külpiacaink elérése elvileg és jórészt gyakorlatilag is akadálymentesnek mondható, és a vámmentesség révén lényegesen olcsóbb is.

Ha az elmúlt fél évszázad legjelentősebb állatállományát mutató 1980-as évekhez hasonlítanánk a mai juhállományt, akkor alig 37%-nyi állományról beszélhetnénk.

Az évtizedekkel ezelőtti helyzet megértéséhez az is hozzátartozik, hogy akkor még értéke volt a textilipar számára fontos alapanyagot szolgáltató gyapjú, amit a műszál már régen kiszorított.

Nem kapcsolható ki azonban a juhtartásból az az életforma és a legeltetéses állattartáshoz kapcsolódó, eltűnő félben lévő kultúra sem, amit ennek az állatnak a tartása, legalább is nálunk és néhány környező országban, jórészt a közbiztonság hiánya miatt megkövetel.

Mindemellett a kedvezőtlen adottságú vidékeken is változik az életforma, így jórészt ezzel is magyarázható, hogy az újabb generációk számára kevésbé vonzó az állattartásnak ez a hagyományos formája.

Korszerűbb tartási és legeltetési módok elterjedésének viszont gátat szab a vagyonbiztonság jelenlegi helyzete, ezért vannak tájaink, ahol a magát megvédeni képes húsmarha tartást preferálják a gyakorlott gazdák a könnyű prédává váló juhval szemben.

A legelő minősége azonban meghatározza a hasznosítás mikéntjét is, amit csak tovább szűkít a Natura 2000-es besorolás, nevezetesen annak gyepek, legelők tekintetében kiterjedt volta és az ebből következő gyep- és legelőgazdálkodást erőteljesen korlátozó feltételrendszer. (Pl. öntözés tilalma)

 

Külpiaci aspektus

A juhászat produktumai közül elsősorban az élő juh exportunk alakulását követi nyomon a statisztika.

Mélyebb bontás nem lévén, az alábbiakban az elmúlt bő másfél évtized élő juh kiviteli jellemzői, külpiaci folyamatai kerülnek terítékre.

Élő juh exportunk alakulása (1996-2012), ezer euróban

 

ÉVEK Exportárbevétel

(ezer euróban)

Exportból

EU-27

(ezer euró)

Exportmennyiség (tonna) Ebből EU

(tonna)

1996 41.574 41.107 18.644 18.357
1997 43.775 43.380 17.945 17.619
1998 33.005 32.419 15.020 14.641
1999 33.121 32.634 15.529 15.226
2000 36.791 35.829 17.529 16.928
2001 43.983 43.426 17.038 16.877
2002 45.649 43.998 18.208 17.440
2003 39.297 38.700 16.081 15.828
2004 41.582 41.355 17.100 16.996
2005 44.604 44.450 16.120 16.060
2006 44.559 44.348 17.243 17.161
2007 39.708 39.483 16.179 16.087
2008 36.823 36.233 14.625 14.386
2009 37.147 36.367 14.709 14.389
2010 40.539 38.931 15.478 14.778
2011 43.669 37.324 14.627 12.272
2012 41.621 35.282 14.390 12.139

 

 

Forrás: KSH

Az elmúlt bő másfél évtized, élő juh kiviteli statisztikai adatai túl sok változást nem mutatnak.

 

Két-három kisebb, nagyobb hullámvölgyet leszámítva, az export hozzávetőlegesen a 40 millió eurós sávban mozgott.

Jó, ha nem is kiugróan jó exportot a csatlakozás előtt közvetlenül (2001, 2002-ben) és a csatlakozást követő időszakban, 2005 és 2006-ban, valamint 2010-2013 között figyelhetünk meg.

 

 

 

 

A grafikon által ábrázolt folyamatokból kitűnik, hogy kiugróan jó exportlehetőségeket a juhágazatban az uniós csatlakozás sem kínált, holott vámmentes exportot bonyolíthattunk 2004. május 1-ét követően az EU, számunkra frekventált piacain.

