A tagállami sajátosságok figyelembe vételét, és több saját hatáskörben meghozható döntési jogot kérnek nyilatkozatukban a közép-kelet-európai agrárszervezetek az új Közös Agrárpolitika előírásai kapcsán.
Közös Agrárpolitika még mindig a vita tárgya
Az uniós agrárminisztereket tömörítő Mezőgazdasági és Halászati Tanács 2020. október 21-én állapodott meg a következő uniós ciklus Közös Agrárpolitikáját (KAP) érintő főbb szabályokról. Az Európai Parlament október 23-án el is fogadta a KAP jogszabálycsomagra vonatkozó álláspontját. Ezzel megkezdődhettek az úgynevezett trilógus tárgyalások az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa részvételével.
A KAP irányvonalaiban a főbb uniós döntéshozó szervek között egyetértés mutatkozik, azonban több olyan tématerület van, ahol eltérőek az álláspontok a Bizottság, a Parlament és a Tanács között:
- A pillérek közötti átcsoportosítás vagy a termeléshez kötött támogatások mértéke mekkora legyen?
- A támogatásokból pontosan mekkora arányt kell fordítani környezet- és klímavédelmi intézkedésekre?
- Kötelező vagy önkéntes legyen a degresszivitás (azaz bizonyos támogatási összeg felett a támogatás csökkentése) és a capping (a közvetlen támogatás összegének maximalizálása)?
A közép-kelet-európai agrárszervezetek javaslatai
A visegrádi országok agrárkamarái – köztük a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara –, a Cseh Mezőgazdasági Szövetség, valamint a négy szervezetet tömörítő Román Szövetség a Mezőgazdaságért és az Együttműködésért közös nyilatkozatban fogalmazták meg azokat a sarkalatos pontokat, amelyeket az új KAP tervezésekor kiemelkedően fontosnak ítéltnek meg a közép-kelet-európai térség mezőgazdasága szempontjából.
Ezek:
- Az agrárszervezetek 25%-os átcsoportosítást tennének lehetővé az I. (közvetlen kifizetések) és II. pillér (vidékfejlesztési támogatások) között, mindkét irányba, így rugalmasan lehetne a tagállami szükségletekhez igazítani a források felhasználását.
- Javasolják, hogy a „capping” vonatkozásában minden részletszabályt a tagállam határozhasson meg, beleértve a munkabér-kompenzációra vonatkozó előírásokat is, hogy figyelembe lehessen venni az adott tagállam sajátosságait.
- Tagállami hatáskörbe utalnák a kis- és közepes gazdaságok kiegészítő jövedelemtámogatását (redisztribúció), illetve a mezőgazdasági termelő fogalmának alkalmazását és meghatározását, mivel számos eltérés mutatkozik az uniós országok gazdaságszerkezetében, azon belül is az agrár-élelmiszeriparban.
- A termeléshez kötött támogatásokra az I. pillér 13+2%-át szükséges fordítani – a Bizottság által javasolt 10+2%-kal ellentétben –, mivel a nehézségekkel küzdő ágazatokat továbbra is legalább a jelenlegi szinten kell finanszírozni.
- Tekintettel arra, hogy az agro-ökológiai alapprogram (öko-rendszerek/eco-schemes) egy új, többlet környezeti vállalásokat ösztönző rendszer az I. pillérben, ezért az agrárszervezetek szerint az Európai Parlament által javasolt 30%, illetve a Tanács által szorgalmazott 20% helyett a közvetlen (I. pilléres) támogatásoknak csak a 10%-át kellene kötelezően erre az intézkedésre elkülöníteni.
- A vidékfejlesztési (II. pilléres) támogatások 30%-át tartják szükségesnek környezet- és éghajlatvédelmi célokra fordítani, amelybe beleértendők a természeti hátránnyal érintett területekre vonatkozó kifizetések is. A forrásfelhasználás során nagyobb biztonságot nyújtana a környezeti célok elérésében az is, ha a II. pillérben előírt kötelező minimum teljesítésén felül elért eredmények is beszámíthatók lennének az I. pilléres agro-ökológiai alapprogramba.
- A nyilatkozatot aláíró szerveztek hangsúlyozták, hogy az Európai Zöld Megállapodásban az agrár-élelmiszeripart érintő „Termőföldtől az Asztalig” és „Biodiverzitás Stratégiában” meghatározott célkitűzéseket a tagállami sajátosságok szerint kellene kiigazítani, és ne az összes tagállamra egységesen alkalmazott célszámok teljesítését várja el a Bizottság.
Túlzott elvárások?
Mint ismeretes, a hatástanulmányok elvégzése nélkül elkészített stratégiákban a növényvédőszer-használat 50%-os, a műtrágya-felhasználás 20%-os, az antibiotikumok alkalmazásának 50%-os csökkentését irányozzák elő 2030-ig, ezzel egyidejűleg a jelenlegi 8%-ról legalább 25%-ra kívánják emelni az ökológiai gazdálkodással érintett területek arányát.
A KAP rugalmas alkalmazása, a tagállami jogkörök szélesítése azért is lényeges, mert még mindig nem látjuk, hogy a fenti szabályok figyelembevételével mennyit és mennyiért fogunk tudni termelni. Amennyiben szabálykövetők lesznek a nemzeti hatóságok, és az uniós jogot betartását követelik minden áron, a jelenleg előirányzott számok lényegesen megdrágíthatják a termelést, mely a kereskedelmen keresztül a fogyasztónál fog landolni.
Forrás: NAK, sajtóközlemény
Fotó: Barna Ferenc
