Ki fizeti meg a növényvédőszer-kivonások árát?

Az elmúlt években mást sem hallottunk, mint azt, hogy a növényvédelem, a növényvédő-szerek mi mindenért felelősek. A méhek pusztulása, a biodiverzitás csökkenése, a globális felmelegedés, a „megbetegedő” emberiség – a sort bárki tudná folytatni, mi minden hangzott már el abban a pánikrohamban, amit az utóbbi években a közösségi médiafelületeken olvashatunk. Ha ezeknek csak egy kis része igaz lenne, elmondhatnánk, hogy a kezünkben a „bolygó megmentésének” kulcsa.

Szűkülni fog a választék

A nagyon komoly lobbierővel rendelkező zöldszervezetek mindent megtesznek, hogy ezt a vasat üssék, és már több hatóanyag korlátozását vagy kivonását elérték az EU politikai döntéshozóira gyakorolt nyomással. Többek között olyanokét is, melyekről utóbb kiderült, hogy helyettesítésük sokkal komolyabb környezeti terheléssel jár, mint a használatuk.

A szakma továbbra is bízik a tudományos eredményekben, a szigorú engedélyeztetési folyamat pártatlanságában és szakmai felügyeletében, és mindent megtesz, hogy a döntéshozók a tudományos eredményeket és felmért kockázatokat, ne pedig a félelmeket vegyék alapul a döntéskor. Az elmúlt időszakban 45 hatóanyag forgalmazását szüntette meg az Európai Unió, s ezek mellett csak 12 új hatóanyagot engedélyezett, és ezek között is voltak egyszerű hatóanyagok, mint a szódabikarbóna vagy napraforgóolaj. Ez a tendencia – tekintettel arra, hogy egy-egy új hatóanyag kifejlesztésének és engedélyeztetésének költsége forintban elérheti a százmilliárdos nagyságrendet – már előre vetíti azt, hogy a jövőben nemcsak szűkülni fog a választható hatóanyagok köre, hanem egyes károsítók ellen el fognak fogyni az eszközök.

Integrált megoldás a válasz

Érdekes eset történt nemrégiben Németországban. Áprilisban lehetett olvasni a hírt arról, hogy néhány német termelő beperelte az államot a klímaváltozás miatt, egészen pontosan a klímavédelmi célok el nem érése miatt. Az eddig nem érintett német területeken ugyanis megjelent a számunkra egyáltalán nem szokatlan kártevő, a cseresznyelégy, s a bortermelést folytató gazdák nem találtak ellenük biológiai védekezési módszert. Radikális „megoldást” választottak: kivágták a gyümölcsöst. Ez az ő döntésük volt, amit nyilván kényszerhelyzetként éltek meg, és csalódottságukat sem rejtették véka alá. Jó példa ez nemcsak arra, hogy mi történhet, ha elfogynak az eszközök, de arra is, hogy egyes piacokra termelő gazdálkodók számára nem nyújt alternatívát a tudományos alapokon nyugvó növényvédelem sem. Azaz a piacuk tőlük azt várja el, hogy ökológiai gazdálkodást folytassanak akkor is, ha létezik egészséges termést kínáló egyéb megoldás és akkor is, ha ez nekik kárt okoz. Az integrált növényvédelmi megoldások alkalmazása és alkalmazhatósága jelenti a fenntartható jövőt a hazai és az EU gazdálkodói számára.

Ki fizet?

A talán nem is olyan távoli jövőben hazánkban és a környező országokban is a fentihez hasonló dilemmákkal szembesülhetnek a termelők. Ha egy-egy védekezési módszer ellehetetlenül, akkor más kultúrák termesztésére kényszerülhetünk. A váltás költsége – ami például a fent említett esetben, ültetvények esetén tetemes is lehet – vélhetően nem hárítható át senkire, ahogy a cikkben is írták, ott sem kártérítési per indult. A termelő nem tehet mást, minthogy megpróbálja a termények, termés árán keresztül kigazdálkodni, jobb szóval „benyelni” a veszteséget. Ezeket a költségeket még láthatjuk távolinak, de ha gazdász mivoltunk pénzügyi oldalát hívjuk elő, akkor könnyen beláthatjuk, hogy ezek a költségek már most velünk vannak – megnövekedett termelési kockázatnak hívják őket. Ez egy olyan kockázat, amit jelenleg a piac nem áraz be, azaz a termelők ezt a megnövekedett kockázatot nem tudják az árakban érvényesíteni. Így áll elő az a tipikus helyzet, amit a közgazdaságtanban externáliának hívnak, azaz olyan költségnek, amit nem az fizet meg, aki „elfogyasztja”. Externáliákról már 150 éve beszélgetnek a közgazdászok, de korunk egyik legégetőbb externáliájára, a környezetszennyezésre még mindig csak a megoldásokat keresik. (Mi fizetjük a más által okozott környezeti terhelés árát más területeken, az egészségünkkel például, vagy a jövő generáció fizeti az általunk elhasznált természeti erőforrások árát helyettünk stb.) Nem várható, hogy a termelésben adódó externáliára (a gazdák fizetik meg a valamilyen címszóval az ellehetetlenülő termelés árát) gyors megoldást lehet találni.

