Az őszi munkák befejeztével kevesebb teendő akad a szabadban, de magára valamit is adó gazda ekkor sem dől hátra a tél végéig teljes nyugalomban, mivel most tudja gépeit a tavaszi munkákra felkészíteni. Hogyan tegyük, mire érdemes különösen figyelnünk, mit végezhetünk el magunk, mit tanácsosabb a szakszervizre bízni, s mi az erre vonatkozó általános gyakorlat? – cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.
A karbantartási feladatokat a nagyobb gépparkkal rendelkező gazdaságok, társas vállalkozások többnyire saját kapacitással végzik, főként, ha a korábbi termelőszövetkezetektől örökölve meg tudták tartani az egyes fenntartási tevékenységekre szakosodott létesítményeket (szervizműhely, gépjavító műhely, mosók, stb.) vagy az idők során maguk tudtak újakat létesíteni.
Ezeken a helyeken a munkavégzés folyamatába a gépkezelőket is bevonják, hiszen év közben a karbantartási munkákat is többnyire ők végzik.
A gépfenntartás és gépkarbantartás alapvető célja a funkcióképesség folyamatos megőrzése, vagyis hogy a gépek minden időpontban készen álljanak a feladatvégzésre.
Ezek karbantartási szükségletei eltérők, ezért az adott gépparkon belül gépcsoportokat képezve érdemes vizsgálni szerkezeti felépítés és műszaki megoldás alapján.
A hagyományos, általában régebbi típusú, alapvetően mechanikus gépek javítható szerkezeti elemekből állnak, javításukhoz általános szakismeret is elegendő, de a bonyolult elektronikus vezérlésű, korszerű munkagépek már speciális felkészültséget igényelnek, így azok javítását mindenképp érdemes márkaszervizre bízni, ahol a megfelelő célszerszámokon és technológián túl garanciát is vállalnak munkájukért.
A karbantartási munkálatokat befolyásolja még a gépek mérete, tömege, hozzáférés lehetősége, s hogy milyen karbantartási eszközigényű műveleteket kell rajtuk elvégezni.
A mezőgazdaságban a karbantartáson általában a napi gondozási műveleteket (ápolás-gondozás, ellenőrzés) értik, amiket – az idényjellegű gépek esetén – az üzemszünetekben végrehajtott, különböző mértékű javításokkal egészítenek ki.
Egy adott gépparkon belül még kevés számú gép esetén is jelentős eltérések vannak típus, életkor, korszerűség, állapot, stb. szerint, így a karbantartási feladatok szintén megoszlanak.
Amíg a gondozási feladatokat (tisztítás, mosás, időszakos műveletek, kenés, korrózióvédelem), alapvető műszaki diagnosztizálásokat, beállításokat, kisebb javításokat a saját karbantartó személyzet vagy a vállalkozó gazda saját maga is el tud végezni, addig a berendezések váratlan hibaelhárítását, az egyedi javításokat már jobb speciális szakemberekre bízni.
A munkagépek többsége azonban egy átlagos felkészültségű műhelyben házilag is javítható.
Az egyéni gazdaságok elsősorban akkor vállalkoznak javításra, ha a feltételek adottá válnak, azaz van a közelben hozzá értő ember és olyan zárt környezet, ami alkalmas a gépek megbontására, valamint a megfelelő szerszámokat is birtokolják.
Ilyenkor a cikkszám szerinti cserealkatrészek vagy a szakműhely által felújított cseremotorok és részegységek beszerzését már az otthoni műhelyben történő beépítés és összeszerelés követ.
Ezt még az egyszerű felépítésű traktoroknál is érdemes így megoldani, mert a motor otthoni szétszedése csak későbbi hibák forrása lehet.
De még így is bőven akadhat olyan teendő, amit az ambiciózus gazdák házilag is elvégezhetnek, és amit érdemes most megtenni, amíg csak néhány mozdulatba kerül, s nem az éves termésünk múlhat rajta.
