Kevés a hízó, kevés a koca

A családi gazdaságok és kisüzemek helye, szerepe a sertés termékpályák fejlesztésében címmel tartott tanácskozást február elején a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (VHT). A magyar állattenyésztést sürgősen talpra kellene állítani, mondta Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, akit régebben „átjárt az alomszag”, hiszen maga is foglalkozott sertéssel.

Vajon mikor leszünk újra önellátók sertésből? A tízmillió disznó országa már csak vágyálom?

A jelen 3-4 milliós állománya legalábbis tragikus képet mutat, s legkevesebb egy évig nem lesz jobb a helyzet, sőt!

Ezzel a megjegyzéssel indította el Németh Antal a VHT elnöke a sertéságazat helyzetéről szóló szakmai tanácskozást.

Már az ezt megelőző hetekben napvilágot látott, hogy a hazai vágóhidaknak legtöbb munkát adó sertésvágások száma 2010. első nyolc hónapjában 3 millió darab volt, ami ugyan 11 százalékkal több, mint a korábbi időszaké volt, csakhogy a növekedés jelentős importra (24,8 százalék) alapozódott.

Ennél is beszédesebb számsor, hogy míg három éve 259 ezer anyakocát tartottak, addig 2008-ban 230 ezret, s legutóbb alig 226 ezret. Adódik tehát a kérdés: milyen kiút áll a sertéstenyésztők előtt?

 

Elkerülhetetlen a megújulás

„Ennyire mélyen még nem volt a magyar állattenyésztés, sürgősen talpra kellene állítani – mondta a fórum védnöke, Jakab István, az Országgyűlés alelnöke.

Tudom, hogy miről beszélek, hiszen régebben engem is átjárt az alomszag”.

Szerinte több problémával kell szembenézni. A sertéstenyésztés nem csupán magyar ügy, legalább annyira európai is, hiszen a közösségbe jelentős élelmiszer áramlik a világból.

Míg az uniós gazdák nagyjából megtartják az előírásokat, addig a máshonnan származó húsnál már kevésbé lehet követni a termékek útját.

Ezen változtatni kell, s várhatóan hamarosan dönt ebben az EU.

Nem lehet megkerülni azt sem, hogy az unió nagy sertéshizlalói jelentős mennyiségben génmódosított kukorica melléktermékkel etetnek, sőt egyéb élelmiszeripari, illetve lejárt szavatosságú élelmiszereket is feletetnek.

Ugyanakkor mi, magyarok természetes módon takarmányozunk, de ez a minőség az árakban nincs elismerve.

A dán szövetkezeti gazdák holdingja 24 millió sertéssel kényszerít bennünket versenyre.

Az alacsony átvételi árak miatt nálunk veszteséges a hizlalás. Itthon szinte csak kényszertermelők tartanak sertést.

Rövidtávon nem tudunk versenyezni a modern technológiát használó élenjáró gazdaságokkal.

A megújulásunkhoz szükséges az integráció, a növénytermesztők és az állattartók ismételt egymásra találkozására (trágyaelhelyezés, takarmány), szükség van teljesítményvizsgáló állomás működtetésére.

Nemzeti ügynek nevezte az ágazat fejlesztését, közte kiemelten a kisgazdaságok szerepét.

Ennek része lehet többek között egy szűkített körű fajtahasználat, valamint az adottságainkra építkező tartási és takarmányozási technológia.

Utalt rá, hogy a támogatási források megítélésekor előnyben kell részesíteni a hazai tenyésztőket, takarmánykeverőket, tartástechnológiát kínálókat.

Ez munkahelyeket teremthet, és a belső piacokon biztonságot jelent.

 

Fizetjük a fajtaoltalmi díjakat, de nem tudják azt, amit a jól bevált hazaiak, elmaradnak az eredmények.

Ideje lenne a hazai fajtákat előtérbe állítani. Megfelelő szervezéssel, szövetkezéssel a kisüzemeket is be lehetne vonni a termelésbe, és a törzstelepeket anyagilag is támogatni kell.”

Jakab István szerint a most készülő agrár- és vidékfejlesztési stratégiában az állattenyésztés fejlesztése nagy súllyal szerepel.

Ennek kapcsolódási pontja, hogy a feldolgozó cégekben a termelőknek kellene tulajdont szerezni. Felidézte, hogy korábban a gazdák egy feldolgozót kívántak alapítani.

Az első ötletet Torgyán doktor és Szabadi Béla fúrta meg, az ismételt javaslatot Németh Imre.

„Most, ha változtatni akarunk az ágazat helyzetén, egymásra kell találniuk a növénytermesztőknek, az állattartóknak, illetve a takarmánykeverőknek és a feldolgozóipari szereplőknek.

Szembesülve a mostani állatlétszámmal, nincs értelme a kis és nagyüzem kapcsolatában versenyt generálni

. Akkor volt sikeres a hazai ágazat, ha működött a kapcsolat közöttük. A kisüzemekben csökkent legnagyobb mértékben a termelés, költségérzékenyek.