Alternatívák keresése

A gazdálkodás egyik szépsége, hogy kint lehet lenni a földön, együtt lehet lélegezni a növényekkel, a természettel. Sokak számára emellé a szépség mellé a kísérletezés és a felfedezés öröme is társul, ami egyre inkább elvárásként is megfogalmazódik.

A jelenben is fontos, de a jövőben döntő szerepe lesz minden gazdaságnál annak, hogy ismerjük a legújabb eredményeket, fejlesztéseket és azok tudományos hátterét is. A sokat emlegetett élethosszig tartó tanulás plusz terhet jelent a gazdálkodónak, de az biztos, hogy valamelyik gazdaság kísérleti parcelláján fog megszületni egy-egy komolyabb áttörés és változás a gazdálkodásban. Sokat kell tanuljunk még a talajok biológiájáról és összetett folyamatairól, a gazdálkodás környezeti hatásairól, és folyamatosan kell keressük az alternatívákat az összes szóba jöhető termelési helyzet megoldására.

Állj ki magadért, és mutasd meg!

A növényvédelem napjainkban egy komoly fordulóponthoz érkezett. A szakmán belül senki sem vitatja, hogy azokat a növényvédő szereket, amelyek használata bizonyítottan nem megengedhető kockázattal, természeti vagy emberi terheléssel járnak, nem szabad használni, forgalmazni. Ugyanakkor úgy látjuk, hogy a szakmában nem járatos közönség felhasználásával, kihasználásával már olyan eszközökkel szemben is hadjárat indult, melyek mellett nemcsak a gazdálkodók, hanem a teljes tudományos világ is kiáll. Ezek a hadjáratok nemcsak elindultak, hanem napjainkban sajnos csatákat is nyernek, elég csak a bevezetőben említett példára utalnunk.

Ezen erők egy fegyvert használnak: a kommunikációt. Kihasználják azt, hogy nemcsak a növényvédelem, hanem a gazdálkodás is elszakadt a falutól, a környéken élő emberek már nem tudják, mi zajlik a földeken, s az történik, hogy ezt nem mi, gazdálkodók meséljük el nekik, hanem néhány civil szervezet próbálja sok esetben valótlan vagy torzított információval tömni az olvasók fejét (tisztelet a kivételnek). Azon olvasókét, akik közül sokan – ahogy egy kedves gazda kolléga találóan megfogalmazta – azt hiszik, hogy a krumpli a zsákban nő a bevásárlóközpontban (ismét tisztelet a kivételnek).

Mutassuk meg nekik, hogy ez nem így van! Mutassuk meg nekik, hogy szeretjük a földet, a termelést, hogy szeretjük a növényeinket! Mutassuk meg nekik, hogy a növények és a termés egészsége mennyire fontos számunkra! Mutassuk meg nekik: minden nap keményen dolgozunk azért, hogy egészséges étel kerülhessen az asztalra! Mutassuk meg nekik, hogy ehhez mennyi kockázatot kell vállaljunk, hogy ehhez mennyi döntést kell meghozzunk, mennyit kell tanuljunk! Mutassuk meg, hogy ehhez minden nap hajnalban kell keljünk, hogy minden nap keményen, estig kell dolgozzunk!

Ehhez ma már nem kell bonyolult dolgokra gondolni. Elég, ha leírjuk a történeteinket, és megosztjuk a Facebookon. Vagy lefotózzuk. Vagy veszünk egy olcsó kamerát, és felrögzítjük mögénk a traktor fülkéjébe. Nem lehet „rosszul” csinálni. Csak csinálni kell.

Miért fontos ez? Azért, mert ha a közönség azt látja, hogy szakértelemmel, szakszerűen, szeretettel bánunk a földdel, akkor bennünk fog bízni, nem pedig egy távoli, kizárólag a „neten gazdálkodó” információs csatorna szavában.

Magyar Növényvédelmi Szövetség
www.hucpa.hu