Exportunk túlnyomó hányada, kiváltképp a múltban az EU belső piacára került.

Pusztán az utóbbi években nyíltak piacok a magyar élő juh számára az EU kívüli területeken is, elsősorban Törökországban, ahol az élő marha exportunk zöme is piacra talált.

A 2011-es és 2012-es statisztikai adatokat nézve a következő fő piaci látlelet adható:

Exportorientáció, 2011-2012 (élő juh export, ezer euróban)

 

Élő juh piacok Élőjuh export, 2011 Élőjuh export, 2012 Változás (%)
Összesen 43.669 41.621 95,3
Ebből: EU-27 37.324 35.282 94,5
Ebből: EU-15 35.998 34.056 94,6
Ebből: Olaszország 33.734 31.847 94,4
Franciaország. 1.942 1.732 89,2
EU-12 1.326 1.226 92,5
Ebből: Szlovákia 588 970 165,0
EU-n kívüli, európai országok 6.346 6.291 99,1
Ebből: Törökország 6.039 5.954 98,6

 

Élőjuh exportunk 2012-ben, a 2011-es konjunktúrához képest enyhén, mindössze 4,7%-os csökkenés mellett bonyolódott.

A kissé túlzottan is tagolt táblázatból kihámozható, hogy élő juh exportunk mindössze három, kibővítve kissé a kört összességében négy piacra koncentrálódik.

Élőjuh exportunk zöme az olasz, kisebb hányada a török, valamint a francia piacra kerül, és a maradék talál vevőre északi szomszédunknál, Szlovákiában.

Az olasz piac fedte le 2012-ben az élő juh exportunk 76,5%-át. Az EU-n belül azonban 90%-os az olasz piac jelentősége ebben az ágazatban.

Az olasz pecsenyebárány vásárlások mindig is meghatározó jelentőséggel bírtak, így nem túlzó az a megállapítás, hogy Olaszország magyar bárány importja nélkül elképzelhetetlen lenne az ágazat múltja, jelene és jövője.

Némi kitekintést adva a konkurens országok juhállományára meg kell állapítani, hogy létérdekünk az olasz piachoz ragaszkodnunk.

Nincs ugyanis érdemi alternatívája a közeli talján piacnak.

Ezt támasztja alá az, hogy világ szinten, az 1 milliárdot is meghaladó juhállományból, a mindössze 100 millió birkát számláló Európai Unió nálunk nagyobb állatállományt felmutató, komoly nagy állatállománnyal és feltehetően a mienknél lényegesen jobb tartási és takarmányozási körülményekkel rendelkező országai versengenek a fizetőképes keresletért.

 

Juhállomány az EU, jó agrárpotenciállal rendelkező főbb országaiban, ezer darabban (2009-2011)

 

2009 2010 2011

 

EU-27 102.741 99.791 n.a.
Egyesült Királyság 21.343 21.295 21.951
Spanyolország 19.718 18.552 17.003
Görögország 8.859 8.980 8.956
Románia 9.142 8.417 8.498
Olaszország 8.013 7.900 7.943
Franciaország 7.528 6.904 7.644
Portugália 2.368 2.226 2.173
Németország 1.852 1.800 1.658
Magyarország 1.223 1181 1.095

 

A magyar juhállomány eltörpül az unión belüli konkurensek állatállománya láttán.

Miközben az EU, a horvát csatlakozást követően átlépte az 500 millió lakost számláló konglomerátumot, addig a világ teljes juhállományának „csak” a 10 százalékával rendelkezik.

Fontos a számunkra tehát az, hogy ne lankadjon az olaszok, magyar pecsenye bárány iránti kereslete és birkahús szükségletük megszokott nagyságrendjét ne a nagy juhállománnyal rendelkező uniós tagországokból, hanem a magyar piacról szerezzék be.

Végezetül megemlítem, hogy a juhhús exportunk nagyságrendje eltörpül az élő juh export szintjétől, amit az is bizonyít, hogy 2011-ben 443 ezer euró, 2012-ben pedig 407 ezer euró értékben tudtunk juhhúst exportálni.