Az ágazat szereplőinek összefogása, integrációja, ha úgy tetszik szövetkezése nélkül az évtizedek óta tartó állománycsökkenés másképp nem állítható meg, és nem lesz versenyképes az ágazat.

Az állattenyésztőknek a hazai piac a legfontosabb.

A helyi értékesítés jövőjét a kisüzemekre lehetne alapozni, a közepeseknek a területi igények kielégítésében lehetne meghatározó szerepük, a legnagyobbak pedig az országos kiskereskedelemben és az nemzetközi piacokon jeleskedhetnének” – vázolta a lehetőségeket az Országház alelnöke.

 

Készül a stratégia

A német dioxin ügy tanulságával és annak nyomán tett magyar élelmiszer-biztonsági intézkedések taglalásával kezdte előadását Kardeván Endre vidékfejlesztési államtitkár.

Elárulta, Brüsszelben nehezményezték még a módosított, enyhített hazai ellenőrzéseket is.

A kulisszák mögötti birkózás bemutatása után az államtitkár arról számolt be, milyen fontos lesz az állattartó gazdaságok jövője szempontjából, ha hazánk eléri a négyes mentességet, azaz, ha az Aujeszky-betegségtől és a PRRS-től is mentes lesz a sertésállomány.

Harminc millió forint felhasználásával megkezdték a helyzetfelméréshez szükséges az első vérvételeket, ami alapján kidolgozzák a végleges programot.

A mentesítés további pénzeket emészt fel, a kiadás egy részét a termelők fogják állni.

Állami kártalanítás mellett várhatóan ki kell vágni egy meghatározott mennyiségű pozitív kocát, ezt követően kérhetjük az EU Bizottságánál a mentes helyzetünk elismerését.

A négyes mentes státusz elérésétől komoly piaci előnyöket várunk el, többek között ettől kezdve csak ilyen státuszú import tenyészállat lépheti át a magyar határokat.

 

Kardeván Endre jelezte, hogy a tárcánál az utolsó simításokat végzik az ágazati stratégián.

A szakmai tanácskozás résztvevői ennél több tájékoztatást Bögréné Bodrogi Gabriellától sem kaptak.

A tárca főosztályvezetője ugyanakkor hangoztatta, a kormányzati elképzelések mentén több területen élveznek majd központi segítséget a hazai agrárvállalkozások.

Arra azonban ne számítsanak, hogy kitérhetnek az uniós követelmények teljesítése, például a környezetvédelmi célú beruházások elöl.Sákán Antal, a Sertéstenyésztők Szövetségének elnöke – nem vitatva a környezetvédelmi és állatjóléti elvárásokat – aggódott a sertésállomány csökkenő száma miatt.

Szerinte kár addig közép- meg hosszú távra tervezni, amíg hatvanezer forintért sem lehet venni egy tonna kukoricát.

Gabonahiány van az országban, miközben a külföldi etanol gyárak jól fizetnek a készletekért. Sok gazda tervezi, hogy felhagy az állattenyésztéssel.

Ha nem történnek gyors intézkedések, akkor egy év múlva akár újabb egymillióval csökkenhet a sertéslétszám, ez pedig egyedül az importőröknek teremt új lehetőséget.

(A hazai állattartó ágazatok helyzete részben téma volt február elején egy keceli fórumon is, ahol V. Németh Zsolt államtitkárt faggatták.

Itt hangzott el, hogy a már odaítélt pályázatok esetében a meg nem kezdett beruházások összege elérheti a 30 milliárd forintot, a pályázók most szankciók nélkül visszaléphetnek.

Valós veszély, hogy a pályázók önrészének hiánya, vagy a beruházáshoz remélt banki kölcsön elutasítása miatt az uniós pénzt nem tudjuk felhasználni – fogalmazott az államtitkár.

Szerinte különösen az állattartó telepek építésére lekötött forrásoknál van esély arra, hogy visszakerülve a pályázati rendszerbe, újabb, a kisgazdaságokat segítő pályázatokat lehet kiírni.)

„A magyar sertéságazat résztvevőjeként úgy gondolom, jövőnk a modern genetikai alapokra építkező, a mainál hatékonyabban termelő állattenyésztés fejlesztésén áll vagy bukik” – jegyezte meg a konferencia szünetében tartott beszélgetésünkben Simon Gyula, a TOPIGS Danubia Kft. ügyvezető igazgatója.

 

Áregyeztetés a sertésbörzén

A hazai sertésintegráció kiépítése alighanem a kezdeteknél tart, legalábbis ez derült ki a hallgatóság számára Johann Schlederer előadása nyomán.

Szinte felszisszentek a magyar szövetségek vezető képviselői is az Osztrák Sertéstenyésztők elnöke, egyben az Osztrák Sertésbörze igazgatója azon állítása nyomán, hogy a sertésbörze 1 hétre fizet a gazdáknak!