A gépek téli leállításakor az egyik legfontosabb feladat, hogy takarítsuk meg (meleg vizes nagynyomású mosás, levegős tisztítás), majd a letakarítást követően megfelelő helyet találjunk számukra.
Semmiféleképp ne tároljuk gépeinket gabona- és vetőmagtárolók környékén, mert azzal odavonzzuk a rágcsálókat, nyirkos helyen pedig a gombák megtelepedésének kedvezünk. Az értékes gépeket állítsuk fedett szín alá.
Az alapfelkészítést mindenki maga is el tudja végezni, de ha már több ezer üzemóra van a gépben, érdemes diagnosztizálni, azzal is könnyebben kiszűrve az egyes (még apróbb) hibákat.
A mai gépek meglehetősen nagy áramfelvételűek, ezért nagyon lényeges, hogyan bánunk az akkumulátorral.
Ha a gép télire leáll, érdemes kiszerelni belőle. Ilyenkor fontos elvégezni a folyadékszint ellenőrzését, feltöltését.
Érdemes fellazítani az ékszíjakat, az ablakmosó folyadék tartályát (ahol van) téli ablakmosóval feltölteni, a használati útmutató alapján elvégezni a kenéseket, zsírozásokat, mert a kopásokból hamar nagy kárunk adódhat.
Ilyenkor kell olajjal feltölteni a hajtóműveket és friss kenőanyagokkal a kenőhelyeket, csapágyakat is.
Könnyen deformálódhatnak a forgórészek, villák, kések és a hajtások (hajtóművek, összekötő kardántengelyek), ilyenkor ezekre is érdemes különös figyelmet fordítani.
A vetőgépeknél a hajtásokat, csoroszlyákat és a vetőkocsi-felfüggesztéseket kell javítani vagy felújítani, és cserélni a kopott hajtásláncokat, lánckerekeket, ha tavasszal pontos vetést szeretnénk.
A szálastakarmány-betakarító gépeknél a rotációs kaszáló gépek, a rendkezelők és a bálázók is javíthatók saját műhelyben.
Itt is fontos a kopott hajtóműveket lecserélni, a törött, deformálódott villákat újakra váltani, a görbülteket kiegyenesíteni.
Hengeres bálázónál legtöbbször a rendfelszedőt kell felújítani, a kopott hajtásláncok és lánckerekek, valamint a gumiszalagos gépek esetében pedig a sodró-tömítő szalagokat cserélni.
A szögletes nagy bálázóknál a hajtóművek, a tömörítő csatorna, valamint leggyakrabban a kötöző szerkezetek felújítása és javítása merülhet fel.
A permetező gépeknél a szórókeret deformációjának, a permetlé elosztó rendszerek hibájának kijavítása a feladat, valamint a sérült, kopott szórófejtartók, illetve szórófejek- és betétek cseréje.
A permetlé ellátó rendszeren belül a permetlé szivattyú, a nyomásszabályzók hibáinak elhárítása szükséges, amit sokszor csak cserével tudunk megoldani.
Gyakran javításra szorulnak a járókerekek is.
Javítani vagy cserélni kell a deformálódott keréktárcsákat, de a gumiabroncsokkal kapcsolatban is hasonló feladatok jelentkezhetnek.
A javításokhoz és felújításokhoz hozzá tartozik, hogy a gépek festési, felületkezelési és esztétikai hibái is kijavításra kerüljenek, mert a korrózió ugyancsak több hiba forrása lehet.
Általánosságban elmondható, hogy a gép kezelője ismeri munkaeszközét, ezért az ellenőrzéseket és kisebb javításokat is el tudja végezni rajta, így pontosan tudja azt is, hogy a téli leállításkor milyen javításokat szükséges elvégeznie.
Ezek megtörténte után a jó gazdát tavasszal nem éri meglepetés, és munkája végeztével már csakugyan nyugodtan hátradőlhet, hogy a hosszú téli esték alatt tervezgesse a jövő évi feladatokat.
Csomós Éva