A felvásárlási árakat a sertésbörze igazgatója hetente (péntekenként) állapítja meg a feldolgozókkal történő ártárgyalás és az adott hétre felajánlott mennyiség alapján

. A tagoknak a szállítási hetet megelőző hét csütörtökig kell felajánlásaikat megtenni.

A bázisárat az öt éves átlag alapján számítják, amit félévente aktualizálnak (a heti árakra hatással bírnak a németországi kínálatok is – J. Schlederer megjegyzése).

A felvásárlási ár a vágási kihozatal függvénye. A 12 és 92 sertést felajánló üzemek, valamint a 85-95 kg tiszta húst adó sertést leadó gazda ezen felül bónuszt is kap.

A 15 éve működő sertésbörze közbeiktatásával jutnak sertéshez a feldolgozók (hat cég veszi át a mennyiség felét) és a kiskereskedelem (74 százalék a REWE, Spar és a Hofer vásárlása).

Minden értékesített sertés árából 0,75 centet levonnak egy közös marketing alap javára, amelyet a termékek reklámozásra fordítanak.

Ausztriában 5,3-5,5 milliós a sertésállomány, három fajtát tenyésztenek: nagy fehér, lapály és piétrain.

A belső fogyasztás kielégítésébe besegít az évente 1,5-2 millió vágósertés illetve egyenértékben ugyanekkora mennyiségű hús behozatala, miközben évente mintegy 1,5-2 millió tonna a sertéshús export.

A sertéstartás három régióra koncentrálódik: Felső-, és Alsó-Ausztriára, valamint Stájerországra.

Míg Magyarországon a száz alatti férőhelyes és az ezer darabnál több férőhelyes telep a jellemző, addig a szomszédos országban szórtabb az ólak mérete.

A sertések harmadát nevelik a 400-999 darabos telepeken, a negyedét a 200-399 kapacitású ólakban.

Johann Schlederer megjegyezte, az osztrák sertéstartók sem elégedettek, a piaci versenyt főként a legkisebbek szenvedik meg. Az utóbbi években tízezrek fordultak el a sertéstartástól.

 

Versenyképes tenyésztés

Jól működő sertéságazat nem létezik kiváló genetikai alapok nélkül.

A kérdés, hogy a hízó előállítás hazai vagy külföldi tenyészállatokkal történik e – világított rá a dilemmára Dr. Wagenhoffer Zsombor a Magyar Állattenyésztők Szövetsége igazgatója előadásában.

A magyar sertéstenyésztés legnagyobb ellensége a széthúzás, a szolidaritás hiánya, továbbá az önös érdekek, közös érdekek fölé rendelése.

Ne csak azt mondjuk, hogy a fogyasztó vegyen magyar árut a boltban, hanem azt is, hogy a magyar sertéstartó vegyen magyar tényészsüldőt vagy kant, és főleg ne csak beszéljünk erről, hanem tegyünk is érte.

Persze azt is szögezzük le, hogy ez akkor jogos kérés, ha a hazaival is legalább olyan jövedelmezően tudunk termelni, mint a külföldivel.

Ennek eldöntéséhez elengedhetetlen a hazai és külföldi tenyészállatok ivadékainak szaporasági, malacnevelési, hízékonysági, vágási eredményeinek objektív összehasonlítása.

Kevesen veszik a fáradtságot azok közül, akik szapulják a magyar tenyésztést, hogy ezeknek az adatoknak utánajárjanak vagy beérik kiragadott esetekkel, illetve szájról szájra terjedő legendákkal.

Tény, hogy kommunikációban a magyar sertéstenyésztőknek sokat kell fejlődniük versenytársaikhoz képest.

Tény, hogy a tenyésztés irányát és teljesítményét objektíven mérni képes központi hízékonyságvizsgálat jövőre megszűnhet, ha az atkári telep helyett valahol nem sikerül egy állomást kialakítani.

 

Tény az is, hogy a magyar tenyésztésű sertések szaporasági és termelési potenciálja nem rosszabb a külföldinél (lásd MgSzH hízékonyság-vizsgálat eredményei).

Ez persze önmagában ma már kevés. Nem elég jónak lenni, jól kell tudni eladni magunkat.

Na ez utóbbi egy olyan gyenge pontunk, amiben versenytársaink és egyes álérdekképviselők ügyesebbek.

A tenyésztésszervezési rendszerünk felépítménye versenyképes, csak azt több és jobb tartalommal kell megtölteni.

A tenyésztőszervezeteknek keresni kell az együttműködési lehetőségeket az árutermelők és tenyésztők között, különféle szolgáltatásokkal kell a tenyésztők munkáját segíteni, amivel a jogszabályi előírásoknak könnyebben tudnak eleget tenni, jobban tudnak alkalmazkodni a piaci elvárásokhoz, jövedelmezőbben tudnak termelni.

A lobbizást pedig határozottan, fáradhatatlanul és mindig a tisztességes elvektől vezérelve kell végezni.

Csüggedni nem szabad, hiszen ne feledjük: a győztes soha nem adja fel, aki feladja, az soha nem győz!

 

 

állattenyésztés koca megújulás sertés sertéshús